Az Idő-vonal: Út egy jobb jövő felé – 6. Mentőakció

– „Richard Black élete amennyire rövid, olyan rejtélyes is volt. Egykori férjemtől sokszor távol voltam. Ő ismerte dinasztiám, a Bellek titkát. Gyakori távollétem oka is ez volt, amely normál emberek számára rejtély marad. Ezt a tudást fiúnknak, Leonardnak nem szándékozom tovább adni. Azt szeretném, hogy enélkül nőjön fel. Titkok nélküli életet szeretnék neki biztosítani. Az elején kezdem a történetet, amely Simlonia lázadásokkal teli korszakából való. Öt és fél hosszú év után Richard megszerezte a királyság trónját. Körültekintő, tiszta ember volt. Amikor távol voltunk fiammal a fővárostól, Sárkányvölgytől, férjuram bezárta a palota kapuit, abból a célból, hogy családom szertartásait gyakorolja.” – olvasta magában John, ​Natasha Bell naplójából.

– „Jól rejtegette a nászajándékát. Ez nem akármilyen tárgy volt, ezt csakis olyan királyságok birtokolják, akik Isla Paradiso fő dinasztiájával, a Bell-dinasztiával házasságot kötnek. Richard is megkapta ezt az ajándékot.”

– „Kiépíttetett egy pincét ahol a rituálét gyakorolta. Az építőket más birodalmakba küldte, és megtiltotta nekik hogy elárulják mit is csináltak. Hosszú órákat töltött azzal, hogy tökéletesítse a szertartást. Ennek a legfőbb tárgya az Ifjúság Forrása volt, melyet Sárkányvölgyön kívül, csak Hidden Springs, és szülőföldem birtokol. A forrást mágiával hozzuk létre a titkos patakunk vizéből.”

– „Amikor haza látogattam, akkor végezte el az örök élet szertartását. Ha a rítus közben hibát vét, a forrás megöli. Ezt még az őseink alkották így, abból az okból, hogy más ne uralhassa.”

– „Sikeresen elvégezte, ezért ihatott a vizéből. Jutalma nem csak az örök élet volt. A víz megérezte, hogy a szíve jó, ezért Richardot megajándékozta egy különleges tulajdonsággal, melyet csak Isla Paradiso lakóinak is csak kis része kaphat. Valószínűleg van onnan egy felmenője.”

– Jutalma a tengerek habjai voltak, vagyis a víz sellővé változtatta. Miután eddig ő az első, aki nem a szigetországban született, különleges volt. Sajnos nem tudta elsajátítani új képességét, mert korán meghalt.”

– „Azt mondják betegségben érte a halál, de nem hiszek ebben. Szerintem meggyilkolták. Azt nem tudom, hogy kik, csak azt, hogy a hatalomért tették. Engem, és a fiamat is megpróbáltak eltenni láb alól, de atyám oltalmának hála, kudarccal jártak. Richard után udvari lovagja, Jaden Evermoore került hatalomra. Életem végéig kutatni fogok a gyilkos után. Hamarosan visszatérek Sárkányvölgybe, és kiderítem az igazságot. Szerintem Jaden áll a gyalázat mögött. A legfényesebb hős veti a legsötétebb árnyékot.” – fejeződött be Natasha Bell naplója.

– Ennyi? Biztos van itt még valami – csodálkozott John.
Sajnos nem járt sikerrel a könyvek terén, ezért inkább hazament, és az Internet segítségével próbálta kideríteni, mi történt ezután.

– „Natasha Bell 1462 áprilisában meghalt. Földi maradványait hazaszállították, és szülei mellé temették el Isla Paradiso-n.” – olvasta hősünk a neten.
– Rendben, akkor jöjjön Jaden Evermoore…
– „Jaden Evermoore: Simlonia uralkodója 1460-1480. Halálának időpontja és helye ismeretlen.”
– Mivan? Lehet, hogy ő is ivott a forrásból? – tette fel magának a megválaszolatlan kérdéseket.
– Vissza kell mennem, és megmenti a többieket! Nem tudom, hogy ennek mi köze volt a történéseknek. Majd megkérdem Gerald-tól – határozta el magát John.

Hamarosan már át is ment az időkapun. Hirtelen eszébe jutottak a társasággal együtt eltöltött évei, amely azzal kezdődött, amikor megismerte Herát. Ekkor egy jókora könnycsepp csordult le az arcán, de ez még eltökéltebbé tette.

Amint letörölte a könnyeit, már ott is volt a jövő fegyházában, ahol a társait tartották. Szerencséjére Arthur épp aludt, amikor megérkezett, viszont jó pár őr volt ott. Egy ideig eltartott, de legyőzte mindet. Sajnos az egyik megnyomta a riasztót, ezért sietett és a kulcsok segítségével kinyitotta a cellák ajtaját.

Ezután felment a pincéből, és azonnal a cellákhoz sietett, hogy kiszabadítsa barátait.

– John, te vagy az? Hála az égnek, hogy jól vagy! – lelkendezett Hera.
– Megmondtam, hogy visszajövök értetek! Menjetek előre, még ki kell szabadítanom Geraldot! – parancsolt rá a lányokra John.
– Rendben! – hangzott el egyszerre a három lány szájából, melynek hatására végigfutott a hideg John hátán. Mindig is utálta, ha több lány egyszerre mond ki valamit, de erre most nem volt idő.

– Jó, hogy visszajöttél! Még el kell intéznünk pár dolgot! Gyere velem! – mondta Gerald.
– Rendben. A többiek a kapu túloldalán várnak majd ránk. Gyorsnak kell lennünk – magyarázta John.
Egy különös székhez vezette Gerald.
– Ebbe ülj bele! Így ki tudjuk iktatni a biztonsági rendszert! – magyarázta Johnnak a hazugságát, ugyanis teljesen másra volt a szék kitalálva.
– Rendben – egyezett bele a férfi.

– Teljes emlékezet törlése folyamatban – kezdett bele a gép.
– Mi? Mit tettél Gerald? – üvöltötte a kérdést John, aki pár pillanattal később semmire se emlékezett.
– Sajnos ez szükséges a tervemhez – mondta rideg arccal az utazó.

– ​Hol vannak már a többiek? – kérdezte Claudette.