Holdfény

Holdfény – 5. Jelek a múltból

Egy füstfelhő szállt az erdő fái közül. Lágyan lengedezett a szélben, mígnem tovatűnt a felhők között. Friss étel illata keringett.

Picture

Egy furcsa lány ült némán a tűz mellett, és a semmibe bámulva forgatta az aznapi ebédjét, pedig már elmúlt az ebédidő. Egy neszre lett figyelmes a földút felől. Odaszaladt és látta, hogy csak egy rigó. Kedvszegetten visszament a tűzhöz és gondolkozott. Már egy hete nem látta szerelmét. Fogalma se volt, mi lehet vele. Egyre keservesebb lett itt az erdőben. Magányos volt, étel is kevés akadt, honvágy és balsejtelem gyötörte. Mi lesz, ha örökre itt fog élni? Ha az a fiú nem jön soha többet, és leéli az életét nélküle? Miért szökött el olyan messziről, ha felesleges volt?

Picture

Miközben ezen gondolkozott, teljesen besötétedett. Fogta, eloltotta a tüzet és lefeküdt a fűbe. A lassan előbújó csillagokat bámulta. Most jött csak rá, hogy nem is éhes. Megint pazarolt. Mindegy, majd fog még halat. Holnap. De most meg se bírt mozdulni. Teljesen eltöprengett. Eszébe jutott a családja, akiket ott hagyott. Már szinte teljesen megbánta. Vajon mi van most velük? Maryvel, az apjával és…

Picture

– Gyermekem – szólt egy hang.
Majdnem halálra rémült. Ekkor kizökkent elmélkedéséből, és az erdő felé fordult. Nem hitt a szemének. Az édesanyja állt ott.
Anya…? De hogy…? És miért most? Tényleg te vagy az? – annyi kérdése volt. Fogalma sem volt melyiket tegye fel előbb.

Picture

Anyja nem válaszolt. Csak mosolyogva nézte lánya értetlenkedő arcát. Liana is felállt a földről. Ő sem mozdult. Nem mert közelebb menni. Ez az egész olyan furcsa volt.
– Kevés időnk van – mondta az édesanyja. – El kell mondanom valamit. A Farkasok visszatértek. Ha nem segítesz, az egész falut el fogják pusztítani. Liana, minden rajtad múlik – majd még egyszer rámosolygott lányára és eltűnt a szélben.

Picture

– De hogyan? Hogy jussak vissza? Hiszen nagyon messze vagytok! – siránkozott a semmihez. Ekkor mintha a szél szólt volna hozzá, hirtelen egy hang csendült a fülében: ,,A boszorkány!” És a fák között megnyílt egy ösvény egy ódon kőkastély felé.

Picture

Az ajtó nyikorogva kinyílt. Bent hűs volt a levegő, de az orrát valami furcsa szag csapta meg.

Picture

Mikor belépett, egy hatalmas lépcsővel találta szembe magát, melynek legtetején ott állt maga a boszorkány.

Picture

– Ööö… – kezdte, de a boszorkány közbeszólt:
– Kövess.

Picture

Egy nyitott ajtón át vezette egy kisebb szobába. Mindenütt poros, régi könyvek voltak.

Picture

– Szóval. Vissza akarsz menni.
– Hát… nem akarok, de muszáj. A családomat és a falut veszély fenyegeti. A Far…

Picture

– Értem – vágott közbe beléfojtva a szót. – Visszaviszlek. Nem túl nagy varázslat. Állj oda – mutatott egy kör közepébe – De cserébe kérek valamit. Hozz egy szálat… azoknak az izéknek a szőréből.

Picture

Liana odaállt a mutatott helyre. A boszorkány mormolt valamit, és intett a varázspálcájával. Narancs és citromsárga csíkokat látott mindenütt. Fény tört elő a testéből és a falakból, a padlóból.

Picture

Egyszerre volt világos és sötét. Még mielőtt felfoghatta volna a helyzetet forogni kezdett a világ.

Picture

A boszorkány pedig csak állt ott, és nézte hogyan tűnik el Liana.