La Media Naranja – 3. Fussunk össze, véletlenül!

– Ó, hogy az a… – gondolta magában Bence. Csalódottan a csetepaté felé fordult, ahogy Flóra elkapta a fejét. A sikítás egy lányból jött ki, aki szörnyülködve figyelte, ahogy részeg barátja verekedésbe kezd egy másik sráccal, amiért az szemet vetett kedvesére.

Bence nem volt nagy szívtipró, csak akkor csajozott, ha kedve és ideje is volt rá. A gimnáziumban összesen három lánnyal járt. Diákszerelmek, mondhatni gyermeki fellángolások voltak azok, mikor még az egy hónapos évfordulót ünneplik, mikor nagydolog valakit a “csajomnak/pasimnak” nevezni. Ebből talán már ki is nőtt. Az érettségije óta viszont eggyel sem járt, legfeljebb randizgatott, de semmi több. Valahogy nem volt energiája a sok megszólalásig széplányra. Pontosan. Megszólalásig. Mert a legtöbben amint kinyitották a szájukat, abból csak csupa badarság jött ki. Volt aki, az ex-barátjáról panaszkodott az egész vacsora alatt, akadt, aki csak a macskaimádatáról blablázott. Sőt, olyan is, aki csak és kizárólag arról beszélt, hogy milyen bulikban volt részeg, hogy mennyit szokott káromkodni és, hogy a legnagyobb partyarc a világon.

Elege lett a sok buta libából. Ő csak a zenéről, filmekről, hobbikról szeretett voltna beszélgetni egy lánnyal, semmi több. A leghosszabb kapcsolatában – ami öt hónapig tartott – szinte mindenről tudtak beszélni a barátnőjével. Persze annak már legalább három-négy éve. Akkor még sok elvárása egy barátnővel szemben nem is nagyon volt.

Neki és Zsaninak egyedül a zenében nem egyezett az ízlésük. Kicsit az is zavarta, hogy a lányt egyáltalán nem érdekelték a sportok, annak ellenére, hogy Bence mindent megtett, hogy azt vonzóvá tegye számára.

És az első egyetemen töltött napján ott ült ezzel a csendes lánnyal, akiről nem tudott mást, csak a nevét meg, hogy gyönyörű zöld szemei vannak és, hogy legszívesebben megállítaná az időt. Persze nem most, úgy pár másodperccel korábban, mikor hallotta a fejében kedvenc száma refrénjét és már szinte érezte az ajkán a lány ajkát.

Lazának akart tűnni, de alig bírta kivárni a saját magának szabott fél órát, amíg nem vesz Flóráról tudomást. Folyton az óráját nézte. Csak a lány barna, csillogó haját bámulta és várta, hogy végre megint a szemébe nézhessen. Még arra is ügyelt, hogy ne legyen sörszagú a lehelete, letolt vagy fél doboz Tic tacot, mielőtt “spontán” odaült Flóra mellé.

Nem az volt a szándéka, hogy lerohanja a lányt, már délután látta, hogy azt nem is lehetne. Csak valahogy a társaságában akart lenni. Szokatlan volt számára ez a lány, aki nem önti rá az első pillanatban az egész életét, és aki emellé még olyan gyönyörű is. Nem volt egy szoknyapecér, de tudta, hogy bár küzdősen, de bárkivel randizhatna a campusról. Ő mégis a kockázatosabb üzletbe vágott bele.
Bence nagyon is szerette a beszédes lányokat, nem az Emma-féle “be-nem-áll-a-szája” lányokat, hanem az olyanokat, akik jó vitapartnerek, akikkel érdemlegesen lehet beszélni az érdeklődési köréről. Valami azt súgta neki, hogy Flórában van potenciál. Talán pont ő lesz végre az a lány, akiben partnerre talál.

Mikor közelített a lány arcához csak az járt a fejében mennyire jó lesz megcsókolni, mennyire felemelő érzés lesz, ahogy összefonódnak.

A sikoltáskor még csalódottan vette tudomásul, hogy terve meghiúsul, de pár másodperccel később már tudta, ez csak az ő malmára hajtja a vizet. Egy ilyen lányt nem úgy akar először megcsókolni, hogy egy buliban vannak, mindketten alkoholmámorosan és lehet, nem is fognak rá emlékezni. Rögtön elhatározta, hogy meghódítja őt.  Meg akarja kapni és adni azt a tökéletes csókot, amit megérdemelnek.

Mikor mindketten visszafordultak és ismét egymásra néztek, Emma ült le melléjük vidáman.
– Micsoda tesztoszteronszag van itt. Értjük, pasik vagytok, verekedni kell – mondta szemét forgatva. Flórán látszott, hogy zavarban van és már nem nézett Bencére olyan csodáló tekintettel.

– Kérsz egy sört? – fordult Flórához Bence, próbálta a helyzetet menteni.
– Én már unom magam – mondta Emma flegmán. – Lehet, visszaindulok a koleszba. Különben is, holnap szemináriumom lesz reggel. Te maradsz, Flóra?
Bence nem tudta eldönteni, hogy mi lenne most a jobb. Ha Flóra hazamenne és holnap újult erővel csapna bele az udvarlásba, vagy ha már most elkezdi a műveletet. Nem akarta, hogy Flóra elmenjen, ez tény, de nem marasztalhatta, túl korai lett volna.
– Veled megyek – mondta Flóra és fel is pattant. Megigazította a ruháját és startra készen várt. Bencének rosszul esett, hogy a lány rá sem néz, hiszen nem tett semmi rosszat.

– Akkor induljunk. Azért jól éreztem magam, köszi hogy elhívtál – nyomott egy puszit Bence arcára Emma. – Mikor látjuk egymást?
– Remélem, minél előbb találkozunk – nézett egyenesen Flórára, aki még mindig ellenállt a pillantásának. – A suli mellett a kávézóban dolgozom, ott biztosan összefutunk – mondta reményteljesen. Emma mosolygott, de Flóra már csak akkor nézett rá, mikor vágyakozva hátrapillantott a kijárat felé menet.

Csütörtök volt. Bence mindennap bejárta a campust, a lányok kollégiuma előtt sétált el, a Bölcsészettudományi Kar épülete közelében tanult, de semmi. Még csak egy pillanatra sem látta Flórát, már három napja.

Kezdett kétségbeesni, de nem akarta felhívni a lányt, azt akarta, “spontán” találkozzanak, onnan könnyebb továbblépni. Aznap délután már nem volt ideje tovább várakozni, dolgozni indult.

A kávézóban Levi már dühösen dobogott a lábával, randija volt este, még el akart készülni.
– Hét percet késtél. Sosem késel. A héten ez már a második. Mi van veled? – értetlenkedett.
Levi és Bence egy albérletben laktak a campushoz közel. Alig egy éve ismerték meg egymást, mikor mindketten egy mixer-tanfolyamon vettek részt. Bár Levente a tipikus szoknyapecér mintapéldánya volt, Bencét szórakoztatta a stílusa.

– Nem tudom. Zavarodott vagyok mostanában.
– Tetszik az a lány, igaz? – kérdezett rá Levi. – Jó csaj, az biztos – mondta elismerően.
Bence megijedt. Ha ennyire egyértelmű még Leventének is a dolog, akkor biztosan Flóra is tudja, és talán szándékosan kerüli.

– Hallgatás beleegyezés – mondta vigyorogva Levi. Gyorsan átöltözött és Bence már nem is látta.

Mikor este fáradtan hazaért csak levetette magát az ágyra és tanulni kezdett a másnapi zárthelyi dolgozatára. Mielőtt megnyitotta volna a tanulnivalót, még ránézett az e-mailjeire, ahol egy furcsa levélre bukkant.

Küldő: [email protected]
“Szia!
Mi már ismerjük egymást, de nem tudtam, hogy ilyen érzelmeket táplálsz irántam. Megmondom őszintén, hogy számomra sem vagy közömbös, sosem voltál az. A kilétemet egyelőre fedje homály, arra az esetre, ha nem tudnád, miről van szó. Ha csak rossz pletyka lenne a dolog, akkor csak kérlek, írd meg, hogy egy lány sem tetszik jelenleg, aki mondjuk, én lehetek. Várom a válaszod!”

Bence egyszerre örült meg a levélnek és érezte gyanúsnak a szitut. Honnan tudhatja Flóra a dolgot? – gondolta. Arra gondolt, talán Levi árulta el ilyen simán a… titkot? Nem volt ez titok, de azért nem érezte jól magát attól, hogy nem az ő szájából hallhatta Flóra, tetszik neki. Nem akart rögtön válaszolni, még meg akarta rágni ezt a dolgot. Jobb híján inkább nekiesett a Menedzselési szabályok I. anyag tanulásának.