A bosszú ösvénye – 4. Múltba tévedve

Csak a fürdőszobából csöpögő vízcseppek zaja hallatszott a 2/E szobában. Paul sem akarta megzavarni a síri csendet. Apró lépésekkel, lopakodva haladt előre, miközben kémlelte, hogy nincs-e valami gyanús tényező. Az apró vízcseppek moraját követve a fürdőszoba elé érkezett, majd kezét rátette a kilincsre. Kifújta magából az összes levegőt, végül beszélni kezdett a bluetooth headsetébe.
– Azt hiszem, megvan – vigyorgott.

– Nagyszerű, akkor mehet a móka. Szépen hangosítsa ki! – hangsúlyozta az utolsó mondatot Jessica, ördögi tekintete miatt úgy tűnt, mintha a szobában lévő összes növény hervadozna.
Linda ökölbe szorította a kezét, nem tudta visszatartani a könnyeit. Sírt, és olyan fájdalmat érzett, amilyet még soha életében nem. Elvesztheti az egyetlen fiát? Valóban ilyen kegyetlen lenne Jessica? De nem tudja felfogni, hogy nem Linda követte el a merényletet. Vagy talán úgy érzi, muszáj valakin bosszút állnia?
Linda kétségbeesetten verte a kezét a bárpultba. Egyre hevesebben, egyre erősebben, és egyre gyorsabban csinálta a hosszú másodpercek elteltével, melyek óráknak, sőt, napoknak tűntek, mióta megtörtént ez a baljós fordulat. Nem tudnak szabadulni, sosem lesz nyugtuk. A balszerencse üldözi őket, és nem tudják lerázni. Akármelyik sikátorba kanyarodnak, a rossz dolgok mindig ott vannak.
Egyszerűen nem tudott szembesülni a ténnyel. Azzal a ténnyel, hogy az az ember. Paul Debney… elveheti a fia életét. Vagy csak nem akart szembesülni ezzel a dologgal, de hamarosan muszáj lesz. Még csak el sem búcsúzhatott tőle… Biztosan nem bocsátja meg neki az apró ballépéseit… Amikor ott felejtette Nicket az óvodában… Amikor leitta magát, és részegen vitatkozott az alig pár éves fia előtt Chrisszel… Hát így kell viselkednie egy anyának? Lehet, hogy Nick már nem emlékszik erre, de ezt a fájdalmat egy olyan seb miatt érzi, amit nem tud egy orvos sem gyógyítani. Volt kitől tanulnia, az biztos. Az apja is egy alkoholista állat volt, de erre nem szívesen emlékezett.
Most viszont nem tud mást tenni, csak magát emészteni. A pókerarca elveszett valahol, és nem találja sehol sem, pedig most jól jönne… Hiszen Jessica ezt rettentően élvezi. A legnagyobb szórakozás most neki ez: Linda kétségbeesett, könnyekkel áztatott tekintetét nézni.
Túl lassan telik az idő. Még alig telt el egy másodperc, mióta Jessica parancsot adott Paulnak, a könnyek viszont sietve vándoroltak le Linda arcáról, s lassan egy pocsolya is keletkezhetett volna alatta. A keze már fájt a sok ütéstől. A bárpult egy része berepedt, de még ez sem érdekelte. Mit fog tenni Nick nélkül? Hogyan fog élni? A gyermeke elvesztése egy anyának a legnagyobb fájdalom…
Majd egy durranást hallott, és hirtelen minden elsötétült.

Nick Willer 2002-ben látta meg a napvilágot egy hideg, téli napon, január 9-én. A neve már hónapokkal ezelőtt el lett döntve. Ahogy Chris mondta: Nick Willer lesz a neve, és nem lány lesz.
Linda mindig nevetett ezen a mondaton. Chris olyan hangsúllyal mondott minden egyes szót, hogy melyik ember ne bírná ki röhögés nélkül? Az orvosok nagyon örültek, hogy ez a két tini ilyen fiatalon egymásra talált, és remélték, ez a kapocs örök lesz. Valóban így történt. A gyermeket nagyon szerették, és már kezdetben is elkényeztették. Felnevelték, de sajnos többször nem láthatják őt…

Nick szeretetre méltó, aranyos, és jószívű gyermek volt. A munka után Chrisnek egy igazi kikapcsolódás volt leülni mellé a rajzasztalhoz, és szórakozni egyetlen gyermekével, aki alig mondta ki első szavát. Linda pedig mosolyogva nézte a két fiút, miközben elsajátította a főzés apró momentumait, és ezzel a legfinomabb étellel tudta ellátni Nicket. Büszke volt. Úgy gondolkozott, mint minden anya: Neki sikerült a legszebb gyermeket a világra hoznia!
De sajnos ez csak a látszat volt. Minden családban így szokott lenni. A csodaszép gyermek eltakarja a sötét hátteret. Volt egy nagy rejtély a család körül. Nem volt apai részről nagypapa. Azt mondták, meghalt… és lehet, hogy nem is hazudtak!  Chris apja ugyanis eltűnt, teljesen váratlanul. 18 éve nem találkozott vele. Remélem, mindenki emlékszik arra a napra, amikor elkezdődött minden…

De most nem írnám le megint ugyanazt. Inkább menjünk bele kicsit, mi is történt a 18 év alatt!
Nick Willer éppen a Húsvéti Nyuszitól kapott plüssmackót boncolgatta, miközben Chris a számítógépen olvasgatta édesapja merevlemezéről leszedett adatokat. A kő rejtélyét sikeresen megoldottam, akkor ez sem lehet nagy gond! – gondolta nagy merészen, de pár hét után rájött, hogy ez óriási feladat. Semmi nyom, semmi jel arra, hol tartózkodhat a nagypapa.
– Apa! Játsszunk! – mosolygott Nick, az aranyos, kisfiús hangjával, miközben lassan odasétált apja mellé.
– Később, picim! Apunak dolga van! – simogatta meg gyermeke fejét.

A pici Nicknél pedig eltörött a mécses: apja elutasító szavát hallva fenékre esett, és sírni kezdett. Linda pedig cselekedett: igazi, határozott anyaként, illetve nőként toppant be a szobába, majd mérgesen csapott a combjára.
– Mit csináltál? – vonta kérdőre Christől, majd aggódva odaszaladt kisfiához.
– Semmit! Semmit nem csináltam! – állt fel Chris mérgesen. – Miből gondolod, hogy csináltam vele valamit? Miért mindig engem kell gyanúsítani?!
– Mert a gyerek nem fog magától sírni! – kiáltott rá Linda, de erre a pici Nick még hangosabban kezdett el sírni.
– APA JÁTSSZUNK! – bömbölte.
– Nem játszottál vele? – vonta kérdőre.

– Nem – hajtotta le a fejét.
– És miért nem? Talán megint bámultad a tetves képernyőt, hogy megtaláld a drága apucit? Miért nem fogod fel, hogy nem fog előkerülni?! – ordibált Linda.
– Elő fog kerülni! És ha már itt tartunk, miért nem te játszottál vele, úgyis annyi időd van kipróbálni, hogy hány kanál só kell a baromfipörköltödbe!
– Marhapörkölt.
– Nem mindegy?! – Chris már lihegett az idegességtől, Linda pedig a fejét rázta.
– Nem hiszem el, hogy ilyeneket mondasz. Ez nem is te vagy! Agyadra ment a sok betű!

– Igen? Akkor elköszönünk egymástól! – kiáltotta Chris Linda arcába.
– Látni sem akarlak soha többé!
Azzal pedig Chris szélsebesen elviharzott. Linda jobb szeme sarkában megjelent egy könnycsepp, mely gyorsan levándorolt az arcáról, le a földre, a pici Nick mellé, akire a szülei ügyet sem vetettek. Linda leborult a földre, és magához szorította a kisfiát, aki anyja ölelésétől megnyugodott.
– Nincs semmi baj – Linda letette gyermekét játszani, és a konyhába eredt.

– Kell egy kevés ital – beszélt magában, miközben az egyik fiókban kutakodott, végül pedig kiemelt egy üveget.
Kivett a szekrényből egy poharat, majd leült az asztal mellé a székre, és töltött magának abból a bizonyos italból.

– Megjöttem! – érkezett meg Chris, és a konyhába vette az irányt.
Meglepetés várta. Egy rettenetesen kellemetlen meglepetés. Linda az asztalra hajtotta a fejét, és úgy aludt. Ekkor meghallotta Nick sírását. Mintha abba se hagyta volna, mióta Chris elment.
– Linda! – kiáltott rá, hangjában a meglepettség, tekintetében a félelem.
– Huh? Mi van? – ébredt fel. – Ó, csak te vagy az? Te mocskos paraszt!
Chris meg sem döbbent ettől a beszólástól. A vártnál erősebbet várt. Linda megpróbált felkelni, de sajnos a próbálkozása esésben végződött. Chris felsegítette.
– Hagyjá’ má’! – nyögte Linda, miközben undorodva ránézett Chrisre. – Cigizni akarok.

– Szerintem most menjünk aludni – Chris megfogta Linda karját, és húzni kezdte, de a lány megrántotta saját kezét, amiből kiesett a cigi, egyenest a bárpult előtti italtócsára, mely azonnal meggyulladt.
– Jé! Tűz. – Linda közelebb ment, majd lejjebb hajolt, hogy érezze a meleget, de már annyira lent volt a feje, hogy elvesztette egyensúlyát. Chris hátrarántotta, így mindketten hanyatt estek. Linda kibontakozott az ölelésből. Felálltak, és észre vették, hogy az egész konyha lángokban áll.

– Mi a fenéért kell neked mindent elrontanod? – kiáltotta Linda, majd akkorát behúzott Chrisnek, hogy hasra esett a kövön. Linda arcából pedig sugárzott a gyűlölet.
A pici Nick már nem bírta tovább. Átballagott a konyhába, és megnézte, min ügyködnek éppen drága szülei. Aztán meglátta, hogy édesapja a földön fekszik, anyja pedig alig áll a lábán.

A szomszédok nyilván hívták a tűzoltókat, ugyanis pár percen belül megérkeztek. Kivitték Christ, Lindát, és a legkisebb családtagot is. Aztán már csak arra kellett várni, hogy eloltsák a tüzet… a hibák, és bűnök tüzét… ami egyben a megbocsátás tüze is.

Kérdem én: Ilyennek kell lennie egy szülőnek?
Megbocsátja-e ezeket valaha Nick?
Emlékszik egyáltalán rá?
Sőt… életben van még?