La Media Naranja – 16. Az új mindig jobb

Bence képtelen volt lerázni Zsanit aznap. Vagy egy tucat módon utalt pedig arra, hogy ideje lelépnie. Először csak elővette az egyszerű „dolgom van” kifogást, aztán ahogy teltek az órák, a kifogások egyre cifrábbak lettek. Pechjére Zsani nem akart hallani hazamenetelről, így minden kifogásra rögtön volt válasza.

„Az az igazság, hogy kicsit megfáztam és nem akarnám rád kenni.” – „Nem fogod, nyugi, múlt héten én is beteg voltam, szóval most immunis vagyok a bacikra.”
„Van ez a vizsga holnap és még semmit sem tudok a mikroökonómia rejtelmeiről. Szerintem egész éjjel csak tanulni fogok.” – „Komolyan? A mikro sima ügy, én most vizsgáztam belőle, segítek!”
„Most hívott a haverom, hogy míg az uszodában zuhanyozott, ellopták a ruháit. Muszáj vinnem neki másikat, bocsi!” – „Nem probléma, elkísérlek, úgyis rég jártam uszodában. Legutóbb, mikor az edzésedet figyeltem. Emlékszel? Jó lesz egy kicsit nosztalgiázni.”

Igazából a lány attól, hogy Flóra ilyen gyorsan elrohant, felbátorodott, és eldöntötte végre pontot tesz az ügy végére. Évek óta várt arra, hogy Bence észrevegye, ők összeillenek és belássa, élete nagy hibája volt, mikor szakított vele. Tudta ő egész nap, hogy Bence el akarja paterolni, de nem érdekelte. Hitt benne, hogyha újból megcsókolhatja, a srác megvilágosodik és visszaszerezheti. Tévedett.

– Ez meg mégis mi az isten volt? – kérdezte döbbenten Bence.
– Hát… Ezt csóknak hívják. Szóval? Rémlik már, hogy milyen szép estéket töltöttünk együtt? Bolond tinédzserek voltunk, de azért…
– Te teljesen meghülyültél? – ordított rá Zsanira.

– Hát… Nem. Csak egyszerűen még érzek irántad valamit és már nem tudtam tovább várni. Nem hiszem, hogy annyira titkoltam volna a dolgot. Le se tudtál vakarni egész nap – értetlenkedett Zsanett. A várt varázsütés elmaradt, így kezdett kétségbeesni.
– De, nagyon is észrevettem, hogy nem akarsz elmenni. Azt is tudtam, hogy még mindig belém vagy esve, de mégsem mondhattam, hogy menj már haza, mert én a barátnőmmel akarok lenni. Mégis mit képzeltél? Hogy majd otthagyom a lányt, akit szeretek, csak hogy egy kicsit „múlt idézzünk”? Rád sem ismerek Zsani… – rázta a fejét Bence. Zsanett kezdte totál idiótának érezni magát és azt kívánta, bár ne jött volna ide, bár vette volna a lapot már akkor, mikor Bence nem várt rá a szokásos időben.

– Látod ott azt a lányt? – mutatott az ablakon kifelé bámuló Flórára a konyhában. – Most miattam érzi magát rosszul. És mivel én szeretem azt a lányt, ez bizony elég szar érzés – fakadt ki Bence.
– Sajnálom, én nem gondolkoztam, csak… Minden évben találkozunk és még sosem mondtad, hogy nem lehet köztünk újra valami – pityeredett el Zsanett.
– Remek. Most már két lány szomorú miattam – sóhajtott. Vett egy mély levegőt és a kiabálásból átváltott lágyabb hangnemre.

–Zsani. Mi már sosem leszünk együtt. Akkor sem jöttünk volna újra össze, ha nincs Flóra. Ha egyszer nem ment, akkor másodszorra sem fog. Nem véletlenül szakítottunk. Nálam a szakítás nem olyan, mint a tizenkét éves kislányoknál, hogy egyik pillanatban örökharag, aztán a következőben kiraksz egy videót az üzenőfalamra, amitől minden rendbe jön. Felnőttek vagyunk. Nem működött. Nem is fog – mondta és még egyszer- remélte, hogy utoljára -, végig nézett a lány szomorú arcán. – Menj haza, Zsani!

Flóra már a táncnál kicsit kiakadt, de ott még leplezni tudta nemtetszését. Mikor viszont Zsanett megcsókolta Bencét, egy világ dőlt össze benne. Elképzelte, amint Bence szakít vele, hogy megalázza itt, mindenki előtt. Össze kell szednie minden cuccát a szobájában, pedig már kapott egy egész fiókot, amiben váltásruhát és néhány könyvet tartott. Mély szomorúság öntötte el, elképzelte, amint Emma szánakozóan tekint rá, amiért nem tudott megtartani egy ilyen pasit, és rettegett attól, hogy majd, ha a campuson ráköszön Bencére, az levegőnek nézi. Szívből szerette a fiút, és pont ezért a tömegével áramló rossz gondolatok majdnem levették a lábáról, szédülni kezdett. Elvett egy újabb poharat, de ebbecsak egy kis csapvizet töltött. Inkább kibámult az ablakon, mint hogy figyelje Bence és Zsani jelenetét. Mély levegőket vett és próbált megnyugodni.

– Ez a nő… Hihetetlen – termett mellette hirtelen Bence a semmiből. Flóra csak némán állt és várta a folytatást. Nagyokat nyelt, hogy elfojtsa a sírást. – Nincs még egy ilyen csaj a világon, komolyan mondom. – Bár Bence ezeket nem éppen pozitív leírásnak szánta, Flóra már teljes megsemmisülést érzett belől.
„Szóval hihetetlen… Gondolom, neki nem okozna gondot, hogy lefeküdjön Bencével, csak én vagyok ilyen kis szégyenlős. Nyilvánvaló. Nincs még egy ilyen lány a világon… Jó hallani. Legalább nem olyan tucat könyvmoly, mint én. Most majd minden visszaáll a régi kerékvágásba. Én ugyanaz a csendes jó kislány leszek, amilyennek lennem kell, Bence meg végre egy olyannal lehet, akivel minden téren egy hullámhosszon van” – gondolta Flóra.

– Flóra! Hahó! Figyelsz te rám? – kérdezte Bence. Igazából a torkában dobogott a szíve, aggódott, hogy Flóra haragszik rá a csók miatt, még akkor is, ha tudja, nem ő kezdeményezte. Egy csók mégiscsak csók. A lányoknál nem nagyon számít, hogy hogyan csattant el, ha megtörtént, a fiú cipeli a terhet. Nem tudta mit mondjon, rögtön magyarázkodjon, vagy kérjen bocsánatot, amiért délután nem marasztalta? Vagy esetleg köszönje meg, hogy milyen felnőttesen viselkedett, és nem féltékenykedett? Ekkor jött rá, hogy mekkora bunkó is igazából. Ez a csodálatos lány egy szó nélkül magára hagyta egy volt barátnőjével, ő meg úgy hálálja meg, hogy elviszi az exet egy közös bulira, és akkor még a csókról szó sem esett. A bocsánatkérés mellett döntött.

– Megértem, hogy haragszol. Paraszt dolgot műveltem. És ez most a földművesekre nézve sértés. Nem kellett volna idehoznom, nem tudtam, hogy akar még tőlem valamit. Vagyis sejtettem, de nem hittem, hogy lépéseket is tesz az ügy érdekében. Ha tudom, akkor… – hebegett Bence.

– Akkor? – szakította félbe Flóra. A hangulata szomorúból kezdett idegesbe átcsapni. Azért mégsem hagyhatja, hogy így megalázzák. Még meg is kell hallgatnia, hogy mivel jobb nála Zsanett? Ha Bence előre tudja, hogy Zsani felmelegítené a kapcsolatukat, akkor rögtön szakított volna vele?
– Akkor nyilván nem hozom ide – nézett furcsán Flórára Bence. Míg ő bocsánatot akart kérni, amiért idehozta a volt barátnőt, addig Flóra azt hitte, hogy épp azt készül bevallani, inkább Zsanival lenne.

– Bocsánatot szeretnék kérni – nézett bűnbánóan Flórára.
– Nem kell. Megértem. Tudtam, hogy ez nem tarthat sokáig. Túl szép volt, hogy igaz legyen. Mondjuk ezt nem vártam volna tőled, de annak fényében legalább tudom, hogy minden bók hazugság volt… Azt hiszem ez a lezárás illik a legjobban a kapcsolatunkhoz.

Bence csak némán állt, felhúzott szemöldökkel, tátott szájjal és kidülledt szemekkel. Fogalma sem volt, hogy mi történik vele, azt hitte álmodik. Most akkor szakítanak? Emiatt? Meg kellett fognia a pultot, hogy ne vágja hanyatt magát a hír hallatán.
– Hogy mi van?

A kínos és félreértésekkel teli beszélgetést a vihogó Emma szakított félbe, aki Levit maga után húzva, boldogan viharzott be a konyhába. Mosolya alább hagyott, mikor látta, baj van a neki álompárnak számító barátai között.
– Veletek meg mi történt? – kérdezte fintorogva. A két fél egyszerre kezdett beszélni.

– Ide jött ez a csaj, hülye voltam, hogy elhoztam, nem gondoltam, hogy megcsókol, de el is küldtem…
– Bence épp szakítani készül velem, mert megjelent a volt barátnője, akivel kicsit összemelegedtek…
Emma hunyorogva, értetlenül nézett rájuk, mire Bence és Flóra is egymásra néztek.

– Te nem szakítani akarsz? – lepődött meg Flóra.
– Jézusom, dehogy is. Csak bocsánatot kérni, hogy nem azonnal dobtam ki a csajt a házból. Meg, hogy kénytelen voltam idehozni. Meg, hogy megcsókolt. De persze én ellenálltam és végül elküldtem. Annyira sajnálom. Miből gondoltad, hogy szakítani akarok?

– Láttam a csókot, de azt már nem, hogy elküldted. Azt hittem újból össze akarsz vele jönni, csak előbb még engem lerendezel – fakadt ki Flóra. Mindketten kínosan érezték magukat és nem tudták mit kéne most csinálniuk. Egy rugóra járt az agyuk, legszívesebben egymás nyakába ugrottak és csókolózni kezdtek volna, de egyikük sem tette meg az első lépést.

– Hát… ti… tök sügérek vagytok. De mindegy is – zárta rövidre Emma a dolgot, hiszen nagy bejelentésre készült. – Én és Levi… Összeköltözünk! –sipítozta fülsiketítően. Bence nevetve a részeg Levire nézett, aki a pultra borult, annyira felöntött a garatra.
– De hát… Nem ma jöttetek össze? Nem gyors ez egy kicsit? – kétkedett Flóra.
– Nem számít. Mi ilyenek vagyunk, a mának élünk. Különben is már régóta… Tudod… Annyi, hogy csak most került nyilvánosságra. Nem nagy ügy.

– És mégis kitől jött az ötlet? – röhögött továbbra is Bence, látva, hogy haverját jól csőbe húzták, amiből egyhamar nincs menekvés.
– Képzeld, – húzta ki magát büszkén Emma – Levi ötlete volt.
– És mégis, pontosan mi hangzott el? – kérdezte Flóra, aki továbbra is kételkedett a hírben.

– Azt mondta, hogy marhára unja, hogy folyton haza kell kísérnie akár este, akár másnap. Sokkal könnyebb lenne, ha nem kéne kísérgetnie, csak ott lennék, ahol ő – mosolygott Emma.
– Hát ez nekem nem éppen úgy hangzik, mint egy felhívás összeköltözésre – mondta Flóra.

– Mindegy milyen szavakat használt, a lényeg ugyanaz. Szóval Bence… Lakótársak leszünk! – ugrott a srác nyakába Emma.
– Hát ez… csodálatos – kapkodott levegőért Bence, Flóra csak nevetni tudott az egészen.

Eközben egy másik szobában…
– Leülhetek? Szükségem van egy kis nyugira, már zúg a fejem a bömbölő zenétől. A konyhában meg túl sok olyan személy van, aki a pokolra kíván.
– Dettó. Azt sem tudom, hogy hol parkoltam, de őszintén,már nem is érdekel. Utálom az újévet. Főleg, mert minden újév ugyanolyan pocsék.

– Hát, az én évem sem indul túl jól. Kidobott a barátnőm. Meg kéne fogadnom, hogy nem akarom többet visszaszerezni.
– Egész nyugodtan. Nekem sosem jön be. Minden újévi fogadalmam az, hogy idén nem csinálok magamból hülyét egy bizonyos srác előtt, hanem visszaszerzem. Ez volt a harmadik év, hogy megfogadtam és lám, most nem is kellett hozzá több mint másfél nap, hogy megszegjem. Bravó Zsani!

– Zsaninak hívnak? Szép név. Gábor vagyok.
– Örvendek. Szóval? Nincs esély már a hölgynél? Ahogy látom, sokat veszít…