A Bosszú Ösvénye

A bosszú ösvénye – 3. Lehulló álarcok

Picture

A felkelő nap első sugara beragyogta az ismeretlen arcokkal teli, óriási termet. Szinte izzott a levegő a melegtől, ezért többen – otthagyva bőröndjüket – kimentek, hogy friss oxigént juttassanak a tüdejükbe. De a sor gyorsan haladt, és nem várt senkire. Nick és Dorothy kénytelenek voltak megelőzni az előttük fekvő csomagokat, és ezzel a technikával hamar sikerült elrendezni a “bőrönd-gondot”. A jegy megvásárlása után azonnal indultak is a váróterembe, majd a hosszúnak tűnő unalmas ücsörgés után végre felszállhattak a repülőre.
Picture

Az út csöndes volt: Nick azonnal elaludt, Dorothy pedig a felhőkben gyönyörködött. Egyszerűen hihetetlen volt annak a tudatában lenni, hogy most nem ők néznek fel a felhőkre, hanem azok rájuk! Szemkápráztató látvány volt. És ezt mind kinek köszönheti? Nicknek. Ha ő nem lenne, akkor most nem figyelhetné ilyen magasról az eget, nem élvezhetné a luxust, hanem élné továbbra is az unalmas életét.
Egész úton csak ez járt a fejében. Gyorsan eltelt az a néhány óra.
Picture

Olyan meleg volt, mintha Afrikába utaztak volna, amikor beléptek a szobába. Gyönyörűen, otthonosan berendezett helyiség tárult eléjük, melyben kellő luxust találtak maguknak: tévé, konyha, fürdőszoba, terasz, hűtő, mely tele volt élelemmel, és még csupa-csupa jó dolog! Nick egyből rávetette magát az ágyra, és kényelembe helyezkedett, aztán bekapcsolta a tévét. Dorothy jót derült a fiú lépésén, ő viszont inkább kiment a nagy teraszra. És ekkor észrevett egy olyan dolgot, amire álmában sem gondolt volna.
– Nick! Gyere gyorsan! – kiáltott a fiúra, aki egyből pattant is, hogy kedvese után szaladjon.
Picture

Egy óriási Jakuzzi volt előttük, tele vízzel. Nick testét átjárta az öröm, amikor közelebb ment, és megcsodálta a tárgyat.
– Hát erre nem gondoltam – jelentette ki mosolyogva, majd észrevette, hogy valaki simogatja a hátát.
Mosolyogva hátrapillantott, aztán megfogta Dorothy kezét. Lágyan, óvatosan megérintette a nyakát, amitől a lány egy pillanatra megborzongott, de nem hátrált meg. Jó érzés volt, ám Dorothy ettől sokkal többet akart. A bólintását figyelembe véve Nick vette a célzást…
Picture

Dorothy bezárta az ajtót, de hátrafordulni nem volt ideje, ugyanis Nick felkapta, és ledőlt vele a földre. Alulról megcsodálta a lány szinte tökéletes arcát. Mire észbekapott, Dorothy már rajta feküdt, és gyengéd csókot adott neki, amitől teljesen extázisba zuhant. Olyan volt, mintha milliónyi apró fűszál csiklandozná, melytől egy álomba érezte magát. De a lány folytatta a kényeztetést. Egy gyors mozdulattal megszabadította Nicket a pólójától, majd megszólalt halkan, suttogva:
– Nick… annyira szeretlek.
Kész, végleg elszakadt a cérna, egyszerűen nem bírta tovább, muszáj most azonnal megérintenie őt.
Picture

Beugrottak a jakuzziba, megcsókolták egymást, és fordultak egyet. Nem sokára Dorothy is megszabadult a felsőtestét zavaró tényezőktől, majd kedvese lágyan kényeztetni kezdte a nyakát, amitől halkan felnyögött.
– Apropó… – állt fel hirtelen Nick, majd bement a lakásukba, és huncut vigyorral kihozott egy védekezésre alkalmas dolgot. – Készültem! Menjünk be!
Dorothy felnevetett.
– Rendben, akkor kezdjük.
Picture

– Ezt élveztem – mosolygott Nick, majd nyomott egy csókot kedvese arcára.
– Én is – nevetett Dorothy, azzal pedig elindult a fürdőszobába.
Nick nagy sóhajjal adta ki a fáradtságát, aztán elbambult. Úgy meredt maga elé, mint aki azt sem tudja, hol van. Pár perc múlva megrázta a fejét, hogy kiszabadítsa magát a bódulatából. Rossz előérzete volt. Nagyon rossz… nem tudta, hogy ez mitől van, de úgy érezte, most azonnal vissza kéne menniük New Yorkba. De olyan jó itt! Ez a szálloda, Miami, és Dorothy…
Picture

Dorothy időközben eldöntötte, hogy vesz egy gyors zuhanyt, miközben szőke hajú párja éppen öltözködött.
– Én azt hiszem, elmegyek, körbenézek egy kicsit! – kiáltotta Nick.
– Rendben! – hangzott a válasz.
Megigazította a frizuráját, aztán egyből ki is lépett a szobából.
***
Picture

Hirtelen a Phoenix hotelbe egy igen sötét alak lépett be. Minden ember messziről elkerülte, még csak rá sem pillantott, mert Paul Debney a tekintetével is ölni tudott volna. Elégedetten sétált a pultig, ahol a recepciós ijedten vágta magát “Vigyázz állásba”.
– J-Jó napot, uram. M-Miben segí… segíthetek? – nagyot nyelt, és megpróbálta tartani a szemkontaktust.
– Hol találom Nick Willert? – kérdezte, miközben mélyen a férfi szemébe nézett.
– Öhm… ilyen adatot nem igazán szabadna k-kiadnom – Ebben a pillanatban a férfi megtorpant, és próbált önuralmat szerezni, de Paul olyan ijesztően meredt rá, hogy ez nem jött össze. – De jelen esetben talán tehetnénk egy kivételt.
Picture

– Nagyszerű, köszönöm a kedvességét – vette elő Paul a nyalizós arcát.
A recepciós leült a székre, majd elkezdte keresgélni a számítógépben Nick Willer nevét.
– Nézte tegnap a Real Madrid meccset?
– Igen, nagyot arattak – nyögte a recepciós, aztán gyorsan megfogott egy zsebkendőt, és megtörölte izzadt arcát. – Meg is vagyunk. A 2. emeleten tartózkodik jelenleg az úrfi a 2/E szobába.
– Köszönöm, esetleg elkísérne?
– Hogyne…
Picture

A recepciós elkísérte Pault a liftig, majd megvárta, míg az kinyílik.
– Parancsoljon, uram. Sok sikert!
Látszólag próbált kitérni a további csevej elől, de sajnos Paul közbelépett.
– Én úgy gondoltam, hogy a szobáig, tudja, biztos, ami biztos – vigyorgott a maffiózó.
– Édes Istenem… – suttogta szörnyülködve a férfi, végül ő is beszállt a liftbe.
– Mondja csak, nem szokta még meg az itteni meleget? – kérdezte Paul.
– Dehogynem – csendült a gyors válasz.
– Hát akkor miért izzad? – hangzott Paul újabb kérdése, miközben nézte az emeletszámlálót.
– Fogalmam sincs.
Picture

Kisvártatva mindketten kiszálltak a liftből. A maffiózó halványan elvigyorodott, ahogy utoljára a recepciós szemébe nézett.
– Köszönöm a segítségét, innen egyedül is odatalálok – mosolygott Paul, majd elővett egy hangtompítós pisztolyt, és szíven lőtte a recepcióst, aki kitágult pupillákkal esett össze a folyosón. Megfordult, végül elégedett mosollyal ballagott a 2/E szoba felé…
***
Picture

– Szerinted már odaértek? – vetette fel a kérdést Linda, miközben készítette az ebédet.
– Biztosan. Szerintem már rég élvezik a napsütést… a pihenést… a jakuzzit! – álmodozott Chris.
– Egyszer nekünk is ki kéne próbálni az ilyesféle dolgokat – kacsintott Linda.
– Majd valamikor… talán – vigyorgott Chris, amire felesége egy grimasszal válaszolt.
Rövid csend következett. Linda nagyban készítette az ebédet, miközben Chris a plafont bámulta. Elképzelte magát a csodálatos Miami tengerpartján, amint éppen napozik a homokon. De jó is lenne!
Picture

De aztán eszébe jutott egy fontos információ.
– Jessicát kiengedték… mondtam már?
Lindában hirtelen megfagyott a vér. Jessica Hummer: a nő, aki meg akarja őket ölni, hogy ezzel fájdalmat okozzon Lindának.
– Komolyan? – kérdezte döbbenten. – Akkor már csak idő kérdése, hogy mikor fog megint ránk támadni… – sóhajtott Linda.
Már előre is félt, hogy mikor teszi be a lábát saját házába az a nő, aki állandóan az ő balszerencséjüket pártolja. Nem voltak még felkészülve. Nagyon nem.
– Igen… szerintem jó, hogy Nick nincs itthon. Ha minket most megöl, akkor legalább ő életben marad – töprengett hangosan.
– Azért ne gondoljunk a legrosszabbra! – javasolta.
Picture

– Ki is az a lány, akivel ment? Nem említette a nevét? – kérdezte Linda.
– Dorothy a keresztneve, ha jól tudom – felelte Chris.
– Dorothy? És mi a vezetékneve, vagy azt nem tudod?
– Azt hiszem Hummer. Dorothy Hummer.
Linda meglepetten pislogott.
– Micsoda? – elhűlve meredt Chrisre, akinek még nem esett le a dolog.
– Miért, mi van ve… – És abban a pillanatban rájött, amire Linda is. Testét átjárta a libabőr, és lefagyott, nem tudott megmozdulni.
– Úgy bizony – szólalt meg mögöttük egy vékony hang.
Picture

Linda elejtette a tányér, mely szilánkokra törve hullott a padlóra. A hirtelen felbukkanó félelmet szinte tapintani lehetett a levegőben. Chris arca eltorzult a gyötrelemtől, amint megpillantotta az előtte álló Jessica Hummert, aki a szokásos ördögi tekintetével méregette hol őt, hol a feleségét. Linda megpróbálta levedleni az egyre fel-feltörekvő félelmét, és valami támadásra alkalmas dolgot keresgélve nézett körbe a szobában.
– Váratlan fordulat, mi? – vigyorgott önelégülten Jessica.
Chris egy gyors mozdulattal talpra szökkent, és Jessica felé rohant ökölbe szorított kézzel, ám a nő gyorsabb volt: elővette pisztolyát, egyből élesítette, és Chrisre célzott.
– Nem-nem! Ezt sajnos nem engedhetem – nevetett fel. Az önelégült vigyor nem tűnt el az arcáról.
– Hogy képzeled…? – Linda alig tudta fékezni az indulatát, és mindvégig csak arra gondolt, hogy Nick szerencsére biztonságban van.
Picture

– Hölgyeim és uraim, a mai napon részesei lehettek a Willer-család kipusztulásának! Drámai, izgalmas és brutális történet lesz ez! – mondta Jessica vigyorogva, mintha egy valóságshow bevezetőjét regélné el. – Kedves Linda és Chris, most pedig tanúi lehettek a fiatok halálának.
Azzal elővette a telefonját, majd tárcsázta Pault.
Linda elhűlve bámulta az éppen zajló jelenetet, és hirtelen nem tudott hova lenni a döbbenettől. Egyszerűen képtelen volt felfogni, hogy ilyet mond. Az ő egyetlen, szeretett fia halála mindig oly távolinak tűnt, sőt, szinte lehetetlennek! Képtelen volt szembesülni azzal a tudattal, hogy veszélyben forog az élete.
– Ha Nicket bántani mered… – kezdte a fenyegetést, de a hangja megtört az erőfeszítéstől.
– Akkor mi lesz? – vágott a szavába Jessica. – Mégis mi lesz, mondd meg! Nem tudtok semmit sem tenni, tehetetlenek vagytok! És megmondom neked, kedves Linda! Azok is fogtok maradni! Mindörökké!
– Nem… – suttogta elhalkuló hangon Linda. – Inkább engem ölj meg…
– Majd az is be fog következni.
Picture

– Paul, itt van? – kérdezte a telefonban Jessica.
– Igen, itt állok a fiúcska ajtaja előtt – hangzott az egyértelmű válasz.
Linda könnyei akaratlanul is kicsordultak. Lassan, óvatosan folytak le az arcáról.
– Ne bántsd, kérlek! – könyörgött a könnyeivel küszködve.
Jessica arcán elégedett vigyor jelent meg, minek hatására szórakozottan beszélt a telefonba. Chris a földet bámulta és egyszerűen nem tudott megszólalni. A sokk, amit Jessica megjelenése okozott neki, kihatott a mozgására, és a beszédére is. Ökölbe szorította a kezét, és egyre erősebben karmolászta a tenyerét.
– Na, mi a helyzet, Paul? – kérdezte kisvártatva Jessica..
– Kinyitottam az ajtót. Bemegyek… – hangzott a végső kijelentés Paultól. Élesítette a fegyverét, majd szép lassan bement, egyre beljebb. – Most véged van!
Ezután már csak egy hangos durranás hallatszott.