Ezüst Krónikák

Ezüst krónikák – Epilógus

Az idő nem kíméli a szenvedélyes érzelmeket, ahogy a szerelmet, úgy a gyűlöletet sem. Ahogy teltek-múltak az évek, Isabella szívében lassan enyhült a férje iránti heves gyűlölet, aminek több oka is volt.
Picture

A királyné legnagyobb meglepetésére Edward megtalálta és elolvasta a törvénykönyvbe írt jegyzeteit, amelyek közül sok mindent meg is fogadott. Isabella erre csak akkor jött rá, amikor a király bevezette az általa javasolt módosításokat. Ez indította el köztük az érdemi beszélgetéseket, amelyek során akaratlanul is egyre közelebb kerültek egymáshoz. Noha súrlódások így is gyakran előfordultak közöttük, Isabella végül férje fő tanácsadójává és bizalmasává lépett elő, ami nem mindenkinek tetszett.
Picture

A másik, ami közelebb hozta őket egymáshoz, a kis Sophie volt. A kezdeti csalódottságot, hogy lánya született a várt fiú trónörökös helyett, hamar feledtették az apai érzések, s a kis hercegnő hamarosan Edward szeme fénye lett. Az apaság egy új, addig ismeretlen oldalát hozta elő.
Sophie bájos arcocskáját egyértelműen édesanyjától örökölte, ám mélybarna szeme és szőkésbarna haja Isabella határozott állítása szerint szakasztott olyan volt, mint az ő anyai nagymamájáé, Josephine királynéé. Gyakran nézte elmélázva a kislányt, ködös tekintete valahova a múltba révedt, miközben egy szívének kedves személyre gondolt.
Picture

A hercegnő igen korán érdeklődést mutatott a kardforgatás iránt, apja pedig szívesen tanítgatta a kislányt, aki tehetségesnek és nagyon kitartónak bizonyult. Isabella mindig aggódó figyelemmel vett részt a gyakorlásokon, félt, hogy Sophie esetleg megsérülhet, de mindig megnyugvással töltötte el, mennyire óvatos Edward a kislánnyal, mennyire ügyel rá, nehogy véletlenül egy karcolást is ejtsen rajta.
Picture

A vívás iránti érdeklődését a hercegnő egyértelműen apjától örökölte, de majdnem annyira rajongott a könyvekért is, mint édesanyja, sőt, kedvenc olvasmányuk is közös volt. Sophie rendszeresen hajtotta álomra fejét az adózási és örökösödési törvények hallgatása közben, Isabella lelkes felolvasása és Edward csendes szemlélődése mellett.
Picture

Hét évvel lánya születése után a királyné ismét áldott állapotba került. A hír félelemmel töltötte el, amely rettegéssé fokozódott, amikor a bába megállapította, hogy nem is egy, hanem két gyermeket hord a szíve alatt. Egy terhességet és szülést Andrea szakértelmének köszönhetően ugyan mindketten épségben túléltek, de ki tudja, mi lesz legközelebb? Nem sújt-e le rá az „családi átok”? Nem maga miatt aggódott: attól rettegett, hogy elveszítheti valamelyik gyermekét. Balsejtelme beigazolódni látszott, amikor a szülés majdnem egy hónappal korábban megindult a vártnál.
Picture

Edward már hosszú órák óta halálra vált arccal járkált fel-alá a szoba előtti folyosón. Persze, két gyerekkel nyilván nehezebb és hosszabb az egész, ez teljesen normális, győzködte magát. Mégis rossz érzése volt. Gyanúsan régóta nem történt semmi, nem érkezett hír a szobából. A fájdalmas kiáltások is mintha egyre halkabbak, erőtlenebbek lettek volna. Érezte, hogy valami baj van.
Hibásnak érezte magát. Épp egy átkozott, értelmetlen veszekedés közepén tartottak, amikor Isabella fájdalmas arccal a hasához kapott, s egyértelművé vált, eljött az idő. Ha akkor nem ordibál vele, ha nem zaklatja fel…
Picture

​Végre nyílt az ajtó, s Andrea lépett ki rajta. Némán a királyhoz fordult, tekintete semmi jót nem ígért.
Picture

​– Na végre! Mondja, mi a helyzet? Mi tart ilyen sokáig?!
– Sajnos rossz hírem van, felség – közölte a nő csüggedten. Nehéz volt kimondania a következő szavakat. – A királyné nem bírja tovább. Elhagyta minden ereje, teljesen kimerült, rengeteg vért vesztett, és egyre jobban szenved. Kezdi feladni a küzdelmet. Ha nem történik valami csoda, sajnos fel kell készülni a legrosszabbra.
Picture

– Nem, nem, és nem! Ne ácsorogjon itt, hanem menjen, és csináljon valamit! Nem ez lenne a dolga?! – rivallt rá Edward.
Andrea szomorúan nézett rá. Megértette a férfi kétségbeesését, és tudta, dühe nem ellene szól.
– Felség, én megteszem, ami tőlem telik, de sajnos nagyon hamar indult be a szülés. A babák nagyon rosszul fekszenek – magyarázta nyugodt hangon. – Amilyen állapotban most van a királyné, nincs sok esélye világra hozni őket.
Picture

– Kell, hogy legyen valami megoldás! Kérem, mentse meg őket! – Edward esdekelve nézett a nőre. – Nézze, ha sikerül, nem leszek hálátlan, busásan megjutalmazom, csak mondja, mire van szüksége. Akármit megadok, címet, földet, aranyat… csak mentse meg őket! Kérem!
Picture

– Ez nem a pénzen múlik, felség. Higgye el, fizetség nélkül sem hagynék veszni egy ártatlan életet sem, de sajnos véges a tudásom – hajtotta le a fejét Andrea. Amilyen gyönyörű volt hivatása, annyira fájdalmas volt ez a része. – Bármennyire szeretném is, attól tartok, nem fogom tudni megmenti mindhármukat.
– Hogy érti ezt?
Picture

Andrea felsóhajtott. Tudta, mennyire kegyetlenek lesznek következő szavai.
–  Talán van rá mód, hogy megmentsem a babákat…
– Akkor mire vár?!
–… csakhogy azt a királyné biztosan nem élné túl. – Andrea szavait dermedt csönd fogadta. – Vagy megmenthetném őt, de akkor a kisbabákat… sajnos… – A nő nagyot nyelt, nem bírta befejezni a mondatot. –  Ráadásul a beavatkozás után szinte biztosan nem lehetne többé gyermeke.
Picture

– Szóval válasszak a feleségem és a gyermekeim élete között? – nyelt nagyot Edward. Hogy hozhatna meg egy ilyen döntést? Ez kész rémálom!
– Sajnos ez a helyzet. Őszintén sajnálom. – Andrea tehetetlen dühöt érzett, amiért nem tudott segíteni. Lázasan gondolkodott valami megoldáson, de semmi nem jutott eszébe.
– Nem. Ez nem lehet. – Edward magába roskadt. – Nem kényszeríthet erre! Nem hiszem el, hogy nem lehet valahogy mindhármukon segíteni. – Dacosan rázta a fejét. Isabella erős nő, sikerülni fog neki. Csak még egy kis idő kell…
– Felség, tudom, hogy ez mennyire fájdalmas, de minden perc drága. Mielőbb döntést kell hoznia, különben mindhármukat elveszíti.
Picture

Edward gondolkodóba esett. Egy ilyen súlyos döntést nem hozhat meg egy pillanat alatt! Olyan szerencsétlen arcot vágott, hogy Andrea megkönyörült.
– Gondolja át, felség. Én addig visszamegyek a királynéhoz, a fájdalmát legalább tudom enyhíteni. Mindjárt visszajövök. Addig, kérem, próbáljon dönteni, bármennyire nehéz is.
Picture

– Bocsásson meg, felség. – A király tanácsadója, Gilbert percek óta tanúja volt a jelenetnek. – Véletlenül hallottam a beszélgetést, és ha szabad megjegyeznem, szerintem egyértelmű, hogy mit kell tennie. Ha a királynénak egyébként sem lehetne több gyermeke, akkor nem éri meg megmenteni őt.
– Mit mondtál? – nézett rá Edward. A hangjában érződő fenyegető élt tanácsadója nem érezte.
– Nézze, ha a két gyermek közül legalább az egyik egészséges kisfiú, akkor az ő élete a fontosabb. Ha pedig mégsem az lenne, annyi baj legyen, még mindig találhat egy másik, egy felségedhez méltóbb asszonyt, aki egészséges fiú trónörökösnek adhat életet később. – Gilbert nem is próbálta leplezni az Isabella iránti ellenszenvét. Az a némber csak bajt hozott Advortonra. Útjába állt az ország hódításainak, ráadásul az uralkodót is az ujja köré csavarta az a bestia. Edward őrá már alig hallgat – bár azelőtt is inkább a saját tanácsait követte –, bezzeg arra az átkozott nőszemélyre… Legalább végre megszabadulnak tőle!
Edward egy mozdulattal a falhoz lökte, majd dühösen villogó szemmel a férfi nyakához szegezte kardját.
Picture

– Hogy merészelsz így beszélni a királynéról, a feleségemről, a lányom édesanyjáról?! – sziszegte az arcába. – Még egy ilyen megjegyzés, és kivágom a nyelved, megértetted? De a torkodat is elvághatom… – Keze megremegett az indulattól. Az ő Isabellájáról senki nem beszélhet ilyen hangnemben! Noha pár évvel ezelőtt a hatalom érdekében kész lett volna elvenni a nő életét akár saját kezűleg is, most mégis elviselhetetlen volt a gondolat, hogy elveszítheti.
Picture

– Papa? – Egy szőkésbarna hajú kislány állt a folyosó végén, hatalmas barna szemével kérdőn, kissé ijedten nézve a jelenetet. Önkéntelenül megszorította a kezében tartott macit.
– Nincs semmi baj, hercegnőm. – Edward nyugalmat erőltetett magára, bár keze még mindig remegett, ahogy eltette a kardot. – Gilbert bácsi úgyis épp eltűnni készült a szemem elől, de nagyon gyorsan, igaz?
Picture

– Hallotta az apámat – húzta ki magát a kislány is a tanácsadóhoz fordulva. – Tűnjön el a szeme elől, de nagyon gyorsan!
– Igenis. – A tanácsadó gyors főhajtással távozott a helyszínről. Nem értette, mi baja van az uralkodónak. Az a meraniai ringyó teljesen elvette a józan eszét, már képtelen ésszerűen gondolkodni.
– Meddig tart még? – nézett az ajtó felé Sophie, meghallva Isabella újabb fájdalmas kiáltását. Előbbi magabiztossága menten szertefoszlott. – Mi lesz anyuval és a kistestvéreimmel? Félek. – Szája sírásra görbült. Szégyellte magát, hiszen félni és sírni a gyengeség jele, de most nem volt elég erős, hogy legyőzze a könnyeit és a rettegést.
Picture

Könnyeivel küszködve a földre dobta maciját, majd apjához bújt, aki kissé tétován viszonozta az ölelést. Edward meglepve tapasztalta, mennyire jólesik neki is. Őt is megnyugtatta egy kicsit.
– Ne aggódj, hercegnőm. – Szeretetteljesen megsimogatta a kislány fejét. Ha másért nem, miatta tartania kellett magát. – Kérlek, menj szépen vissza a szobádba, és mondj el pár imát az Őrzőhöz, azzal segíthetsz most a legtöbbet édesanyádnak – javasolta. Úgy érezte, ami odabent történik, az nem egy gyerek fülének való.
Picture

– Az kevés – rázta a fejét a kislány. – Nem akarok egyedül lenni! – Bár hős lovag mackója a legtöbbször átsegítette a nehéz helyzeteken, érezte, ő most nem lesz elég. Az igazi biztonságot most csakis apukája társasága jelenthetné. – Inkább gyere velem, és olvass fel nekem a törvénykönyvből. Kérlek szépen!
Edward minden aggodalma ellenére majdnem elnevette magát. Anyja lánya!
– Majd este, kisasszony, rendben? Megígérem. Addig kérd meg Dorothy nénit. – Remélte, hogy a nevelőnőnek sikerül majd elterelni a kislány figyelmét.
– De ő olvasni sem tud – vonta fel a szemöldökét rosszallóan Sophie.
Edward lenyelt egy cifra káromkodást.
Picture

– Kérlek, menj vissza a szobádba, hercegnőm. – Minden önuralmára szüksége volt, hogy ne ijesszen rá Sophie-ra. – Hidd el, szívesen veled mennék, de nekem most itt a helyem. Fogadj szót. Légy szíves.
Sophie néma bólintással felnyalábolta a maciját, és elindult a szobája felé. Előtörő könnyeit igyekezett eltakarni apja elől.
Picture

Andrea óvatos léptekkel közeledett a királyné ágyához. Isabella kapkodva szedte a levegőt, kezével görcsösen szorította a lepedőt. Csakis a borzalmas fájdalom miatt volt még eszméleténél.
Picture

– Ettől mindjárt jobb lesz – szólalt meg a bába. Felemelte a nemrég előkészített tálat, és az ágyhoz lépett vele. A tálban lévő gyógyfüvek füstje bódító hatása révén csillapította az elviselhetetlen fájdalmat. A királyné mélyen beszívta a kellemes kábultságot ígérő füstöt, és mély sóhajjal hátradőlt.
– Könyörgök – fordult Andreához elhaló, vékony hangon -, mentse meg a gyermekeimet. Nem érdekel, velem mi lesz velem, de ők… kérem… – Elsötétült a világ. Maga sem tudta, mennyi ideig feküdt öntudatlanul, de mikor magához tért, Andrea aggódó arcát látta maga előtt. A nő nedves kendővel törölgette arcát, és ébresztgette.
Picture

– Mi történt? – Isabella felületesen pihegve lélegzett. A hasába nyilalló görcstől összerándult a teste, torkából fájdalmas kiáltás szakadt fel. Mikor lesz már vége?
– Kérem, nyugodjon meg. – Andrea az ajkába harapott. Abban a néhány percben, míg Isabella öntudatlanul feküdt, kint járt, és megtudta a király válaszát.
– Mentse meg a gyerekeimet – ismételte Isabella a kérését.
Andrea nem felelt.
– Úgy tudom, ön is anya. Tudnia kell, mit érzek – folytatta Isabella. Szemébe könnyek gyűltek. – Segítsen!
Andreának estébe jutottak saját gyermekei, a kis Annabell és a nemrég született ifjabbik Dorian. Bólintott.
– Rendben van. Csinálja tovább! – biztatta a királynét. – Próbálja meg még egyszer! Nyomjon!
Picture

– Nem… megy – pihegte Isabella.
– De igen! – csattant fel Andrea. – A gyermekei életét csak ön mentheti meg! Ha valamiért érdemes küzdeni, akkor az ez! Gyerünk! Próbálja tovább!
Isabellát szíven ütötték ezek a szavak. A gyermekei… Maga sem tudta, hogyan és honnan, de földöntúli erő és magabiztosság járta át. Sikerülni fog! Most! Beleadta minden újonnan nyert erejét a küzdelembe. Éles fájdalom sugárzott végig a testén, úgy érezte, menten szétszakad.
Picture

– Ez az! – lelkesedett Andrea. – Nagyon jó! Csak még egy kicsit! Most, most!… Sikerült!
Akár ha kitéptek volna a testéből egy darabot. Isabella fájdalmasan zihálva visszahanyatlott a párnára. Soha nem érzett még ehhez fogható fizikai kínt.
Amikor azonban meghallotta a baba sírását, jóleső melegség járta át. Szája boldog, fáradt mosolyra húzódott. Hát sikerült!
– Kisfiú! Gyönyörű, egészséges kisfiú! – állapította meg Andrea lelkesen. Isabella alig látott a homlokába csorduló verejtéktől, de így is megállapította, milyen szép az ő kisfia. Az egyik segítő már vitte is mosdatni a gyermeket, míg a bába újra Isabellához fordult.
– Még egy benn van, de ez már könnyebb lesz. Gyerünk, nyomjon! – Talán mégis van remény!
Andreának igaza volt. Pár perc keserves küszködés után újabb kisbaba sírása töltötte be a szobát.
– Ő is kisfiú! Egészséges, gyönyörű kis herceg – jelentette büszkén a bába.
– Örülök… – motyogta Isabella. Teljesen legyengülve terült el a párnán. Félig kábultan még érzett valami furcsa, forró nedvességet a lába között.
Picture

Halványan még érzékelte a körülötte zajló világot, hallotta Andrea kétségbeesett szavait, ám mindez egy furcsa álomképpel keveredett. A hangok és a fények hol tisztábbak, hol homályosabbak voltak. Látta, hogy emberek jönnek-mennek, hallotta, hogy beszélnek hozzá, de válaszolni nem tudott. Csak azt nem értette, miért fáj még mindig ilyen iszonyúan az egész teste. Mikor múlik már el? Szenvedését még ez a félájult állapot sem szüntette meg.
Az ágya előtt egy homályos, vörös-fekete foltot látott. Valahonnan a távolból, mintha víz alatt lenne, hangok szűrődtek el tudatáig, de a szavakat nem értette. Pislogott néhányat.
Picture

Látása mintha kitisztult volna, de egyetlen pontra fókuszálódott, pontosabban egy rémisztő alak jelent meg előtte tisztábban és élesebben, mint bármi más, amit addig látott. Azonnal felismerte őt: hiszen ez a… Kaszás! Maga a halál… és érte jött!
A Kaszás vörösen izzó szemét az övébe fúrta, de nem szólt. Lassan, fenyegetően a magasba emelte kaszáját. Isabella sikítani akart, de nem jött ki hang a torkán. Behunyta a szemét, de szemhéján át is tisztán látta az éles villanást. Mély levegőt vett, felkészült a fájdalomra, ahogy a kasza lesújt rá, egyenesen a szívébe…
Ám a várt érzés elmaradt. Nem volt más, csak sötétség, síri csend és csontig hatoló hideg. A nő mégsem fázott, s valahogy az egész nem volt kellemetlen. Megmagyarázhatatlan nyugalom szállta meg.
– Isabella? – hallotta. Ez a hang… nem! Az nem lehet! Hiszen ő…
Picture

Isabella szeme rögtön kipattant. S mégis! Az ágy végében csakugyan ő állt, délcegen, hófehér öltözékben, s meleg fény ragyogta körbe. Lehetetlen… Éppen csak sikerült elfogadnia a sorsát, és kezdte megszokni új életét, ám halott kedvese látványa azonnal felszakította a soha be nem gyógyult sebeket, szíve pedig túlcsordult rég eltemetett érzelmeivel.
– Eric – nyögte hitetlenkedve Isabella, egész testében remegve. – Ez nem lehetsz te! Nem!
– Biztos vagy benne?
– Ez teljesen képtelenség! Hiszen te… elmentél – mondta ki Isabella.
Picture

– Ezt mondja az eszed. De mit mond a szíved? – Eric lágy, mély hangjától Isabella kellemes melegséget érzett. Arcán könnyek peregtek le. Már nem érdekelte, hogy ez álom vagy káprázat, csak azt akarta, hogy soha ne érjen véget.
– De hát… hogyan lehetséges ez? Várj, tudod mit, nem számít, nem is akarom tudni – rázta meg a fejét. – A lényeg, hogy itt vagy.
– Igen, itt vagyok. – Eric szomorú mosollyal nyújtotta felé a kezét.
– Ezt nem gondolhatod komolyan – pislogott Isabella. – Nem tudok felkelni! Jártányi erőm sincs, mindenem fáj. Épp most vagyok túl egy nehéz szülésen.
– Tudom – mondta Eric magától értetődő természetességgel. – Hiszen végig melletted voltam, még ha te nem is tudtál róla. Biztos vagy benne, hogy nem tudsz felkelni? Próbáld meg a kedvemért, kérlek.
Picture

– Várjunk csak… – Nahát! A királyné most vette csak észre, hogy a fájdalom teljesen elmúlt, és ereje is visszatért. Boldog mosollyal kelt fel az ágyból, és sietett kedvese ölelő karjaiba. A nő belefúrta a fejét szerelme vállába. Átkarolta, szinte kapaszkodott belé, félt elengedni őt.  Ha újra elveszítené őt, azt nem bírná ki.
Picture

– Bocsáss meg – suttogta Isabella. – Könyörgök, bocsáss meg nekem! Én… gyűlölöm magam, amiért a gyilkosod felesége lettem, de nem volt más választásom! Merania érdekében meg kellett tennem, pedig hidd el, akkor ott inkább meghaltam volna. Hűtlen lettem hozzád és az emlékedhez! Annyira sajnálom!
– Css. – Eric gyengéden megemelte a nő állát, és tiszta tekintettel nézett a szemébe. Sértettségnek vagy haragnak nyoma sem volt, csak színtiszta szeretet sugárzott belőle. – Nem haragszom. Helyesen cselekedtél. Azt tetted, amit tenned kellett. Bátor voltál.
Gyengéden megcsókolta a nőt, aki boldogan viszonozta.
Picture

– Eric – lehelte Isabella, amikor ajkuk szétvált. – Mondd, ugye ez csak egy álom, amiből hamarosan fel kell ébrednem? Mindig ez a vége, bár ez most valóságosabb, mint eddig bármelyik. Én… ezt nem akarom! – fakadt ki kétségbeesettem. – Veled szeretnék maradni örökre. Szeretlek!
Eric nem felelt, csak szomorúan nézett rá, s gyengéden megsimogatta az arcát.
Picture

– Ne félj, most már vége van. Nem lesz semmi baj, megígérem. Szeretlek, és többé nem engedlek el. Velem jöhetsz – szólt lassan. – Sőt, igazság szerint… velem kell jönnöd. Az Őrző küldött érted. Nagyon fog tetszeni a hely, ahova viszlek.
Isabella boldogan rámosolygott, majd elbizonytalanodott.
Picture

– De mi lesz akkor… a gyerekeimmel? – kapott észbe. – Őket nem hagyhatom magukra! Szükségük van rám!
– Miattuk nem kell aggódnod. Hiányozni fogsz nekik, de jól vannak, és jól is lesznek. Különben sem hagyod őket végleg magukra, velük lehetsz és vigyázhatsz majd rájuk – biztosította a lovag.
– Rendben – bólintott Isabella. Lelkét földöntúli békesség járta át, tudta, hogy már nem érheti semmi baj. Most már minden rendben lesz.
Picture

Újból forró csókban olvadtak össze, s tudta, hogy nem ez lesz az utolsó. Most már örökre együtt lesznek, nem választhatja el őket egymástól semmi és senki. A két szerelmes szív végre boldogan forrt egybe az örökkévalóságban.
Vége