A kő rejtélye – 4. Egy új kezdet

A következő nap rosszabb volt, és jobb is kevésbé. A rossz az volt, hogy esett, és hogy ezt az egészet nem álmodtam. Tényleg Linda szobájában ébredtem, és emlékeztem mindenre. A kő a zsebemben volt még mindig, és gyilkosan pillantott rám a pohár alakja. Az ablakon bámultam ki, mint aki jól végezte a dolgát.

Úgy döntöttem, hogy bemegyek az emeleti fürdőszobába, és elintézem a reggeli dolgaimat. A hajam mosást igényelt, ugyanis tegnap jócskán leizzadtam, és persze a reggeli fürdő sem ártott túl sokat. Miközben kerestem valami férfias illatú sampont (ugyanis a női illatok mellett férfi aromák is voltak) és erre megpillantottam egy hajfestéket. Nem igazán tetszett, hogy az arcszőrzetem fekete, ezért gyorsan befestettem Willer módra, majd miután végeztem mindennel, elhagytam a fürdőszobát.

Mikor lementem, nem ismertem rá Lindára. Hosszú, fekete haja ki volt engedve, és most nem olyan emos stílust vágott be, hanem egy színes ruhát vett fel, aminek oldalán egy pillangó volt. Arcáról egy vízcsepp hullt a földre, és a levegőben éreztem a női illatot. Ő is fürdött. Odamentem hozzá, mert tárgyalni valóm volt vele.

– Linda. Szerintem én hazamegyek, mert el kell mennem Washingtonba – mentem oda a lányhoz. Linda felvonta a szemöldökét.
– Washingtonba? Minek mész te oda? – kérdezte még mindig felvont szemöldökkel.
– Ott van egy ismerősöm, Clide, aki az Őslénytani múzeumban dolgozik. Elviszem neki ezt a követ, hogy elemezze, ki, és mondjon el róla mindent. Szóval a te kalandod itt véget ért.
– Hé, fiacskám, azt gondolod, hogy csakúgy itt hagysz ebben a porfészekben? Nem! Érdekel ennek a kavicsnak a története, és hogy miért volt rengés mikor a véred rácsöppent. Őszintén; minden érdekel erről a kőről – mondta határozottan.
– Rendben, akkor most azonnal indulunk. Kezdj el csomagolni! – mondtam, és hazamentem én is becsomagolni.

Linda azonnal fel is rohant az emeletre. Kinyitotta a szekrényét, és ott kutatott ruhák után.

Én az esőben leparkoltam a ház elé, és vártam, hogy Linda kész legyen. Személy szerint nem vittem sok mindent, mert abban a tudatban voltam, hogy visszatérünk ide a múzeumos látogatás után. De Linda előrelátó volt. Bepakolt mindent, ami kell egy nőnek. Segítettem neki betenni a csomagtartóba a bőröndjét.

Aztán ő is beszállt az autóba. Mind a ketten vetettünk egy utolsó pillantást az én házamra, és Linda házára. 3 perces csend után gázt adtam, és elindultunk, ki New Yorkból, egészen Washington szívébe. Felváltva vezettünk, hogy mindenki tudjon pihenni. Én nem tudtam, mert Linda olyan őrülten vezetett, hogy rázkódott a gyomrom tőle.

Íme, az Őslénytani múzeum. Itt dolgozik Clide, akit elég régóta ismertem, és be kell vallanom: jó fej ember. Jó barát, és önfeláldozó is egyben.

Udvarias fogadásban volt részünk. Clide betessékelt az irodájába, és elkezdtünk beszélgetni.
– Van egy kövünk, amit szeretnénk elemezni – jelentettem be, majd odaraktam az asztalra a követ. Clide alaposan megnézte.
– Ez tele van szennyeződéssel. Ez elméletileg egy kőből készült pohár. Van valami rajta: Norvenil Okhept Megremt. Ez maja írás. Azt jelenti: Norvenil Istenünk pohara. Először is be kell mennetek Dr. Susan Oliwah-hoz, és megkérni őt, hogy tisztítsa meg. Ez jelenlegi pillanatban lehetetlen. Ugyanis most készülünk az új maja tárgyak kiállítására, és csak 48 órája van az elkészítésére. A dokit nem úgy ismerem, hogy ilyenbe egyből segítene – mondta Clide.
– Hát, majd szépen megkérem őt – mosolygott Linda, és szó nélkül kiment az irodából.

Közben én és Clide kipróbáltuk az új szaunát. Nagyon meleg volt odabent, bár nem is csodálkoztam, mert egy szaunában voltam. Aztán elkezdte nekem mutogatni a hasán lévő kockákat. Csak a szememet forgattam ezekre a mozdulatokra. Hiába. Clideban még benne van a gyermeki zóna.

Linda beszáguldott a terembe. A doki épp egy kis sárkányt elemzett.
– Dr. Susan Oliwah?
– Igen, én vagyok az. De most nemigen érek rá. Tisztítok, tudod?
– Igen, ezért is jöttem magához – kezdte a mondandóját Linda.

– Sajnálom, nem érek rá.
– Szerintem amúgy is jót tenne a karrierjének, ha megnézné ezt a követ.
– A nem, az nem! Na és most menj innen, hagyj dolgozni! – elkezdett Lindával ordítozni, és a lány eléggé meg volt szeppenve.

A csajnak csúcs technológiás gépe volt. Linda szinte el sem hitte. Rákötött Susan néhány dolgot a sárkányra, és azt elemezte. Majd egy mini lézerrel leszedte a koszt. Linda csak nézett. De sok mindent nem tudott tenni az álláson kívül. Ez a nő aztán akaratos, gondolta a lány.

Megvizsgálta a zongorát. A kotta szélére ez volt írva: „Clidetól Für Elise kottákat megszerezni! Imádom a Für Eliset <3”. Ez az információ lényegre törő lesz.
A következő részben. 😉