Küzdő Lélek

Küzdő Lélek – 3. Szokásos hétfő

Picture

​A hétköznapok általában Adam dobelőadásával kezdődtek fél hét magasságában. A kisfiú, amint elbúcsúzott Álomországtól, megragadott egy keze ügyébe kerülő játékot és széles vigyorral az arcán a kiságy rácsához ütötte. Ryan az első néhány alkalommal még szórakoztatónak találta, de hamar megváltoztatta a véleményét, mikor hétvégén is a ritmikus döngés ébresztette. Úgy döntött, túljár a kis rocksztár eszén, és csak plüss állatokat hagyott a közelében, azonban onnantól kezdve Adam a kezét nem kímélve adta elő magánszámait.
Ahogy belépett az ajtón, már hallotta is a dobolását. Végigment a folyosón a hang irányába, és kis híján összeütközött Daviddel, aki éppen akkor ugrott le vidáman a lépcsőről. Irigyelte fittségét.

Picture

​– Tegnap is ez a ruha volt rajtad – nézett rá megütközve. Ryan erre nem számított. Gyorsan törni kezdte a fejét, mégis milyen magyarázattal szolgálhatna neki, de nem kellett nagyon megerőltetnie magát, mert Liv a konyhából válaszolt helyette.
–  Apát behívták dolgozni éjszakára. Most ért haza.
David az anyjára nézett, majd visszafordult felé.
– Egész éjszaka dolgoztál? – kérdezte csodálkozva. Ryan bólintott, bár nem szívesen hazudott a gyerekeinek. – És ma is éjszakára kell menned?
– Nem, ez egyszeri alkalom volt.
– Akkor most egész nap úgy fogsz dolgozni, hogy nem is aludtál? – nézett rá aggódva a tőle örökölt két nagy barna szemével.
– Attól tartok.
– És nem vagy fáradt?
– Csak egy kicsit.

Picture

​– Én soha nem akarok felnőtt lenni – jutott dűlőre magában a gyerkőc némi töprengés után, és lassan megrázta a fejét. Ryan elmosolyodott. Ő sem akart, de ez az élet rendje. Átnyújtotta neki a péksüteményekkel teli szatyrot, és jó étvágyat kívánt. A kis Safferty szeme felcsillant, és azon nyomban átszökkent a konyhába édesanyja mellé, aki éppen Adam figyelmét próbálta elterelni a dobolásról az etetőszék tálcájára szórt gabonapehellyel. A kisfiú először csak bizonytalanul méregette a ropogós karikákat, de miután bátyja elcsent előle párat, máris a pufók arcába kezdte tömni őket.
– Ez mindig beválik – vigyorgott David elégedetten a szüleire, majd kiválogatta a zacskóból a karamellás fánkokat, a maradékot pedig a pulton hagyta. Mint mindig, most is a tévé előtt fogyasztotta el a reggelijét.

Picture

​– A kedvenced – nyújtotta át kisvártatva Ryan Livnek a kezében szorongatott fahéjas-mandulás cappuccinót. Felesége egy pillanatra meglepett arcot vágott, majd megköszönte, és átvette tőle. Ekkor tekintetük találkozott, és egy végtelenül hosszú percig feszülten néztek egymás szemébe. Ryan érezte, hogy szaporábban ver a szíve. Ezen alapvetően nem akadt volna fent, hiszen gyakran előfordult Liv közelében, hogy kicsit megemelkedett a pulzusa, de ez most más volt. Most nem a vonzódás okozta. Sokkal inkább az, hogy szembe kell néznie élete eddigi legkomolyabb problémájával, és még nem állt rá készen.

Picture

​Megszüntette a szemkontaktust, és minden szó nélkül kikerülte. Töltött még egy kis gabonapelyhet a tálcára, majd nyomott egy puszit Adam kobakjára.
– Jó reggelt, kishaver!
– Jeggejt – húzta mosolyra maszatos száját a legifjabb, majd pacsira emelte jobb kezét. Ryan belecsapott a pici tenyérbe, és mikor kisfia újfent elfoglalta magát az evéssel, sarkon fordult.
– Beszélnünk kell – szólt utána Liv. Hangja lágyan csengett, Ryan számára mégis baljóslatú volt.
– Tudom – felelte érzelemmentesen.

Picture

Felszaladt az emeletre, levetkőzött, és fogmosás közben bevetette magát a zuhany alá. Gyors tusolás után belenézett a mosdó feletti tükörbe, és végigsimította az arcát. Szabad szemmel alig lehetett észrevenni a borostáit, ennek ellenére elővette az elektromos borotváját. Egy kis arcszesz, némi dezodor, és máris sokkal frissebbnek, ápoltabbnak érezte magát. Átment a hálószobába, magára kapta a gardrób ajtajára kikészített öltönyét, majd visszament a földszintre.

Picture

​Adam erősen koncentrált, hogy egymásra tudja rakni a gabonapelyheket valamiféle tornyot építve, míg Liv a konyhában tett-vett. David továbbra is a tévé előtt ült. Ryan keresztülvágott a nappalin. A dolgozószobában megállt a könyvespolc előtt, és elmozdított három vaskos lexikont, hogy hozzáférjen a fegyverei számára rendszeresített széfhez. Jobb hüvelykujját az érzékelőre helyezte, a széf csipogott egyet, és kinyílt az ajtó. Kivette belőle a szolgálati pisztolyát, és becsúsztatta az övére rögzített tokba.

Picture

​– David, azonnal kapcsold ki a tévét és menj készülődni! – hallotta felesége parancsát már másodszorra, és türelmetlen hangneme felidézte benne az előző estét. A fia most ugyanazt játszotta el a tévével, mint ő a könyvvel. Mielőtt Liv még jobban felhúzta volna magát, csatlakozott hozzájuk a nappaliban, és ő szólt rá a fiúra.
– David, anya mondott valamit. Mozgás, öcsi!
A határozott férfihang megtette a hatását. David kikapcsolta a készüléket, és nagyot sóhajtva felcammogott a szobájába. Amint eltűnt az emeleten, Liv keresztbe font karral, szúrós tekintettel meredt Ryanre.
– Mi az?
– Ez is a te hibád.

Picture

Ryan felsóhajtott. Átment a konyhába, és kivette Adamet az etetőszékből. Tudta, hogy meg fogja bánni, mégis rákérdezett.
– Micsoda?
– Hogy Davidnek mindent hatszor kell elmondani, mert nem figyel rám. Tőled tanulta.
Kétségtelenül így történt, ez az előbb bebizonyosodott, de egyáltalán nem volt szándékos.
– Majd beszélek vele – hagyta annyiban a dolgot, és megrázta a fejét, hogy megszabaduljon két éves fia halálos arcmarkolásától. Adam visszahúzta párnás kis kezét, majd mikor Ryan csattogtatni kezdte a fogát az ujjai felé, felvisított örömében.

Picture

​– Előbb velem kell beszélned – jelentette ki Liv ellentmondást nem tűrően, miután csípőre tett kézzel elé állt.
– Hát, arra nem most fog sor kerülni – mondta Ryan megmakacsolva magát, és a kezébe nyomta a gyereket. David abban a pillanatban jelent meg a lépcső alján iskolai egyenruhában, táskával a hátán. Indulásra készen állt. Ryan elhaladt mellette, és intett neki, hogy kövesse.

Picture

​– Mi a mai program? – kiáltott még utánuk Liv, mielőtt beszálltak volna az autóba.
– Szokásos hétfő – közölte Ryan. Bepattant a volán mögé, majd megnyomott egy gombot a műszerfalon, és a garázsajtó lassan felemelkedett. Megvárta, míg David elhelyezkedik hátul a gyerekülésben és becsatolja magát, csak utána tolatott ki. Ahogy távolodtak, Adam úgy kalimpált egyre hevesebben a kezeivel. Ryan féktelen szeretettel integetett vissza neki.

Picture

​Késve érkezett munkahelyére, hála a reggeli csúcsforgalomnak és David tanítónőjének, aki indokolatlanul hosszú percekig áradozott a kisfiú teljesítményéről, mikor bekísérte őt az osztályterembe. Tisztában volt fia képességeivel, erősségeivel és gyengeségeivel egyaránt, semmi szükség nem volt rá, hogy átbeszéljék, de a nő hajthatatlan volt. Ryan úgy sejtette, ez a csevegés sokkal inkább az iskola, mint a fia érdekét szolgálja. Liv ragaszkodott hozzá, hogy egy nagynevű, elit intézménybe írassák Davidet, ami amellett, hogy valóban kiváló oktatást nyújt, havonta súlyos költségekkel terheli a bankszámlájukat. Nem emlékezett, hogy elmaradásuk lenne a tandíjjal, de mikor a nő a kezébe nyomott egy szórólapot az iskola jövő hónapban esedékes jótékonysági báljáról, már tudta, hogy mire megy ki az egész. Félbehajtotta a papírt, majd zsebre vágta, miközben erőltetett mosolyba torzult az arca. Szép napot kívánt, és megfogadta, hogy róla aztán nem gombolnak le több pénzt.

Picture

​Végigrobogott a folyosón, és benyitott a Szövetségi Nyomozóiroda norfolki kirendeltségének Értelmiségi Bűnözés Elleni Osztályára. Munkatársai félkörben álltak az egyik tábla előtt, és nemrégiben kinevezett felettesük szavaira figyeltek. Norelle Teagen különleges ügynök harmincegy éves korára irigylésre méltó karriert futott be.  A szóbeszédek szerint szexi külsejének köszönhette, hogy ilyen fiatalon osztályvezető lett, de Ryan sosem adott a pletykákra. Tény, hogy csinos nő volt, ugyanakkor okos, precíz, kitartó és maximalista is. A többség ezt nehezen emésztette meg, de leginkább az zavarta őket, hogy fiatalabb volt náluk.

Picture

Csatlakozott a csoporthoz. Közvetlenül társa, Ewan McLachlan mellé állt, akit általában csak Scottnak vagy Scottie-nak hívtak a skót felmenői miatt. A férfi rosszallóan megcsóválta a fejét.
– Már hiányolt a főnökasszony – súgta neki oda vigyorogva. Ryan fancsali képet vágott. Sejtette, hogy nem fogja megúszni következmények nélkül a késést. Ez már a sokadik alkalom volt.
Miután Teagen ügynök befejezte az eligazítást és kiosztotta az új feladatokat, a kollégák egy része szétszéledt az épületben, a többiek terepre indultak. Ryantől elvette az aktuális ügyét, helyette egy több száz oldalas aktát nyomott a kezébe, aminek az áttanulmányozásával, kategorizálásával és iktatásával három óráig végeznie kellett. A lehető legsúlyosabb büntetésben részesült, ugyanis köztudottan semmit sem utált jobban az egész napos papírmunkánál. Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy ellenszegül főnöke utasításának, és Scottie-val tart információt gyűjteni egy újonnan felbukkanó orgazdáról, de aztán letett róla. Volt elég baja anélkül is, hogy Norelle Teagent magára haragítaná, és ha önhibáján kívül is, de tény, hogy megint elkésett.

Picture

​Fáradtan dobta le magát a székébe, ahogy rápillantott az asztalt beborító irathalomra. Feltette a szemüvegét, bekapcsolta a számítógépet, megadta a felhasználó nevét és a jelszavát, és bejelentkezett az FBI rendszerébe. Mielőtt ténylegesen munkához látna, gondolta, átfutja, milyen bűncselekményeket jegyeztek be a hétvégén. Azonban nem jutott el addig, mert a képernyőn a szövegek hirtelen önálló életre keltek, minden irányba mozogtak, forogtak, és végül egy kacagó fej sziluettjévé álltak össze.
– Grant – morogta legjobb barátja nevét, és várta, hogy az informatikus csodás animációja véget érjen. Egy perc elteltével minden visszaállt az eredeti állapotba, csak egy chat ablak ugrott fel, amiben Grant Yasui az imént látott alkotása felől érdeklődött.

Picture

– Marha vicces – pötyögte be. – Ennyire unatkozol D.C.-ben?
– Még annál is jobban. Nem akarsz gémelni egy kicsit? Csinálok szervert.
Néha napján, mikor nem sok tennivalójuk akadt, előfordult, hogy munkaidőben játszottak. Bár szigorúan tilos volt az ilyesmi, Grant képes volt bármit elrejteni a kíváncsi szemek elől, soha nem maradt nyoma, hogy mire használták a kormányzati gépeket.
– Esélytelen. Sok a meló – válaszolta, majd némi hezitálás után még hozzáírta: – Liv válni akar.
– Biztos, mert nem teljesítesz az ágyban – vonta le barátja azonnal a következtetést, és még egy szomorú arcocskát is küldött mellé. Ryan nem is számított tőle másfajta reakcióra.
– Haha.
– Nézd a jó oldalát, szabad leszel. Megint csajozhatunk együtt, mint a régi szép időkben.

Picture

Ryan erre nem tudott mit írni. Egyszerre vonzotta, ugyanakkor taszította is a gondolat. Nem lehet még egyszer kamasz, az az időszak már elmúlt. Ő felnőtt ember, két remek kissrác apja és férj, még ha ezt Liv jelen pillanatban nem is akarja.
– Na, jól van, hagylak melózni – jelent meg egy fél perc elteltével Grant Yasui újabb üzenete a képernyőn. – Én meg pattogatok kukoricát, mert kezdődik a Batman-páros szájkaratéjának legújabb epizódja.
– Batman-páros? – kérdezett vissza Ryan, mert nem értette.
– Dorian WAYNE és Hank GORDON különleges ügynök vitája a Herceggel kapcsolatban. Meséltem már róluk.
– Jaja. Így már rémlik. Jó szórakozást!
– Meglesz. Hívj, ha ki akarod dumálni az asszonyt!

Picture

​A chat felület eltűnt, Ryan pedig egyszeriben azon kapta magát, hogy egyedül maradt a teremben. Végül is nem bánta. Maga elé húzta a vaskos aktát, és belemerült az olvasásba. Még a telefonok csöngése se zökkentette ki, és az sem, hogy időközben ki-beszállingóztak a kollégái. Legközelebb akkor nézett fel belőle, mikor társa három és fél órával később visszaérkezett, és rácsapott a vállára.

Picture

– Megvan a pasi.
– Frankó. Én meg még sehol sem tartok, szóval hagyj békén.
McLachlan kíváncsiságból felvett az asztalról néhány dokumentumot, de Ryan azonnal kikapta őket a kezéből.
– Csak segíteni akartam – mondta védekezésképpen.
– Nem kell.
– Pedig ha határidőre végezni akarsz vele, mindenképpen szükséged lesz rám.
– Miért is? – kérdezte anélkül, hogy ránézett volna. Folyamatosan vitte be az adatokat a gépbe.
– Mert a látogatód fel fog tartani a munkádban – bökött McLachlan mutatóujjával az ajtóra.

Picture

​Ryan kikukucskált a monitor mögül, és majdnem hanyatt vágódott a székkel meglepettségében. A fekete magassarkú cipőben hosszú, karcsú lábak közeledtek felé. A feszes combokat rövid, már-már túlságosan is sokat sejtető szoknya takarta, amiben a csinos popsi minden egyes lépésnél kihívó táncot járt. Férfi kollégái szinte nyálukat csorgatva fordultak utána, és Scottie arcán is kéjes vigyor díszelgett. Valószínűleg Ryan is hasonlóképpen viselkedett volna, ha a terembe belépő nő történetesen nem a felesége. De Liv volt az, és így egyáltalán nem élvezte a helyzetet.

Picture

Megragadta a karját, és szabályosan kivonszolta a helyiségből, de előtte még küldött egy fenyegető pillantást hímnemű munkatársainak.
– Elengednél? – Ryan észre sem vette, hogy még mindig szorítja felesége karját. Végigvágtatott vele a folyosón az ügynökök között, majd behúzta az egyik üres kihallgató szobába, hogy négyszemközt tudjanak beszélni egymással.
– Ne haragudj – mondta, miközben eleresztette, és ellenőrizte, hogy a mikrofonok és a kamerák ki vannak e kapcsolva. Miután megbizonyosodott róla, hogy senki nem láthatja, illetve hallhatja őket, keresztbe font karral Livhez fordult. – Miért jöttél ide? És mióta öltözöl ilyen… – kereste a megfelelő szót, de nem igazán találta. Mivel jelen pillanatban kifejezetten neheztelt feleségére, legszívesebben azt mondta volna, hogy kurvásan, de valójában semmi kirívó nem volt választott ruhájában. Egyszerűen csak szexi volt.
– Hogy? – Liv összevonta a szemöldökét, és felvette férje testtartását.
– Csinos vagy – zárta le Ryan egy sóhaj után.

Picture

Liv beleharapott az ajkába, és egy másodpercre megérintette a hasát. Ryan tudta, hogy a terhességi csíkok zavarják. Szinte tökéletes alakja volt, senki nem mondta volna meg, hogy kétgyermekes anyuka. Egyedül a halvány bőrhibák árulkodtak róla, de azokat mindig gondosan eltakarta. Még előle is, pedig neki kifejezetten tetszettek.
– Mondd, hogy azért jöttél, mert meggondoltad magad.
Liv megkerülte a szoba közepén álló asztalt, letette a táskáját, majd helyet foglalt. Ryan reménnyel telve függesztette rá tekintetét.
– Nem. Nem gondoltam meg magam – közölte határozottan, és hivatali hangja jeges tőrként hatolt férje szívébe. – Azért jöttem, hogy megbeszéljük. Harmadszor talán már nem fogsz elrohanni.

Picture

​– Sajnálom, de nem érek rá. Rengeteg a dolgom. Ebédszünetig még be kell… – hadarta teendőit, miközben elindult kifelé, de Liv a szavába vágott.
– Most van ebédszüneted – jelentette ki.
Ryan megtorpant. Becsukta maga előtt az ajtót, és visszafordult.
– Ezzel felborítod a szokásos hétfőt.
A szokásos hétfő azt jelentette, hogy Ryan viszi iskolába Davidet, fél egykor, az ebédszünetében beugrik Adamért a bölcsődébe, kiteszi az édesanyjánál, eszik, majd visszamegy a munkahelyére. Mikor végzett, Davidért indul a jégkorongedzésre, akit időközben Liv vitt oda, majd felveszi Adamet, és mire Liv hazaér a jógaóráról és a bevásárlásból, már ők is otthon vannak. Együtt elkészítik a vacsorát, játszanak a srácokkal, fürdés, esti mese, alvás.
– Adam ma kihagyta a bölcsit, egyenesen anyukádhoz vittem. A többi napirendi pontot pedig nem érinti a korábban kivett ebédszüneted.

Picture

​Ryan megeresztett egy elismerő mosolyt. Nincs menekvés, a feleségének sikerült sarokba szorítania. Most már kénytelen lesz beszélni vele. Kihúzta a másik széket, és leült Livvel szemben. Nem szólt semmit, csak előrehajolt, és beletúrt sűrű, szőke hajába. Még szüksége volt egy röpke pillanatra, hogy visszataláljon önmagához.
– Elhiszem – törte meg a csöndet Liv –, hogy váratlanul ért, de…
– Miért? – kérdezett közbe hirtelen. Hangja tisztán, tárgyilagosan csengett.
– Mit miért?
– Miért akarsz elválni?
Liv megrökönyödve rebegtette rá hosszú szempilláit.
– Tegnap este elmondtam.
– Tudom – felelte –, de semmire nem emlékszem belőle. Annyira sokkoltál, hogy nem tudtam odafigyelni a részletekre.

Picture

​Liv tágra nyílt kék szemei hűen tükrözték csodálkozását. Mintha nem számított volna rá, hogy ilyen nagy hatással lesz ez az egész a férjére. Ujjai közé fogott egy hajtincset, és azzal játszadozott, amíg összeszedte a gondolatait. Ryan, arcán a közömbösség maszkjával, hátradőlt a székben.
– Tudnod kell, hogy ez nem egy elhamarkodott döntés – szögezte le Liv. Ryan a szemébe nézett, és egy bólintással jelezte, hogy megértette. – Régóta elégedetlen vagyok a házasságunkkal…
– Pontosabb időpontot kérek – vetette közbe, mint egy kihallgató tiszt. Liv kérdőn meredt rá, mire ő csak megvonta a vállát. – Te jöttél az FBI-hoz. Itt így zajlanak a beszélgetések. Nos? Mióta?
A nő megadva magát felsóhajtott.
– Úgy egy éve. Elég pontos, Safferty ügynök? – tette azért hozzá gúnyosan.
– Megteszi. Folytassa, Mrs. Safferty!
– Miss Hunnings – helyesbített Liv a lánykori nevét használva. Ryannek piszok rosszul esett, de nem reagált a szándékos cukkolásra.

Picture

​– Soha nem passzoltunk össze igazán. Az ételeken és néhány tévésorozaton kívül szinte semmiben sem egyezik az ízlésünk. Teljesen más típusú emberek vagyunk, és az elmúlt egy évben ez különösen kiütközött. Alig telt el úgy nap, hogy ne vitatkoztunk volna valamin, és ez a sok negatív energia egyre masszívabb, egyre magasabb falat állított közénk.
– Érdekes – dörzsölte meg karikás szemeit Ryan, miközben elnyomott egy ásítást –, az ágyban nem úgy tűnik, mintha fal lenne közöttünk.
Liv hangosan felnyögött.

Picture

​– Én a kapcsolatunk érzelmi oldaláról beszélek. Az ágyban soha nem volt problémánk. Csakhogy nekem ez már kevés. Érzelmi biztonságot akarok. Azt akarom, hogy megértsék a gondolkodásomat és ne kérdőjelezzék meg minden egyes döntésemet. Hogyha egy stresszes nap után hazaérek a munkából, egy kicsit kikapcsolódhassak, és ne kelljen küzdenem mindenért. Hogy a hálószobán kívül is törődjenek velem. Azt akarom, hogy ne csak anya és feleség legyek, aki a bébiszitter, a cseléd és a szerető szerepét tölti be, hanem nőként tekintsenek rám és én is nőnek érezzem magam. – Liv megfogta a kezét, és egyenesen a szemébe nézett. – Sajnálom, Ryan, de boldogtalan vagyok veled.

Picture

​Ryant hidegzuhanyként érték felesége szavai. Sejtette, hogy komoly problémával áll szemben, de arról fogalma sem volt, hogy konkrétan ő az oka mindennek. És nem is fogadta el. Az ösztönei azt súgták, hogy valami más van a háttérben. Vagy ami még rosszabb és gondolni se akart rá: valaki.
– Miért nem szóltál erről korábban?
– Szóltam.
– A-a – ingatta meg a fejét. – Biztosan nem. Legfeljebb célozgattál, de abból meg tudod, hogy nem értek. Ahogy a többi pasi se.

Picture

​Liv karba font kézzel dőlt hátra egyik lábát keresztbe téve a másikon.
– Látod? Erről beszélek. Folyton kötekedsz. Tudom, hogy én sem vagyok könnyű eset. Nagyon más a személyiségünk, és őszintén csodálom, hogy ilyen sokáig eljutottunk. De tényleg eleget szívtuk egymás vérét. Elmúltunk harminc évesek, itt az ideje, hogy felismerjük, csupán a testiségre nem lehet kapcsolatot alapozni. Pláne nem egy házasságot. Ez viszont nem jelenti azt, hogy megbántam volna, hogy hozzád mentem. Nem, egy cseppet sem. Voltak nagyon szép közös pillanataink, rajongásig szeretem a gyerekeinket és te is mindig fontos maradsz a számomra, de be kell látnunk, hogy nem működik köztünk a dolog. Mindkettőnknek az lesz a legjobb, ha elengedjük egymást. Jenna is így véli.

Picture

Ryan türelmesen hallgatta Liv okfejtését. Nem értett vele egyet, de nem akart megint közbeszólni, hagyta, hadd mondja végig. Közös tulajdonságaik halmaza valóban nem bővelkedett elemekben, ebben igazat adott neki. Míg ő alapvetően nyugodt természetű volt, addig felesége temperamentumos, folyamatosan pörgött és beszélt. Mindenről határozott elképzelése volt, és makacsul ragaszkodott is hozzájuk. Kétségtelenül ez szülte a legtöbb vitát közöttük, mert bizonyos esetekben Ryan is rettentő makacs tudott lenni. És Livet az is nagyon bosszantotta, hogy ő vele ellentétben nem volt ambiciózus, noha gyerekkora óta arról álmodozott, hogy CIA-ügynök lesz. Liv, ha kitűzött maga elé egy célt, azt tűzön-vízen át megvalósította. Persze, Ryan esetében egy kicsit bonyolultabb volt a dolog, mint Liv jogi karrierje, de nem tudta és nem is akarta megmagyarázni neki. Mindezek ellenére szerette az előtte ülő nőt, és eszében sem volt elengedni. Főleg azok után nem, hogy beigazolódott a sejtése, miszerint a nővére keze is benne van a döntésében.

Picture

​Ryan elmélázva dobolt ujjaival az asztalon. Látta a feleségén, hogy minden egyes némaságban töltött másodperccel egyre feszültebbé válik, mégsem sietett a válaszával. Át kellett gondolnia, minden szavát alaposan megválogatnia. Mikor úgy érezte, hogy készen áll, gyöngéden megszorította a kezét.
– Liv, tudom, hogy nem nevezhető éppen ideálisnak a kapcsolatunk, és az, hogy úgy jutottál erre a döntésre, hogy még csak sejtelmem sem volt arról, mennyire elégedetlen vagy, még inkább azt mutatja, hogy rendkívül súlyos problémával nézünk szembe. Teljesen kikészített a tegnap esti bejelentésed, alig ismertem magamra. Mostanra sikerült többé-kevésbé lenyugodnom, bár még így is rettentően frusztrál a válásnak pusztán a gondolata is. Nem ez a megoldás. Látom a szemedben, hogy mennyire eltökélted magad mellette, de ha eddig képesek voltunk eljutni, én biztos, hogy nem most fogom feladni. Ismerve téged egyáltalán nem lesz könnyű dolgom, sokat fogok szenvedni és iszonyatosan fog fájni, de felkészülök rá testileg-lelkileg és a végsőkig kitartok majd, hogy visszahódítsalak, mert te, Livia Safferty hozzám tartozol. És ezt jobb lesz, ha minél előbb megemészti őmakacsságod, mert itt és most megesküszöm neked, hogy soha nem egyezek bele a válásba! Soha!

 

Tovább a következő epizódra