Az Yliris Szövetség – 8. Tündérek és elixírek

Két napig hánykolódtak a semmi közepén, reménykedve, hogy jó felé mennek. És két nap után meg is találták a szigetcsoportot, ahol elvileg a nyár királynőjének kell lennie. Fogalmuk sem volt, hogyan találják meg, mivel teljes Isla Paradisot vastag, fehér hóréteg takarta.
– Menjünk közelebb! – javasolta Rebecca.

Sean tovább irányította a csónakot, egyenesen a part felé, amikor Sarah megszólalt:
– Nem mehetünk be a városba! Itt is tudnak rólunk!
– Honnan gondolod? – kérdezte Rebecca – ez egy elég messzi hely, szerintem egyáltalán nem érdekli őket, hogy Sunset Valleyban két sim és egy kutya eltűnt.
– Ez is SimCity része – emlékeztette a lányt Sean – és már a fő hírekben is benne vagyunk. Mindenki minket keres. Vagyis csak titeket, rólam nem tudnak.

– Már hogy ne keresnének? – értetlenkedett Sarah, akire a hátsó ülésen folyamatosan ráfröccsent a jeges víz – te vagy Bronco, Rebecca alaszkai malamutja.
– Az is. De így nem ismernek fel – mutatott magára a fiú.
– Mindegy, Sarahnak igaza van. Inkább körözzünk a nagy sziget körül, hátha észreveszünk valami szokatlant – terelte vissza a beszélgetést az eredeti témához Rebecca – persze azon kívül, hogy egy trópusi helyet hó borít.

Sean elkezdett körözni a sziget körül, Rebecca a környező kisebb szigeteket fürkészte, Sarah pedig igyekezett nem figyelni arra, hogy csuromvizes. Ezt viszont hamar megelégelte.
– Nem lehetne valahol megállni? – fakadt ki – tiszta víz vagyok!
– Én nem? – kérdezett vissza Rebecca, mivel az elöl ülőkre is folyamatosan víz fröccsent.
– Jó, keresek valami szigetet – nézett körbe Sean, és meg is találta – az ott egy csónakház, azt hiszem – és már el is indult a csöpp sziget felé, amit kiszemelt.

Legnagyobb meglepetésükre a csónakház kikötőjében két másik vízijármű is volt.
– Szerintem ez nem jelent semmit – vont vállat Sean – elvégre nem egyedül élünk a Földön.

Kiszálltak a csónakból, és elindultak a ház felé.
– Miért van egy csónakház előtt asztal székekkel és tűzrakóhely? – morfondírozott Sarah.
– Azt hiszem, megtaláltuk a nyár királynőjét – mosolyodott el Rebecca, és egyenesen az ajtóhoz sétált.
– A nyár királynője egy régi csónakházban lakna? – hitetlenkedett Sean.
– Biztos nagyon romantikus szellem – találgatott Sarah.

Ahogyan beléptek, kellemes meleget éreztek, és megláttak egy nőt, aki egy ágyon fekszik a fal mellett.
– Sziasztok – mosolygott rájuk. Nem látszott betegnek – Violet vagyok, a nyár királynője. Vagyis most inkább csak királynő vagyok. És ti?
– Izé… Rebecca vagyok, ő Sarah, és ott hátul Sean – pislogott hátra a lány, mert a fiúnak beleakadt a hátizsákja az ajtóba, és éppen a kiszabadításán bajlódott.

Hamarosan mindhárman a királynő köré gyűltek, aki időközben felállt. Rebecca elmondott neki mindent töviről hegyire, az indulásuktól kezdve a jégkirálynővel való találkozásig.
– Értem – bólogatott a monológ végén Violet – örülök, hogy segítetek nekem.
– Kérdezhetek valamit? – szólalt meg hirtelen Sarah – hogyhogy magának van szárnya?
– Minden évszak királynőjének van szárnya – magyarázta a nő – mivel alapból tündérek vagyunk. Ezért volt az, hogy Moonlight Fallsban tündérek segítettek rajtatok. Megérezték, hogy valamilyen kapcsolatban áll a küldetésetek a fajukkal.

– De várjon! – jutott Sarah eszébe az újabb kérdés – a tél királynőjének nincsen szárnya.
– Igen – sóhajtott egyet Violet – tudod, Chrystal régen, elég régen tett valamit, aminek ez lett a következménye. Ő is tündér, a varázsereje meg is maradt, de a tündérek ékességét, a szárnyát elvették tőle. Nyilván ezért is van most örökös tél. De ez most nem olyan fontos. Segítenetek kell rajtam.

Csettintett egyet, mire a csónakházban egy nagy üst tűnt fel, hozzá tartozó könyvekkel, gyertyákkal és mozsártörővel.
– Egy alkímiai készlet? – ámult Sean.
– Igen – helyeselt a királynő – legyengültem a hó miatt, nagyon hamar elfáradok, és még a varázserőm is csökkent. Mindez Chrystal és a varázslata műve. Na, most, ha két évszak királynő egymásra támad – márpedig ez az – akkor azt elég nehéz kezelni. De lehet. Egy elixírre van szükségem, amitől visszanyerhetem az erőmet. A telet és a hideget nem szünteti meg, de a gyengeségemet igen. Elkészítitek, ugye?
– Persze! – sietett a válasszal Rebecca – de mi is kell hozzá?
– Mindent megtaláltok a könyvben. Sok szerencsét!

Elkezdtek dolgozni a feladaton. Rebecca rögtön felcsapta a vastag receptkönyvet, és kikereste belőle az elixírt.
– Motivium elixír – olvasta fel a receptet – kell öt darab keszegszálka, kettő mandragóragyökér, egy fésűkagyló héja, két szál sim… mi ez? két szál sim szemöldök szőr, egy kis darab zafírtöredék, és egy milliliter tündérpor. Ja, és három szál kutyaszőr.
– Könnyű – reagálta le Sean – szívesen feláldozok három szál szőrömet, de csak annyit!

Sarah a nyár királynőjének segítségével kihajózott egy vitorlással horgászni.
– Errefelé vannak keszegek egyáltalán? – kérdezte a lány, mire a nő sokat sejtetően elmosolyodott.
– Nincsenek. Még nincsenek. De egy kis populáció – növelés nem árthat nekik.
Így lett meg öt másodperc alatt egy keszeg, aminek feltűnően sok volt a szálkája.

A mandragóragyökérrel nem kellett sokat bajlódniuk: fellelhető volt a sziget egy kis részén. Sean kutya alakjában keresett a homokban kagylókat. A vízbe még így sem mert bemenni, mivel az óceán vize jócskán a nulla felé közelített. Emiatt nehezebben ment a kagylókeresgélés, de a lényeg, hogy talált egy nagyobb fésűkagylót.

A két szál szemöldök szőrt Seantól szerezték be, mivel Sarah szerint neki a legdúsabb a szemöldöke. Valóban, a fogyást egyáltalán nem lehetett észlelni, azonban a fiú eljátszogatott azzal, hogy megpróbálta megkeresni a két szál helyét. Nem találta.

A zafírt és a kutyaszőrt pillanatok alatt beszerezték, és Rebecca nekilátott a főzésnek. Sietniük kellett: figyelték a híreket, és a helyzetek egyre rosszabbodtak. Azt a szabályt azonban mind betartották, hogy nem sürgetik a lányt. Inkább tartson tovább, de csinálja pontosan. Az elkészítés így fél napba telt, és Rebecca a végén egy kész bájitalt tartott fel.

Miután odaadták neki, Violet nem tétovázott. Megbízott a három simben, hogy a megfelelő alapanyagokat szerezték meg. A lila folyadékkal teli üvegcse tartalmát gyorsan megitta.

Nem történt semmi különös, kivéve azt, hogy a királynő arcszíne egy fokkal egészségesebb lett, és mosolygott.
– Indulnunk kell – szólalt meg kis idő után – végre erőre kaptam. Sietnünk kell!
– A csónak nem megy olyan gyorsan – mentegetőzött Sean.
– Az nem – vigyorgott Sarah – de a tündérpor igen. Gyorsan oda tudunk röppenni vele.

Mivel senki nem akarta elsőnek, Sarah próbálta ki. Magára szórt egy kis port, és a művelet közben igyekezett végig magabiztos arcot vágni.

– Vííí! – kiabálta boldogan Sarah pár másodperccel később, amikor a levegőben repülve szaltózott egyet. A többiek nevettek, és egymás után beszórták magukat a porral. Violet türelmesen várta őket.

Azon az éjszakán Isla Paradiso lakosai három aranyló pontot láthattak, és egy kisebb sárgát is. Rebecca, Sarah, Sean és a királynő szélsebesen hasították át az óceán vizét. Amint a nagy kékségnek vége lett, egy folyó vonalát követték, ami elvezette őket Appaloosa Plainsig, és a jégkirálynőig.