Egy angyal bakancsban – 13. Ébredés
2018. január 14.
Reggel egy parkban ébredtem. Szörnyen fájt a fejem és nem emlékeztem semmire, úgy az ötödik pohár valamitől eshetett ki minden.
Valószínűleg Will vitt oda, mert ott volt velem. Mi lett volna velem nélküle?
Elég… öhmm… hogyismondjam?… közeli kapcsolatba kerültünk. Csak reméltem, hogy nem csináltam hülyeséget…
Valószínűleg Will vitt oda, mert ott volt velem. Mi lett volna velem nélküle?
Elég… öhmm… hogyismondjam?… közeli kapcsolatba kerültünk. Csak reméltem, hogy nem csináltam hülyeséget…
Meg akartam kérdezni mi történt, de aztán inkább visszaaludtam. Ő viszont ébren volt.
Aztán olyan 11 körül mindketten felkeltünk. Még mindig elég szarul voltam.
Will elmesélte mi történt. Mivel kajálnom nem sikerült, ezért jócskán berúgtam néhány pohár még mindig nem tudom mitől. Azt mondta, nem történt semmi. Amikor már ülni se tudtam, úgy döntött, hogy elvisz, de mivel nem találta Clayt, ezért haza akart vinni, de nem tudott, mert ő sem volt teljesen józan, így maradtunk abban a parkban. Aztán elaludtam, ő meg vigyázott rám.
Haza akartam menni, mert szörnyen koszos voltam és éhes, és mivel elég messze volt a lakásunk, Will felajánlotta, hogy menjek hozzájuk. Mint utóbb kiderült csak tíz percre laktak onnan. “Miért is ne?”
Aztán olyan 11 körül mindketten felkeltünk. Még mindig elég szarul voltam.
Will elmesélte mi történt. Mivel kajálnom nem sikerült, ezért jócskán berúgtam néhány pohár még mindig nem tudom mitől. Azt mondta, nem történt semmi. Amikor már ülni se tudtam, úgy döntött, hogy elvisz, de mivel nem találta Clayt, ezért haza akart vinni, de nem tudott, mert ő sem volt teljesen józan, így maradtunk abban a parkban. Aztán elaludtam, ő meg vigyázott rám.
Haza akartam menni, mert szörnyen koszos voltam és éhes, és mivel elég messze volt a lakásunk, Will felajánlotta, hogy menjek hozzájuk. Mint utóbb kiderült csak tíz percre laktak onnan. “Miért is ne?”
Találkoztam az anyukájával. Nagyon kedves volt. Érdekes, hogy sem ő, sem pedig Clay nem hasonlított rá.
Még csak le sem szidta Willt, hogy délben ért haza. Én még úgy is féltem, hogy mit fog apa szólni, hogy olyan volt a viszonyunk.
Még csak le sem szidta Willt, hogy délben ért haza. Én még úgy is féltem, hogy mit fog apa szólni, hogy olyan volt a viszonyunk.
Aztán Clay is megjelent.
Végre tusolhattam.
Közben a történteken töprengtem. Nehéz volt elképzelni, hogy létezik olyan szülő, mint Anise. Látszik rajta, hogy imádja a gyerekeit, de mégsem aggódja magát betegre miattuk. És nem foglalkozik vele, hogy mit csinálnak.
Közben a történteken töprengtem. Nehéz volt elképzelni, hogy létezik olyan szülő, mint Anise. Látszik rajta, hogy imádja a gyerekeit, de mégsem aggódja magát betegre miattuk. És nem foglalkozik vele, hogy mit csinálnak.
“Nekem mért nincs ilyen anyám? Na jó, most éppen semmiféle anyám sincs.”
Aztán kaptam tiszta ruhát.
Aztán kaptam tiszta ruhát.
Így hát ismét Clay kocsijában ültem.
Miket csinálhatott? El tudtam képzelni.
*****
Mikor hazaértem persze rögtön az jutott eszembe, hogy mit fogok én ezért kapni.
Végül is csak egy fél nap volt, vagy lehet, hogy kicsit több…
Na, igen, körülbelül erre számítottam. De nem érdekelt.
Hát erről ennyit. Egyedül ő tehetett róla. Ha nem ennyire nemtörődöm, akkor lehet, hogy el se mentem volna. Legalább nem kellett néznem egész nap, hogy mennyire tehetetlen. Annál már az iskola is jobb volt.
