La Media Naranja – 5. Akire mindenki várt

– Hello! Hát te? – kérdezte meglepetten Bence. Nem értette, hogy mit keres pont most, pont itt Emma. Félt, hogy valami nagyon rossz történt Flórával.
– Hát én elég jól festek, igaz? – mosolygott Emma. Elbeszéltek egymás mellett.
– Úgy értem, hogy mit keresel itt? – értetlenkedett a fiú.

Emma arcáról lefagyott a mosoly és kezdte érteni, hogy ő itt egy nem várt szereplő. Zavarában köhögött kicsit, majd hebegett-habogott.
– Én írtam a levelet. Gondolom nem rám számítottál, igaz? – kérdezte csalódottan. Bence kellemetlenül mocorgott a széken, nem tudta mit mondjon, hogy ne bántsa meg vele a lányt. Csak megrázta a fejét, mire Emma felsóhajtott.

– Nem is tudom mit gondoltam – rogyott le szomorúan a székre. – Már a gimiben sem vettél észre, miért pont most?
Bencében fellángolt a bűntudat. Mindig is tudta, hogy Emmának tetszik, a lány sosem rejtette véka alá. Többször elhívta randira, sikertelenül. Mikor pedig Bence más lánnyal kezdett el járni, csalódottságának és féltékenységének adott hangot. Pedig Bence kedvelte a lányt, kedvesnek és szépnek találta, csak nem akarta elrontani a barátságukat.
– Kérdezhetek valamit? – Bence csak bólintott.

– Kit vártál helyettem? Levente odajött, hogy tetszem neked és ne hagyjam, hogy megfutamodj, vegyem kezembe az ügyet. Azt mondta, annyira belém estél, hogy nem vagy önmagad.
– Nem estem én bele senkibe. De egyébként…– Bence habozott, nem tudta mi lenne a jó válasz. Ha megmondja Emmának az igazat, a lány még nagyobbat koppan, mint így. Ha viszont hazudik, csak még jobban belekeveri magát a bajba. Ráadásul, ha valamit akar még az életben Flórától, arról Emma is tudni fog. A lány megelőzte a válaszát.

– Flórát vártad – jött a felismerés. – Gondolhattam volna.
– Nagyon sajnálom, én… – kezdett magyarázkodni Bence.
– Ne is folytasd, kérlek! Ez már így is elég ciki! Mielőtt megkérdeznéd, nem, nem haragszom, ez nem a te hibád. Az én butaságom volt az egész körítés, meg hogy elhittem, engem kedvelsz. Sosem voltam az eseted. Már akkor tudtam, hogy Flóra az lesz, mikor találkoztunk veled a kávézóban.

Bence próbált valamit mondani, ami kevésbé tette volna Emmának kellemetlenné a helyzetet, de csak a szavakat kereste.
– Igazán sajnálom. Az a hülye Levi kavart, tényleg ne haragudj! Én csak… Kedvelem Flórát. Nem tudom, hogy ő kedvel-e engem, vagy tudja-e, hogy tetszik, de szeretnék még találkozni vele. Ha nem kér belőlem, azt is megértem, de egy lehetőséget szeretnék, hogy meglássam…– nem tudta folytatni. Nem szeretett volna nagy szavakat használni, inkább elhallgatta a mondat hangsúlyos részét. Emma viszont ezt nem hagyta.

– Mit? Mit láss meg? – Bence továbbra sem válaszolt. – Mondd már! – szólt rá erélyesen Emma.
– Hogy ő-e az a lány, akire vártam.
Maga sem hitte el, hogy végül kimondta. Arra számított, hogy Emma kétségbeesik, vagy elszomorodik, de tévedett.

– Tudod… Flóra az a barátnő, akire egész gimiben vágytam – magyarázta Emma. –Azt akarom, hogy boldog legyen. Őszintén megmondom, hogy egy szót sem szólt rólad, de ez nem meglepő, másról sem beszél sokat. Ha valóban tetszel neki, akkor megérdemli, hogy a világ legjobb első randiját kapja. Világos?
– Mint a Nap. És azt meg is kapja tőlem – ígérte Bence.

***

A következő hét csak tervezéssel telt Bence számára. Egyszer-kétszer látta ugyan Flórát a campuson, de szándékosan nem vette észre. Azt akarta, hogy a találka meglepetés legyen. Persze tisztában volt vele, hogyha Flórának mégsem tetszik, akkor minél többet szervez, annál nagyobb lesz a pofára esés. Úgy érezte, ezért a lányért még ez is megéri. Nem ismerte igazán, nem tudott róla sokat, de valami mégis azt súgta neki, hogy nem szabad elengednie a lányt.
Végre eljött az a szombat, és a gépezet is beindult. Emma – ahogy Bencének megígérte – lefoglalta Flórát estére, és azt mondta neki, menjenek el közösen egy irodalmi estre. Bencének azt mondta a telefonban, hogy bár Flóra csodálkozott, hogy őt ilyenek is érdeklik, végülis belement a dologba.
Bence úgy várta az estét, mint egy kisgyerek a karácsonyt. Nem tudta, hogy megkapja-e az ajándékot, amit kért, de valami azt súgta neki, hogy nem fog kosarat kapni.

Elindult az első helyszínre, ahova Emma csalogatta Flórát. A színház előtt várta a lányt, az általa legszebbnek ítélt ruhájában, és már túl volt egy tubus fogkrémen. Idegesen dőlt egyik lábáról a másikra, türelmetlen volt.

Emma betartotta, amit ígért, percre pontosan akkor állt meg az autóval a színház előtt, amikorra ígérte. A két lány kiszállt, majd Emma magyarázott valamit Flórának és Bence felé mutatott. Flóra a fiú felé nézett és szégyenlősen elkapta a tekintetét.
Bence felragyogott, mikor a lány felé indult. Emma csak intett, bepattant a kocsiba és elment. Flóra némán állt, Bence sem tudta, hogy kezdje a tökéletesnek tervezett estét.

– Hali! – nyögte ki végül iszonyatosan hosszú néma csend után.
– Hello – válaszolta Flóra szégyenlősen.
– Szóval az a helyzet, hogy most belekényszerítettünk egy randiba. Még lehet ellenvetésed – mondta Bence bíztatóan mosolyogva. Flóra értetlenül nézett fel rá.

– És mi van Emmával? Én úgy tudtam ő tetszik neked.
– Az egy elég nagy félreértés volt. Levi azt hitte a lány, aki miatt holtkórosként jártam a campust, Emma. Úgyhogy magánakcióba kezdett és jól összekutyult mindent. Pedig nekem nem Emma kavarta meg a gondolataimat, hanem…– Megint nagy szavakhoz ért és megint nem tudta folytatni a mondatot.

Hebegett egy sort, mire Flóra végre a szemébe nézett. Bár hiányolta róla a szemüveget, most még jobban láthatta a lány tündöklő zöldszemeit, ahogy azok csillogva magukhoz láncolják a tekintetét. Úgy fejezte be a mondatot, hogy az agya nem is tudott róla. A lány tekintete kikényszerítette belőle a mondat lényegét.

– …hanem Te. Nem tudtam nem Rád gondolni az elmúlt két hétben – Flóra csak mosolygott.
– Tudtad, hogy az agyban egy átlagos napon nagyjából 70000 gondolat fut át? Igazán kétlem, hogy két hét alatt, mind a 980000 gondolat én lettem volna.

– Rendben, lehet, hogy kicsit túloztam, de a felét biztosan magadénak tudhatod. Viszont… Ha már itt vagy, meg én is itt vagyok, mi lenne, ha együtt töltenénk az estét? – próbálta győzködni a lányt.

Flóra most először nem gondolkozott a válaszon, csak kimondta, ami először eszébe jutott.
– Az lenne a legjobb dolog, ami ma történhet.