Küzdő Lélek – 15. Atyai útmutatás

– Na, és mi a helyzet Livvel? – érdeklődött Jack Safferty, miután jó nagyot szippantott a cigarettájából.
– Alakulgatunk – somolygott Ryan két slukk között.
Az utóbbi időben egyfajta hagyománnyá vált a közös dohányzás a műhely mögött. December végén, mikor annyira maga alatt volt, megint vett egy doboz cigit. Az apja rajtakapta, és ahelyett, hogy letolta vagy beárulta volna az anyjánál, inkább csatlakozott hozzá. Hetente egyszer összejöttek, valamilyen ürüggyel mindig félrevonultak, és egy jó kis apa-fia beszélgetés közben elszívtak egy-egy szálat.

​– Alakulgattok… Az meg mégis mi a frászt jelent?
Ryannek már fel se tűnt apja nyers modora.
– Azt jelenti, hogy megszűnt a rideg távolságtartás, és szép lassan közeledünk egymáshoz.
– Ne haragudj, fiam, de egy csiga is gyorsabb nálatok.
– Nem rajtam múlik a tempó.
– Tudom – fújta ki a füstöt az öreg elgondolkodva. – Hány hónapja éltek külön? Négy?
Ryan elnyomta a csikket, majd nekivetette hátát a falnak.
– Annyi – számolta ki gyorsan fejben.
– És azóta nem voltál nővel? – nézett rá Jack elkerekedett szemekkel.
Ryan köpni-nyelni nem tudott meglepettségében. Ez nem az a téma, amiről szívesen társalgott az apjával.

​– Tudod – feszegette tovább Jack –, nekünk, férfiaknak vannak bizonyos szükségleteink, amiket muszáj kielégítenünk. Most ezzel nem azt mondom, hogy szedj fel valakit az utcasarokról, isten ments, de ha már a feleséged hónapok óta másik pasassal kamatyol, akkor te is szerezhetnél magadnak egy partnert. Például azt a kis tüzes vöröskét a munkahelyedről. Vele biztosan eltölthetnél néhány kellemes éjszakát.
– Kire gondolsz? – pislogott rá értetlenül, aztán beugrott neki. – Norelle?
– Igen! Így hívták – bólintott az apja, miközben elpöccintette a csikket. Ryan döbbenete nevetésbe torkollott. – Mi bajod?
– A főnököm. És eléggé félreismerted, ha ilyet feltételezel róla.
–  Vagy te nem ismered eléggé. Láttam, amit láttam. Nekem elhiheted, hogy vevő lenne rá.
Ryan még mindig vigyorgott.
– Mikor találkoztál te vele? Nem emlékszem, hogy valaha is bemutattalak volna neki.
– Fiam, az összes kollégád idejön, ha a masináik betegeskednek. Legalább ennyi hasznom lett belelőd, ha már az FBI-t választottad az ügyészi karrier helyett.

​– Témánál vagyunk – szűrte ki a fogai közt keresztbe font karral.
– Tudom, hogy már a könyöködön jön ki, de míg élek, ez a tüske bennem marad. Olyan eszes gyerek vagy! Miért fecséreled el a tehetségedet? Kis szerencsével mostanra már bíró is lehetnél!
– Ahhoz inkább óriási szerencse kell. Egyébként meg az igazságszolgáltatás ugyanazon oldalán állok.
– Az lehet, de a ranglétrán a béka segge alatt vagy. A fizetésedről nem is beszélve.
– Nem minden a pénz.
– Tényleg nem. De a múlt hónapban te is megtapasztalhattad, milyen rettenetes, ha nincs belőle elég.

​Ryan lesütötte a szemét. A lakás bérleti díja, a rezsi, David tandíjának a fele, a benzin és a kaja költség elvitte a teljes fizetését. Korábban közös számlára ment mindkettejük fizetése, de az elköltözésekor pillanatnyi elmezavarában úgy gondolta, jobb lesz, ha ideiglenesen az anyagiakat is külön választják. Liv rábízta a döntést, amitől valamiért csak még inkább ragaszkodott hozzá. Hülye ötlet volt. Persze a büszkesége már nem engedte, hogy visszatáncoljon. Alapos számolgatás után az apja elé állt, és úgy döntött, hogy munkát kér tőle a műhelyben. Jack erre elővette a tárcáját, és a fia kezébe nyomta az összes benne található bankjegyet. Ryan nem akarta elfogadni, de Jack Saffertynek nem olyan egyszerű nemet mondani. Végül egy kisebb vita után megköszönte, és eltette. A következő napokban annyi túlórát vállalt, amennyit csak a vezetőség engedélyezett, és amikor a kommandós kolléga felajánlotta egy mellékállás lehetőségét, megkönnyebbülten sóhajtott fel.

​– Nyugi, megoldottam. Jövő héten visszaadom a tartozásomat.
– Hogy mit? – Jack vérig sértve nézett Ryanre. – Édes fiam, az nem kölcsön volt, te is nagyon jól tudod.
– Igen, de…
– Semmi de! – szakította félbe fennhangon, feltartott mutatóujjal. – Nekem nincs szükségem vagyonra. Nekem csak az a fontos, hogy ti, a gyerekeim és az unokáim boldogulni tudjatok az életben. És ha megszorultok, hát akkor az utolsó fityingemet is oda fogom nektek adni, az hétszentség! Csupasz seggel születtem a világra, úgy is fogom itt hagyni!

Ryan halványan elmosolyodott, miközben apja egyre mélyedő ráncait figyelte az arcán. Tiszteletet, bölcsességet, erőt sugároztak. Hatvannyolc évesen az öreg még mindig ereje teljében volt, egyedül a vérnyomás-ingadozása okozott neki némi bosszúságot, de azt leszámítva jó egészségnek örvendett.
Kabátja ujjával megdörzsölte a homlokát, majd hirtelen előrenyújtotta olajos kézfejét. Ryan szólásra nyitotta az ajkait, de Jack megelőzte.
– Nézd meg! – utalt a koszos, sebhelyekkel teli, érdes kezére. – Ötvennégy éve nem láttam tisztának, bármennyire is igyekeztem lesikálni a mocskot. Ez az egyetlen oka annak, hogy annyit nyüstöltelek titeket a tanulással. Nem akartam, hogy ti is így járjatok. Hogy egész életetekben güriznetek kelljen minden egyes betevő falatért. Nem szégyen a kétkezi munka, de ebben az elfajzott világban sajnos ma már nem becsülik meg kellőképpen. Büszke vagyok arra, ahonnan jöttem és arra, amit elértem, de pokoli volt az út, amit a kettő között megtettem. Ezt akartam megspórolni nektek. De hát – legyintett lemondóan –, beszélhettem én nektek, büdös kölykök.

​– Apa, nézd… – próbálkozott Ryan, de Jack ismét a szavába vágott.
– Mennyivel könnyebb lenne most az életetek, ha lenne a kezetekben egy jó diploma – morgolódott tovább. – Megbecsült értelmiségiek lennétek, tiszta irodában dolgoznátok a belvárosban, nem kellene azon aggódnotok, miből fizetitek ki a csekkeket, a tandíjat, vagy miből vesztek a gyerekeknek új cipőt, vagy mit tesztek eléjük este az asztalra. Ehelyett a bátyád két állásban dolgozik, hogy fenn tudja tartani a házát és meg tudja adni a lányának, amire feltétlenül szüksége van. Charlotte hagyja, hogy a bunkó vendégek úgy beszéljenek vele, mint a kutyával és közben teljesíti minden idióta kívánságukat. Jenna nem képes munkát találni, folyton csapong egyik helyről a másikra. Egyszer műkörmösnek képzeli magát, aztán fitneszedzőnek, majd életmód tanácsadónak. Morgan itt idegesít a rendetlenségével a műhelyben naphosszat és képtelen férjet fogni magának. Te meg fiam, ahelyett, hogy a tárgyalóteremben püfölnéd a kalapácsot minden veszélytől távol, inkább beállsz az öngyilkos osztagba. Mégis mi a fene bajotok van nektek?

– Arra nem gondoltál esetleg, hogy másra vágyunk, mint amit te elképzeltél, és igazából jó így nekünk minden, ahogy van? – kérdezte óvatosan, Jack mégis felcsattant.
– Már hogy a fenébe lenne jó?
– Mondjuk úgy, hogy Patrick imád vezetni és bütykölni. A taxizás mellett egyébként is örömmel segített nektek a szerelésben, hülye lett volna, ha nem kéri meg, hogy alkalmazd részmunkaidőben, mikor mindig itt lógott. Charlotte igazi multifunkciós személyiség, ráadásul szeret az emberek kedvében járni. Tökéletes recepciós alapanyag. Morgan gyerekkora óta megszállottja az autóknak, és csakis azoknak képes hűséget fogadni, jobb, ha mielőbb beletörődünk.  Jenna meg… hát ő Jenna, aki mindig mindent sokkal jobban tud mindenkinél, és felettébb élvezi, hogy teljhatalmúlag irányíthatja a férjét és a gyerekeit. Lehet, hogy nem keresnek vagyonokat és meg kell gondolniuk, hogy mire költenek, de azt csinálják, amiben jók, amit szeretnek. Ez is fontos azért, szerintem.

​Jack Safferty megdörzsölte az állát, majd összeszűkölt szemekkel, fürkészőn tekintett legkisebb fiára.
– És veled mi a helyzet? Magadról nem nyilatkoztál. Te szereted, amit csinálsz? Elégedett vagy? –
Ryan habozott. – Azt hiszem, ezzel most mindent elmondtál – ingatta meg a fejét.
– Ha azt kérdezed, hogy szeretem-e a munkámat – kezdett végül bele Ryan –, a válaszom igen. Szeretek FBI-ügynök lenni. Azt viszont már nem állítom, hogy elégedett is vagyok. Most, hogy többet vagyok terepen talán igen, de egyébként nem. Nem érzem úgy, hogy kiteljesedhetek benne. És ez ugyanúgy igaz lenne bármilyen másik irodai pozícióra, mielőtt még újból szóba hoznád az ügyészi karriert. Számomra nincs bennük kihívás. Vagy legalábbis nem túl sok.

– Akkor mégis mi lenne az a munkakör, amiben kiteljesedhetnél?
– Nem tudom – zárta le egy vállrándítással, mert nem akart a karrierjéről beszélni. Jack még mindig merően bámult rá.
– Jobb lenne, ha minél előbb kitalálnád, és tennél valamit az ügy érdekében, mert nem mondom, hogy így volt, de mi van, ha ez is közrejátszott abban, hogy Liv a másik fickót választotta? Egy határozott férfit akar maga mellett tudni, Wallace-t, akinek konkrét tervei vannak, tudja, mit akar elérni a szakmai életben, és tesz is érte, míg te a képességeid ellenére megelégszel egy harmadrangú pozícióval. Négy idegen nyelven beszélsz közel anyanyelvi szinten, és még három másikon megérteted magad. Ezt tényleg nem kellene elfecsérelned. Nem hiszem el, hogy egy-két emelettel feljebb nem lenne számodra valami kihívásokkal teli, felelősségteljesebb pozíció, amibe nem savanyodnál bele teljesen. Vagy csupa agyalágyult droidból áll az FBI, ha nem veszik észre a tehetségedet, vagy te nem adsz bele mindent és tagadod le, mennyire jó vagy.

​Jack felsóhajtott és lassan megcsóválta a fejét.
– Ha valami kis lépést tennél előre a karrieredben, és most nem a kommandózásra gondolok, mert hidd el, fiam, nem az izmaidba, hanem az eszedbe szeretett bele az a lány… Szóval, akkor talán kiengesztelnéd, és újra együtt lehetnétek. Nagyon hiányzik a családi ebédekről.
– Várj, apa, összezavarodtam – szólalt meg Ryan némi hatásszünet után. – Az előbb még nem azt akartad, hogy mással szexeljek?
– Hát rád férne – morogta az öreg a bajsza alatt –, de nem fogsz, mert rám ütöttél. A végsőkig kitartasz a választottad mellett, mert a Saffertyk nem kedvtelésből házasodnak, az eskü minden szavát komolyan gondolják. Persze előfordulhatnak elbizonytalanodások…
– A Samantha esküvőjén elcsattant csókra gondolsz? – vágta közbe Ryan vigyorogva Jack nagy ámulatára. – Anya mesélte – magyarázta az információ forrását, mire az apja ismét a fejét kezdte csóválni.

​– Anyád túl sokat fecseg. A nő csókolt meg engem, nem pedig fordítva, ezt azért szeretném leszögezni, és különben sincs az egésznek már semmi jelentősége. Kiengeszteltem anyádat és soha nem fog megismétlődni az eset. Ő életem egyetlen szerelme, még ha olykor az idegeimre is megy a túlzott védelmezésével. Mindenre képes lennék érte, ahogy érted, a testvéreidért és az unokáimért is. A család a legfontosabb – tette Ryan vállára a kezét, és biztatólag megszorította. – Tényleg  koncentrálhatnál egy kicsit a karrieredre, hidd el, hogy imponálna Livnek – mondta, majd kinyitotta a műhelybe vezető ajtót, és eltűnt mögötte.

 

Tovább a következő epizódhoz