Kettős játszma – 12. Csak hallgass meg!

Nem bírtam haza menni. Bezárva éreztem volna magam, de amire igazán szükségem volt az a levegő, és nem utolsó sorban a magány. Azt akartam, hogy mindenki hagyjon békén. Ha nem is végérvényesen, de jó időre. Ezért csak sétáltam, és sétáltam azt remélve, hogy a problémáimat is magam mögött tudom hagyni.

Senkit nem akartam bántani a tetteimmel. Legfőképpen azokat nem, akiket szeretek. Egy fontos dologra azonban rá kellett jönnöm. Akármennyire is jó akarok lenni, mindig lesz valaki, aki tönkreteszi azt. Akármennyire is szeretnék helyes úton járni, mindig lesz valaki, aki miatt le kell lépnem róla.

Észre sem vettem merre visz a lábam, csak mentem előre. A tudatalattim azonban észrevétlenül is Maddox felé húzott. Mert a parkban, ahol a második csókunkat váltottuk megláttam őt.

Fogalmam sem volt róla, mi járhat a fejében. Talán átkozza a napot, amikor találkozott velem, vagy csak magát, amiért elhitte, hogy Maya létezik.

Először nem akartam odamenni. De olyan szomorú volt, ahogy ült a hintán, hogy nem bírtam elmenni mellette. Legalább hadd mondhassam el neki az egész történetet anélkül, hogy Josie közbelépne.

– Szia – köszöntem rá. Felnézett rám, de nem szólalt meg. Csak felállt a hintából, és állt velem szemben, mint egy ellenséges macska. – Beszélhetnénk?
– Nem – mondta végül.

– Nézd Maddox… Sajnálom! – mondtam neki.
– Mit? Hogy eljátszottál valakit, aki nem létezik, vagy hogy kiderült? – kérdezte dühösen.
– Az elsőt természetesen – válaszoltam, és lehunytam a szemem, mert nem bírtam ki, ahogy bámult rám.

– Most meg kellene hatódnom? – kérdezte.
– Nem – ráztam meg a fejem.
– Vagy azt hitted, hogy idejössz, és előadsz valami újabb hazugságot arról, hogy te csak jót akartál és minden rendbe jön?

– Jót röhögtetek Josie-val a hátam mögött legalább? – kérdezte.
– Dehogyis, pont ez a lényeg – mondtam neki. – Neki ehhez semmi köze. Josie… Nem is tudta.

– Mégis miért kéne hinnem neked, Zoey… Maya… vagy akárki is vagy?
– Mert az igazat mondom!
– Egyszer már hazudtál, honnan tudjam, hogy nem teszed e meg újra? Hadd mondjak neked valamit. Ha Josie miatt csináltad az egészet, akkor legalább tudom, hogy milyen is vagy valójában. De ha saját magad miatt, akkor már azt sem tudom.

– Akarod tudni, miért csináltam? – csattantam fel. – Mert amikor szürke egér voltam, észre sem vettél.
– Szóval az én hibám? – kérdezte dühösen.

– Hát akkor, ha ez volt a nagy problémád, akkor minden rendben, mert most igenis látlak – mondta. – Ugyanolyan nagyképű, felfuvalkodott, figyelemmániás vagy, mint Josie. A különbség kettőtök között, hogy ő legalább tud róla.

Aztán otthagyott…

Amikor hazaértem Hanna ült a nappaliban, és az anyámmal beszélgetett.
– …csak azt mondom, hogy… – kaptam el Hanna utolsó szavait.
– Sziasztok – köszöntem belépve a barátnőmbe fojtva a szót.

– Zoey, minden rendben? – kérdezte Hanna mikor meglátott. Azonnal észrevette, hogy történt valamit.
– Persze – mondtam, és mosolyt erőltettem az arcomra. Nem akartam, hogy anya még értem is aggódjon. Eddig sem értette ezt az egész egyszer csinos vagyok, máskor nem dolgot.
Inkább csak magamhoz öleltem Hanna-t, és áldottam az eget, hogy legalább ő megmaradt nekem.

Anyával csak néhány szót váltottam, aztán Hannával az oldalamon átmentünk a szobámba.
– Oké, mit történt? – kérdezte, ahogy kettesben maradtunk.
– Josie történt – mondtam halkan.

– Azt tettem, amit javasoltál. Találkoztam Maddox-szal, hogy elmondjak neki mindent, de Josie megjelent, és kifordította az egészet. Azt mondta, hogy vele játszottam össze, hogy összetörje Maddox szívét.
– Látod, Zoey – sóhajtott fel. – Mondtam neked, hogy ez lesz… És mi van Maddox-szal?

– Beszéltem vele. Vagyis megpróbáltam, de nem hallgatott meg. Csak azt hajtogatta, hogy hazudtam neki, és hogy miért kellene hinnie nekem.
– Talán, ha lenyugszik egy kicsit – mondta Hanna.
– Az sem fog segíteni – mondtam halkan, majd a tükörhöz sétáltam.

– Azt mondta nekem, hogy ugyanolyan vagyok, mint Josie – mondtam. – Tudod, mit Hanna? Elegem van abból, hogy mindenki átnéz rajtam. Hogy senkit nem érdekel, hogy mi van velem, hogy azt sem tudják, hogy létezem.

Olyan vagyok, mint Josie? Ha Maddox annyira akarja, hogy igaza legyen, hát rendben! Nem leszek többé Zoey…