Egy angyal bakancsban – 3. Gondok
Szóval túl voltam a felvételin és elkövetkezett hosszú idő óta az első hétvége, amikor nem úgy keltem fel, hogy mehetek tanulni. Azon a reggelen csodás volt a hangulatom. Úgy döntöttem megnézem, kik lesznek az új osztálytársaim.
Az a nap csodásan indult, és szerettem volna, ha úgy is fejeződik be. De sajnos nem így lett.
Miközben ott “relaxáltam”, hangokat hallottam és felkeltem, hogy megnézzem, hogy mi az.
Leballagtam hát a lépcsőn és vártam, hogy észrevegyenek.
De anyám válasza csak ennyi volt: “Semmin, csak beszélgettünk.” Na, persze.Aztán végül is gyorsan kibékültek, és úgy tűnt, hogy minden a régi, de sajnos tévedtem.
És a vita tárgya ezúttal: “Már megint nem raktad vissza a tejet a hűtőbe!”
Ilyenen még nem láttam embert komolyan összeveszni, de ugye nekem nem volt ez megszokott.
Ebből a semmiségből lett aztán, hogy anya kitalálta, hogy apa soha nem csinál semmit. Ez persze elég volt apának, hogy tovább vitatkozzon: Apa: Mi az, hogy nem csinálok soha semmit? Szerinted, mégis miből élünk? Egész nap dolgozom, ha nem a munkahelyemen, akkor itthon, de nem igaz, hogy nem veszed észre, ugyanis mióta nincs rendes munkád, azóta több munkát kell vállalnom.
Anya: Igenis van rendes munkám! A festés igenis rendes munka!
Apa: A múltkor még nem volt az.
Anya: Ne térj el a témától! És te is tudod, hogy sokat próbálkoztam munkát találni, nem tehetek róla, hogy egyszer sem sikerült!
Én meg csak ott álltam, és észre se vettek…
