Kalózkaland

Kalózkaland – 10. Az Excalibur

Picture

Mivel Cassandra visszakapta a varázserejét, el tudta teleportálni magukat vissza a boszorkányhegyre.
– Így azért mégis csak gyorsabb volt, nem? – viccelődött Cassandra. Mióta visszakapta a varázserejét, egyszerűen nem lehetett letörölni az arcáról a vigyort.

Picture

Wiliam jobbnak látta a háttérbe húzódni, nehogy Cassandra varázslatának útjába kerüljön, mivel még véletlenül sem akarta, hogy hajkoronája rózsaszínné változzon. Azonban úgy tűnt, a százéves kimaradás ellenére Cassandra emlékszik a helyes varázslatra, így egy kékes villanás után hirtelen ott termett előttük egy kisebb virágbokor.

Picture

– Íme az angyalfű! – szólt ünnepélyes hangnemmel Cassandra. – Érezd magad megtisztelve, te vagy az első halandó, akinek személyesen egy boszorkány mutatja meg!
A virág olyan gyönyörű volt, amilyet még William soha sem látott; nem is tudta semmilyen másik virághoz hasonlítani, az illata is sokkal édesebb volt bármelyik másiknál. Odalépett a virágokhoz, majd óvatosan letépett pár szálat.
– Ennyi talán elég lesz – szólt William. – Nem akarom mind leszedni, később is jól jöhet még.
– Így igaz – helyeselt a boszorkány. – Akkor indulhatunk a barátodhoz?

Picture

Rosemarynek kis híján megállt a szíve, amikor hirtelen, mindenféle előrejelzés nélkül az otthonába teleportált William és Cassandra.
– Te jó ég, a boszorkány! – kiáltott rémülten Rosemary, majd ijedten hőkölt hátra. – Ne bánts, kérlek!
– Ne félj, ő nem bánt – nyugtatta meg William.
– Így igaz, ahogy mondja – szólt udvariasan Cassandra. – Elnézést, hogy csak így rád törtünk, de így volt a gyorsabb és a biztonságosabb, hogy egyből ide teleportáltunk. A nevem Cassandra, nagyon örvendek!

Picture

Rosemary továbbra is riadtan nézett a boszorkányra, de most már nem hátrált tovább.
– Ezt… ezt nem értem – hebegte a gyógyító. – Te a boszorkányhegyről jöttél?
– Igen, de hadd magyarázzam meg a helyzetet… – azzal Cassandra neki is elmesélte a történetét, akárcsak Williamnek. Mire a végére ért, Rosemary minden aggodalma elszállt.

Picture

– Így már minden világos – szólt megnyugodva a gyógyító. – Mennyi éven át keresztül éltünk tévhitben! Hihetetlen!
– Nekem mondod! – tárta szét a karját Cassandra.
– Most, hogy tisztáztuk a helyzetet, nem foglalkozhatnánk az ellenszerrel? – szólt közbe emlékeztetőül William, mire Rosemary nyomban a fejéhez kapott.
– Tényleg, már rengeteg időt elvesztegettünk! Megyek és neki is állok az ellenszernek – azzal félrevonult.

Picture

Egy óra múlva Rosemary végzett az ellenszer elkészítésével. Sietve odalépett Misty ágya mellé, és megitatta a lánnyal a bájitalt. Pár másodpercig semmi nem történt, de aztán a lány hirtelen megmozdult. William és Cassandra feszülten figyelték a jelenetet a háttérből. Végül aztán a lány lassan kinyitotta a szemeit, és meglátta a körülötte lévőket.

Picture

– William… hol vagyok? – kérdezte álmatag hangon.
– Ez az én házam, gyógyító vagyok, a nevem Rosemary – magyarázta a fiú helyett a nő. – Súlyosan megsebesültél egy mérgezett kard által, napokig csak feküdtél. Ma sikeresen elkészítettem a méreg ellenszerét, és így fel tudtál kelni.
Misty lassan, nehezen mozogva felült.
– Semmire sem emlékszem – szólt csalódottan.
– Akkor lesz mit mesélnem – szólt mosolyogva William.

Picture

Rosemary megtiltotta Mistynek, hogy felkeljen az ágyból, mondván még túl gyenge és egy darabig pihennie kell. Így hát a lány az ágyban fekve hallgatta végig William és Cassandra beszámolóját arról, mi történt velük, amíg ő nem volt eszméleténél.
– Kár, hogy ezekből kimaradtam, izgalmas lehetett – mondta kissé szomorkásan a lány. – Bár az is igaz, ha nem ájulok el, akkor ez mind nem történik meg, és lehet, hogy Cassandra sosem kapta volna vissza a varázserejét, úgyhogy végül is örülök, hogy így történt.
– Igen, hálás lehetek neked, Misty – szólt Cassandra. – El sem tudod képzelni, mennyire boldog vagyok most!

Picture

Miközben William és Cassandra a beteggel csevegtek, Rosemary újabb kutatásba kezdett. Most épp arról a kardról keresett valamiféle feljegyzést, ami megsebesítette Mistyt. Mintha hallott volna már hasonló esetet egy teljesen más helyen és korban… elképzelhető, hogy a két sebet ugyanaz a kard ejtette volna? Első ránézésre ez képtelenségnek tűnhet, de ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy nem mindennap rohangálnak az emberek mérgező pengéjű kardokkal…

Picture

– Azt hiszem, tudom, milyen kard sebesítette meg Mistyt – ment be pár óra elteltével a hálószobába Rosemary.
A többiek feszülten várták a választ.
– Az Excaliburral – válaszolt sejtelmes hangon a gyógyító.
A szobában teljes volt a döbbentség.
– De hát az csak a legendákban létezik, nem? – kérdezte William.
– Képtelenség, az csak egy gyerekmese – tiltakozott Misty.
– És miért vagy ilyen biztos benne? – kérdezte Cassandra.

Picture

– Utánanéztem a feljegyzéseimben, és csak ezt az egy kardot találtam, amire a leírás megfelelt – válaszolt a nő. – Elvégre nem zárhatjuk ki biztosan az Excalibur létezését, mivel a róla szóló legendák több, mint ezer évesek, szóval senki sem tudja megállapítani, mennyi a valóságalapjuk.
– De elvileg azt a kardot csak az arra érdemes herceg vagy lovag tudja megszerezni, miért volna akkor épp Jeremynél? – kérdezte undorodva William.
– Lehetséges, hogy ellopta – szólt Rosemary.

Picture

– Én még mindig képtelenségnek tartom az egészet, de az tény, hogy Jeremynél egy nem mindennapi kard volt – jegyezte meg Misty.
– Oké, tegyük fel, hogy az Excalibur létezik – csitította le a vitatkozókat William. – Hogy kerülhetett Jeremyhez? Hol volt ezidáig?
– Ezekre a kérdésekre több lehetséges opciót is el tudok képzelni válaszként – szólt elgondolkozva Rosemary. – Például eddig valahol el volt rejtve, és most Jeremy rátalált. Vagy pedig Jeremy nagyon is jól tudta, hogy hol volt eddig a kard, csak a megfelelő pillanatra várt, hogy megszerezze.

Picture

– Ezzel mit akarsz mondani? – kérdezte csodálkozva William.
– Mivel köztudott, hogy az Excalibur az uralkodói ház tulajdonában áll, elképzelhetőnek tartom, hogy a kard évezredek óta a te családod birtokában volt – nézett Williamre. – Apáról fiúra szállt, de mivel apád idő előtt meghalt, nem tudta átadni neked, mikor betöltötted a tizennyolcadik évedet, hagyomány szerint ugyanis ekkor örökli meg a fiú a kardot.
– És hogy szerezte meg Jeremy? – kérdezte Misty.

Picture

– Ezzel most fölösleges foglalkoznunk, úgy sem jövünk rá találgatással – szólt Rosemary. – Sokkal fontosabb, amit a kardról olvastam.
– És mi az? – sürgette őt türelmetlenül William.
– A legendák szerint a kardot csak az arra méltó herceg vagy lovag tudja használni. A valóságban viszont bárki tudja használni, aki birtokolja, de igazán jól csak az arra méltó ember kezében fog működni – válaszolt rejtelmesen a gyógyító.
– Mit értesz az alatt, hogy „igazán jól”? – kérdezte Cassandra.
– Azt, hogy a jogos tulajdonos kezében a kard nem evilági képességekre ad szert – felelt.
– Vagyis? – kérdezte még mindig értetlenül Misty.
– Egy apró kis karcolással bárkit a halálba taszít – fejezte be a mondandóját Rosemary.
A többiek ámuldozva nézték őt.

Picture

– Szóval akkor ezért volt, hogy „csak” elájultam? – kérdezte döbbenten Misty. – Mivel Jeremy kezében nem fejtette ki teljes hatását?
– Így van – helyeselt komoran Rosemary.
– Vagyis az én kezemben… – kezdte William.
– A leghalálosabb fegyver lesz az egész földön – fejezte be a mondatot a gyógyító.
– Ez borzasztó! – szörnyülködött Cassandra. – Minek készítenek ilyen veszélyes fegyvereket?
– Egyvalamit nem értek – szólt közbe William. – Ha apám tulajdonában volt egy ilyen halálos fegyver, miért halt meg mégis a csatában?

Picture

– Ez egy igen jó kérdés – mondta Rosemary. – Mivel a karddal gyakorlatilag legyőzhetetlen volt, így valóban nagy rejtély, miért halt meg mégis…
– Lehet, hogy Jeremy abban a csatában tulajdonította el a kardot? – vetette fel William.
– Már ha tudott akkoriban a létezéséről – szólt Misty.
– Végül is feltűnhetett neki, ha apám pár karcolással ejtett halálos sebeket – jegyezte meg a fiú. – És az Excalibur legendáját mindenki ismeri legalább nagyvonalakban…
– Mindezzel arra akartam kilyukadni – szólt közbe ismét Rosemary -, hogy ha sikerülne megszerezned a kardot Jeremytől, akkor véget vethetnél az ellenség uralmának Seaville-ben, és visszaállítanád a dolgokat a normális kerékvágásba – nézett a fiúra.

Picture

Mikor William belátta, hogy a nőnek igaza van, hirtelen úgy érezte, mintha egy hatalmas sziklát kötöttek volna a nyakába, amiért ekkora felelősség nehezedett a vállára.
– De egyedül én képtelen vagyok erre – szólt lemondóan a fiú.
– Nem vagy egyedül, én itt vagyok veled – szólt határozottan Misty, majd egy bátorító mosolyt is megeresztett a fiú felé.
– Ahogy én is! – ugrott fel egyetértően Cassandra is.
– És természetesen rám is számíthatsz – mosolyodott el Rosemary is.
Williamnek nagyon jólesett a támogatásuk, a meghatottságtól hirtelen szóhoz sem jutott, de nem is kellett mondania semmit, így is tudták, mennyire hálás nekik.