La Media Naranja

La Media Naranja – 25. “Magányos sebekkel hajtom le a fejemet”

Picture

A szégyenséta. Flórának még nem volt része benne, de mikor az éjszaka közepén hazafelé gyalogolt, nem sajnálta, hogy eddig kimaradt belőle. Nem volt éppen felemelő érzés. Elgondolkozott, hogy vajon Bence már lefeküdt-e a másik lánnyal, vagy ami még rosszabb, talán tényleg bele is szeretett. Egy senkinek érezte magát, olyannak, aki láthatatlan. Tulajdonképpen visszagondolt a gimnazista éveire, amikor hasonló lelkiállapotba esett többször is. Nem is tudta milyen szerencsés a biztonságot és szerelmet adó Bence mellett, míg el nem veszítette őt.

Picture

A kollégiumi szobában Emilia mellett egy ismeretlen srác feküdt, míg Camille a lámpafénynél az egyik tankönyvét bújta.
– Nocsak, nocsak – suttogott Camille. – Akarsz beszélni róla? – kérdezte, mire Flóra bólintott. Camille becsukta a könyvét, leoltotta a kislámpát és a teraszra indult. Flóra levette a magas sarkúját, majd követte.

Picture

– Mi történt? Egyik pillanatban még feladsz mindent és hazaindulsz, a másikban meg eltűnsz Patrikkal az oldaladon – vonta kérdőre Camille a lányt.
– Fogalmam sincs, hogy mit gondoltam – vallotta be Flóra. – Abszolút rossz ötlet volt hazaindulni. Tudod… Mutatott egy képet Bencéről, amin egy másik lánnyal van. Egy újjal. A gondolat, hogy hivatalosan is lemondhatok róla… Összeomlottam – nyögte keservesen a lány.
– Egyenesen Patrik karjaiba? – próbálta Camille egyértelműsíteni a helyzetet.

Picture

– Mondhatni – felelt Flóra. – Nem tudtam, mit csinálok. Vagyis ez hülyeség. Tudtam, hogy mit csinálok, de nem érdekelt. Úgy gondoltam, hogyha nem mehetek vissza Bencéhez, akkor már teljesen mindegy, mit teszek. Akár még egy ilyen barom ágyában is kiköthetek.
– És mi történt? – sürgette Camille a részletekért, kezdett álmosodni. Flóra nagyot sóhajtott, majd elmesélte az estéjét.

Picture

– Felmentünk hozzá. Kinyitott egy üveg bort, mézes-mázosan beszélt, az együttérzéséről biztosított. Tudtam, hogy kamu az egész, de nem érdekelt. Aztán feltett valami rémes reggae zenét és közelebb húzódott a nyikorgó kanapén. Simogatni kezdte a lábam, aztán a karom. Nem álltam ellen, nyugodtan iszogattam a boromat.

Picture

– Aztán csókolgatni kezdte a nyakam, majd kivette a kezemből a bort. Letette az asztalra és maga felé fordított – tartott egy kis szünetet, mire Camille a kezével intett, hogy folytassa. – Aztán megcsókolt. Lesokkolódtam. Tudtam, hogyha lefekszem vele, akkor nyilván csókolózni is fogunk, de… Leírhatatlan érzés volt, ahogy a számhoz ért, annyira… – Camille irigykedve nézett szobatársára. – Borzasztó volt – fejezte be a mondatot Flóra.
– Mi van? – értetlenkedett Camille.

Picture

– Bencével minden egyes csók olyan volt, mint az első. Nem olyan első, amit gimiben kapsz egy fogszabályzós sráctól, amiben mindenhol nyál van és fog, hanem amire mindig emlékszel. Mikor megáll körülötted az idő és csak azt érzed, ahogy az arcodat simogatja. Aztán beletúr a hajadba és legszívesebben a karjaiba omlanál – Camille Flórával együtt képzelte el milyen is lehet egy ilyen csókot kapni.
– És milyen volt Patrikkal?

Picture

– Olyan első, amit a gimiben kapsz. De mégis… Nem azért húzódtam el tőle, mert borzasztóan csókolt, hanem mert nem tudtam megtenni. Úgy éreztem, hogy bár Bence már mással van, én mindig az övé leszek. Remélem, hogy ő boldog lesz azzal a lánnyal. Biztos, hogy idővel megváltozik majd a véleményem, de jelenleg úgy érzem, hogy én mindig belé leszek szerelmes – vallotta be őszintén Flóra. Camille egyrészt sajnálta Flórát, másrészt irigyelte ezt a naivságot. Annyi férfi bántotta már meg életében, hogy nem hitt az ilyen ábrándokban.
– El fogod felejteni, ne aggódj!  – mondta vigasztalásképp, de Flóra ellenkezett. Próbálta a megfelelő szavakkal elmondani angolul, hogy mit érez.

Picture

– Azt mondják, az első szerelem sosem múlik el. De persze nem úgy értik, hogy mindenki azzal éli le az életét, aki iránt először érzett valami komolyat – magyarázkodott. – Van egyáltalán még olyan pár, akik egymás első szerelmei voltak? Kétlem. Én mégis hiszek a csodákban és remélem, hogy nem tartanak azért bolondnak, mert mindig is az első szerelmem lesz számomra a Nagy Ő. Akkor is, ha több száz kilométer választ el minket, akkor is, ha a jövőképünk nem egyezik. Én általában a nehezebb utat választom a célomhoz, de ez nem a kreativitás hiánya. Lehet, hogy én lassabban, de biztosabban érek el a célomig és attól, hogy többet küzdöttem érte, jobban fogom értékelni az eredményt. Tudom, hogy Bence már mást választott, de én küzdeni fogok érte. Nem adom fel harc nélkül…
***

Picture

– És mit csináltál, mikor már sokadszorra is próbálkozott? – kérdezte Emma döbbenten. Ha valami fontosabb dolog történt, rögtön átváltottak Skype-ra. Flóra úgy gondolta, ez elég fontos dolog a videóchathez.
– Fel volt háborodva. Azt mondta, hogy ő még ennyit nem szenvedett lányért, és hogy igazán megtehetném neki azt a szívességet, hogy lefekszem vele – mosolygott Flóra. Bár utólag viccesnek találta a helyzetet, ott és akkor kicsit sem nevetett.

Picture

– Mekkora egy barom. Annyira tudtam. Akinek olyan felsőteste van, mint Pacsinak, az csak barom lehet. Azért sajnálom, hogy így alakult. Biztos rossz egyedül – sajnálkozott Emma.
– Engem nem zavar. Viszont az annál inkább, hogy egy teljes napon át kellett kipakolnom a cuccomat, mert te egy büdös szót nem szóltál arról, hogy Bencének új barátnője van – szidta le Emmát Flóra. Emma értetlenül nézett a kamerába. Többször beszélt ugyan a héten Bencével, de a fiú egyszer sem említette, hogy más lánnyal lenne. Viszont alig lehetett leállítani a végeláthatatlan áradozását Flóráról, ami közel nyolc hónap után elég unalmas volt.

Picture

Emma tudott minden részletet Bencéék megállapodásáról, így döntenie kellett. Vagy közbeavatkozik és rákérdez Bencénél az új lányra, majd továbbadja az információt Flórának, vagy marad az eredeti szerepénél és nem kavar be. Remélte, hogy a döntése később helyesnek bizonyul. – Flóra… Tudod, hogy ez csalás. Nem mondhatok semmit – mondta végül Emma. Flóra nagyot sóhajtott és szomorkásan nézett bele a kamerába.

Picture

– Egy idióta vagyok, hogy otthagytam. Megőrülök, annyira hiányzik. Egy ideig áltattam magam, hogy ez majd el fog múlni, és míg Pacsi hülyeségeit hallgattam, kezdtem is elhinni – ostorozta magát a lány. – Azt hittem, ha felpattanok egy gépre, akkor megoldódik minden, de sajnos későn kaptam észbe, hogy mekkora szerencsém van. – Nagyot sóhajtott és kibámult a kollégiumi szoba ablakán. Folytatta volna, de a telefonja rezegni kezdett. Fél kilenc volt, fél óra múlva kezdett a munkahelyén. Próbálta egy kicsit összeszedni magát Emma kedvéért.

Picture

– Sajnos mennem kell. Puszilom Dórit – mondta hamis mosollyal.
– Ha látnád, hogy milyen cuki rucit vettem neki a múlt héten, elájulnál. Már most odavannak érte a kis hapsik a játszótéren! De nem tartalak fel, vigyázz magadra Flor! Hidd el, nincs semmi baj – próbálta Emma üres, semmitmondó kifejezésekkel nyugtatni a lányt. Flóra csak integetett, majd lehajtotta a laptopját. Kapkodni kezdte a lábát, hogy időben beérjen a munkába.

Picture

A kávézóban Carla már türelmetlenül várta a lányt. Flóra ritkán késett, de ekkor már több perce elkezdődött a munkaideje. Nyúzottan, fújtatva lépett be 9.07-kor, mire Carla mérgesen húzta be a pult mögé. Flórának nagyon kellett figyelnie, hogy Carla mit mond, ugyanis folyton hadarva beszélt. Flóra beszélt spanyolul, de néha rá kellett szólnia főnökére, hogy lassítson.

Picture

– Mi van veled, te lány? A vendégek rád várnak – mutatott a tök üres asztalokra, mire Flóra körbe nézett.
– Egyedül az a perverz öreg fószer üldögél a négyesnél, aki miattad jár ide – hunyorgott értetlenül Flóra. Úgy érezte, a hét perc késés kicsit túl lett dramatizálva.

Picture

– Az teljesen mindegy. Lehetne tömve is a hely. Vasárnap van, de tudod, hogy mindjárt elkezdődik az őrültek háza. Talán valami baj van? – kérdezte Carla, ahogy a lány citromba harapott képét nézte.
– Nem fontos. Nem a munkával kapcsolatos, sajnálom. Megyek, viszek egy kávét a vénembernek – mondta szomorúan.

Picture

– Állj, állj, állj! – fogta meg finoman Flóra karját Carla. – Nem érdekel most a négyes. Később is rácsaphat a fenekedre, amiért te szembeöntheted forró kávéval. Látom, hogy valami bánt. Halljam! Pasi van a dologban, mi? – kérdezte. Carla az évek során több cserediáknak is adott munkát és akárhány lány dolgozott nála, mindegyiknél előjött egyszer a melankólia. Csodálkozott is, hogy Flóra ilyen sokáig bírta. Az elején ugyan nem volt valami vidám lány, de elkönyvelte magában, hogy biztos ilyen a természete.
– Az – vágta rá röviden Flóra.

Picture

– Na, mesélj! – kérte Carla és közben teljesen szabályellenesen leemelt egy Brownie-t a pultról. Flóra persze nem szólt rá, hiszen ő volt a tulaj, megtehette.
– Elég bonyolult. Azt hiszem elrontottam mindent. Elvesztettem életem szerelmét – mondta lehajtott fejjel.
– Áááá! Tu media naranja? – csapott a homlokára Carla, mint aki nagy felfedezést tett.

Picture

– Mi van a fél narancsommal? – nézett rá értetlenül Flóra.
– Ez egy kifejezés. Hogy is mondják… – kereste a szavakat Carla. – A jobbik feled.
– Erről még nem hallottam.
– De Platóntól csak olvastad a Lakomát – kérdezte Carla.
– Persze – válaszolta egyszerűen Flóra, mintha csak természetes lenne.

Picture

– Az egész onnan ered. Tudod, Platón szerint… – kezdett bele Carla a media naranja mítoszába. Flóra figyelmesen hallgatta a történetet, amit valamikor a gimnáziumban olvasott. Halványan rémlett csak fel benne az olvasmány, ezért kicsit el is szégyellte magát. Mikor Carla a története végére ért, Flóra csak mosolyogni tudott. Nagyon megtetszett neki a media naranja legendája és úgy érezte, rá és Bencére pontosan illik. Köszönetképp megölelte főnökét és vidáman indult kiszolgálni a tapizós öregembert.
***

Picture

Május huszonhatodika volt. Mikor reggel Flóra kinyitotta a szemét, végtelenül boldog volt. Az utolsó napját töltötte Santanderben és ennek nagyon örült. Végül is az itt tanultakat pozitívnak értékelte, sajnálta volna, ha nem jön el. Persze a várakozásait nem múlta felül, de, ha nem jött volna el, nem tudja meg, hogy mi is fontos az életben igazán. Ránézett az összepakolt holmijára és csak arra tudott gondolni, hogy a délutáni géppel végre hazarepülhet.

Picture

Könnyes búcsút vett szobatársnőitől, akikkel még egy utolsó közös fotót készített az együtt töltött hónapok emlékére. Sejtette, hogy ezzel a két lánnyal többet nem fog találkozni. Legfeljebb Camille-lal, aki fontolgatni kezdte egy újabb külföldi ösztöndíj megpályázását Flóráék egyetemére. A reptérre menet megkérte a taxist, hogy álljon meg a kávézónál, ahol hónapokon át dolgozott. Gyorsan beszaladt Carlához és egy csokor virág kíséretében még egyszer megköszönte, hogy alkalmazta és persze, hogy elmondta neki a spanyol hiedelmet.

Picture

Aznap igazából nem is hazarepült, hanem Bécsbe a barátnőjéhez. Csak másnap volt esedékes a találka Bencével, Emma közvetített közöttük. A reptérről egyenesen Emmáék házához furikázott, ahol barátnője, kezében a kis Dórival, már a kertben várta. Flóra fizetett a taxisnak, és míg a sofőr kipakolta a holmiját, ő Emma felé szaladt. Tíz hónap után, végre újra láthatta legjobb barátnőjét. Emma átadta anyukájának a kis Dórit és megölelte Flórát.
– Úgy hiányoztál – nyávogta Emma, mire Flóra erősebben ölelte.

Picture

– Na, és? Izgulsz a holnap miatt? – kérdezte Emma már a gyerekszobában. Dóri épp az egyik túlméretezett játékkockát próbálta megenni, de csak jól összenyálazta.
– Őszintén? Ha csak rágondolok, beleremegek.

Picture

– Egyébként jól áll ez az új frizura – dicsérte meg Flóra Emma jóval rövidebb tincseit. Sosem tudta elképzelni őt hosszú, derékig érő szőke hajfonatok nélkül, mégis tetszett neki a változás.
– Tudod, mit mondanak… Ha valakinek szerelmi bánata van, az általában átfesti a haját. Én festeni nem akartam, meg hát a sok tenni való a gyerek körül… Nem volt kényelmes már a hosszú haj – vallotta be Emma, aki azért a fodrásztól hazafelé keservesen sírt az autóban.

Picture

– Hallottál azóta valamit Leviről? – kérdezte félve Flóra. Nem beszéltek a csalfa szemétládáról soha. Viszont most, hogy Emma maga jelentette ki, szerelmi bánata van, vette a bátorságot, hogy rákérdezzen.

Picture

– Nem. Bence volt ott a lakásban, mikor elvitte a cuccait, úgy tudom nagyon összeszólalkoztak. Ez az utolsó hírem róla. Kámforrá vált. Biztos valami éjszakai bárban mixer és hajtja a 18 éves csajokat – legyintett Emma, aki bár valószínűleg sosem fogja magát túltenni Levin, már nem várta vissza a férjét. – Még az ügyvédünk sem találta meg, ami vicces. De egyelőre nem akarok újra férjhez menni, engem nem zavar, hogy papíron a felesége vagyok.

Picture

– De ne rólam beszéljünk, hanem inkább rólad. Mesélj, milyen volt Spanyolország?
– Kellemes élmény volt, de elég is. Az órákat élveztem, csodás volt a táj, a szobatársnőim is elég jó fejek voltak, de ennyi. Végig azt éreztem, hogy valami hiányzik, hogy nem vagyok önmagam. Mintha hiányozna az egyik felem – magyarázta Flóra, miközben Dóri egy nyálas kishajót adott a kezébe.
– Még mindig úgy gondolod, hogy nincs közös jövőtök? – kérdezte Emma, utalva arra, hogy Bence volt az a bizonyos hiányzó fél.

Picture

– Ha most azt mondom, hogy már nem úgy gondolom, akkor vihogva ugrándozni fogsz, hogy te megmondtad előre? – nevetett Flóra.
– Valószínűleg – mosolygott Emma. – Szóval szerintem essünk túl rajta.
– Hát legyen. Azt hiszem megváltoztatott bennem valamit ez az út. Ha lenne esélyem visszakapni Bencét, akkor… Többet nem kételkednék benne, hogy van közös jövőnk.
***

Picture

Elérkeztünk hát ahhoz a naphoz, abba a kávézóba, ahova a történetünk elején bepillantottunk. Flóra a Bencétől kapott Coelho könyvét olvasta ismét és várta, hogy a fiú megjelenjen. Nem akart elkésni, fél órával hamarabb érkezett, mint amikorra Emma a kávézóba rendelte őket. Türelmetlenül számolta a perceket a pillanatig, amikor újra megláthatja Bencét. Vajon sokat változott? Eljön egyáltalán azok után, hogy most már mással van? – gondolta.

Picture

A negatív gondolatok idegessé tették, keze-lába remegni kezdett. Már a könyvet sem tudta rendesen olvasni, úgy mozgott a kezében. Mély levegőt vett, hátha ettől a pulzusa is visszatér a normális tempójához. Eltette a könyvet és a táskájában kezdett kutakodni. Nem evett aznap még semmit, így félt, hogy lemegy a cukra és esetleg elájul. Tudta, hogy valahol a táskája alján van egy zacskó szőlőcukor, de az Istennek sem találta meg. Miután pár percig kutakodott, feladta, és morcosan a földre dobta a táskát. Mikor felnézett, ő állt előtte. Szája mosolyra húzódott és szerelmesen nézte a lányt, akire már tíz hónapja várt…