A Bosszú Ösvénye

A bosszú ösvénye – 11. Más élete árán

Picture

Nick Willer magányosan, apró léptekkel haladt előre az utcán. Fejét lehajtotta, hogy senki se lássa az éppen levándorló könnycseppeket, melyek lába előtt loccsantak szét. Próbálta nyugtatni magát. Próbált arra gondolni, hogy a halál csak egy apró pötty a dolgok hatalmas rendszerében… de ez sajnos nem volt elég arra, hogy megnyugodjon. Egy ember… egy lány, ki alig érte el a felnőtt kor mércéjét, feláldozta magát, hogy Nick élhessen. Miért volt szükség erre? Miért nem halhatott meg Nick a lány helyett? Azért, mert neki még feladata volt a Földön. Még ő sem tudta, hogy mi a küldetése, de érezte, hogy néhány nap múlva rá fog jönni.
Most pedig menekült. Gyalogolva menekült, mint egy csiga a futóversenyen. Nem tudott mást tenni. Nem tudott miért élni! Csak a szíve vitte előre.
Picture

Mert érezte, hogy hamarosan megérkezik az anyja, aki egy szürke kocsival parkolt le közvetlen előtte. Nem szállt ki az autóból, csak a gyermekét nézte, aki kétségbeesett tekintettel felelt anyja megkönnyebbült arcára. Linda biccentett a fejével, mire Nick kinyitotta a kocsiajtót, majd becsukta azt, miután lehuppant az anyósülésre. Oldalról átölelte anyját, aki egy kissé meglepődött ugyan, de viszonozta az ölelést. Nick legszívesebben felordított volna fájdalmában, de nem tehette. Pedig az ordítás hasznos dolog. Milyen jó is lenne kimenni egy mezőre, és kiordítani magunkból az összes fájdalmat, amit szereztünk.
Picture

Nick bő egy perc után elengedte édesanyját. Övét becsatolta, és az utat bámulta, miközben Linda gázt adott. Nem szóltak egymáshoz hosszú ideig. Ugyan Linda nem tudta, mi történt pontosan, de a lényeget igen: a fia testileg ép és egészséges. Csupán a lelke szenvedett maradandó sérülést, amin már senki sem tud segíteni.
Lindát pedig a lelkiismeret-furdalás bántotta, hogy egyetlen fiát halálos helyzetbe keverte. Ez mind az ő hibája, és ezen már nem tud változtatni. Elkezdődött az élet-halál harc a PER cégben dolgozó Paul Debney és Jessica Hummer ellen. Akkor még nem tudták, hogy ők csak bábok, melyeket Tom Wiles mozgat a széles sakktábláján. Az igazi aduászt, mely a célegyeneshez vezető út felé botorkál, még nem fedte fel.
Picture

De most nem támadhattak, mert őket ostromolják folyton, ezért menekülésre kényszerültek. Miami jelenleg nem biztonságos hely, ahogy a Willer-ház sem. Keresniük kell egy menedéket. Egy olyan helyet, amit nem talál meg se ellenség, se barát. Ez a hely pedig New Yorkban van. Az autót vissza kell adni, majd repülőre szállni, és talán lesz egy hetük, mialatt pihenhetnek.
Két főhősünk továbbra is kocsikázott szótlanul. Linda gyakran pillantott gyermekére, aki ügyet sem vetett rá mindaddig, míg meg nem szólalt.
– Nekem kellett volna meghalnom – bökte ki végül.
Linda egy ideig kérdően nézett a fiára, végül eszébe jutott, hogy a nagy utazásra nem egyedül indult el…
Picture

De nem akart rákérdezni. Úgy gondolta, majd ő elmeséli az egész történetet, ennek ellenére mégis faggatóznia kellett.
– Ezt hogy érted?
– Dorothy… – kezdett bele, de elcsuklott a hangja. – …meghalt.
Lindát hirtelen kirázta a hideg. Az utolsó szót hallva egész testében megrázkódott, miközben átjárta a libabőr.
– Meghalt? De… hogyan?
Nick megdörzsölte a szemét, pislogott párat, majd folytatta:
– Az a férfi… megölte. Mert elém ugrott, és…
– Nanana! – szólt közbe. – Így nem értek semmit. Kezd elölről az egészet!
Picture

– Bementünk a szállodába, kicsit aludtunk – hazudta. – Aztán Dorothy elment zuhanyozni, én pedig mondtam neki, hogy kimegyek, körbenézek a hotelban, aztán kinyitottam az ajtót, és láttam, hogy egy férfi épp most nyírta ki a recepcióst. Nagyon megrémültem, majd gyorsan visszaszaladtam a szobába. Még épp volt elég időm, hogy szóljak Dorothynak. Kirángattam, és elbújtunk a jakuzzi mögé. Közben bejött ez a csávó, gondolom hallotta, hogy nem zártuk el a vizet a zuhanyzóból, ezért gondolom azt hitte, hogy ott vagyunk. Bement, és pofára esett, mert nem voltunk bent. Keresett, és bejött egy takarító, aki ugyan nem akart semmi rosszat, Paul mégis megölte. Tovább keresett minket, végül pedig megtalált. Azt mondta, hogy megöl, és, hogy búcsúzzak, de Dorothyt életben akarta hagyni. Lőtt, de Dorothy elém ugrott, és ő halt meg helyettem…
Picture

Nick nagy levegőt vett, majd folytatta:
– Aztán én nagyon dühös lettem, és mondtam neki, hogy megölöm… majd hirtelen felordítottam, és a terasz lángokban állt. Paul elmenekült, rám pedig a tűz valami oknál fogva nem hatott… Mi történt velem, anya? Miért állt lángokban a terasz, ahogy felordítottam? Mi történt? – értetlenkedett Nick. Linda sejtette, hogy mi a kérdésekre a válasz.
– Ne aggódj, kisfiam – nézett rá félszemmel, mert közben az utat pásztázta. – Most már vége… – nyugtatgatta, közben az ő szemében is felgyülemlett pár könnycsepp.
– De anya! Milyen élet ez?! Én nem akarok más élete árán élni! – fakadt ki. – Három ember halt meg miattam! Három, azaz három!!! Nem érted?! És a legszörnyűbb az egészben… – megint elcsuklott a hangja.
– Mi? Mi a legrosszabb? – aggodalmaskodott, mert azt hitte, ennél rosszabb már nem jöhet.
Picture

– Hogy én egészen eddig nem szerettem szívből Dorothyt! Én csak egy “újabb barátnőnek” néztem! – fakadt ki, miközben felvette a végső pókerarcát.
– Ne aggódj, kicsim! A túlvilágon a szellemek érzik, hogyha miattuk bánkódsz, és ugyanúgy szenvednek, ahogy te. Nem szabad sírni. A halál az élet része. Amikor megszülettünk, számolnunk kell azzal, hogy bármelyik pillanatban elérhet minket.
Nick még annyit sem válaszolt, hogy “Ne hívj kicsimnek!”. Csendben maradt, és tovább szemlélte az utat. Linda úgy gondolta, az egész az ő hibája. Hogyha megelőzte volna a bajt… hogyha okosabb lett volna, akkor ez nem történik meg.
Picture

Linda nagyot sóhajtott.
– Tudod, kisfiam… Az én gyerekkorom sem volt könnyű. Talán mi sem vagyunk apáddal túl jó szülők, de hidd el… Ha az élet reménytelennek tűnik, és úgy érzed, nincs kiút, mindig gondolj arra, hogy ettől sokkal rosszabb is történhetne…
– Ugyan, anya! – vágott közbe Nick. – Milyen dolog történhetne, ami még ennél is rosszabb? Üldöz minket egy csávó, engem ki akar nyírni, Dorothy meghalt…
– Kisfiam, mindig van egy ajtó, amit ha kinyitsz, a sötét terem megvilágosul – kezdte Linda. – És ha megvilágosul, látod a színeket is. Nem minden sötét szoba fekete. Ezt sose felejtsd el!
Nick erre nem tudott mit szólni. Inkább hallgatott, hátha hallhat hasonló bölcs szövegeket anyjától, mert még sosem látta ilyennek őt. Ez ugyan nem segített sokat, de addig sem uralkodik a csend… az a bizonyos kínos csend.
Picture

– Az én apám nagy piás volt – mondta Linda. – Anyát rendszeresen verte és megerőszakolta. Az előbbiből én is kaptam nem keveset. Rettegés volt az életünk. De aztán egyszer… felmentem az emeletre. Apa megint meg akarta erőszakolni anyát. Rászóltam, majd megütöttem. Erre nagyon ideges lett, és elkezdett üldözni, de sikeresen leráztam. Aznap nem aludtam otthon. Másnap viszont visszatértem, és a lehető legborzalmasabb dolgot láttam, amit láthattam. Anya feküdt meztelenül az asztal alatt. Meghalt – Nick felkapta a fejét. – Apa megint berúgott, és azt mondta, most én jövök. Felszaladtam az emelet egyik szobájába. Egy pisztoly volt az asztalon. Időközben apa betört, én pedig felvettem a pisztolyt, és rászegeztem. És – ezt nem fogod elhinni, de elmondom – anya szellemalakja jelent meg mellettem. Azt mondta, tegyem, amit tennem kell, én pedig meghúztam a ravaszt – Lindának könny szökött a szemébe, de végül folytatta. – Elköltöztem New Yorkba, egy nagy házba, ahova menni fogunk.
Picture

– Ez az én múltam – hajtotta le Linda a fejét, majd bevett egy kanyart.
– Úgy néz ki, tényleg lehetne rosszabb… – válaszolta Nick.
– Épp ezért nem szabad elkeseredni… mert ha megtesszük, az ellenfél nyert. Ezt az örömöt pedig nem engedhetjük meg neki, ugye? – mosolygott fiára Linda.
– Igen – felelte Nick.
Közben pedig a szőr is felállt a hátán. A saját anyja képes lenne kiontani egy életet? Talán így jobb, talán nem. Erre nincs jó magyarázat.
Két hősünk épp a repülőtér felé tartott, miközben az őket játszó sakkbábuk újra csatatérre léptek. Nick pedig sosem felejti el anyja szavát.

“Nem minden sötét szoba fekete.”