Más mint a többi 2

Más, mint a többi 2. – A bosszú hálójában – 8. Angyali mosoly

Picture

Másnap reggel Cleo ijesztő álomból riadt fel, és igyekezett minél előbb elfelejteni, milyen rémes, Árny boszorkákkal teli világot kreált a fantáziája, ahonnan ezidáig sehogy sem tudott elszakadni. Megkönnyebbült sóhaj hagyta el ajkait, mikor rájött, hogy újra a valóságban van, annak ellenére, hogy a rémálma és a realitás között jelen pillanatban alig volt valami különbség.
Izzadt haja a homlokára tapadt, a háta kellemetlenül nedves volt, arca pedig piroslott a melegségtől. Koszosnak és büdösnek érezte magát, és mindez igaznak is bizonyult, amikor meglepődve vette észre, hogy az előző nap viselt ruhájában nyomta el az álom.
Lassan kikászálódott az ágyából, előkeresett egy a mostani időjárásnak megfelelő  ruhát a szekrényből, és elindult, hogy lemossa magáról a tegnap történtek meglepő, fájó és kétségbeejtő nyomait, amelyek úgy rakódtak rá, mint kosz a ruhára.

Picture

Ahogy előző nap a dolgozószobával, ezúttal sem foglalkozott az újonnan átalakított fenti fürdőszobával. Megengedte a csapot, beleöntött egy adag habfürdőt, és várta, hogy megteljen a kád forró vízzel.
Nem számolta a perceket, mióta áztatta magát, de egészen addig nem mászott ki, amíg az utolsó hab el nem tűnt a víz felszínéről. Kikapcsolta az agyát, nem engedte, hogy bármilyen tegnap esti esemény befurakodjon a fejébe, és tönkrevágja az egyetlen pillanatot, amikor semmivel nem kell törődnie.
Miután felöltözött, megszárította a haját, és fogat mosott, nem túl nagy kedvvel kilépett a fürdőszobából, hogy lemenjen a földszintre reggelizni.

Picture

Alig zárta be maga mögött az ajtót, meglepő kép fogadta őt, amikor jobbra pillantott. Egy talán vele egykorú fiú egy kis székről nyújtózkodott a plafon felé, és babrálta a tegnap majdnem balesetet okozó lámpát.
– Öhm… szia! – intett neki barátságosan.
– Helló! – köszönt vissza a fiú hátrafordulva, és Cleo most már nem csak a rakoncátlanul álló barna tincseit látta, hanem az egész arcát.
Teljesen megbabonázta őt a két melegséget árasztó tengerkék szeme, és ha ez még nem lett volna elég, angyali mosolya láttán egyből jókedve lett Cleónak. El kellett ismernie, hogy egész jóképű volt a srác, így elsőre az a tipikus szépfiú, akiért a suliban bomlanak a lányok, és ádáz küzdelmet vívnak egymással, hogy felhívják magukra a figyelmét.

Picture

– Nem vagy még egy kicsit fiatal ahhoz, hogy villanyszerelő legyél? – kérdezte Cleo nevetve, és közelebb lépett hozzá. Hirtelen már nem is tűnt annyira fontosnak, hogy minél előbb megreggelizzen.
– Nem vagyok hivatalosan az. Ez számomra csak hobbi – magyarázta, miközben becsavarta a körtét.
– Te vagy az első fiú, aki ilyesmit nevez meg kedvenc elfoglaltságának – állapította meg Cleo. – A legtöbben az első helyre mindig valamilyen sportot, például a focit sorolják.
– Foci? Abból köszönöm, nem kérek – vigyorgott. – Azóta utálom, hogy kiskoromban valaki labdának nézte a lábamat, és úgy megrúgott, hogy gipszben kellett egy jó ideig suliba járnom. Inkább segítek apának autókat szerelni, barkácsolgatok, meg ilyesmi. Fel tudnád kapcsolni nekem ezt a villanyt?
Cleót annyira elbűvölte a srác mosolya, hogy csak nagy nehezen jutott el a tudatáig a kérése. Megkereste maga mellett a kapcsolót, és felkattintotta. Működött.
– Ezzel is megvolnánk – csapta össze a tenyerét, és lemászott a székről. – Köszönöm a segítséget!

Picture

– Ugyan már! – legyintett Cleo. – A kapcsolóhoz bárki ért, de a villanyok megszereléséhez már nem olyan sokan.
– Meglehet. Amúgy a nevem Noah. Noah Garcia. – Továbbra is ugyanazzal a kedves és széles mosolyával nézett a lányra.
A Garcia név hallatán Cleóban felsejlett egy mondatfoszlány tegnapról, amikor Oliver arról beszélt, hogy áthívja majd az unokáját megszerelni a lámpát. Ezt egy újabb, de régebbi emlék követte, amikor arról beszélt neki a kertész útban a temető felé, hogy bemutatja majd egyszer neki a fiút, mert biztosan jól kijönnének egymással.
– A Garcia vezetéknevet egyébként valamelyik igen távoli spanyol ősünktől örökölhettük. Ennél többet sajnos én sem tudok. Csak azért mondtam el, mert olyan furcsán néztél rám – tette hozzá kissé zavartan Noah Cleo kérdő tekintetét látva.
– Jaj, nem azért csodálkoztam el, csak… csak nagyapád révén már hallottam rólad – sietett a válasszal.
– Remélem, csak jókat mondott. És neked…

Picture

Cleo azonban már nem tudhatta meg, mit akart mondani Noah, ugyanis Lizzy ezt a percet választotta ki arra, hogy  pizsamájában, kissé kótyagosan kivánszorogjon a szobájából megzavarva a beszélgetőket.
– Forog velem az egész világ – motyogta magának, és erőteljesen megdörzsölte a szemét.
Nem telt bele pár másodpercbe, Noah láttán olyan gyorsan kigyógyult a reggeli rosszullétéből, hogy Cleónak még arra sem volt lehetősége, hogy legalább elköszönjön a fiútól. Lizzy azon nyomban arrébb tessékelte őt, és lecsapott Noah-ra.
– Azt hiszem, még nem találkoztunk – vigyorgott, és megigazította kissé kócos haját. – Elizabeth Richwood vagyok, de mindenki csak Lizzynek szólít.

Picture

Cleo belátta, hogy kiütötték a nyeregből. Veszített. És azt is tudta, hogy mindaddig veszíteni fog, és senkivel sem barátkozhat, amíg ebben a házban tartózkodik, meg persze amíg Lizzy a közelben van. Nem félt a lánytól, de nagyon is komolyan vette őt, ahogyan a tegnap tett ígéretét is. Nem becsülte alá sohasem, mert tudta, hogy ha valamit el akar érni, előbb-utóbb el fogja. És most kitűzte célul, hogy mindenkit elüldöz mellőle.
Szomorúan gondolt arra, hogy Noah is csak férfiból van, nyilván jobban felkelti a figyelmét egy olyan lány, mint Lizzy, a magafajtáktól pedig maximum csak annyit akar tudni, mi volt matekból a lecke, és lemásolhatja-e. Pedig szimpatikusnak tűnt… nagyon is annak.
– Neked is jó reggelt! – morogta egy hang tőle nem is olyan messze.
Annyira belemerült a gondolataiba, hogy az étkezőbe belépve észre sem vette az asztalnál kávézgató Elenát.
– Jó reggelt! – dünnyögte Cleo, és gyorsan meggondolva magát, az étkezőtől egy kicsit távolabb lévő konyhai pultnál telepedett le. Onnan figyelte Clotilda és Elena feltűnően normális és kedves párbeszédét az újfajta kávé mennyei ízvilágáról. Emlékei szerint, tegnap még egészen más hangnemben beszéltek egymással.

Picture

Nem sokkal később a cseléd már a tűzhelynél szorgoskodott, és újabb adag tükörtojást tett oda sülni.
– Jó étvágyat! – mondta pár perc múlva Clotilda, és Cleo elé tolta a reggelijét, ami némi szalonnából, tojásból és pirítósból állt.
– Köszönöm – motyogta meglepődve, és miután felocsúdott döbbenetéből, azonnal hozzáfogott az eléje rakott étel eltüntetéséhez. – Szent a béke?
– Tessék?
Cleo gyorsan lenyelte a falatot, és kifejtette előbbi kérdését.
– Elena és közted.
Clotilda lopva az említett felé pillantott, és suttogóra fogta a hangját.
– Tegnap bocsánatot kért tőlem az asszonyom – újságolta nagy örömmel, de rögvest ijedt kifejezésbe torzult az arca, mikor látta, hogy a lány nem kap levegőt a félrenyelt falat miatt.

Picture

Cleo erőteljes ütést érzett a hátán, amelynek következtében az eltévedt falatnak sikerült megtalálnia a helyes utat a gyomra felé, ő pedig ismételten lélegzethez jutott.
– Meg ne fulladj itt nekem az esküvőm előtt! – Elena hangja tettetett aggodalommal telt meg.
Cleo nem köszönte meg, hogy nevelőanyja ilyen gyorsan a segítségére sietett, inkább némán folytatta tovább reggelijének elfogyasztását.
– Clotilda, Randolph bemegy a városba. Van valami elintéznivalója. Ha gondolod, el tud téged vinni bevásárolni – ajánlotta fel Elena, és helyet foglalt Cleo mellett a bárszéken.
A cseléd értette a célzást. Eloltotta a lángot a tükörtojások alatt, és a hűtőre tűzött bevásárló listáját megragadva, kisietett a konyhából.

Picture

Cleo nem várta meg, hogy Elena elkezdhesse mondandóját, megragadva a tányérját, a mosogató felé vette az irányt, de még a székről sem tudott lekászálódni, azonnal visszarántotta őt egy hideg kéz.
– Itt maradsz, mert meg kell beszélnünk valamit – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon. Mivel Cleo továbbra is konokul hallgatott, folytatta. – Szeretném, ha hármunk között maradna, hogy te valójában… ilyen… nos, tudjuk, mi vagy.
– Boszorkány? – adta meg a választ bosszúsan. Most sikerült először kimondania ezt a szót, de még most sem fogta fel teljesen a dolgot.
Elena szeme élesen villant.
– Amíg velünk élsz, nem akarom meghallani ezt a szót még egyszer – mondta lassan, és gondosan ügyelt arra, hogy kihangsúlyozza a nem szót. – Erről senki sem tudhat, se Oliver, se Clotilda, de legfőképpen Lizzy nem. Normális életet akarok a lányomnak, távol ezektől az abszurd és ostoba dolgoktól. Bízom benne, hogy eljutott a tudatodig, amit tegnap este mondtam, és ha nem lesz semmiféle hókuszpókusz, valamint továbbra is titokban tartjuk ezt az egészet, akkor nem lesz itt az ég egy adta világon semmi probléma. Csak ennyit akartam. Hát akkor, további jó étvágyat!

Picture

Elena mézes-mázos mosollyal az arcán pillantott le a lányra, aki továbbra sem szólt egy árva szót sem. Inkább a hallgatást választotta, mint a meghunyászkodást. Naná, hogy nem akarja világgá kürtölni, minek született. Ha tehetné, változtatna ezen a tényen.
– Mrs. Richwood, kész a lámpa! – toppant be az étkezőbe Noah. – Jobb, mint újkorában.
– Köszönöm, Noell – biccentett Elena.
– Noah – javította ki halkan a fiú, és Cleo azóta, mióta belépett a konyhába, elmosolyodott egy másodpercre. – Segíthetek még valamiben?
– Ó, igen! – kapta fel a fejét Elena, és az étkező asztalhoz sétálva rámutatott egy lapos, fehér doboznak tűnő valamire. – Azt hiszem, valami baja van a laptopomnak. Nem indul el.
– A bekapcsoló gombbal próbálkoztál már? – morogta halkan Cleo, de Elena vagy nem hallotta meg gúnyos kérdését, vagy nem akart rá reagálni.
– Megnézem – mondta Noah, és odalépett a laptophoz, hogy közelebbről is megvizsgálja. – Hm… nem lehet, hogy csak az akksija merült le? Előfordulhat, hogy bekapcsolva maradt tegnap este.

Picture

Elena a homlokára csapott.
– Igazad van, Noe!
– Noah – kotyogott közbe teli szájjal Cleo, de nevelőanyja megint nem figyelt rá. Noah viszont somolyogva pillantott a lány felé.
– Vacsora előtt esküvői ruhákat nézegettem az interneten. Biztosan úgy maradt.
– Hallottam a nagy hírt nagyapától. Gratulálok!
Elena széles mosolyra húzta a száját, de aztán elfelhősödött a tekintete.
– Köszönjük! Apropó, hol van a nagyapád?
– Mrs. Pounds kertjét szedi rendbe – válaszolt illedelmesen Noah.
– Hát persze! Elfelejtettem, hogy szerdánként Bettynél dolgozik. Figyelj csak, Nolan! – szólalt meg töprengve Elena. – Nem szeretnél egy kis zsebpénzt keresni?

Picture

Noah szeme egyből felcsillant, és úgy tűnt, már nem tartja annyira fontosnak, hogy helyesbítsen a nevén. Cleo is egyből lenyelte a falatot, és kíváncsian fordult az asztal irányába.
– Hetente kétszer-háromszor eljöhetnél hozzánk, segíthetnél nagyapádnak a kertben, megbütykölnéd, amit kell, esetleg elmész néha bevásárolni, feladni a csekkeket, meg ilyesmi. Csak hogy Clotildát is kíméljük egy kicsit most, hogy terhes. Megpróbálok majd kitalálni neked mindig valamilyen munkát, de akkora ez a ház, hogy biztos akad majd itt tennivaló. Főleg most, hogy mindjárt itt az esküvő, el kell a plusz segítség.  Na, mit szólsz? – csapta össze a tenyerét Elena lelkesen.
– Örömmel elfogadom az ajánlatot – vágta rá hezitálás nélkül Noah.

Picture

Cleo már nem figyelt oda, amikor szóba kerültek a részletek, széles vigyorral az arcán ismét tányérja felé hajolt, és bekapta reggelije utolsó falatkáit, amik valamilyen oknál fogva sokkal jobban estek neki, mint pár perccel ezelőtt.
Mire elmosta maga után  a tányérját, addigra kiürült a konyha, de fél füllel még azért sikerült elcsípnie, hogy Noah az udvaron kapott valamilyen munkát.
Arra a következtetésre jutott a további programját illetően, hogy kimegy kicsit levegőzni a kertbe, megpróbálja magában helyretenni a dolgokat a tegnapot illetően.
Éppen akkor hagyta el a konyhát, amikor Lizzy lejött az emeletről. A több rétegnyi smink ellenére is roppant nyúzottnak tűnt, de egyből kisimult minden ránc az arcán, mihelyst megpillantotta Cleót. A lány bár igyekezett minél előbb kiszabadulni az udvarra, még éppen hallotta testvére fellengzős megjegyzéseit a tegnapi bulival és a legújabb lehetséges fiújával kapcsolatban.

Picture

Hiába győzködte magát, hogy csak levegőzés gyanánt jött ki az udvarra, nem merte magának bevallani, hogy nem csak ebből az okból kifolyólag menekült ki a szabadba. Egyből mosolyra húzódott a szája, amikor meglátta a medencétől nem is oly messze dolgozgató Noah-t.
Cleo lassan elindult a fiú felé, de az utolsó pillanatban irányt váltott, és a hátsó kaput vette célba. Hihetetlenül gyávának tartotta magát, amiért nem mert odamenni hozzá.
– Szia! – szaladt ki a száján hirtelen, amikor találkozott a tekintetük. Maga sem értette, miért érzett rá késztetést, hogy a mai nap során már másodszor köszönjön neki.

Picture

– Hali! Várj csak! – Félredobta a sövényvágóját, és odaszaladt Cleóhoz.  – Reggel én bemutatkoztam neked, de te nem árultad el a nevedet.
– Ó, tényleg! Cleo Richwood vagyok.
– Meg kell mondjam, hogy semmi hasonlóság sincs közted és Lizzy között – állapította meg némi töprengés után Noah.
Cleo azonnal a segítségére sietett némi magyarázattal.
– Nem kell ezen csodálkozni. Igazából nem vagyunk vér szerinti testvérek. Isten ments! – tette hozzá halkan. – Csak nevelt gyerek vagyok itt. Befogadtak, amikor anyukám lerakott még csecsemőkoromban a házuk elé.
Noah a döbbenettől nem jutott szóhoz egy ideig. Cleo ezt látva azon nyomban meg is bánta, hogy többet mondott, mint kellett volna. Nem is értette, miért beszél erről egy olyan embernek, akit még alig ismer.
– Ez borzalmas. De legalább Mrs. Richwood anyád volt anyád helyett, és így valamilyen szinten nem nélküle kellett felnőnöd – mondta, és ismét mosolyra húzódott a szája. Ám ez a mosoly most nem volt olyan angyali, inkább keserű szomorúsággal telt meg.

Picture

– Az az igazság, hogy ki nem állhatom a nevelőszüleimet – sóhajtott fel Cleo, és füle mögé söpört egy kósza hajszálat. – Folyton azt hallom vissza, hogy örüljek neki, amiért nem adtak be intézetbe, mert ott sokkal rosszabb sorom lett volna. Nem tudom, mi igaz ebből, csak annyit tudok, hogy itt sem vagyok felhőtlenül boldog. Jaj, ne haragudj! Szólj rám, ha már idegesítően sokat beszélek magamról. Hajlamos vagyok rá, kérdezd csak a nagyapádat.
Elvörösödve a földet kezdte el pásztázni.
– Engem érdekel, amit mondasz – nyugtatta meg Noah. – Más vagyok, mint a többi fiú. Legalábbis az érdeklődés terén azt hiszem, az vagyok.
Széles vigyorral az arcán büszkén kihúzta magát.
– Nos, kedves Noah, ha hiszed, ha nem, én is más vagyok, mint a többi lány – szólt Cleo vidáman.
– Nocsak? És miben?

Picture

Cleo odasétált a bokorhoz, aminek Noah alig pár perce igyekezett szép formát adni, lehajolt a sövényvágóért, és nekiesett a rakoncátlanul álló gallyacskák eltávolításának.
– Ellentétben a többi lánnyal, én szeretem bepiszkítani a kezemet – nézett fel a fiúra, mikor végzett a munkával. – Nekem meg ez a hobbim.
– Ezt örömmel hallom! – nevetett fel. – Ha gondolod, és nincs semmi tennivalód, besegíthetsz nekem.
– Szíves örömest – egyezett bele Cleo. – De akkor kérem a mai fizetésed  húsz százalékát.
Noah egy pillanatra meglepődött, de amikor felkacagott a lány, azonnal megértette a viccet.

Picture

Amióta visszajött a Richwood házba, Cleo most érezte magát először boldognak és igazán felszabadultnak. Nem fojtogatta bánat, nem érzett minden pillanatban gyilkos pillantásokat a hátán, nem mardosta belül bosszúvágy, nem gondolt boszorkányokra, egészen egyszerűen kikapcsolt, el tudta felejteni a rossz dolgokat, amik eddig a percig mérgezték a testét. És ezt a kellemes délelőttöt egy olyan fiúnak köszönhette, akinek mosolya láttán mérhetetlen nagy jókedv kerekedett felül rajta.
Oliver lelkiismeretes és alapos munkájának köszönhetően nem volt sok tennivaló a kertben, de Cleo és Noah valahogy mindig talált egy kis gazos területet, vagy egy éppen hogy csak szomjas virágot, amit feltétlenül meg kellett locsolni. Végigbeszélgették az egész délelőttöt, egyértelműen látszott, hogy élvezik egymás társaságát.

Picture

Először Noah mesélt egy kicsit magáról. Cleo megtudta, hogy az apjával él Liliomvölgy külvárosában, tíz-tizenöt percre a Richwood rezidenciától.  Hat éves volt, amikor a szülei elváltak. Az édesanyja beleszeretett egy másik férfiba, nem sokkal később munkát kapott Hollandiában, így most ott élnek együtt. Egy darabig tartották egymással a kapcsolatot, de aztán később már egyre ritkábban csörgött a telefon,  a havi beszélgetések elmaradtak, és végül teljesen elhidegültek egymástól. Három éve nem hallott semmit az anyjáról. Az apja, a nagynénje és a nagyapja jelenti számára a családot, ennél több nem is kell neki.
– Meg sem fordult a fejedben, hogy újra felkeresd anyukádat és rendezzétek a viszonyotokat? – kérdezte Cleo, miután Noah röviden összefoglalta eddigi életét.
– Képtelen vagyok megbocsájtani neki, hogy elhagyott – sóhajtott fel Noah. – Te nem tudod, milyen kínosak voltak azok a telefonbeszélgetések. Többet hallgattunk, mint beszélgettünk. Nem, nem érdekel, mi van vele, és szerintem őt is hidegen hagyja, hogy élek-e, vagy halok.

Picture

Cleo kihúzta az utolsó gyomot a földből, és letelepedett a fűre. Noah is ugyanígy tett.
– Lehet, hogy ennyi idő alatt megváltozott. Mit veszítesz vele, ha megpróbálod?
Noah megrázta a fejét.
– Nem én vagyok az, akinek nyitnia kellene, és akinek meg kellene tennie ennyi év után az első lépést. Te érthetnéd meg a legjobban, mert ha úgy vesszük, egy cipőben járunk. Téged is elhagyott az anyukád, és engem is eldobott magától az enyém. Ne mondd, hogy te nem vagy rá dühös. Hiszen itt hagyott Mrs. Richwoodéknál, akiket elmondásod szerint, teljes szívedből utálsz.
Cleo szólásra nyitotta a száját, de aztán becsukta, és inkább a földre szegezte tekintetét.

Picture

– Igen, dühösnek kellene rá lennem, és gyűlölnöm kellene őt azért, amit tett – szólalt meg egy kis idő elteltével -, de egyszerűen képtelen vagyok rá. Addig nem ítélkezhetek felette, ameddig nem tudom, miért hagyott el. Ha egyszer találkozunk, adok neki legalább egy esélyt, hogy megmagyarázza. Én kész vagyok neki megbocsájtani.
Noah felsóhajtott. Tengerkék szemei az eget kezdték el fürkészni.
– Nem vicceltél, amikor azt mondtad, hogy más vagy, mint a többi ember.
– Nem is tudod, mennyire – motyogta halkan Cleo a zöld füvet tépkedve.
Rövid ideig tartó néma csend telepedett közéjük.
– Én már csak azt nem értem, hogyha utálsz itt lenni, miért nem keresed meg az anyukádat? Ha esetleg ő is akar téged, és te is szívesebben élnél vele, miért nem teszel ezért valamit? – töprengett hangosan Noah.

Picture

Cleo belemélyesztette ujjait a földbe. Kellemetlen érzés volt, ahogy a sok kosz felgyülemlik a körmei alatt.
– Bonyolult a helyzet. Mindennél jobban vágyom rá, hogy találkozzak végre vele, de… még nem lehet.
– Miért nem? – erősködött Noah.
– Más élvez most előnyt, és mert félek, hogyha a keresésével próbálkozom, azzal örökre elveszíthetem – válaszolta szomorúan, és érezte, hogy összeszorul a torka.
– Ezt nem teljesen értem.
Cleo szándékosan kerülte a fiú tekintetét, és zavartan számolgatni kezdte a fehér téglákat a falban.
– És nem is akarod bővebben kifejteni. – A fiú hangjában csalódottság csendült. Cleo bűnbánó arccal fordult felé, de Noah nem hagyta szóhoz jutni. – Nem, igazad van. Semmi közöm hozzá. Meg amúgy is csak pár órája ismerjük egymást, a bizalomhoz pedig idő kell.

Picture

Noah feltápászkodott a földről, úgy pillantott le a lányra jól ismert mosolyával.
– Nem tudom, mi történhetett, ami miatt ennyire félsz cselekedni, de teljes szívemből drukkolok, hogy egy nap meg merd majd tenni az első lépést. Rendes lány vagy, Cleo, és megvan benned az elszántság és a bátorság is, hogy harcolj a boldogságodért. Csak merj egy kicsit kockáztatni!
– Azt mondod?
– Azt – bólintott, és összeszedte a fűre dobott locsolókannákat. – No, szerintem mára végeztem. Haza kell még mennem apának segíteni. Jó volt veled beszélgetni, és örülök, hogy megismertelek. Remélem, holnap találkozunk! Szia! – köszönt el, és mire Cleo felocsúdott merengéséből, már nyomát sem látta Noah-nak.

Picture

Hanyatt feküdt a pázsiton, és ajkait harapdálva töprengett a fiú szavain. Gondolatai azonban egy idő után teljesen más irányba terelődtek, és nem az járt már a fejében, mit kellene tennie, hanem egyfolytában csak Noah-t látta maga előtt: a gyönyörű szemeit, angyali mosolyát, rakoncátlan barna haját, ahogy felborzolja a nyári szellő…
Valami furcsa, szokatlan érzés kerítette hatalmába, ami meglepő módon felettébb kellemesnek bizonyult. Lehunyta a szemét, és ismételten felidézte magában a fiú selymes hangját. Lelkét egyszeriben csendes derű árasztotta el, és mikor újra kinyitotta a szemét, nem csak a világot látta más színben, hanem az ő helyzetét is.
Felül kell kerekednie a félelmén, és tennie kellene valamit. Most már tényleg! Az igazság nem fog az ölébe hullani, és édesanyja sem fog másodszor bekopogtatni az ajtón, hogy eljött érte.

Picture

– Szervusz, Cleo! – Oliver integetett a kerítés túloldaláról a lány felé.
Piszkos keze és ruhája kemény munkával telt délelőttről árulkodott, de cseppet sem tűnt fáradtnak.
Cleo felült, és ő is visszaintett a kertésznek.
A megdöbbentő felismerés tisztán és élesen hasított belé abban a pillanatban, hogy Oliver eltűnt ház falai mögött.
Ő az egyetlen ember jelen pillanatban, akitől talán megtudhatja, mi történt az édesanyjával, hol van most. Clotildában nem bízott, hiszen valószínűleg Elena embere, Oliver viszont sohasem hazudna szemébe, és  biztosan nem árulná el őt. Bár még alig ismerte a kertész, valamilyen oknál fogva azt súgta a szíve, hogy megbízhat benne.

Picture

Felpattant a helyéről, mintha valami szúrós növénybe ült volna bele, és sebes léptekkel elindult, hogy elérje a kertészt.
Ha nem tud elindulni az egyik ösvényen, egy másikkal kell próbálkoznia. Igaza volt Noah-nak, bátornak kell lenni, és merni kell kockáztatni, mert így nem lépünk soha előrébb, és elszalasztjuk az esélyt a boldogságra. Az pedig talán fontosabb, mint a bosszú.