The Last One Standing

The Last One Standing – Az utolsó – 7. Akiért a könnyem hull

Picture

Kathryn Turner berakta a sütőbe a hatalmas csirkét, amit a hentes csakis barátjának, Dean számára rakott félre. Az időzítő beállításával bajlódott, mikor csöngettek az ajtón. Morgott egy sort arról, hogy sosem tudja kiszámítani, mikor fog férje hazaérni, majd elindult az előszoba felé. Meglepődött, mikor aztán mégsem férje lépett be az ajtón.
– Szia, Kat – üdvözölte őt Tom Roose, a barátja.
– Szia, Tom – állt félre az útból Kathryn, hogy a férfi beléphessen. – Mikor te jössz, sosem tudom, hogy rossz hírt hozol, újabb munkáról van szó, vagy csak megint elromlott a mikród, és átjöttél vacsizni. Csirke van, remélem jó lesz – választotta a számára legkényelmesebb opciót a felsorolásból. – Mondd, hogy nem a szárnyát szereted, mert akkor azért verekedned kell a férjemmel…
Picture

– Sajnálom, hogy ezt kell mondanom… – szakította félbe Tom a nőt –, de ezúttal nem vacsorázni jöttem.
– Újabb munka? – tette csípőre a kezét Kathryn. Ilyen esetekben nem örült annak, hogy a barátai egytől-egyig a munkatársai is egyúttal. – Most nem érek rá. Majd holnap reggel nekiállok – fordult vissza a nappaliba vezető boltív felé, hogy elinduljon visszafelé a konyhába.
Tudta, hogy ha Tom egyszer átjött, akkor marad vacsorázni is, hiába nem az volt az eredeti szándéka. Mielőtt azonban egy lépést is tehetett volna, a férfi megcáfolta az új üggyel kapcsolatos feltevését is.
– Nem munkáról van szó. Hanem a férjedről – mondta halkan, amiből a nő rögtön rájött, hogy valami baj van.
– Mi történt vele? – kérdezte összeszorult torokkal, alig hallhatóan.
– A munkahelyéről hazafelé jövet…
Picture

– Mi történt vele?! – ordította a nő dühösen, miközben még mindig háttal állt Tomnak.
– Eltűnt – bökte ki végre a rendőr, amitől Kathryn érezte, hogy lábai elgyengülnek.
A következő pillanatban elsötétült a világ, és tudta, hogy hanyatt esett. Mielőtt azonban a földre érkezett volna, gyengéden elkapták őt. Mikor nagy nehezen erőt vett magán, és kinyitotta a szemeit, Tom aggódó tekintetét látta, amint lefelé néz, éppen rá.
Kathryn szája hálás mosolyra húzódott, de a következő pillanatban már nem érezte dereka körül a férfi kezének melegét, és a földön kötött ki, beverve a fejét.
Picture

Mikor magához tért egy pár másodperccel később, felküzdötte magát ülésbe, és a rossz hírtől, meg az eséstől bágyadtan körbenézett, de Tom nem volt sehol.
*        *        *
Picture

Parker Leigh nem tudott azon az éjszakán aludni. Az anyja eltűnt, és az apja nem hagyta, hogy bárkinek is szóljon róla. Ez pedig elég gondolkodnivalót adott neki ahhoz, hogy agya úgy pörögjön, hogy a nagy fordulatszám miatt ne tudjon egy pillanatra se elaludni.
Pár óra után megunta a hiábavaló próbálkozást, és úgy döntött, lemegy a nappaliba. Nem tudta, egészen pontosan mi hajtja előre: mi miatt teszi egyik lábát a másik elé, és ismételgeti ezt egészen addig, míg be nem lépett a nappaliba. De aztán, mikor leért, rengeteg lehetséges választ kapott erre a kérdésére. Talán a hangok, amik onnan szűrődtek ki. Talán egy megérzés.
Apját látta, amint a fal tövében ül, mellette néhány üres üveggel, és pár bontatlannal. Az arca sápadt volt, és Parker nem tudta, hogy a meggyötörtség, vagy a férfi arcát megvilágító holdfény okozza. Csendesen leült mellé.
Picture

– Már nem is tudom, megéri-e örülni az eltűnéseknek… – suttogta maga elé az apja.
– Hogy mondhatsz ilyet? Anya most tűnt el, te pedig örülnél neki?! – háborodott fel Parker. Remélte, hogy csak az alkohol beszél az apjából, és egyetlen szavát sem gondolja komolyan.
– Ez nem ilyen egyszerű… – mondta a férfi, miközben nyelve akadozott.
– Miért? Ha anya eltűnt, és te örülsz neki, az csak azt jelentheti, hogy szeretőd van – próbált ésszerű magyarázatot keresni apja szavaira a fiú. – Igaz ez, apa? Azt állítod, hogy kapóra jött az eltűnése?
– Fiam, én…
– Ne mentegetőzz! – kiáltotta a fiú, pedig apja ott ült mellette. Mintha azt hitte volna, hogy az ivástól az ember nagyothallóvá válik. Persze ezekről a dolgokról fogalma sem lehetett, hiszen nem tapasztalta még meg. – Hogy lehetsz ilyen?! Vannak egyáltalán olyanok, akiknek kapóra jönnek az eltűnések? – kérdezte a fiú, tudva, hogy az „igen” a lehető legőrültebb válasz erre a kérdésre.
Picture

– Rengetegen – mondta Brandon. Parker teljesen elhűlt a választól. Tényleg léteznének ennyire számító emberek? – De aztán kiderül, hogy mégsem. Semmi sem fontosabb a családnál – folytatta a férfi, egy kicsit megnyugtatva fiát. De Parker aztán rögtön azon kezdett gondolkodni, hogy vajon mi történhetett.
– Apa, mit csináltál? – kérdezte, előre is félve a választól. – Te tetted? – szegezte neki következő kérdését, meggyanúsítva apját. Tudta, hogy ha a válasz ismét igenlő lesz, abba belehal.
– Nem én tettem. És nem anyád eltűnésének örülök. Te jó ég, dehogy!
– Akkor mi történt? – kíváncsiskodott tovább Parker, mert nem tudta, milyen ésszerű magyarázat létezhet erre. Bár kezdte azt érezni, hogy nem egy részeg emberrel kéne beszélgetnie, ha értelmes válaszokat akar kapni.
– Hitelt vettem fel – vallotta be Brandon. – Egy uzsorástól. És sokkal tartoztam neki. De utána…
Picture

– Eltűnt – döbbent rá a válaszra a fiú. Apja csak bólintott. – Szóval megúsztad. Ezért akartál ünnepelni. – A válasz újabb bólintás volt. – Akkor ezért nem hívhattam ki a rendőröket? – kérdezte Parker. – Attól félsz, hogy valami összeesküvést lepleznének le, ha simán csak kikérdeznének minket?
– Parker… az utóbbi években mindent megtettem, hogy távol tartsam a házunktól a kíváncsi szemeket. Nem éppen törvényes úton tettem szert a legtöbb dologra, és nem engedhettem meg, hogy…
– Hogy ezek után én magam hívjam be a rendőröket, hogy körülnézzenek… – fejezte be Parker apja helyett, akiben egy világ omlott össze. Még csak nem is sejtette, hogy apja illegális dolgokban vehet részt. Bár utólag belegondolva hülyének érezte magát, hogy elhitte, azért ilyen kegyes hozzájuk a sors, mert ő minden nap többször is imádkozik.
Picture

– Sajnálom anyádat. De úgyis előkerül, ha a többi eltűnt is meglesz. Hiába jelentenénk be, nem segítene – mondta Brandon, bár úgy tűnt, sokkal inkább magát próbálja győzködni, mint a fiát.
– De ez akkor sem jó így!
– Mit kéne tennem? – kiáltott most már Brandon is, meghúzva a boros üveget.
– Akármi is az, adj nekem is – bökött fejével Parker az üveg irányába.
– Fiam, ha valamit el tudok mondani az ivásról, akkor az az, hogy nem segít ilyen helyzetekben.
– De te mégis iszol – jegyezte meg a fiú vádlón.
– Mert folyton elfelejtem ezt a bölcsességet… – nevette el magát Brandon kínjában. Ha bármelyik beosztottja látta volna ilyen állapotban, egy pillanat alatt megsemmisült volna az iránta érzett tisztelet, amiért oly sokat kellett dolgoznia, hogy kivívja.
– Akkor tegyünk úgy, mintha semmit se mondtál volna, és add ide nekem is azt az üveget – mondta Parker gondterhelt arccal, és az üveg felé nyúlt, majd mikor a kezébe vette, fejét bágyadtan nekidöntötte a falnak, és az üveg nyílását a szájához emelte.
*        *        *
Picture

Kathryn Turner sápadt arccal zárta be a bejárati ajtót, miután az utolsó riportert is kitessékelte a házból. Az alatt az egyetlen éjszaka alatt mintha tíz évet öregedett volna. Szemei alatt hatalmas táskák éktelenkedtek, és mint egy őrült, úgy meredt maga elé. Nem is volt csoda, hiszen a riporterek ezt érzékeltették vele. Kegyetlenül felvágták a koponyáját, és kikanalaztak belsejéből minden bizonyosságot a metsző szavaikkal. Kezdett ő is kételkedni abban, amit látott.
A híradósokon kívül persze jöttek rendőrök is, akik már nem csak a felszínes kérdéseket tették fel, és megjelentek a fanatikusok is, akik különböző elméletekkel álltak elő az eltűnésekkel kapcsolatban. Mielőtt ténylegesen kiérdemelhette volna a beutalót az elmegyógyintézetbe, úgy döntött, felhívja barátnőjét.
Picture

– Szia, Kat! Hogy bírod? – köszönt bele együtt érzőn Jessica Pots a telefonba, akiről Kathryn tudta, hogy még ilyen kései időpontban is számíthat a támogatására.
– Azt hiszem, kezdek megőrülni, Jess – ismerte be Kathryn, miközben a tükörbe nézett, hogy megbizonyosodhasson – lehetőleg – az ellenkezőjéről.
– Átmenjek beszélgetni veled? – ajánlotta Jessica. – Megihatnánk valami erős teát. Biztos jót tenne.
– Nem kell… Jó így telefonon – utasította el Kathryn.
– Mi viselt meg jobban? – kérdezte Jessica. A nő sosem finomkodásáról volt híres: azt vallotta, igenis fel kell tépni a sebtapaszt, hogy gyorsabban gyógyuljanak a sebek. Ő pedig készen állt bármikor megtenni ezt.
– A férjed eltűnése, vagy az, hogy Tom a szemed láttára tűnt el? – fejtette ki Jessica, miután Kathryn hosszú ideig nem válaszolt.
– Nézd, Kat, tudom, mi történt. A rendőrségen dolgozom én is, úgyhogy mindenről értesítenek. Erről beszélnünk kell – erősködött Jessica, mikor úgy érezte, barátnője nem fog válaszolni.
Picture

– A férjem… – nyögte végül Kathryn. – Illetve nem is tudom. Tom a kollégám volt. És a barátom. És… az, ahogy eltűnt, azon buktam ki nagyon – nyomta meg az „ahogy” szót. – Amiatt néznek őrültnek.
– Tényleg nem láttál senkit? – tette fel félve a kérdést Jessica, mintha ő is megkérdőjelezné barátnője épelméjűségét.
– Nem. Egyik pillanatról a másikra tűnt el. Csak úgy – adta meg Kathryn azt a választ, amit Jessica inkább nem kívánt volna hallani barátnője szájából.
– Biztos vagy benne? – futott neki még egyszer Jessica.
– Igen. Bár nem voltam teljesen magamnál Dean eltűnésének hírétől… – ismerte el Kathryn, egy kis reményt adva Jessicának arra, hogy barátnője talán mégsem őrült, csak sokkos állapotban volt, ami nem is csoda, ilyen hír után.
– De annyira nem lehettem kába, hogy kirántsák alólam, és ne tűnjön fel, hogy épp elráncigálják – cáfolta meg rögtön Kathryn az előzőeket.
– Van bármi ötleted, hogy mi történhetett? – Jessica rájött, hogy nem tudja megmásítani Kathryn véleményét, így inkább próbálta elfogadni a hallottakat, és azzal tovább dolgozni. Bár az egész egy hatalmas zsákutcának tűnt.
– A város lakosságának nagy része bővelkedik az ötletekben. De egyik sem épp… reális…
Picture

– Miket mondtak? – kérdezte Jessica.
– Még tartja magát a bűnbanda elmélete. De lassan több embert rabolnak el, mint ahányan ők maguk lehetnek. Akkor pedig csak kiszabadulnának valahogy, ha túlerőben vannak… – cáfolta Kathryn ezt az elméletet, melyben sokáig ő maga is hitt.
– De mi van, ha nem tudnak megszökni, mert… megölték őket? – kérdezte Jessica.
– Ne mondd ezt! – kiáltotta Kathryn, mivel belegondolt, hogy szeretett férje és Tom már esetleg nem élnek. Ha pedig mindenki meghalt, aki eltűnt, akkor óriási mészárszéket rendezhettek.
– Szóval szerinted mindenkit egy sötét pincében tartanak fogva? – kérdezte Jessica.
– Kezdem azt hinni, hogy talán nem is rablóbandáról van szó – mondta Kathryn, miközben a konyhába battyogott.
– Rendben. Milyen magyarázatokkal álltak még elő? – érdeklődött Jessica, aki személyiségéből adódóan nem volt sem kreatív, sem fogékony a természetfeletti jelenségeket illetően.
Picture

– A többi feltevés teljesen abszurd, de… mi van, ha tényleg valami különlegesről van szó? – bizonytalanodott el Kathryn, hiszen mint Jessica, ő is szeretett a realitás talaján mozogni, de a történteket egyre nehezebb volt földhözragadt elméletekkel magyarázni.
– Lehet, hogy így van – ismerte el Jessica, de nagyrészt csak azért, hogy megtudhassa, mikkel bombázták még Kathryn kikészült elméjét. – Mi volt a többi elmélet?
– Megjelentek a földönkívülis feltevések is, mint ahogy arra számítani lehetett – mondta Kathryn.
– És te hiszel bennük? – lepődött meg Jessica, aki barátnőjét szkeptikusnak ismerte meg az ilyen dolgokkal kapcsolatban.
– Nem. Azt kérdezted, milyen elméletek voltak még – javította ki őt a nyomozó.
– Oké, akkor te melyik elméletnek hiszel? – helyesbítette kérdését Jessica.
– Volt itt egy orvos, aki valami szupervírusról beszélt, ami olyan gyorsan rombolja a molekulákat, hogy egy ember képes eltűnni egy pillanat alatt – mondta Kathryn, próbálva úgy hangsúlyozni a mondatot, hogy hihetően hangozzon, de mikor kimondta, már ő maga is megkérdőjelezte.
Picture

– És tényleg orvos volt, vagy csak úgy nézett ki? – kérdezte Jessica, nem bízva az „orvos” szavahihetőségében.
– Nem tudom. De nincs jobb ötletem. Csak olyanok jönnek még szóba, amik varázslókat, vérfarkasokat meg vámpírokat tartalmaznak, de őszintén, ne legyünk nevetségesek. El kell különítenünk a valóságot az irodalomtól – mondta Kathryn.
– Szóval marad a szupervírus? – kérdezte Jessica. – De ki csinálna ilyet?
– Hát, a rablóbandás gyanúsítottak itt is szóba jöhetnek – válaszolta Kathryn.
– És kik is pontosan ezek a gyanúsítottak? Csak mert én most értem haza az őrsről, de még nincs hivatalos gyanúsított.
– Az én gyanúsítottjaimról beszélek – mondta Kathryn halkan. Jessica meg sem lepődött ezen, tudta, hogy Kathryn egy lépéssel mindig a rendőrök előtt járt, még akkor is, ha csak egy szavába került volna értesíteni őket, hogy felzárkózhassanak. Kathrynt már rég előléptették volna kiváló munkájáért, de egy dologban nem tündökölt: csapatmunka.
– Sorold! – utasította Jessica érdeklődve.
– Mrs. Drew – kezdte Kathryn, de aztán Jessica meglepetésére nem folytatta a listát.
– Ennyi? – kérdezte a barátnő csodálkozva.
Picture

– Átmentem ma hozzá. Mindenkije eltűnt, és aztán mielőtt eljöttem volna, elátkozott, és azt kívánta, hogy nekem is tűnjön el valakim – fakadt ki Kathryn, miközben érezte, hogy könnyei újra a felszínre törnek, férjére gondolva.
Keze ökölbe szorult, miközben arra gondolt, hogy ő lelkiismeretesen felhívta a rendőrséget, hogy bejelentse az eltűnést, és erre idesereglik a fél város a házához, hogy kiszipolyozza a testét: az agyát, a könnyeit, az érzelmeit, csupán a nyomort hagyva meg neki. Mindig a rendes, becsületes emberek isszák meg a levét.
– Miért tűntetne el mindenkit? – tette fel az újabb kérdést Jessica. Kathryn tudta, hogy a kérdés jogos, de mégis utálta érte Jessicát, mert nem tudott rá értelmes választ adni. Legalábbis még. De idővel talán kitalálja, ha nyomoz még egy kicsit.
– Összegyűjtött egy halom pénzt a váltságdíjra – vetette fel Kathryn, arra utalva, hogy talán ha nem is ő maga az elkövető, akkor is ismeri a tetteseket, mert már a váltságdíj előkészítésén foglalatoskodik, vagyis tárgyalt az emberrablókkal.
– Ez inkább ellenérv, mintsem érv – ráncolta a homlokát Jessica, mert utálta, mikor Kathryn mondvacsinált érvekkel támasztotta alá elméletét, csak hogy neki lehessen igaza. Nem lenne ésszerű, hogy az ember elraboltassa a családtagjait, aztán készségesen összegyűjtse a váltságdíjra valót. Ha valaki szórni akarja a pénzt, akkor talál más módot is rá.
– De mi van, ha meggondolta magát, és mégsem váltságdíjra akarja felhasználni? Mi van, ha igazából az az öröksége volt? És valaki másra akarta hagyni a pénzt, de nem akart vitát ebből… – ismertette elméletét a nyomozó. Jessica nem tudta, mit reagáljon erre. Tudta, hogy légből kapott sületlenség, de ezt nem mondhatta Kathrynnek, mert megsérti vele a nő önérzetét, amit nem is volt olyan nehéz megtenni.
Picture

– Kire hagyta volna a pénzt? – választotta Jessica az egyetlen járható utat: addig kérdezget, és bombázza ezáltal az elmélet gyenge alapjait, amíg Kathryn magától be nem látja, hogy téved.
– Öregkori szerető? – vetette fel a nyomozó.
– Valószínű… – ironizált Jessica. – Van olyan gyanúsított is, akit nem azért gyanúsítasz, mert ellenszenves és megfenyegetett, hanem azért, mert akár tényleg tettes lehet? – unta meg a sületlenség hallgatását a nő.
– Ha tényleg vírusról van szó, akkor onnan kell kiindulnunk, ahonnan a vírus is indult. És az valószínűleg ott van, ahol az első eltűnés megtörtént – mondta Kathryn. – Az elsőként eltűnő nő férje gyanús volt az elején, de aztán valahogy ez megváltozott… Nem emlékszem pontosan, mit mondott.
– Akkor nem lehetett túl meggyőző, ha nem emlékszel rá. Nem ártana újra kikérdezni – ráncolta a homlokát Jessica.
– Főleg, hogy ha ő nem tűnt el, de mindenki más a környezetéből igen, akkor immunis valahogy. Ami felettébb gyanússá teszi – bólogatott Kathryn is. Jessicának eszébe jutott, hogy Sarah Drew is immunis akkor, viszont nem akart újra visszatérni a korábbi témához, így ezt a gondolatot inkább megtartotta magának.
– Szerinted ez érintés, vagy levegő útján terjed? – kérdezte Jessica. – Mint egy sima fertőzés?
Picture

– Lehetséges. Ha Dean eltűnt, Tom a helyszínre ment, és elkaphatta, ha a levegőben volt. És akkor hatott, mikor ideért hozzám – vélekedett Kathryn.
– Ezért nem akartad, hogy átmenjek? – döbbent rá Jessica. – Szerinted te is fertőzött vagy? – Hosszú ideig nem érkezett válasz, aztán Kathryn zokogni kezdett.
– Igen – nyögte Kathryn.
– Kat, hagyd abba! – kérte Jessica. – Minden rendben lesz. Még nem tűntél el. És ahogy téged ismerlek, nem is fogsz – jelentette ki határozottan.
– Semmi nem lesz rendben. El fogok tűnni – tört össze teljesen Kathryn. Nem akart eltűnni. Még annyi mindent ki akart próbálni az életben, és minderre csak most döbbent rá. Nem akarta, hogy nemsokára feleméssze őt egy szupervírus.
– De, Kat. Minden rendben van – győzködte Jessica a barátnőjét. – Te is jól vagy, és Ben is jól van.
– Te jó ég! – kiáltotta hirtelen Kathryn. – Ben!
– Mi van vele? – kérdezte ijedten Jessica, a legrosszabbtól félve. Aztán próbált nyugalmat erőltetni a hangjába, hogy ne törje össze még jobban lelkileg a támogatásra szoruló Kathrynt. – Még nem tűnt el, igaz?
– Igaz. De muszáj elmennie itthonról. Nem fertőződhet meg ő is – határozott Kathryn.
Picture

– Elküldenéd őt az éjszaka közepén? – lepődött meg barátnője megszállottságán Jessica.
– Egy ember ma eltűnt a házban, és az apja is ugyanígy végezte a munkahelyén. Most már én is nagy valószínűséggel hordozom a betegséget. El kell mennie innen – döntötte el a nő. Nem szavazott teljes bizalmat az elméletnek, miszerint egy vírusról van szó, de ha bármekkora esély van rá, hogy tényleg igaz a dolog, akkor nem kockáztathat.
– Akkor küldd át hozzám. Alhat nálam – ajánlotta Jessica, aki kezdett kételkedni Kathryn épelméjűségében, és próbálta védeni Bent, akit mostohaanyja a jelek szerint csak úgy kirakna a házból az éjszaka közepén.
– De mi van, ha ő is fertőzött? – kérdezte Kathryn.
– Akkor már mindegy neki – válaszolta Jessica.
– De neked nem. Téged is megfertőzhet – sápadt el Kathryn, egy székre rogyva. Az összeesküvés elméletek hallgatása miatt a paranoia teljességgel eluralkodott rajta.
– Nem fog – jelentette ki Jessica magabiztosan.
– Miért? – csodálkozott Kathryn. Komolyan elgondolkodott azon, hogy Jessica talán immunis, ezért veszi magához a fiút, de ez felettébb gyanússá is teszi őt egyúttal. Állj! Nem lehet ilyen paranoiás. Jessica a barátnője. Bíznia kell benne.
– Mert ez a betegségesdi egy humbug. Nem igaz. És be fogom neked bizonyítani – tökélte el Jessica. – Te életben maradsz, Ben pedig nemsokára hazamegy hozzád. És a férjed is elő fog kerülni.
– Bár igazad lenne – kezdett reménykedni Kathryn, miközben már azon töprengett, hogyan küldje el Bent anélkül, hogy a közelébe menne, vagy hozzá érne.
*        *        *
Picture

Fél órával később Ben megjelent a nappaliban. Rémülten nézett szét, majd meglátta Kathrynt a nappali másik végében, az íróasztalnál üldögélve.
– Megkaptad az SMS-em? – kérdezte Kathryn elhaló hangon. Ben bólogatni kezdett, mert nem jött ki hang a torkán. Aztán rájött, hogy a neki háttal ülő nő nem láthatja ezt, így kénytelen volt erőt venni magán, hogy szóban is válaszoljon.
– Igen. Mi ez az egész, anya? – kérdezte rémülten.
Kathrynből feltörtek a könnyek. Most először szólította őt anyának. Tudta, hogy azért, mert elvesztette az apját, és szüksége van valakire. Ő pedig azért írt neki SMS-est az éjszaka közepén, mert el akarja lökni magától. Szíve összeszorult, és percekbe telt, mire újra meg tudott szólalni.
– El kell menned. Nem biztonságos itt – zokogta.
– Miért? – kérdezte Ben, reménykedve, hogy meg tudja változtatni Kathryn döntését.
– Mert szeretlek – nyögte a nő. – És vigyázok rád.
Picture

– Akkor ne küldj el Jessica nénihez, hanem ölelj meg! – kiáltotta Ben rémülettel vegyes ingerültséggel. El sem tudta képzelni, hogy ne itt éljen, mikor már születése óta ebben a házban laktak apjával, és egy ideig az anyjával is.
– Nem lehet… – felelte Kathryn, miközben kiújultak könnyei, gyomra pedig még jobban összerándult. Nem ölelhette meg őt. Ha megöleli, azzal csak árt neki. Bármennyire is tűnt ellentmondásosnak: azért küldi el, mert szereti. És ugyanezért nem öleli most meg.
– Anya, én… – kezdte a fiú félénken, de Kathryn félbeszakított őt, mert nem akarta, hogy még jobban fájjon mindkettejüknek.
– El kell menned, Ben – mondta halkan. – El kell menned – ismételte meg kis idő múltán, ezúttal sokkal határozottabban. Ben nem értette, mi folyik itt, de tudta, hogy nem akar elmenni. Kathryn is tudta ezt. Épp ezért lepődött meg azon, ami ezután történt.
– Utállak! – ordította torkaszakadtából Ben, majd felkapta táskáját, amit az SMS-ben leírtak szerint összepakolt magának odafent, és kirohant a házból. A neki végig háttal ülő Kathryn az egészből csak az ordítást, a dühös trappolást, majd az ajtó csapódását érzékelte.
Picture

Könnyfüggöny választotta el a világtól, de felállt, és az előszobába sietett. Az éjszaka sötétje elnyelte Ben alakját, akit már csak egy pillanatig vélt látni. De lehet, hogy azt is csak képzelte.
Gondterhelten indult vissza a házba, majd az egyik fotelbe leülve felhívta barátnőjét. A hívott fél Kathryn sírás közeli rimánkodásának hatására már épp kocsiba pattant volna, hogy Ben keresésére induljon, azonban a házából kilépve látta, amint a fiú épp belép a kertkapun. Kathryn élő telefonos közvetítésben hallotta mindezt, és megkönnyebbült, amiért Ben épségben elért Jessicához.
*        *        *
Picture

Matt már kora reggel a tévé képernyőjéhez szegeződött, hogy láthassa az aznapi híreket. Összeszoruló torokkal reménykedett benne, hogy nem haladtak az őt érintő bolti lopás ügyével, de a két bemondó csak nem volt hajlandó szót ejteni erről a témáról. Lassan már ott tartott, hogy szuggerálta a híradósokat, mikor egy számára még meglepőbb hír vette kezdetét.
– Az eltűnések folytatódtak tegnap este is. Ezúttal közelebb kerültünk az eltűnésekhez, de a megoldás még távolabbinak tűnik, mint ez idáig bármikor – olvasta a férfi.
– A város egyik nyomozója, Kathryn Turner saját szemével vélte látni, amint a helyi rendőrkapitány, Tom Roose egy szempillantás alatt eltűnt – vette át a szót a nő.
– A nő szavai viszont nem számítanak biztos forrásnak, ugyanis a saját elmondása szerint is megviselte férjének eltűnése, amit a rendőrkapitány épp eltűnése előtt jelentett az asszonynak – mondta ismét a férfi.
– Egy biztos. Ha a figyelem középpontjába akart kerülni a meséjével, akkor sikerült neki. Már csak az a kérdés marad hátra, hogy ilyen áron megéri-e – folytatta a nő.
Matt a távirányítóért nyúlt, és kikapcsolta a tévét. Nem érdekelte a szóban forgó nyomozónő pszichiátriai diagnózisa. Csak egy dolog foglalkoztatta. El sem tudta hinni, hogy tényleg megtörténhet. Kezébe vette a telefonját, és felhívta Sophie-t. Miközben kicsengett, felpattant a kanapéról, mert nem bírt egy helyben maradni.
– Láttad a híreket? – hadarta rögtön, mikor Sophie felvette a telefont.
Picture

– Matt, baj van… – nyögte a lány, de a fiú meg sem hallotta, annyira izgatott volt.
– Megúsztam! – kiáltotta lelkesen. – A rendőr, aki a nyomozást vitte az ügyemben, eltűnt.
– Matt, én aggódom… – mondta Sophie.
– Persze. Egy kicsit én is aggódom, hogy ha egy rendőr nincs biztonságban, akkor senki se, de ez akkor is megkönnyebbülés – vágott közbe a fekete hajú fiú.
– Nem arról van szó. Nem találom apámat – mondta a lány.
– Mi? Mióta? – lepődött meg a fiú, szinte el is feledkezve a hirtelen jött örömhírről.
– Tegnap este hazajöttem, és nem volt itthon. Arra gondoltam, esetleg szórakozik valahol. Nem rá vall, de akkor is jobb gondolat volt, mint arra gondolni, hogy… De aztán reggel sem láttam, és nem hiszem, hogy közben itthon járt volna – hadarta a lány egy szusszal. – Nem tudom, mi történhetett vele, és kezdem azt hinni, hogy ő is… eltűnt – nyögte a lány elvékonyodó hangon.
Picture

– Nyugodj meg, Sophie, biztos jól van – bíztatta barátnőjét a fiú.
– Ha felhívtam volna tegnap, mikor gondoltam rá, akkor talán… talán… – kezdte a lány, de Matt leállította.
– Ne is gondolj ilyenekre. Nem a te hibád. Ha felhívod, ugyanaz lenne a helyzet, mint most. Nem segített és nem is rontott volna a helyzeten. Nem változtatna semmit – mondta a fiú higgadtan, ezzel jelentősen megnyugtatva Sophie-t.
– De akkor mit gondolsz, hol lehet? – kérdezte.
– Nem tudom. De biztos nincs semmi baja – felelte a fiú, miközben próbált a lehető legőszintébbnek hallatszani.
*        *        *
Picture

– Patrick Wilson, látogatója van – jelentette be az őr, miközben a férfi cellájának ajtajához lépett. Patrick halkan morogni kezdett, mivel kissé már elege volt, hogy folyton kirángatják a cellájából.
– Kérem, álljon arccal a falnak, míg felteszem a bilincset – kérte őt az őr, de annyira határozottan mondta, hogy egyértelműen utasításnak volt felfogható.
Patrick úgy tett, ahogy az őr kérte: arccal a fal felé fordult és kezeit háta mögé tette, hogy a cellaőr könnyen feltehesse neki a bilincset. Közben azon gondolkozott, hogy már megint ki lehet az. A könyvtáros jött vissza megint szabadkozni? Vagy a tegnapi őrült nő?
Erről eszébe jutottak a tegnap történtek. A nő ígérete. Az, hogy délben szabadon távozhat. Kényszeredetten az órára nézett volna, de tudta, hogy nem fordulhat el a fal felől, amíg nincs rajta a bilincs. Tovább várta hát, hogy kattanjon a karperec, hogy végre megnézhesse, mennyi az idő, és végre jogosan is bolondnak nyilváníthassa a vörös hajú nőt, ha már elmúlt dél. Bár miért ne nyilváníthatná már most annak? Hiszen képtelenség kijuttatni innen bárkit is ennyi idő alatt.
Picture

Emlékezett, hogy mikor utoljára az órára nézett, már tizenegy óra volt. Ha elkezdtek volna egy tárgyalást az ő ügyében, arról nyilván értesítik, és mivel ez nem történt meg, feltételezte, hogy nem zajlik ilyen bírósági ülés. Ennyi idő alatt pedig már képtelenség lezavarni egy ilyen hercehurcát. Bár mennyi idő alatt is?
Megint késztetést érzett arra, hogy rápillantson az órára, de a fémet még mindig nem érezte a csuklóján.
Most, hogy jobban belegondolt, már régóta állt a fal felé fordulva, és még mindig nem került rá a bilincs. Tétován megfordult, de az őrt nem látta sem a cellájában, sem a három cella előtti térrészen. A cella ajtaja viszont nyitva állt.
Biztos, hogy nem hagyná itt csak így. Valami történt vele. Végre az órára pillantott. Pontosan dél volt. Eszébe jutottak a nő szavai. „Ugye bármi áron ki akar jutni innen?”.
Szóval ez lenne az ára? Hogy az őr tűnjön el? Ezek szerint az a nő… hogy is hívták? Várjunk csak… Hazel. Hazel Jones. Köze lenne az eltűnésekhez? Nagyon úgy tűnik. El tudta intézni, hogy kijusson a börtönből, méghozzá úgy, hogy az őr eltűnt.
Aztán eszébe jutott a kérdésre adott igenlő válasza, így először tétován, majd egyre magabiztosabban, és egyúttal gyorsabban is, haladt kifelé.
Picture

Mielőtt kiléphetett volna az ajtón, a szomszédos cella lakója megszólalt.
– Engedj ki innen! – utasította ridegen a rosszarcú férfi.
– Miért engednélek? – kérdezte Patrick, megijedve a férfi hangjától. Nem akarta kiereszteni, mert őszintén félt a férfitól, ráadásul nem tartotta jogosnak, hogy kiszabaduljon. Ő, Patrick Wilson ugyanis ártatlanul ült itt. Viszont ez a férfi nyilván tett valamit, amiért ide került. Nem engedheti hát ki.
– Azért, mert egyedül nem fogsz kijutni az őrsről – indokolta meg kérését a rab. – Szerinted a többi rendőr, akik mind ebben az épületben vannak, majd csak úgy hagyják, hogy egy narancssárga ruhás férfi kisétáljon innen? Tudják, mit jelent az a szín.
– Veled csak feltűnőbb lennék – vágott vissza Patrick, miközben az ajtó felé nyúlt, hogy kinyissa.
– Igen, de több esélyed lenne. Én el tudom intézni a zsarukat puszta kézzel is – érvelt tovább a férfi, de ezzel Patrickot nem hogy nem tudta meggyőzni, hanem még inkább eltántorította attól, hogy kiengedje rabtársát.
Picture

– Ha őt nem is viszed ki innen, legalább rajtam segíts! – szólalt meg a másik férfi is. Egész álló nap azt motyogta, hogy semmit nem követett el.
Valami tanár lehetett, legalábbis Patrick úgy emlékezett, mintha ezt mondta volna. Valószínűleg ugyanannyi joga van a szabadsághoz, mint neki, de az a nő csak az ő szabadságáról tárgyalt. Arról nem esett szó, hogy bárkit magával vihetne. Nem akart szabályt szegni, mert ha tényleg köze van a nőnek az eltűnésekhez, akkor nem akar a célpontjává válni egy ilyen kis dolog miatt, ami szembe megy a megegyezésükkel.
– Vele aztán tényleg csak feltűnőbb lennél – kárörvendett a rosszarcú rab. – Egy ilyen tohonya alak még csak futni se tudna rendesen, ha arra kerülne sor.
– Kérem, ne hagyjon itt ezzel az őrülttel… – könyörgött tovább Patricknak a pedagógus, nem törődve a harmadik rab szidalmazásával.
Picture

– Kussoljon, tata! – lett hirtelen még ingerültebb a férfi a tanár inzultálása miatt. Felpattant és a rácsot kezdte rázni, de nem azt, amelyik a szabadságtól zárta el, hanem azt, amelyik a pedagógustól választotta el őt.
– Mennem kell – mondta gyorsan Patrick, majd maga mögött hagyta az ordítozni és őrjöngeni kezdő rabot, és az előle rémülten a cellájának a másik sarkába húzódó tanárt.
Kifelé menet, a látogatások céljára fenntartott termen áthaladva a szőke hajú férfi agya azon kattogott, amit az a rab mondott. Hogy le fog bukni. Vagy ha nem is az őrsön, de akkor is megtalálják őt. Nem bujkálhat örökké.
Már épp azon volt, hogy talán vissza kéne fordulnia, és végigülni a törvényes eljárást, mikor észrevette, hogy az épület teljesen kihalt. Csodálkozva, némán haladt végig a várótermen, majd kilépett az utcára. Nagy tömeg gyülekezett az őrs előtt. Patrick attól félt, hogy észreveszik őt, és rájönnek a ruhája alapján, hogy ki is ő, de a tömeg meredten bámult valamit. Patrick is arrafelé fordult, és földbe gyökerezett a lába, mikor ő is meglátta.
Picture

Három rendőrautó roncsa állt lángokban a parkolóban. Egymásba rohantak és kigyulladtak. Senki nem ült bennük, és a közelükben sem volt senki, csak civilek. Patrick rádöbbent, hogy mi történt. A kocsik azért karamboloztak, mert a sofőrjeik eltűntek. Hogy kiszabadulhasson, nem csak a börtönőrnek kellett eltűnnie. Hanem a város összes rendőrtisztjének, aki visszavihette volna őt.