Kísértő múlt 2. – Sötét árnyak – 3. Az első nyom

Andrea nagy levegőt vett, mielőtt belépett a boncterem ajtaján. Ahogy tekintete az asztalon fekvő holttestre szegeződött, szíve azonnal összeszorult. Hogy történhetett ez? Hiszen néhány napja még együtt vacsoráztak abban a hangulatos kis étteremben. Talán, ha akkor este nem küldi el a férfit, ha adott volna neki egy esélyt, akkor minden másként alakult volna? Vagy inkább minden még rosszabb lenne?

– Akkor ő az a pasi, akivel randizgattál? – lépett mellé Madison, mire Andrea lassan bólintott. – Mellesleg szép példány… volt. – A nyomozónő rosszállóan nézett rá, mire Madison megrándította a vállát. – Nézd el nekem, de élő pasit szinte már nem is látok, a meló és az egyetem minden időmet kitölti.
– Ott van Tom Baltimore, szerintem tetszel neki, akárcsak Gerardnak.
– Ugyan Andy, Tom akármilyen rendes srác is, nem hozzám való. Frank meg, oké, jó pasi, de az agyamra megy. Kikészítenénk egymást idegileg.
– Ezt csak akkor tudod meg, ha adsz neki egy esélyt.
– Te inkább ne adj nekem pasizási tanácsokat, neked még elcseszettebb a szerelmi életed, mint nekem.
– És akkor még enyhén fogalmaztál – sóhajtott fel fásultan Andrea, majd újra a boncasztal felé nézett.

– Ja, mert Dorian óta számításba sem jöhet neked más férfi! Miért nem ismered be, hogy igenis még mindig érzel iránta valamit?
– Madison, fejezd be! – parancsolt barátnőjére Andrea. – Volt egy gyenge pillanatunk Doriannel, és olyat tettünk, amit sohasem lett volna szabad… olyat, amivel mindent elrontottunk. Az volt a legjobb döntés, hogy elment innen.
– Szerintem itt nem csak pusztán egy gyenge pillanatról volt szó, hanem annál sokkal többről – erősködött Madison.

– Számít ez már? – Andrea elhúzta a száját. Ha Madison tudná, mennyi álmatlan éjszakája volt emiatt!
– Számít, mert ti ketten nagyon is… – folytatta volna, de Andrea félbeszakította.
– Elég Madison, nincs olyan, hogy én és Dorian! Nem akarok róla többet hallani, megértetted? Különben is, dolgunk van – biccentett a holttest felé.
– Bocs, hogy csak jót akarok – húzta el a száját, majd mindketten a boncasztalhoz léptek.
– Inkább mondd, mit találtál? – nézett végig immár közelebbről Gareth holttestén.

– Oké, vegyük sorba. Mehet? – Andrea mély levegőt vett, majd bólintással jelezte, készen áll.
– Először is, elég görbe estét csaphatott a barátunk, mert a toxikológiai vizsgálatból kiderült, hogy a véralkohol-szintje alapján már az excitációs fázisban volt, pontosan 1,8 ezreléket mutatott az eredmény. Így a gyilkosnak nem volt nehéz dolga vele.
– Folytasd – hallgatta kíváncsian Andrea. Már ez az információ is sokkolta, hiszen bár nem ismerte túlságosan Gareth-et, eddig még nem látta egy pohár bornál többet meginni.

– Feltételezésem szerint a gyilkos hátulról támadta meg – folytatta Madison, majd a mellkason lévő foltokra mutatott. –. Erősen a falhoz dobta, majd négyszer hátba szúrta. Mindegyik létfontosságú szervet érintett, de hogy pontos legyek, a halált a két tüdőt ért szúrás okozta, melynek következtében a bal lebeny teljesen megtelt vérrel. A halál beálltának időpontja hajnali három és négy óra közé tehető.
– Értem. – Andreát még a hideg is kirázta, ahogy belegondolt, milyen kínokat élhetett át a férfi. – Mi van a sérüléseivel?

– Épp ezzel akartam folytatni – biccentett a halottkém. – A sérüléseit, néhány kivételével már jóval hamarabb szerezhette. Minimum egy-két nappal korábban. Nemes egyszerűséggel valaki jól helybenhagyta.
– Lehet épp az, aki egy napra rá megölte – gondolkodott el a nyomozónő. – A gyilkos hagyott maga után valamit?
– Semmi olyat, ami előrébb vinne. Sajnálom, az elkövető igen alapos volt.
– Madison, tudom, hogy rengeteg késeléses esetünk van, de ez valahogy nem hagy nyugodni – jegyezte meg Andrea.
– Mire gondolsz?
– Edi King – bökte ki vonakodva. – Csak szerintem hasonló a két ügy?
– Gillbert végezte a boncolást, én csak helyettesítettem a terepen. De utánanézhetek az esetleges egyezéseknek.

– Azt megköszönném. Nem szeretném Gerardtól kérni, mert a végén még belemászik az ügyembe – nézett hálásan Madison felé Andrea, majd mielőtt folytathatta volna, megszólat mobiltelefonja. – Bocsi. – A képernyőre nézve meglepődés tükröződött az arcáról, mivel a szám rejtett volt. Kíváncsian emelte a füléhez a készüléket. – Halló – ismételte a szavakat, de a másik oldalról nem jött felelet, csak halk, érthetetlen suttogás, mire Andrea kinyomta a telefont. – Biztos téves – süllyesztette zsebébe a telefont.
– A laboreredmények megvannak már? – érdeklődött Madison.
– Épp oda készülök, remélem, hogy igen. Akkor majd szólj, hogy találtál-e valamit. – Madison bólintott, Andrea pedig egy utolsó szomorú pillantást vetetett Gareth Smith holttestére majd elhagyta a bonctermet.

***

– Szia Jimmy, megvannak az eredmények? – lépett be a laborba türelmetlenül a nyomozónő.
– Szia, Andy – pattant fel a székéből a fiatal férfi. – Igen! A beküldött DNS minták alapján sikerült megállapítani a személyazonosságot.
– Ez remek – csapta össze a tenyerét Andrea.
– Az ágyon talált hajszál és az ujjlenyomatok egy része Elena Gutierreztől származik – válaszolta a férfi, majd néhány kattintás után megjelent a számítógép képernyőjén a nő arcképe és adatai. – Huszonnégy éves latin-amerikai nő. A zöldkártyát Gareth Smith révén kapta meg, amikor öt éve feleségül vette.

– Tessék?– kérdezett vissza Andrea. Gareth nős volt? Egyszerűen nem akarta elhinni, hogy a férfi képes volt eltitkolni előtte.
– Elég rövid ideig tartott a szerelem, két év múlva el is váltak – folytatta a férfi. – Ha engem kérdezel, szerintem csak a zöldkártya miatt ment hozzá a pasashoz.
– Hol találom most ezt az Elenát? – érdeklődött a nő. A kép alapján kifejezetten szépnek látta a lányt. És milyen fiatal! Egyre jobban érdekelte, hogy vajon miféle kapcsolat is kötötte Gareth Smith-hez, illetve mit keresett tegnap abban a lepukkant motelban a férfival, ha már elváltak. Minél előbb beszélnie kell vele!

– Jelenleg a Capital Circus-nál dolgozik. Levegőakrobata. Rákeresem az interneten, és ő az egyik fő attrakció. Állítólag ő a legjobb.
– Hm – gondolkodott el egy pillanatra a nyomozónő. – Elbeszélgetek vele mindenképpen. Köszi, Jimmy.

Capital Circus, 15:30

Andrea szájtátva figyelte a produkciót. A lábánál ülő Charlie is figyemlesen kapkodta a fejét, mintha attól félne, lemarad valamiről. A nyomozónő már-már el is felejtette, milyen ügyben kereste fel a cirkuszt. A levegőben köteleken táncoló páros kecses, légies mozgulatai és a jól megtervezett koreográfia teljesen lenyűgözte.

Elgondolkodott rajta, mennyire erős bizalom kell ahhoz, hogy valaki több méter magasról levesse magát abban a tudatban, hogy a társa a megfelelő pillanatban el fogja kapni. Egyben gyönyörű, mégis veszélyes. Amikor a mutatvány véget ért, és a pár lassan leereszkedett a színpadra, nehezen állta meg, hogy ne kezdjen el tapsolni.

– Dave, a tartásod még mindig nem tökéletes – lihegte a lány, miközben letörölte izzadságcseppektől gyöngyöző homlokát. – Néhány nap múlva élesben megy majd.
– Nyugi, Eli, túlparázod – mosolygott kissé fáradtan a férfi.
– Ha megengednek egy megjegyzést, szerinem lélezetelállítóak voltak – lépett közéjük Andrea Charlie társaságában.
– És maga ki? – nézett bizonytalanul a szőke nőre.

– Andrea Mackenzie, Twinbrooki rendőrség – mutatta fel a jelvényét, mire a barna nő gyomra összeszorult. – Maga  Elena Gutierrez?
– Igen, én vagyok  – szegte fel merészen az állát az akrobata. – Mit akar?
– Beszélhetnénk négyszemközt? – kérdezte továbbra is kedvesen Andrea.
– Dave, pihenőt tatrunk – szólt oda a férfinek Elena. – Maga meg jöjjön velem a kutyájával együtt – biccentett Andreának, majd elindult az öltözője felé.

– Nos? – nézett farkasszemet a nyomozónővel. – Miről akar beszélni?
– Gareth Smithről – felelte Andrea, miközben a nő tekintetét fürkészte.
– Mi van Gareth-tel? – kérdezte aggódó arccal.
– Tegnap hajnalban meggyilkolták – jött a tömör válasz.

– Uramisten. – Elena arcán döbbenet és fájdalom tükröződött. – Mi történt?
– Megkéselték a Capri motel egyik szobájában. – A másik nem válaszolt, csak lerogyott a székbe, és tenyerébe temette arcát. – Elena, tudom, hogy Gereth Smith a férje volt, és hogy vele töltötte a halála előtti éjszakát.
– Maga semmit sem tud!

– Akkor világosítson fel! – lépett közelebb a nyomozónő.
– Gareth felhívott aznap este – kezdett bele Elena. – Csúnyán összeverték. Szüksége volt rám, hát odamentem. Beszélgettünk és… a többit már tudja.
– Mikor távozott a helyszínről? – tette fel a következő kérdést Andrea.

– Éjfél után nem sokkal – gondolkozott el a nő. – Istenem, még el sem köszöntem tőle.
– Gareth beszélt esetleg róla, ki verte meg, és hogy miért?
– Az átkozott szerencsjáték miatt verték meg! – meredt maga elé üres tekintettel Elena. – Néhány hónapja teljesen a rabjává vált, és legutóbb minden pénzét elbukta. Kölcsönkért, de nem tudta megadni, így jól megleckéztették.
Andrea figyelmesen hallgatta a nőt, de egyszerűen letaglózták a hallottak. El sem hitte, hogy arról a Gareth Smith-ről van szó, akit ő megismert. Szerencsjátékok, uzsorások? Mi jöhet még?!
– Tudja esetleg, melyik szórakozóhelyre járt, illetve ki lehetett a kölcsönzője?
– A kaszinó nevét nem tudom, de azt igen, hogy a hitelezője igencsak befolyásos alak volt, Illya Barkov.

– Illya Barkov? – kérdezett vissza Andrea. Ismerte a nevet, az egyik legbefolyásosabb alvilági figura volt Twinbrookban. Több bűnténynél előkerült már a neve, de egyszerűen lehetetlenség letartóztatni. Valahogy mindig megússza.
– Igen, ő, átkozott gazember! – szorult ökölbe a nő keze. – Ő volt az!
– Utána fogok járni – ígérte Andrea. Kíváncisága azonban nem hagyta nyugodni, s bár látta, hogy a nő zaklatott, mégis feltette neki a következő kérdést. – Gareth és maga…
– A mi ügyünk sokkal bonyolultabb, mint azt gondolná – jött a szomorú válasz.
– Szívesen meghallgatom, és higgye el, bármit is mond, nem lesz baja belőle, megígérem.

Elena maga sem tudta, miért, de úgy érezte, megbízhat a nyomozónőben.
– Tizennyolc éves voltam, amikor a családommal át akartunk szökni a határon. Jobb életet akarunk egy jobb világban. Csak nekem és az apámnak sikerült átjutni. Kezdetben nehéz volt, de találtunk lakást és munkát is. Azonban jött a tél, és ahol laktunk, nem volt fűtés, nem is volt pénzünk jobbra. Olyannyira megbetegedtem, hogy egy nap munkába menet elájultam, és már csak a kórházban tértem magamhoz. Gondolhatja, hogy minden kiderült, de Gareth nem jelentett fel, sőt gőzöm sincs, miért, de kifizette a kezeléseket. Hosszú idő óta ő volt az egyetlen, akiben megbíztam. Barátok lettünk. Aztán felajánlotta, hogy feleségül vesz, hogy megkapjam a zöldkártyát, és én igent mondtam, mert nem akartam visszamenni. Eljátszottunk a szerelmes házaspárt, majd elváltunk – mesélte Elena.

– Sajnálom, ami magával történt. – Andrea szomorú pillantást vetett az asztalhoz lépő lányra.
– Nincs szükségem a sajnálatára – nézett tükörképén keresztül a nyomoznő szemébe. – Csak azért mondtam el, hogy tudja, Gareth jó ember volt, attól függetlenül, hogy voltak hibái.
– Részvétem – válszolta együttérzően a nyomozónő, mire a másik csak némán bólintott.
– Csak kapja el a gyilkosát – hajtotta le a fejét a lány.
– Mindent megteszek, ezt megígérem.

Szeptember 4., 9:00
Rendőrkapitányság, Twinbrook

Másnap reggel Andrea még kissé álmosan lépett be a kapitányságra. Korábban érkezett be a kelleténél, mivel kapott egy üzenetet a főfelügyelőtől, hogy amint lehet, beszélni akar vele. Legalább beszámol neki a nyomozás fejleményeiről. Egész este a Barkovval kapcsolatos aktákat bújta. Agya folyamatosan azon kattogott, hogyan próbálja megszorongatni. Behozathatná, de semmit nem érne el vele. Fél óra sem telne bele, jönne az ügyvédje, és kivinné. Túlságosan befolyásos, hogy a fene vinné el.

– Sziasztok! – köszöntötte kedvesen Madisont és Tomot. – Vigyáznátok Charlie-ra, amíg beszélek a főfelügyelővel? Tudjátok, allergiás a kutyaszőrre.
– De hát a főnök… – kezdett bele Tom, de Madison oldalba vágta, mire az elhallgatott.
– Naná, menj csak, mi jól elleszünk, igaz, Charlie?  – simogatta meg a kutya fejét. Andrea összeszűkült szemmel nézett rájuk. Nem tudta, miben sántikál legjobb barátnője.
– Rendben, nemsokára jövök. – Ezzel elindult felettese irodája felé.

– Ez mire volt jó, Madison? – értetlenkedett Tom, amikor már kellő távolságba került Andrea. – Te is tudod, ki van abban az irodában…
– Pszt! – intette le a fiút Madison. – Csak figyelj!
Tom rosszállóan csóválta a fejét, majd úgy döntött, belemegy a játékba.
– Egy húszast rá, hogy azonnal összevesznek.
–  Nahát, Tomy! – A halottkém csodálkozva nézett a fiatal srácra. – Hm, állom a fogadást, de szerintem más értelemben esnek egymásnak, ha érted, mire gondolok – kacsintott rá, mire az elpirult.

Amikor Andrea elérte a főfelügyelő ajtaját, egy pillanatra megtorpant. Furcsa, megmagyarázhatatlan érzés kerítette hatalmába. – Biztosan a stressz – mormogta magában, majd halkan bekopogott, és kisvártatva belépett az ajtón.
– Kéretett, főn… – Andreának még a szava is elállt. Az asztalnál hátat fordítva egy túlságosan is ismerős férfi alakját ismerte fel. Egy pillanatra azt hitte, csak káprázik a szeme.

– Már vártalak, kerülj beljebb – válaszolta a férfi, mire a nő egész testét borzongás járta át az ismerős, mély hang hallatán. Fájdalmasan hasított bele a felismerés… Ő az.