Kettős Játszma

Kettős játszma – 14. A múlt

Picture

Nem emlékszem tisztán arra a napra, amikor először szerelmes lettem. Ami az emlékeimben megmaradt, az egy vihar volt, és egy fiú gyönyörű kék szemekkel. Azon a nyáron történt, amikor Fallsbrooke-ba költözünk az elnyert középiskolai ösztöndíjam miatt…

Picture

A gimnázium egy „Ismerjük meg egymást jobban, még az iskolaév előtt” program keretében a városi strandra invitálta az egész osztályt. Az általános iskola után úgy éreztem változtatnom kell. Egy új, jobb Zoey akartam lenni, akivel az emberek barátkoznak. Tizennégy évig éltem láthatatlanul, és hihetetlenül vágytam arra, hogy kiléphessek onnan végre.

Picture

Tizennégy éves voltam akkor. Tele várakozásokkal, és félelemmel. De készen álltam rá, hogy az életem megváltozzon. Hiszen új város, új iskola, új emberek. Itt senki nem ismert. Olyan volt, mintha az élet egy tiszta lapot nyújtott volna, hogy újrakezdhessem.

Picture

– Szia! – lépett hozzám egy vörös hajú lány. – Új vagy itt?
– Igen – feleltem. – Mint gondolom sokan mások.
– Hát nem teljesen. Az osztály nagy része ugyanaz, mint az általánosban. Fallsbrooke-ban nincs túl sok iskola.
Valahol ekkor jöttem rá, hogy amiben reménykedtem, miszerint mindenki számára új lesz mindenki, ostobaság volt… A beilleszkedéssel pedig voltak problémáim.

Picture

– Hanna vagyok. Hanna Louvell – mutatkozott be a lány.
– Én Zoey… Benett. Zoey Benett – feleltem, mire elnevette magát.
– Értem – mondta. – Gyere, körbevezetlek.

Picture

– Mint mondtam, itt nagyjából mindenki ismeri a másikat. Ami néhány esetben elég szomorú.
– Hogy érted? – kérdeztem.
– Mert már tudjuk, mire számítsunk. Ki az, aki mindig kavar, ki az, akit jobb, ha békén hagy az ember, ki az, aki békén hagyja az embereket.
– Jó tanácsok? – kérdeztem, ahogy elhaladtunk két srác mellett. Az egyik arcát csak egy pillanatra láttam, de egy elképesztően kék szempár nézett akkor rám.

Picture

– Az a szőke lány például – intett a fejével egy lány felé, aki egy napozóágyban pihent. – A neve Josie. Az apja a városi tanács tagja, gyakorlatilag a polgármester után ő a második legrangosabb ember a városban. Számtalan vállalkozása van, két nyaralója gyönyörű helyeken, legalább négy autója, de lánya csak egy. A hercegnő.
– Becenévnek elég közhelyes – mondtam.
– Mert nem is az – felelte. – Inkább rang. De ne aggódj, csak túl komolyan veszi magát, ennyi az egész.

Picture

– Ő pedig Dawn – mondta tovább Hanna. – Ha Josie lenne Batman, akkor Dawn lenne Robin. Vagy a Batmobil, attól függ Josie éppen mire használja ki szegény lányt.
– Akkor miért barátkozik vele? – kérdeztem.
– Mert Josie mindig ragyog. Dawn pedig ragyogni akar… Nem vagy éhes?
– De – bólintottam, majd elsétáltunk a büfé irányába.

Picture

A büfé pedig inkább volt egy étterem, mint egy tóparti falatozó. Ez a város valahogy sokkal másabb volt, mint ahol eddig éltem. Ott minden szokványos volt, itt viszont minden valamivel jobb, valamivel szebb.

Picture

– És veled mi a helyzet? Mert eddig csak azt tudom, hogy ideköltöztetek – mondta Hanna, miután a megrendelt hamburgerek is megérkeztek az asztalunkhoz.
– Igen, az anyámmal.
– Miért?
– Mert elnyertem egy ösztöndíjat a Fallsbrooke Gimnáziumban – feleltem.
– Ezt azért ne nagyon hangsúlyozd – mondta, mire értetlenül meredtem rá. – Nem mindenki olyan jófej, mint én.

Picture

– Ki volt az a szőke fiú odakint? – kérdeztem halkan Hanna-tól.
– Maddox Hastings – vágta rá. – A családja elég befolyásos. Ha azt mondom, hogy az apja a polgármester, akkor szerintem már érted. Van egy bátyja, Dylan. Ő amolyan helyi híresség, tavaly végzett a gimiben. A két testvér nagyjából olyan, mint a tűz és a víz. Dylan minden hétvégén bulit tartott, hetente cserélte a barátnőit, és állandóan botrányba keveredett. Maddox viszont pont az ellentéte… Miért érdekel?
– Csak kérdeztem – vontam meg a vállam, de igazából Hanna minden szavát ittam.
– Ha ettünk, átöltözhetnénk fürdőruhába, és csobbanhatnánk egyet.
– Én… Nem tudok úszni – vallottam be.
– Nem baj – mosolyodott rám Hanna. – Mást is csinálhatunk. De azért öltözzünk át, mert megsülök.

Picture

A nap további része jól telt. Hannával nagyon jól összebarátkoztam mindaddig, amíg el nem kezdett zuhogni az eső. Épp valamilyen fedett részre igyekeztünk, amikor nekimentem valakinek. Szerencsétlenségemre Josie volt az, aki az ütközés miatt a földre pottyant mobiltelefonját bámulta.
– Te teljesen megőrültél? – rivallt rám. – Ez a legújabb modell, te szerencsétlen.
– Véletlen volt, bocsánat – mondtam neki, mire grimaszba torzult az arca.
– Az is véletlen volt, hogy megvetted a történelem legrondább fürdőruháját, pápaszem?
– Tessék? – kérdeztem vissza. Azt hittem rosszul hallok. Hanna mesélt még a nap folyamán Josie-ról, de azt hittem túloz.

Picture

– Süket is vagy? – kérdezte. – Inkább menj úszni, az legalább megedzi a vézna karjaidat – mondta egy gonosz mosoly kíséretében, majd meglökött, én pedig a vizes földön elveszítettem az uralmat saját magam felett.

Picture

Egyenesen a többméteres vízbe pottyantam.

Picture

A fülembe víz tódult, és csak tompán hallottam, ahogy valaki a nevemet sikoltja. Hanna volt az. Aztán kiabálást hallottam.
– Josie, hogy lehetsz ilyen aljas? Nem tud úszni – mondta Hanna Josie-nak.
– És ez mégis miért az én hibám? – kérdezte Josie.

Picture

A következő hang, amit hallottam a víztől egy csobbanás volt. Aztán karok fonódtak a derekam közé. Akkor még nem tudtam, de Maddox volt az.

Picture

A következő, amire emlékeztem, az volt, hogy a medence partján fekszem. Körbe álltak, és az osztályfőnökünk Mr. Spencer rohant felénk. Aztán elsötétült előttem a világ.
A nap további részei csak homályosan maradtak meg. De amikor másnap reggel felébredtem, három dologra jöttem rá. Egy, Hannában barátra leltem. Kettő, Josie-tól tartanom kell, és három, Maddox, a gyönyörű kék szempár tulajdonosa, és aki megmentette az életemet elrabolta a szívemet.Nem emlékszem tisztán arra a napra, amikor először szerelmes lettem. Ami az emlékeimben megmaradt, az egy vihar volt, és egy fiú gyönyörű kék szemekkel…