A kő rejtélye – 7. Közvetlen az eset után

– Vele mit csinálunk? – kérdezte az öltönyös alak, Bob.
– Őt elvisszük, te gyíkagyú! – kiáltott a határozottabb ember, Bill.
Amint látszik is, Bill sokkal erősebb, és határozottabb, mint Bob. Ez a két ember alkotja a „BB” párost, de úgy hívják magukat, hogy „BB” fivérek.

– És ezzel a csajjal pedig mit kezdünk?
– Hm. Vigyük őt is magunkkal, mert még beszél a zsernyákoknak. Először inkább a fiúból szedjük ki, hogy mit tud. Ha ő nem mond semmit, akkor majd ebből a cafkából szedjük ki a dolgokat.

Ekkor Clide kijött az irodájából. Ez a lépés végzetes hiba volt.
– Nos, akkor, ahogy megbeszéltük. Engem nem bántasz, ugye? – mosolygott Clide.
Egy másodperc csend lett. Ez az egy másodperc olyan volt Clide számára, mint egy sorsdöntő kérdés. Vagy az volt?

Bob hatalmas nagy hahotázásba tört ki. Nagyon nevetett, és nem tudta visszafogni magát. Ezt a dolgot nevezik szerintem „ördögi kacajnak”. A szemei összeszűkültek a nevetéstől, és a szája úgy kinyílt, mintha valami óriási dolgot szeretett volna megenni.

– Most meghalsz. Ha meghúzom a ravaszt, akkor vége van az életednek. Vedd úgy, hogy a kezemben van az életed – mosolygott Bob.
– Ne! Kérlek, ne ölj meg! Mindent megteszek! – Egy hatalmas durranás követte Clide hangját.

Clide egy ideig egyhelyben állt. A golyó a szívét találta el. Az állás után hirtelen könnybe lábadt a szeme, és hátradőlt.

A vér viharként ömlött ki a szervezetéből. Képzelhetitek, hogy mennyire lelkiismeret furdalásom volt, mikor megtudtam, hogy Clide halott. Ha nem mentem volna el Washington múzeumába aznap, akkor nem történt volna ez. Tudom, hogy fölösleges az önsajnálat, mert ő kevert bajba, de akkor is, őbenne egy igaz barátra tettem szert.

– Hát igen. Így járnak azok, akik az ellenséggel vitatkoznak – mondta kíméletlenül Bob, miközben a pisztollyal az állát vakarta. Ez a pisztoly tényleg a legújabb volt, és csak egyet kellett vele lőni a test bármely részébe, és ha jól talál a lövés, akkor néhány perc múlva meg is hal az illető. Ezt a fegyvert egy titkos cég fejlesztette ki.

– Nem kellett volna kiadni rá egy egész golyót, egyszerűbb lett volna, ha behúzok neki egy erőset – mondta Bill.
– Igen, tudom. Nem kell itt dicsekedni az izmoddal… – forgatta a szemét Bob.
Bob is eléggé erős volt, de ő imádta a fegyvereket, és ha lehetett, nem szerette mozdítani a kisujját sem, csak meghúzni a ravaszt, és ennyi.

Közben a doki állva aludt. Szívesen megnéztem volna, hogy mit szól majd Clide holttestéhez a folyosón. Felhívta azonnal a rendőrséget, és a mentőt. Ennek a dolognak a történet szempontjából is folytatása lesz.

– Mit vakarod már itt az állad! Inkább vedd fel a lányt, de agyalágyult! – kiáltott Bill.
– Igen, tudom, különben behúzol egy jobbost, és egy balost – forgatta a szemeit Bob.

Gondolom, csodálkoztok, hogyan tudtam én elmesélni a dolgot, hogyha elájultam. Nos, a helyzet az, hogy ezeket a dolgokat csak történetünk végén tudtam meg, és csak körülbelül meséltem el nektek, remélem így is megértitek. Nagyon ájult voltam, és egy helikopterbe vonszoltak engem, amiről utolsó emlékként Washington Őslénytani múzeumát láttam, de miután meglátták, hogy ébren vagyok, a keményebb srác, Bill leütött.