La Media Naranja

La Media Naranja – 23. “El kell, hogy engedj!”

Picture

Az óra hangosan kattogott a falon, megállíthatatlanul peregtek a másodpercek. Hajnali négy volt. Flóra és Bence úgy feküdtek összebújva az ágyon, mint egy átlagos este. Némán hallgatták a másik szuszogását, nem akartak beszélni. Mindketten tudták, ha most megszakítják ezt a békét és biztonságot adó pillanatot, mindennek vége. Bence az elmúlt három éven ábrándozott. Sok kedves emlék, nyaralások, Flóra csillogószeme, amint egy bók után ránéz, végtelennek tűnő csókok, nevetés és szerelem. Aztán persze eszébe jutottak azok a pillanatok is, mikor veszekedtek, mikor Flóra sírva fordult a fal felé, mikor haraggal a szívükben aludtak el este. Bence törte meg végül a csendet. Le akart szállni arról a rózsaszín felhőről, amire Flóra ültette fel annak idején. Itt a vége, fuss el véle…
Picture

– Én tényleg úgy gondoltam, hogy igent fogsz mondani. Úgy éreztem, hogy mindketten ezt akarjuk. Nem most, hanem majd… egyszer – bukott ki Bence szomorúan. – Szeretsz még? – fordult a lány felé.
– Persze, hogy szeretlek! Azt hiszem, mindig is szeretni foglak, de… Én nem látom azt a jövőmben, amit te szeretnél. Én nem akarok gyerekeket, nem akarok kertes házat, legfőképp kutyát nem.
– És mi van, ha ez egyszer mégis megváltozik? Tegyük fel, hogy akarsz gyereket… Tudom, hogy nem akarsz, de játssz el a gondolattal egy pillanatra, hogy mi lenne, ha mégis – kérlelte a lányt. Flóra becsukta a szemét és eleget tett barátja kérésének. – Őszintén válaszolj! Én vagyok az, akivel talán egyszer családot alapítanál?
Picture

Flóra nem tudta mit válaszoljon. Mondja el az igazságot, ezzel talán hiú reményt adva Bencének, vagy hazudjon, így még jobban megbántva őt? Úgy érezte, nem fair hazudni annak, aki őszintén szereti.  Eddig nem tisztelte meg minden helyzetben azzal, hogy elmondta az igazságot, így hát úgy döntött, elég volt a füllentésből.
– Igen, te lennél az – suttogta Flóra, majd elfordította a fejét. Bence mosolyogva sóhajtott egyet. – De ez akkor is csak egy ábránd. Egy hamis ábránd, ami szinte biztos, hogy soha nem fog megvalósulni. Nem akarlak áltatni Bence.
Picture

– Nem értelek. Miért ez a nagy gyerekellenesség? Szerinted én olyan ember vagyok, aki rákényszerít, hogy a húszas éveid elején szülj, menj a konyhába és az legyen az életcélod, hogy háztartást vezess?
– Dehogyis – ellenkezett Flóra. – Tudom, hogy támogatnál mindenben, még a karrierem építésében is.
– Hát akkor? – értetlenkedett Bence. Flóra nyelt egy nagyot és beavatta a fiút elméletébe.

Picture

– Én úgy gondolom, hogy… Mikor egy férfi apa lesz, az egy pszichikai sokkot okoz neki, és ettől megváltozik a személyisége. Mielőtt megcáfolnád, rengeteg példát tudok felhozni. Ott van az apám. Először megcsalta anyámat, elhagyott minket, lelépett a pénzünkkel, majd az új családjának azt hazudta, hogy ő egy jó ember, minket teljesen elfeledve. Aztán ott van a te apád. Egy szadista, aki érzelmileg és fizikailag is terrorizált titeket pusztán azért, mert nem úgy viselkedtetek, ahogy az ő erkölcsi normái diktálták. Te magad mondtad, hogy úgy gondolod, apád hajszolta bele a bátyádat a katonaságba. És akkor az elméletemet megerősítendő, itt egy friss példa, Levi. Folyamatosan csalta Emmát, mióta csak együtt vannak, aztán mikor a felesége vajúdik, ő felteszi a kezét és azt mondja, köszi, én ebből mégsem kérek. És tudod, hogy honnan tanulta ezt? Az apjától, aki ugyanezt csinálta, mikor ő és az ikernővére megszülettek.
Picture

Bence némán hallgatta Flóra teóriáját és kezdte magára venni.
– Szóval azt mondod, hogyha nekem gyerekem születne, akkor megfordulna velem a világ és tönkretenném valahogy a gyerekeim életét? – kérdezett vissza Bence.
– Nincs kizárva – válaszolt röviden Flóra.
– Csak az a bibi ezzel, hogy te úgy gondolod, hogy attól a ténytől lesz valakiből rossz ember, hogy apa lesz. Az én apám azelőtt is egy szadista volt, hogy gyereke lett, sőt mielőtt megnősült. Anyám előtt volt egy barátnője, akit többször megütött, csak a lánynak nem hittek. Valószínűleg a te apád sem volt teljesen százas, és azt mindketten tudjuk, hogy Levi azelőtt is egy megbízhatatlan rohadékként viselkedett, mielőtt Dóra megszületett – próbált érvelni a fiú.
Picture

– Bence… –sóhajtott Flóra. – Mondhatsz akármit, ezt én így fogom gondolni. De erről felesleges is beszélni, mert szerintem nem ez a legaktuálisabb problémánk. Inkább arról kéne beszélnünk, hogy… megkérted a kezem – mosolyodott el Flóra magában. Rejtegetni szerette volna Bence elől, de a fiú észrevette.
– Még mindig áll az ajánlat – ment közelebb a lányhoz. – Akár úgy is, hogy… külön kell töltenünk egy évet.
Picture

– Azt nem lehet – vágta rá Flóra. Míg pár pillanattal korábban majdnem elcsábult a fiúnak, most elfordította a fejét. – Ha most elmegyek, akkor az… Az azt jelenti, hogy… Egyszerűen nem megy. Nem tudom kimondani.
– Az azt jelenti, hogy szakítunk? – kérdezett rá Bence. Flóra csak némán bólintott, nem akart megszólalni, félt, hogy elsírná magát. – És, ha veled mennék? – A lány hirtelen felkapta a fejét.
– Ezt nem kérhetem tőled – mondta Flóra. – Ki tudja, hogyan alakul a jövőd a cégnél. Kellesz nekik, csak még nem tették meg a nagy lépést. Tudod, hogy szükségük van rád, nem hagynák, hogy más elvigyen előlük – dicsérte Bencét, aki elvörösödött a sok kedves szó hallatán.
Picture

– Az az igazság, hogy már meg is tették – vallotta be Bence és közelebb húzódott a lányhoz.
– Micsoda? – lepődött meg ismét Flóra. – Mikor?
– A kórházban Márk felajánlott egy állást.
– Bence, el kell fogadnod. Itt nincs kérdés. Ne játszadozz itt össze-vissza! Elfogadod, és máris azt csinálhatod, amiről mindig is álmodtál. Az emberek nagy többsége megragad az álmodozásnál, neked viszont összejött. Egy csaj miatt dobnál mindent? – hüledezett Flóra. Bence a jóleső szavak hatására magához húzta a lányt.
Picture

– Te nem csak egy csaj vagy. Voltak már „csak egy csaj”-ok az életemben, tudom a különbséget.
– Ez nem vita tárgya. Nem mondhatsz le erről, ahogy én sem mondhatok le az ösztöndíjról, mert ha megtenném, örökre téged okolnálak miatta – mondta őszintén a lány, és érezte, hogy könnyek gyűlnek a szemébe.
Picture

– Miért nem haragszol rám? – kérdezte hüppögve Flóra. – Egy szörnyeteg vagyok. Nem is ismerek magamra. Én nem ilyen vagyok, nem tudom miért csináltam…
– De nagyon haragszom. Mégis úgy gondolom, majd akkor mérgelődöm, ha már nem leszel itt. Amíg itt vagy, nem fogom elrontani a közösen töltött időt. Hiszen nem szeretlek kevésbé, ha elvesztegetnénk a maradék időt is, akkor még szarabbul érezném magam. De nem akarom, hogy elmenj – nyögte és magához ölelte a lányt. Flóra először ellenkezett, el akart húzódni, de végül nem menekülhetett. Elveszett Bence ölelésében. Talán ez az utolsó ölelése – gondolta magában. Kiélvezte hát minden pillanatát, magába szívta a fiú illatát, beletúrt a hajába, majd végigsimított az arcán.
Picture

– De el kell mennem – mondta elcsukló hangon. Bence puszit nyomott a lány homlokára, majd összebújva végül elaludtak.
Picture

Flóra hunyorogva nézett ki az ablakon, éjszaka még a takarót is lerúgta magáról, olyan melege volt. Érezte, hogy nem aludt sokat, a feje fájt és még a bosszantóan meleg ágy is visszahívogatta magához. Végül az íróasztal felé nézett, ahol Bence vadul gépelt a laptopján. Ásított egyet, majd kinyújtóztatta a végtagjait.
Picture

– Hoztam kávét – szólt hátra Bence. – Ott van az éjjeliszekrényen.
– Ó, de jó! Én édes kávém – beszélt a bögréhez Flóra. – Most bizony bekebelezlek.
– Mikor kell elutaznod? – kérdezte Bence, aki a korai időponthoz képest, elég komoly témát választott indításképp.Bence lecsukta a laptopot és hátrafordult a székkel, hogy lássa a lány arcát, miközben kimondja a határidőt. Flóra lenyelte a szájában lévő kávét, majd válaszolt.
– Két hét múlva.
Picture

Bence jól tudta, hogy egy átlagos srác nem így reagálna erre a szituációra. Egy átlagos srác lelépne, faképnél hagyna egy olyan lányt, aki titkolózik előtte. De ahogy Flóra nem volt átlagos lány, Bence sem volt átlagos fiú. Évek óta összetartoztak, képtelen lett volna sutba dobni a szerelmüket pusztán sértettségből. Haragudott a barátnőjére, tervezte, hogy ennek többször hangot is fog adni, de nem fog elzárkózni.
– Hát az nem túl sok idő. Mit gondolsz, tehetnénk még úgy ebben a két hétben, mintha mi sem történt volna? Mintha te csak egy kis nyaralásra mennél, én pedig nem kértem volna meg a kezed? – kérdezte végül.
– Hálás lennék, ha így tennénk – válaszolta őszintén a lány. – Köszönöm, hogy nem ítélsz el…
Picture

Úgy is lett, ahogy megbeszélték. Az utazásról,csak mint kis kirándulásról beszéltek, a lánykérést pedig semmisnek tekintették. Megünnepelték Bence új állását, többször meglátogatták Emmát és a kis Dórit, olyanok voltak, mint akik most jöttek össze. Az elválás időpontja viszont egyre közeledett. Ám nem csak Flóra készült elhagyni az országot, hanem Emma is. Így, hogy Levi úriember módjára lelépett, Emmának nem volt értelme a városban maradni. A szüleihez készült visszaköltözni Ausztriába, ahol az anyukája segítséget nyújthat neki ilyen nehéz időben.
Picture

Az elutazás előtti hétvégén Flóra meglátogatta Emmát, hogy elköszönjön tőle.
– Nagyon fogsz hiányozni – mondta szomorkásan Emma, miközben a kis Dórit etette.
– Te is nekem. De majd a neten tartjuk a kapcsolatot. Ma már ez nem is igazi távolság. Most, hogy kiköltözöl Bécsbe, ha itt maradnék is csak a Facebookon beszélnénk – mondta Flóra.
– Tudom, igazad van, de akkor is rossz. Három éven át nem volt olyan hét, sőt évekig olyan nap, hogy ne találkoztunk volna. Mindenesetre furcsa lesz – sóhajtott Emma, majd lerakta az üres cumisüveget.
Picture

– És mi lesz veletek? – kérdezte félve Emma, miközben a kicsit kezdte el tisztába tenni.
– Nem tudom – felelt őszintén Flóra. – Nem beszéltünk róla. Santanderről is csak úgy esik szó, mint egy rövid nyaralásról. Egyikünk sem tudja azt mondani, hogy szakítsunk. Egyszerűen…
– Összetartoztok – fejezte be Emma barátnője helyett a gondolatot. Nagyot sóhajtott, eszébe jutott, hogy hányszor álmodozott arról, bárcsak úgy összeillenének Levivel, mint Flóra Bencével. Csak áltatta magát éveken át, és ennek most issza meg a levét. – Ugye tudod, hogy marha nagy szerencséd van Bencével? Más srác ezek után simán elhagyott volna.
Picture

– Tudom – vallotta be Flóra. – Meg sem érdemlem, hogy ennyire szeressen. Hülyeség volt, amit csináltam.
– Nagy hülyeség. De miért nem próbáljátok meg a távkapcsolatot? – ajánlotta Emma, miközben visszabugyolálta a kicsit a pólyába.
– Kizárt. Pont neked kéne tudni a Gáboros ügy után, hogy az nem működik.Különben is… nem akarom fölöslegesen lekötni, ha egyszer tudom, hogy visszatérve sem fog megváltozni a véleményem. Nem akarom egyetlen helyen leélni az egész életem. Utazni akarok, tapasztalatot szerezni, megismerni azokat a dolgokat, amikről eddig csak a könyvekben olvastam.
– Honnan tudod, hogy nem pont ez az egy év fog benned megváltoztatni valamit?
– Nem tudom, de szerintem nem fog – mondta Flóra és épp azt figyelte, hogy próbálja Emma fél kézzel összecsomagolni a koszos pelenkát. Barátnője nehezen szokott hozzá az ilyen dolgokhoz, de határozottan jobban vette az akadályokat, mint azt előre bárki is megjósolta volna.
Picture

– Megfognád egy percre? – kérte Flóra segítségét, aki egy pillanatra falfehér lett a kéréstől. Eddig még senki nem vette észre, de nem fogta a kezébe Dórit. Mindig vagy Emma, vagy a szülei, esetleg Bence tartotta karjában a babát. Neki valahogy sikerült megúsznia a dolgot. Nem is igazán tudta, hogy hogyan kell megfogni egy kisbabát. Esetlenül megrántotta hát a vállát és grimaszolva bólintott.
Emma óvatosan Flóra kezébe adta Dórit és megmutatta, hogyan kell tartani a fejét.

Picture

Flóra orrát megcsapta az az édes babaillat, amilyen csak az újszülötteknek van. Nézegette egy darabig Dóri Emmától örökölt kék szemeit és a kis kopasz fejét. Maga is meglepődött, mennyire kicsi és könnyű ez az aprócska lény. Ösztönösen ringatni kezdte. Fel sem nézett, csak Dórit bámulta, aki egy kis levegőbuborékot fújt éppen. Flóra elmosolyodott, amitől először megijedt. Eszébe jutott, hogy biztosan Dóri is hamarosan sírni fog, meg hisztizni az utcán, jelenetet rendezni egy csokiért Emmával a boltban. Elhessegette a gondolatot és inkább tovább nézegette.
Picture

– Látom, jól kijöttök – tért vissza a szobába Emma, kezében tálcával, amin áfonyás limonádé volt. – Tudom ám, hogy most veszed először kézbe – mosolygott.
– Én csak… – kezdett magyarázkodni Flóra, de meggondolta magát. –Sajnálom.
– Semmi gond. Viszont most, hogy ennyire összebarátkoztatok, meg akartam kérdezni, hogy… Esetleg lennél-e te a keresztanya? – kérdezte Emma, remélte, hogy a lány beleegyezik, ugyanis más jelölt eszébe sem jutott, mióta megtudta, hogy terhes.
Picture

– De én… Nem vagyok túl vallásos – vallotta be Flóra szégyenlősen.
– Úgy mentem férjhez, hogy már terhes voltam. Én sem vagyok túl vallásos – nyugtatta meg Emma.
– És nem kell hozzá semmilyen vizsgát tennem, vagy ilyesmi?
– Nem. Csak légy ott a keresztelőn jövőre. Ennyi a teendőd. – Flóra még habozott egy darabig, ám eszébe jutott, hogy Emma most magára maradt, és talán ő az egyetlen, aki vissza fog hozzá térni.
– Benne vagyok – válaszolta végül mosolyogva.
***
Picture

– Hát itt vagyunk – sóhajtott Bence. Hétfő hajnali fél hat volt, Flóra és Bence a félig üres szobában álltak egymással szemben. – Nem akarom, hogy elmenj – kérlelte még utoljára barátnőjét.
– Ne csináld ezt, kérlek! – fordította el a fejét Flóra. Nem akart sírni, nem nézhetett bele abba a szempárba, ami egész életében kísérteni fogja.
Picture

– Akkor… Ennek itt vége, nem igaz? – kérdezett rá két hét terelés után Bence. Flóra még mindig az üres falat bámulta. – Nézz rám! – fordította maga felé a lány arcát. – Szeretlek!
Flórából kitört a sírás az édes szó hallatán és Bence mellkasába temette az arcát.
– Semmi baj – mondogatta halkan a fiú, hogy lecsitítsa Flórát. Nehezére esett, hogy ne érzékenyüljön el ő is. – Minden rendben lesz.
Picture

– Nem tudom megtenni. El akarlak engedni. Azt akarom, hogy találd meg azt a lányt, akivel minden téren boldog lehetsz, de túl önző vagyok hozzá. Nem bírom elviselni a gondolatot, hogy nem hozzád tartozom többé – sírta bele Bence pólójába alig érthetően Flóra.
– Akkor ne engedj el! – mondta Bence és végre látott egy kis reményt, hogy talán együtt maradhatnak.
– De muszáj. A távkapcsolat tönkretenne mindent. Egy idő után elmaradnának az üzenetek és a hívások…
Picture

– És mi lenne, ha… Ha mondjuk… Egy év múlva találkoznánk, de addig nem beszélnénk? – tette fel váratlanul a kérdést Bence. Flóra megtörölte a szemét és nagyokat nyelt, hogy a sírás végre abbamaradjon.
– Ezt meg hogy érted?
– Tegyünk úgy a következő egy évben, mintha… Mintha tényleg szakítanánk. Így nem fogod úgy érezni, hogy lekötsz, azt csinálhatunk mindketten, amit akarunk. Aztán pontosan egy év múlva újratalálkozunk és kiderül, hogy érzünk-e még valamit a másik iránt.

Picture

– Úgy gondolod, hogy ez életképes ötlet? A Facebook korában mindketten tudni fogjuk, mit csinál a másik – vetette fel Flóra.
– Hát akkor… letöröljük egymást. De csak, mert úgy ér igazán valamit ez az egy év, ha tényleg nem kommunikálunk. – Flóra elgondolkozott rajta és bár többre vágyott, annál mindenképpen jobb ötletnek tartotta, mint hogy igazából szakítsanak. Igazából kapaszkodót keresett, ami kihúzza abból a mélydepresszióból, ami kezdte felemészteni. Az egész olyannak hatott, mint egy kihívás. A kapcsolatuk igazi átértékelése a másik nélkül. Kezdett megtetszeni neki a felvetés.
Picture

– És hol találkozzunk? – kérdezte Flóra, ezzel arra utalva, hogy benne lenne a kis játékban.
– Mondjuk a kávézóban. Végül is a campuson éltük át az egészet, stílszerű lenne, ha az Egyetemvárosban találkoznánk. Benne vagy?
– Azt hiszem, nincs más választásom.
– Ezt nem értem – ráncolta a homlokát Bence.
– Ha szeretnénk hagyni magunknak egy kiskaput, csak így lenne értelme.
Picture

Bence megölelte a lányt és váltottak még egy utolsó, hosszúra nyúló búcsúcsókot.
– Biztos ne kísérjelek ki a reptérre? – ölelte át Flórát.
– Biztos. Sokkal rosszabb lenne. Inkább törölj ki az ismerőseid közül! – válaszolta a lány és még egyszer utoljára magába szívta Bence illatát. – Nagyon fogsz hiányozni!
– Csak egy év – mondta mosolyogva a fiú és kikísérte a Flórát a taxihoz.