Címke: thriller

Egyedül

Írta: Katmok

 

Picture

Péntek este volt, és a szokásos esti sorozatomat néztem a tévében, mivel ilyenkor úgysincs jobb dolgom. Bámultam, hogy más embereknek mennyivel jobb vagy éppen rosszabb az élete, mint az enyém. Jó látni néha mások szenvedését, miközben én csak a kanapén döglődök.

Picture

Szánalmas töprengésemet a gyomrom korgása törte meg. Annyira el voltam foglalva a tévében látott, egyáltalán nem valóságos világgal, hogy közben a sajátomról teljesen megfeledkeztem. A képernyőn a tévéadás hirtelen a hírekre váltott, miszerint a közbiztonság egyre rosszabb és kérnek minden nézőt, hogy ügyeljen a biztonságára. És én bambán figyeltem tovább, mit sem törődve éhező hasammal.

Picture

Váratlan kopogásra lettem figyelmes. „Bárcsak a meg nem rendelt pizzám lenne az” – gondoltam. Nagy nehezen feltápászkodtam a kényelmes kanapéról, és morcosan és kíváncsian indultam meg a komor bejárati ajtónk felé. A második lépésemnél ismét kopogás hallatszott, azonban ez már durvább és erőszakosabb volt, mint az előző. Félve léptem közelebb az ajtónkhoz, és az üvegrészén próbáltam leskelődni, hogy ki is próbál bejutni.

Picture

Hirtelen hátra ugrottam ijedtemben a férfi látványától, aki próbált rám törni. Dörömbölése egyre hangosabb és erőteljesebb volt. Kétségbeesésemben nem tudtam mit tegyek, elfussak, vagy védekezzek, esetleg elbújjak valahova. Sajnos nem volt sok időm kitalálni, mert a férfi a zárunkat letörve berontott az ajtón, és egyenesen felém tartott.

Picture

Fekete ruhát viselt, és hoki maszkot az arcán, hogy ne lehessen felismerni. Kezében ott ékeskedett egy hatalmas konyhakés, amellyel egyenes felém rohant, én meg csak álltam, álltam és a félelemtől, amely úrrá lett az egész testemen, nem tudtam megmozdulni. A szívverésem és a pulzusom felgyorsult, a reflexeim ezzel ellentétben teljesen cserbenhagytak. Csak vártam, hogy oda érjen, és gigantikus kését a mellkasomba szúrja. Megragadta a nyakam, és amikor a kés a bőrömbe hatolt égető fájdalmat éreztem.

Picture

Riadtan és csurom vizesen keltem fel azon a reggelen az ágyból. Gyorsan körbenéztem a szobában és próbáltam magam megnyugtatni, hogy ez megint csak egy rossz álom volt, ami azóta kísért, hogy anyuék egy hete elmentek nyaralni kettesben. Azt mondták, szükségük van erre, mert annyira eltávolodtak egymástól, hogy szinte már nem is nagyon beszéltek a másikkal. Megértem én, hogy kell nekik a kikapcsolódás és a változás, de az én esetemet tekintve egy tizenhét éves lányt egyedül hagyni elég nagy meggondolatlanság.

Picture

Nem azért, mert felelőtlen lennék, és egészhéten a barátaimmal buliznék és piálnék itthon, mint a legtöbb korombeli, ha a szülei elmennek. A gond velem az volt, hogy egész gyerekkoromban a szüleim nélkül, egy dadával kellett lennem, mert nekik sose volt rám idejük. A baj ezzel nem is az, hogy nem törődnek velem, hanem, hogy ügyesen elérték azt, hogy rettegjek a magánytól.
Próbáltam felidézni az utazásuk előtti utolsó mondataikat.

Picture

Éppen az ajtóban álltak a bőröndökkel a kezükben, amikor eléjük rohantam.
– Ne menjetek el nélkülem! – kiabáltam nekik dühösen.
– Kicsim, szükségünk van erre. Hogy lehetsz ennyire önző? – kérdezte anyu csalódottan és fáradtan, miközben elindult kifelé a bejárati ajtón.  – Ne nézz horror filmeket, a fiókban találsz pénzt. Szia.
Ekkor apa lépett mellém és kicsit lágyabban és kedvesebben szólt hozzám:
– Ne haragudj ránk, tudod, hogy szeretünk. Ígérem, ez után minden más lesz. – Nyomott egy puszit a fejem tetejére, és bezárta az ajtó maga mögött. Mintaszülők.

Picture

Száműzve gondolataimból bántó szavaik emlékét, elmentem a fürdőszobába, hogy lemossam magamról az izzadtságot az álmom után. A hajam teljesen a hátamhoz tapadt, és ez szörnyű érzés volt. Elfeküdtem a kádban majd élveztem, ahogy a langyos víz lehűti kimelegedett testemet és segít ellazulni egy kicsikét. Nem szeretek sokáig fürdeni, de ma reggel nagyon kellemesnek találtam, és legalább negyedórán keresztül élveztem a jól megérdemelt kényeztetést.

Picture

Miután kellőképpen felfrissültem, rendbe tettem a hajam és valami natúr sminket raktam fel, hogy eltüntetessem kialvatlanságom nyomait – eredménytelenül.  Nem éreztem magam jól a lakásban egyedül. Meg akartam fulladni a bezártságtól, ezért úgy döntöttem, hogy egy kis friss levegő jót tenne. Amúgy is szerettem sétálgatni, főleg amíg jó volt az idő.

Picture

A parkra gondoltam végső kétségbeesésemben. Ott ugyanis rengeteg ember van, és nem érzem majd magam egyedül. Imádtam az őszi természet szépségeit; a fák színét, a madarak csicsergését, és a kellemes hőmérsékletet. Igazam volt, és valóban sokan voltak a parkban, bár nem annyian, mint vártam volna ezen a szép napon. Végignéztem az emberek boldog arcán, milyen önfeledten tudják élvezni az együtt töltött időt, csak én ücsörgök itt egyedül.

Picture

Hirtelen egy családra lettem figyelmes, akik éppen a játszótéren játszottak a kislányukkal. Nagyon megható látvány volt számomra, hogy vannak szülők, akik törődnek a gyerekeikkel. Van idejük együtt játszani. Ez a gyerek biztos nem lesz olyan szánalmas, mint én. Látszott az arcukon az önfeledt boldogság és a szeretet. Könnyek gyűltek a szemembe, és fél óra múltán már képtelen voltam tovább ott maradni. Ez a figyelemelterelés is kudarc volt.
***

Picture

Kicsi később már otthon unatkoztam. Zavart a négy fal közötti állandó csönd, hogy nincs lehetőségem semmire, pedig az enyém az egész lakás. Hatalmas szenvedésem közben eszembe jutott, hogy még semmit sem ettem, pedig már délután kettő is elmúlt, ezért hát feltápászkodtam, és a konyha felé vettem az irányt.

Picture

A hűtőajtót szélesre tárva próbáltam kitalálni, mivel is csillapítsam az éhségem. Sajnos nem voltam nagy szakácsművész, ezért nehezemre esett a főzés, de az utóbbi öt napban rákényszerültem, hogy magamat lássam el ehető kajával. Végül valami egyszerű tésztaféleség mellett döntöttem – laktató és könnyű elkészíteni, s ami a legfontosabb, minden volt hozzá itthon.

Picture

Picture

Tele hassal rám tört a „ jóllakott óvodás” effektus és kómásan kóboroltam a kis lakásunkban fel és alá. Már meg akartam halni az unalomtól, amikor is eszembe jutott, hogy végül is megcsinálhatnám a házi feladatot hétfőre. Jobb dolgom úgyse volt, és a tanulás tuti elvonja majd a figyelmem minden egyéb rosszról. A sikeres tanulásom mindössze 1 órára sikeredett. Meglepően könnyű volt most minden lecke. Még a történelem és matek házi se fogott ki rajtam, ahogy máskor szokott.  Ezért egy olyan elvetemült és szörnyű dolgot kellett csinálnom, amire normál körülmények között soha nem került volna sor: takarítani. Felmostam, elmosogattam, törölgettem és portalanítottam mindent. Meglepően jó érzés volt körbenézni, miután végeztem; elismeréssel töltött el, hogy az egész ház ragyog, és mindez egyedül az én érdemem. Milyen büszke lenne anya – már ha itt lenne, de persze nincs. Nincs itt se ő, se apa. Szóval sikerült megint rávezetnem magam arra, hogy egyedül vagyok. Szép munka Krissy!

Picture

Mivel már besötétedett, kezdtem egy kicsit bepánikolni, ezért magam elé vettem a laptopom és felhívtam az egyik barátnőm Skype-on. A harmadik csörgetés után fel is vette. Azt mondta, éppen készülődik, mert megy a barátjával moziba, de amíg a srác megérkezik, nyugodtan beszélhetünk.
– Annyira egyedül érzem magam, Trish – suttogtam barátnőmnek.
– Figyelj, megkérdezem Bent, hogy jöhetsz-e velünk.
– Dehogy, nem akarom elrontani a randitokat.
– Te tudod – felelte szomorkás hangon, de tudom, hogy belül örül, hogy nem kell a randiját a félelmem miatt átszerveznie. Szerencsére beletelt vagy egy órába, mire Ben elért hozzájuk, így tudtunk beszélni. Próbált lelket önteni belém, hogy már csak két nap és anyuék megjönnek. Felesleges félnem, és hogy tanuljam meg uralni a pánikomat, mert nem fogok életem végéig velük lakni. Fájtak a szavai, de igaza volt sajnos. Muszáj önállósodnom és felnőnöm. Nem lehetek örökké az a félős kislány, aki voltam.

Picture

Zuhanyzás után felvettem a pizsamámat és elfeküdtem a kanapén filmet nézni. Az ördög Pradát visel című film ment éppen, ami bár nem egy klasszikus, de nagyon szeretem. Mire Andrea eljutott Párizsba, már rég horkoltam én is a saját álomvilágomban. A kanapén alvás nem olyan kényelmes, mint a saját ágyamban, nem csoda, hogy hülyeségeket álmodtam.

Picture

Természetesen a rémálom most sem hagyott cserben, és pont akkor csapott le rám, amikor a legszebbet álmodtam. A maszkos férfi ismét betört és felém rohant. Csak a szeme látszott ki a maszkból, ami rengeteg agressziót és dühöt sugárzott. Az enyém ezzel szemben félelmet és kétségbeesést. Sikítani akartam, de egy hang se jött ki a torkomon. A lábam is ledermedt, és nem voltam képes megmozdulni, majd a kés szokás szerint ismét belém hatolt.

Picture

Remegve pattantam fel a kanapéról. Ránéztem az órára a TV felett,majd nagy nehezen sikerült leolvasnom, hogy 23:05 van.  Körbenéztem a lakásban. Próbáltam meggyőzni magam arról, hogy egyedül vagyok, és senki nem fog hirtelen megragadni és leteperni a földre.

Picture

Becsoszogtam a szobámba és a lámpát égve hagyva próbáltam ismét mély álomba merülni, de csak forgolódtam egész éjjel. Amint lecsuktam a szemem a maszkos férfit láttam.  Miért vagyok ilyen szerencsétlen és gyáva? Minden normális kamasz simán átvészel egy hetet a szülei nélkül. Csak a 10 évesek félnek és én már rég elmúltam. Sőt lassan 18 leszek, ami már majdnem a felnőtt kor.

Picture

Hajnali 4-5 körül főztem egy kávét magamnak, ám szomorúan láttam, hogy ez az utolsó adag. Ezért el kell mennem venni, amint kinyitnak a boltok. Sosem gondoltam volna, hogy előbb fent leszek, minthogy a szomszéd utcában lévő bolt kinyitna. Mehetnék éjjel-nappaliba is, de az messze van, én pedig nem mászkálok sötétben egyedül. Elszürcsölgettem szép lassan, és mire a végére értem, már fel is öltöztem valami kényelmes ruhába. Próbáltam olyan ruhát választani, ami meleg is, mivel reggel azért nincs az a nagy hőség. Rólam tudni kell, hogy meglehetősen fázós vagyok, és nincs kedvem egy jó kis megfázást összeszedni. Elég bajom van betegség nélkül is.
***

Picture

Mikor hazafelé tartottam, a nap is kezdett kisütni és egész jó idő volt. Már a házunk előtt voltam, amikor hirtelen valami zajra lettem figyelmes; csörömpölést hallottam a kuka felől. Először azt hittem, csupán képzelődök, ami nem meglepő, ha az ember nem alszik. De miután másodszorra is hallottam a szokatlan zörgést, közelebb léptem a szemetes konténerhez és az abroncsokhoz.

Picture

Nem láttam rajta semmi különöset. Az azonban ismét megmozdult. Hirtelen eszembe jutott, hogy mi van, ha még mindig alszok, és ez is egy rémálom lesz. Lassan a abroncs fölé hajoltam és óvatosan belepillantottam. Ekkor valami meglepő gyorsasággal ugrott felém, ám nem ért el, és kétségbeesetten nyöszörgött.

Picture

Egy kiscica szorult a szemetesbe.
– Szia. Hát te meg mit csinálsz itt, kis haver? – tudakoltam a kis állattól. Nagyon rémültnek és csapzottnak látszott. Ki tudja, mióta lehetett itt kint egyedül az anyukája, vagy bármilyen gondoskodó személy nélkül. Gondolkodás nélkül kiemeltem, majd a karomban cipeltem haza a csöppséget.

Picture

Hazaérve adtam neki egy kis tejet, amit ő egyből el is kezdett lefetyelni. Nagyon éhes lehetett. Nem volt szívem kitenni az utcára, ezért úgy döntöttem, hogy megtartom, és nem érdekelt anyuék véleménye, hiszen őket sem érdekli az enyém. Lehet, hogy kicsit önfejűnek tűnök, de megérdemlem én is a törődést, és ha már a szüleimtől nem kaptam meg, legalább ettől a kis önzetlen állattól megfogom.

Picture

A parányi kiscica eleinte nagyon félénken mozgolódott a lakásban. Bizonyára hiányzott a mamája, és nagyon is furcsa volt neki az új környezet. Leültem mellé a földre, és csodálkozva néztem, ahogy egyre bátrabb és bátrabb lesz. Hitetlenkedéssel töltött el, hogy még egy kölyökmacska is jobban elviseli a változást, mint én. Ez adott némi önbizalmat. Jó volt látni, ahogy a kis kalandor belakja a lakásunkat, és most már vidáman mászkál.
***

Picture

Egész nap az új barátommal voltam elfoglalva, így estére sikerült kitalálnom, hogy mi is legyen a neve. Lucky, hiszen hála nekem, számára ma egy új élet kezdődik, ezért mindenképpen szerencsés. Együtt feküdtünk az ágyamban, és ma sokkal boldogabban aludtam el, mint eddig bármikor. Nem csak az elmúlt hétre gondolok, hanem jó pár évre. Mosollyal az arcomon horkoltam végre.

Picture

Valamikor az éjszaka közepén a szomjúságom keltett fel a vidám álmomból. Fáradtan csoszogtam a konyha felé, amikor babrálást hallottam a bejárati ajtónk felől. A szívverésem azonnal a háromszorosára gyorsult a légzésemmel együtt. Ez most nem álom volt, hanem a kőkemény valóság. Gyorsan kellett cselekednem, de csak a kanapé mögé volt időm rejtőzni a férfi elől, aki meglepő gyorsasággal nyitotta ki az ajtónkat.

Picture

Próbált nem csapni semmi zajt, nehogy észrevegyen, de nagyon féltem, hogy túl hangosan zihálok és a betörő észrevesz. Pechemre az idegen lassú léptekkel, de elindult a biztonságot nyújtó kanapém felé, ekkor megállt bennem az ütő.

Picture

Picture

Ebben a pillanatban azonban valami váratlan dolog történt. A konyha felől csörömpölés hallatszott, mire a férfi a zaj felé fordult, és arra haladt tovább. Újabb motoszkálás hallatszott. Ekkor már nem habozott, és a konyhába rohant. Ebben a másodpercben jöttem rá, hogy most vagy soha. Végre volt esélyem elszaladni. Becsuktam a szemem, és vettem egy mély lélegzetet, majd gondolkodás nélkül a kijárat felé vettem az irányt. Felkaptam a telefonom egyenesen a lépcsőház folyosójára futottam és a betörőre zártam az ajtót. Berohantam a liftbe, és egyből tárcsáztam a rendőrséget.

Picture

***

Picture

Reggel egy rendőr kísért vissza a lakásomba. Biztosított róla, hogy a tettest elkapták és egy cellában fogja leélni élete hátra lévő részét. Valamint a szüleimet is értesítették. Állítása szerint hatalmas szerencsém volt, hogy a férfi a konyhába ment először. De vajon miért ment oda ?  Ez a kérdés kattogott az agyamban, amikor az új barátom váratlanul megjelent a lábam előtt.

Picture

– Hát te voltál az – sóhajtottam nagyot. – Te voltál az, aki a zajt csapta, és miattad tudtam elmenekülni. – A felismerés villámcsapásként futott át az agyamon. Ennyire volt szükségem. Egy társ kellett csupán és nem csak azért, hogy le tudjam győzni a félelmemet, hanem azért is, hogy megmentse az életemet. Talán az, hogy megtaláltam, nem is neki a legnagyobb szerencse, hanem nekem. Mostantól nem kell többé egyedül lennem.

Vége!

Írta és illusztrálta: Katmok

Porcelán

Írta: Oxeye

 

Picture

Emlékszel rám? Nem csodálkozom. Rengeteg rémálmodban találkozhattál már velem. Sokan úgy emlegetnek: „A halál hírnöke”. Pedig ez butaság. Én csak egy ártatlan porcelántest vagyok fekete lélekkel megtöltve. Nem vagyok képes megmondani, ki mikor fog meghalni – feltéve, ha nem én ölöm meg az illetőt, mert abban az esetben pontosan tudom, mikor telik meg utoljára az illető tüdeje levegővel, és mikor üt utoljára a szívnek nevezett dob a mellkasában, mielőtt örökre elhallgat… Ne, ne ijedj meg! Csak vicceltem. Hiszen nézz rám: Egy ilyen törékeny test senkit nem tudna bántani. Tudom-tudom, a humorom… hogy is mondjam. Halálos.

Régóta vártam már, hogy megszólíthassalak. Évekig figyeltem, ahogy cseperedsz, és egyre gyakrabban veszed a kezedbe az irányítást az életedben. Először még teljesen tehetetlen voltál, védtelen, esetlen… Könnyű szerrel végezhetett volna veled akármi. Aztán két lábra álltál, és elindultál a világodban. Tetszettél. A szőkés kis tincsek, amik az arcodat keretezték, a hatalmas, fekete szemek… Nézd, nekem is pont ilyen van! Most pedig itt vagy, érett felnőtt képében, és csak a rémálmaidból emlékszel rám.  Egy homályos kép vagyok számodra.

Picture

De ne hidd azt, hogy én valóban, sötét lélek képében követtem végig életed! Ó, de nem ám. Ott ültem az ágyad mellett tíz évig csendesen – és te még csak észre sem vettél! A drága nagymamád ajándékozott neked születésed alkalmából. Ő jó volt hozzám. Minden nap megfésülte a hajam, megmosta a porcelánarcom. Te pedig még csak rám se néztél.

Pedig egykor gyönyörű voltam. A legszebb baba a polcon. De nézd, mit tett velem a hanyagságod! Megöregedett egy test, ami örök életre lett hivatott. De mindez lényegtelen: Hisz itt vagy te, akire annyit vártam! Be szeretnélek avatni valamibe. Pontosan nem tudom leírni, miért kell elmondanom neked ezt. Lényegében miattad kaptam ezt a testet. De nem is húznám tovább a magyarázatot, mert kifutunk az időből.

Picture

A világ, amiben annyira biztos voltál, ma a Sötétség hatalmába kerül. Az emberek csupán értelmetlen, alaptalan hiedelemnek gondolják a Halloween történetében szereplő erőket, azonban talán éppen ezt akarták elérni a fekete mágia követői. Ma éjszaka átveszik az uralmat a mindenség felett. Most lesznek a legerősebbek, hiszen éjfélkor a földi és a világtalan szellemek is átjárást nyernek az anyagi világba, és egyesülni fog az energiájuk. Támadni fognak.

…És most itt állunk ketten a valóság és az álom elmosódott határán. Kezedben a döntés: Vagy velem jössz a valóságba, vagy lezuhansz az álomba. Ha csatlakozol hozzám, megvédelek a haláltól. Ott lesz, lebegni fog körülötted, de nem szerezheti meg a lelked. Tested élettelen tokja lesz a sóhajodnak – de belül élni fogsz. Érezni fogsz. Ha a zuhanást választod… Szíved lesz kemény, mint a porcelán, s szellemed elillan, mint a kámfor. Választhatsz az élve halott, és a holtan élő lét között. De siess! Az éjfél hamarosan ránk tör, és akkor biztos halál martalékává leszel. Egyszerű füst a sötétség markában.

Vége!

Írta és illusztrálta: Oxeye

Jake volt

Írta: juhaszgaga
16 éven aluliaknak nem ajánlott!

 

​A keze már fájt a jéghideg aszfalton való támaszkodástól. Egész testében remegett, de nem a csípős hidegtől, hanem a félelemtől. Rettegett mindattól, ami az elmúlt fél órában történt vele. Rettegett, hogy ez még nem ért véget. Már percek óta bujkált a szeméttárolók mögött, de még mindig lihegett.

Picture

​A sikátorban hirtelen megjelent valaki. Az árnyéka hatalmas, arcnélküli szellemként nyújtózott végig a talajon. A nő rémülten pillantott az árnyékra, és érezte, ahogy a vizelete lassan átnedvesíti a gyönyörű, kék estélyi ruháját.
***
​A város távoli fényei mit sem árultak el az ott lezajlott eseményekről. A rendőrség lezárta az összes ki- és bevezető utat, és lassan fontolgatják a hadsereg bevetését. Mindezt egy férfi miatt, aki röpke negyedóra alatt lemészárolt kilencvenhat embert az Állami Rendőrség épületében. Ezt az embert keresi most mindenki. Ezt az embert félik mindenhol.

Picture

​És ez az ember megtörten bujkál egy elhagyatott raktárépület mellékhelyiségében.
George White emlékezetébe percenként villantak beeseményláncok, amikről addig sejtelme sem volt. A rendőrség, hogy hogyan keveredett onnan ide; az egész nap egy diafilm részleteiként pergett le. Valahányszor megjelent egy újabb képkocka, egyre bizonyosabbá vált számára, mit is csinált.

Picture

Nem én voltam! Nem én csináltam ezeket, mondogatta magában, miközben a fejét a falba verdeste. Ez tűnt az egyetlen megoldásnak, hogy elterelje a gondolatainak legkisebb részét is arról, hogy mindenről ő tehet. Nem én voltam! Jake volt!
Újabb kép: az egész épület vérben ázik, miközben félbevágott holttestek, fej nélküli hullák és menekülni próbáló, torz emberi testek halmai között gázol. Érzi, hogy nem ő az, érzi, hogy másvalaki irányítja a testét. Érzi, hogy ez még csak előjátéka mindennek.

Picture

– Mi történt, testvér, elpuhultál?
George hirtelen felkapta a fejét a hangra. Senki sem volt vele, az egész mellékhelyiség üres volt, mégis pontosan tudta, ki szólt hozzá.
– Hagyj engem békén! – George a halántékát kezdte el masszírozni.
– Dehogy hagylak, dehogy is. Még csak meg se forduljon a fejedben!
– Takarodj!
– Így hálálod meg, amiért segítettem neked?
– TŰNJ EL! – kiabálta George, majd amilyen gyorsan a fejét a falba csapta, olyan hirtelen repült szét apró darabokra a mosogatótálcára helyezett, retkes hamutartó. George félelemmel a szemében nézett a tárgy hűlt helyére.

Picture

– Mondom, hogy elpuhultál.
– Nem puhultam el! – kiáltott vissza George. – Meg sem kellett volna ennek az egésznek történnie. Meg sem kellett volna jelenned.
– Ha nem segítek, a halálsoron végzed.
– Te ölted meg Evát! Azt, akit szerettem. Akiért bármit megtettem volna. Miattad ítéltek volna halálra. Ha te nem vagy…
– Akkor a kis ringyód egy másik férfi karjaiban köt ki. A helyedben inkább megköszönném, amiért segítettem.
George egyszerűen nem bírta felfogni, hogy képes valaki így vélekedni egy olyan dologról, ami akárhogyan nézve is borzalmasnak tűnik. Eva talán megcsalt engem, de nem öltem volna meg. Sohasem akartam, hogy meghaljon.
– Dehogyisnem.
Aztán a rendőrség. Atyavilág, mit művelt ott Jake! Megszöktetett, miközben megölte azokat az embereket!

Picture

George sokszor eltűnődött, mióta a testvére megjelent neki, vajon mi lett volna, ha mind a ketten életben maradnak születésükkor. Ha George nem fojtja meg önhibáján kívül a saját köldökzsinórjával az ikertestvérét. Akkor is ilyen lenne huszonhárom évesen, mint most? Talán az apja nem tekintene rá úgy, mint egy gyilkosra. Akkor is teletetováltatta volna magát mindenféle borzalommal? Tetoválást mindig is akart, de nem efféléket. Ilyeneket sohasem. Akkor is megváltozott volna annyira, hogy Eva rettegjen tőle? George belegondolni sem mert, mi lett volna, ha a tulajdon testvéréből válik sorozatgyilkos a szeme láttára. A család nem bírta volna elviselni. Sem George. Még így is borzalom, hogy bennem él tovább.

Picture

Fél nap telt el a rendőrségi mészárlás óta – a sajtó így nevezte el ezt az eseményt –, de George még mindig nem tudta, mitévő legyen. Ha feladja magát, nagy valószínűséggel a testvére ismét támadásba lendül, és lemészárol rengeteg ártatlant. Öngyilkos pedig nem tud lenni. Jake nem engedi.

Picture

A raktárépület a város szélén helyezkedik el. Egy lélek sem használja azt az utat, George most mégis egy autó hangját hallotta meg. Nem egy elhaladó autó távolba vesző brűgését. Egy parkoló autó hangja ez. Valaki a raktárépülethez jött.
Csak ezt ne! George nem véletlenül választotta ezt az elhagyatott helyet, már emlékszik rá, miért is bujkál éppen itt: hogy ne bánthasson senkit. Bármennyire hatalmasis Jake, George testét nem bírja teljes mértékben uralni. De már érzi, hogy Jake ereje lassan túlnő tulajdon testén is.
A kocsi kerekei alatt ropogott a frissen lehullott hó és a kavicsok keveréke. George a fejét markolta, a hangokat akarta kiűzni, amelyek megállás nélkül ostromolták.

Picture

Jake érzi a friss hús szagát…
George tekintete homályosodni kezdett. Érezte, ahogy a végtagjai zselévé válnak, miközben a feje megállás nélkül zakatolt. Hirtelen erősebbnek érezte magát, a hangok suttogtak, és ő maga már csak engedelmeskedni tudott nekik. És testvérének.
Pár pillanat múlva már új emberként pillantott fel.

Picture

​– Ideje újra játszani – szólalt meg Jake.
***
​Az Állami Rendőrkapitányság épületében még mindig tartott a helyszínelés. Harry Allmann a hét kirendelt halottkém közül elsőként érkezett ide nem sokkal a tömegmészárlás után, és azóta megállás nélkül dolgozik.  Már az összes holttest iratait átnézte, értesítették a hozzátartozókat – a legtöbbjükkel maga Allmann beszélt és közölte a hírt –, emellett a nyomozókkal együtt próbálták kitalálni, hogy mi a fene történt itt pontosan.

Picture

Allmann értetlenül állt a történtek előtt. Tizenkilenc éve dolgozik halottkémként, de még egyszer sem látott ekkora méretű és ilyen borzalmas tetthelyszínt. A falakat vastagon beborította a vér, a padlón szinte sehol sem volt tiszta folt. Mindenfelé belsőségek, testrészek repültek szét, több testhez csak méterekkel arrébb találták meg a hozzájuk tartozó végtagokat. Mintha egy hatalmas bomba robbant volna minden ember szervezetében, ami nem történhetett meg, mivel robbanóanyagot nem találtak a helyszínelők, és semmiféle robbanás okozta roncsolódást nem találtak egy áldozatnál sem. Egész egyszerűen minden ismert fegyver nélkül… csak úgy kettévágták őket…

Picture

​Senki sem értette, mi történhetett itt. Talán Allmann kapiskálhatott valamit, de még ő maga sem volt biztos az elméletében. Abszurd az egész, még végiggondolni is fölösleges. Munkájának célja a racionális adatok által meghatározott szakvélemény, ami alapja egy gyilkosság felderítésének. De itt még csak arra sem tudott rájönni, hogy miféle lény végezhetett efféle pusztítást.

Picture

​A rendőrök az egész várost lezárták, mindenkit ellenőriznek, aki ki- és belép a város területére, emellett rendőrhelikopterek keresik a városban az elkövetőt. Egy darab elkövetőt, könyörgöm! Egy ember nem képes száz embert megölni negyed óra leforgása alatt. Allmann meg volt győződve róla, hogy a keresést vagy több emberre kell kiterjeszteni, vagy pedig az az egy ember nem ember.
Már este tizenegy órára járt az idő, amikor a rendőrség kapott egy újabb segélykérést. Egy rémült nő telefonált be a rendőrségre, aki elmondta, hogy az a férfi követi, aki elkövette a rendőrségi mészárlást. Miután gyors, pontos személyleírást adott, a rendőrség azonnal elindult a nő tartózkodási helyére.

Picture

​Épp a város egyik sikátorában bujkál.
***
​– Most mégis minek kell megállnunk itt?

Picture

​Nancy hangja dühösen szelte a levegőt, miközben kiszállt az autóból, ügyelve, hogy kék estélyi ruhája ne koszolódjon össze. Épp egy éjszakai buli helyszínére tartottak, amikor két barátja, Peter és Justin úgy döntöttek, megállnak pár percre.
– Hugyoznunk kell, bébi! – kiabálta már az épület tövéből Peter.
– Pár perc, és ott lennénk, srácok! – De ezt már nem hallották a férfiak. Vagy csak nem akarták.

Picture

Nancy egyszerűen nem értette a barátait. Én vagyok a nő, mégis ők azok, akik nem bírnak ki egy óra autóutat. Ráadásul pont most kellett itt megállniuk, amikor az egész város retteg a mészárostól!

Picture

​Mikor ez eszébe jutott, hirtelen a barátai után pillantott. Ő az autó mellett didergett a tavaszi fagyban, Peter és Justin pedig az elhagyatott épület oldalába vizelt. Hetek óta tervezgetjük ezt a bulit, mondta Nancynek Peter, mikor a nő aggodalmát fejezte ki az induláskor, egy zavarodott faszi nem fogja tönkretenni nekünk a szórakozást. Ő mindig is félvállról vette a dolgokat, Justin pedig követte, mint valami kiskutya. Nancy pedig ott maradt egyedül, független nőként az aggodalmaival, ami csak fokozódni látszott, mikor megpillantott egy alakot az épület oldalában osonni.

Picture

​– Peter! – Nancy hangja inkább egy kismacska nyávogására hasonlított, a két férfi meg se hallotta. Le sem vette a szemét az alakról, aki a következő pillanatban, mintha tudta volna, hogy őt nézi, hirtelen megfordult, és a szemébe nézett. Nancy azonnal sikítani kezdett.

Picture

​De Jake már elkezdte a kis játékát.
***
​– Minden erőt azonnal mozgósítani! Minden szabad egység, aki a helyszín közelében tartózkodik, azonnal zárja le a környéket! Vigyázzanak magukra! Az az ember veszélyes!

Picture

​Harry Allmann csak kapkodta ide-oda a fejét, miközben az épületben tartózkodó összes rendőr egy emberként özönlött ki a főbejáraton. Csupán néhányan maradtak. Kezdők, gondolta Allmann. És én nem maradok itt. A férfiban hirtelen megjelent a kíváncsiság és az akarat szikrája. Munkája során, valahányszor egy hullát raktak le az asztalára, mindig rájött, hogy mi végzett velük. Most nem. A saját szemével akarta látni, hogy mégis ki végzett velük. És hogyan.

Picture

​Egy mellette elszaladó rendőrt gyorsan megállított.
– Hol van még szabad rendőrautó?
– Veszélyes, uram. Nem jöhet velünk!
Allmann szemüveglencséje ijesztően megvillant. Szeme szikrákat szórt a rendőrre, aki a tekintetétől összehúzta magát. Allmann menni akart, méghozzá bármi áron.

Picture

​– Még szép, hogy magukkal mehetek.
***
Jake úgy érezte, most újra kiteljesedhet. George órákon keresztül visszafojtotta, de ennek most már vége. Itt van ez a három ember, akiknek sejtésük sincs, hogy pár percen belül véget ér nyomorult kis életük. Talán mind a háromnak van otthon családja. Gyerekeik nincsenek, nem elég tökösek ehhez. De az anyjuknak biztosan hiányozni fognak. Annál jobb. Az érzés, mikor megszűnik egy fontos élet a saját kezed által, felemelő.

Picture

​Előlépett a mellékhelyiségből, és még pár méteren keresztül a fal oldalához tapadva araszolt a két vizelő férfihoz. A nő, akik szintén velük jött, az autónál vacogott a hidegben. Jake-en ugyanaz a rövid ujjúpóló volt, mint amiben megszökött a rendőrségtől. És egy csöppet sem fázott. Fűtötte a gyilkolási vágy.

Picture

Ahogy egyre közelebb és közelebb lépett a két férfihez, érezte, ahogy a kocsinál a nő figyeli őt. A tekintete vizslatta, mintha egy olyan lény elevenedett volna meg a szeme láttára, akiről nem hitte volna, hogy létezik. Jake-et szórakoztatta ez, ezért egész testével a nő felé fordult. Felismert engem. Mikor megpillantotta a rémült tekintetet, a legörbülő ajkat, és meghallotta feltörő sikolyát, Jake hangosan felkacagott. Na, ezért megérte várni!
A két férfi csak ekkor vette észre Jake-et. A rémülettől ledermedtek, minden bizonnyal ők is nézték a híreket a nap folyamán. Retinájukba beleégett az arcom. Annak az arca, aki megölt közel száz embert. Még jobb! Tisztában lesznek vele, hogy ki végez velük

Picture

​Futásnak eredtek, Jake lassú tempóban követte őket. A kocsi felé iramodtak, majd amint beszálltak, mit sem törődve azzal, hogy harmadik társuk, a kék ruhás nő nincs velük, beindították a motort. Az fájdalmas hangon felbrűgött, mintha a jármű is érezte volna a közeledő halált. A sofőr rátaposott a gázra, nem váltott hátramenetbe, nem érdekelte, hogy elgázolhatja a férfit.

Picture

​Amint megindult, a kocsi valósággal kilökte magából a két férfit. Fájdalmas puffanással értek földet. Az egyik velőtrázó sikolyt hallatott, amit borzalmas reccsenés követett. Eltört a gerince. Kitűnő! A másik kúszva próbált felállni, de amint két lábra emelkedett, azok mintha a földhöz lettek volna láncolva. Hiába erőlködött, nem bírt megmozdulni. Jake, mintha nem törődne a rúgkapáló férfival, elindult a lebénulthoz.
Jake félelmetes árnyékként magasodott a sikoltozó férfi fölé. Tekintetével fürkészte arcának utolsó rezdüléseit, mimikáját. Az életét fürkészte. Majd Jake elvigyorodott.

Picture

A következő pillanatban a férfi feje több méterrel arrébb ért földet.
Kacagása keresztülhasította az éjszaka fagyos levegőjét. Jake úgy érezte, minden egyes kioltott élettel megtisztítja az emberek világát. Az emberiség kész a pusztulásra. És itt vagyok nekik én.

Picture

​– Könyörgöm, ne bántson!
Jake hirtelen a másik férfi felé fordult, aki összegörnyedve feküdt a földön. A könnyei hosszú csíkokban folytak az arcán, a nadrágja pedig vizelettől bűzlött. Jake elindult felé, mire a férfi még jobban belekezdett a könyörgésbe.
– Kérem, ne! Ne bántson. Megteszek mindent, kérem ne!

Picture

Aztán megállt, két méterre tőle. Arcán gonosz vigyor ült, mikor a férfi felnézett rá. Jake keze lassan emelkedett, majd mutatóujjával a feje fölé intett.

Picture

A földön fekvő férfi utolsó képe ebből a világból, hogy a feje fölött lebegő autója a testére zuhan. A csontok és belsőségek szimfóniát játszottak, ahogy a jármű összelapította a férfi testét.

Picture

​Perceknek tűnő pillanatokig Jake mozdulatlanul állt a jármű előtt, amely alatt a férfi felismerhetetlenségig összeroncsolódott teste hevert. Arcán az elégedettség, az öröm foglalt helyet, miközben a gondolataiba is csak az furakodott be, hogy az utolsóval hogyan is végezzen.
​Jake megfordult, majd elindult a város felé.
***
Nancy úgy indult neki ennek az estének, hogy az éjszakai élet egyik legelőkelőbb bárjába megy, ahol aztán eleget iszik ahhoz, hogy egy férfit megismerjen. Peter régóta be akart nála vágódni, de Nancynek sohasem jött be. Justin meg meleg volt, így hát neki is lettek volna futó tervei az estére. De ki tudja, mit tett velük az a szörnyeteg.

Picture

​Most egy kuka mögött reszketett a félelemtől és a hidegtől. Egész teste leizzadt, szinte érezte, ahogy az izzadságcseppek ráfagynak csupasz bőrére. Ruhája szegélye mocskos lett, mikor lerövidítette az utat a városig. De tudta, érezte, hogy a gyilkos még így is a nyomára fog bukkanni.

Picture

​A rémülettől elfelejtette, hogy a ruhája rejtett zsebében pihen a telefonja. Mindig oda dugta el, ha ezt a ruhát vette fel. Remegő kézzel kivette, majd tárcsázta a rendőrséget. Sírva könyörgött, hogy azonnal jöjjenek érte, mert a gyilkos üldözi. A rendőrség gyors személyleírást kért Nancytől, aki tökéletesen körülírta azt, aki követi. Mindent elmondott, amit a tévéből kihagytak. Ott csak az arcot mutatták. Ez rögtön meggyőzte a rendőröket, és komolyan is vették a telefonhívását. Miután elmondta, hol rejtőzködik, letette a telefont, és halvány reménysugárként látta, hogy megmenekül.

Picture

A sikátorban hirtelen megjelent valaki. Az árnyéka hatalmas, arcnélküli szellemként nyújtózott végig a talajon. A nő rémülten pillantott az árnyékra, és érezte, ahogy a vizelete lassan átnedvesíti a gyönyörű, kék estélyi ruháját.
– Tudom, hogy itt vagy, szivi. – A férfi hangja borotvapengeként szelte végig a sikátor fagyos levegőjét. A nő zokogni kezdett a félelemtől.
– Hiába sírsz, csak erősebb leszek tőle.
Nancy még inkább rázendített. Az egyetlen dolog, amivel az életébe kapaszkodhatott volna, az a rendőrség, de ő már rég halott lesz, mire kiérnek. Összegömbölyödött, és úgy zokogott tovább.

Picture

A férfi lépteit egyre közelebbről hallotta, míg végül hirtelen abbamaradtak. Nancy tudta, hogy ott áll mellette, mégsem mert felnézni rá. Hiába élte úgy az életét, hogy bármelyik pillanatban végezhet vele akármi, a halál árnyékában mégsem mer felnézni a Kaszásra. Élni akarok, nem akarok meghalni. Huszonhat éves vagyok, ne most! Kérlek, hadd éljek még!

Picture

​A csend őrjítő volt, csak a saját zokogását hallotta. Egy perc elteltével már saját akaratából nézett a felette tornyosuló Jake villogó szempárjába.
***
A rendőri osztag alig egy percre volt már csak a sikátortól. Harry Allmann végtelenül izgult, hálát adott azért, hogy most nem ő vezette a kocsit, különben egy ház oldalfalába épülve végezte volna. Kíváncsi volt, ki vitte véghez azt a ​mészárlást, és kíváncsi volt, hogy mivel. Az egész történelem legrejtélyesebb és legbrutálisabb gyilkosát fogja perceken belül látni. Minden álma valóra válhat.
– Már ott is vannak – mutatott egy járőr a sikátor irányába. – A közelben járőröző kollégák azok.

Picture

​Allmann szinte extázisba esett. Mindjárt láthatom. Lábával dobolt a hátsó ülésen, de még így is ugrándozott volna örömében. A hab a tortán már csak az lenne, ha megkapná a gyilkos hulláját boncoláskor. Ha láthatná azt az eltorzult agyat, amelyben kilencvenhét ember megölésének tervei vannak. Vajon milyen rendellenessége lehet?

Picture

​Amint megálltak, elsőként szállt ki a kocsiból és iramodott neki, de abban a pillanatban hátrébb tolta a sofőr.
– Nagyon kérem, uram, hogy most már hallgasson a szakértőkre, és maradjon messze. Lehet, hogy fegyvere van.
Ahogy ezt kimondta, el is dördült egy fegyver.
***
​– A kurva anyádat!

Picture

​Jake azonnal a karjához kapott, amin áthatolt a golyó. Fájt, de közel sem annyira, mint normális esetben. A vér lassan bugyborékolt elő a sebből.
– Emelje fel mind két kezét, különben újra tüzelünk! – hangzott egy mély, reszelős hang többszörös hangosításban a járőrkocsi hangszórójából.
– Kapjátok be!

Picture

​Ahogy ezt kimondta, a rejtőzködő nő egy szempillantás alatt a levegőbe emelkedett. A nyakát kezdte markolászni, amit a láthatatlan kezek tartottak. Az összes rendőr megdermedt a látottaktól. Még életükben nem láttak ehhez foghatót.
– Próbáljanak még egyszer meglőni, és esküszöm, hogy ez a ribanc itt fog megdögleni!

Picture

És most vajon mihez kezdenek?, tűnődött Jake. Nem tudják megölni, túl erős ahhoz. Amint egy újabb golyó repül felé, ugyanazzal a sebességgel visszaküldi. Az előbb nem figyelt, túlságosan is a nőre koncentrált. De most már készen állt az ellentámadásra. Vagy csak egyszerűen öljem meg őket, ahogy a társaikkal tettem?

Picture

A karja még mindig zsibbadt, de már nem fájt. Kezét a sebre nyomta. A vére hosszú folyóként kanyargott végig a kézfején, szája vigyorra rándult a látványtól. Mindig is imádta a vér látványát. A sajátját, másét. A vért, ami élteti az embereket. A vért, ami mindenkiben ott csörgedez. A vért. A vért. A vért…

Picture

Olyannyira elragadta a saját, perverz gondolata, hogy csak arra lett figyelmes, mikor a mellette lebegő nő kettészakítva, élettelenül hullott a földre. Egyáltalán nem lepődött meg saját magán, inkább izgatta a látvány, amely a szeme elé tárult. A kettészakadt, világos hajú nő. Vörös ajakkal. Ugyanolyan pózban feküdt, mint egykor Eva. Az a ribanc Eva.
Az én Evám…

Picture

Amikor George a rendőrökből álló sorfalra emelte rémült, megtört tekintetét, csak elborzadt embereket látott, kiélesített fegyverekkel. Látták, mit csináltam. Látták, mi is vagyok valójában. De nem is én tettem! Jake volt…

Picture

​George észrevette, hogy egy szemüveges férfi laborköpenyben ott áll a rendőrök mögött. Szemüvege ijesztően csillogott, méregette őt. Gondolatai a látottakon pörgött. Nem rémült meg tőle, nem gondolt a legrosszabbra. Csodálkozott a látványon. Harry Allman látta, hogyan csinálta, amit csinált, és nem rémült meg tőle. A sejtése beigazolódott.

Picture

​A következő pillanatban az összes fegyver egyszerre sült el.

 

 Vége!

Írta és illusztrálta: juhaszgaga

 

Apagyilkos

Írta: Marcello
Illusztrálta: juhaszgaga
16 éven aluliaknak nem ajánlott!

When you feel my heat
Look into my eyes
It’s where my demons hide

/Imagine Dragons – Demons/


Sötét van a szobában. A nappalit átjárja a gyűlölet és a halál kísérteties keveréke. Rémült tekintettel meredek az áldozatomra. A teste kiszolgáltatottan fekszik előttem. Érzem, hogy majd megteszem, és érzem, hogy tetszeni fog. Egyedül az ijeszt meg, hogy nem ijedek meg. Az egész testem remeg az izgatottságtól, a kés szinte táncot jár a kezeim között. Talán ő is alig várja, hogy végre áthatolhasson az áldozata bőrén, megcsiklandozza a belső szerveit, majd egyetlen mozdulattal elvegye az életét. Nem kell rá sokat várnia.
Miközben megteszem, szüntelen rajongást és csodálatot érzek ez iránt a furcsa gépezet iránt. Végzek vele: szapora szíve egyszerre megszűnik dobogni, lélegzetvétele örökre abbamarad, testének melege azonnal hűlni kezd. Kihúzom belőle a kést, majd elgyönyörködök ezen a csodálatos látványon. Az egész arcomat beteríti a sötétvörös vér, de nem akarom letörölni róla. Át akarom élni, érezni akarom azt a keserédes fájdalmat, amit okoztam. Hiszen egyedül a fájdalom az, amit nem érzek: az örömön és a megkönnyebbülésen kívül nincs már bennem semmi. Csak az üresség.
***

Picture

2015. augusztus 12. szerda 02:11

Álmában Soma vérengző fenevadak között bóklászott a vörösen izzó pázsiton. Egy óriási asztali lámpa fénye világított a szemébe iszonyú intenzitással, mintha egy felnagyított vallatószobában lenne. A vicsorító állatok sűrűjében bóklászva nem volt több egy szimpla, egész testében gyenge prédánál, aki most a szürreális fények hatására még a látását is csaknem elvesztette. A tehetetlensége rémisztően valódinak tűnt. Egyetlen lépéssel sem tudta volna megváltoztatni a sorsát, mert az elkerülhetetlen – ezzel tisztában volt.

Picture

A vadállatok hirtelen vérfagyasztó üvöltésbe kezdtek, és Soma egyszerre iszonyatos fájdalmat érzett az agyában, mintha tőrt forgatnának benne. A föld megremegett, a vörös pázsit kettényílt a harmatgyenge lábai alatt, ő pedig zuhanni kezdett a feneketlen mélybe, ahonnan származott. Üvölteni akart, segítséget kérni, de egy gyengéd női kéz befogta a száját, és örökre elhallgattatta. A háttérben hangzó állatmorgások egyre csak erősödtek, mígnem egy furcsa ritmust kezdtek kántálni, ami leírhatatlanul hasonlított valamire… Mikor Soma rájött arra, hogy ez a csengőhangja, addigra az álma véget ért.

Picture

Szapora levegővétellel ült fel az ágyában. A szíve vadul kalapált, amitől néhány végtelennek tűnő pillanatig azt hitte, infarktust kap. Beletelt egy kis időbe, mire realizálódott benne a helyzet, majd egy villámgyors mozdulattal felvette a szüntelenül üvöltő telefonját.
– Mi a fasz van?
– Kurva nagy a gáz, Soma – Zaklatott, sírástól remegő női hang szólalt meg a készüléken keresztül, de Soma még így is felismerte a hozzá tartozó személyt. – Meghalt… Megölték!
– Rohadt késő van, feküdj vissza aludni…
– Megölték, nem érted? – A kétségbeesett kiáltása hallatán Soma hátán végigfutott a libabőr. Most már egyértelmű volt, hogy a lány nem viccel.

Picture

– Adri, lassíts! Miről beszélsz? – kérdezte hitetlenkedve. – Kit öltek meg?
– Apát – felelte Adri sírástól remegő hangon, és amint kimondta, egyszerre fülsüketítő mennydörgés rázta meg az éjszaka csendjét, mintha valaki megkomponálta volna.
– Jézusom… Hol vagy?
– Otthon.
– Azonnal odamegyek – válaszolta határozottan, majd bontotta a vonalat.
***

Picture

2015. augusztus 12. szerda 02:37

Adri eddigi tapasztalatai szerint Somának még sosem tartott húsz percnél tovább odaérni a házához, de most mintha órák teltek volna el a telefonhívás óta, pedig egy ilyen rettenetes helyzetben az ember elvárná, hogy a segítség minél hamarabb megérkezzen. Fogalma sem volt, pontosan mennyi ideje ülhet mozdulatlanul a szobája sarkában kuksolva, de a zsibbadást már az összes végtagjában erőteljesen érezte. Hideg volt, az eső vadul dobolt a tetőablakon, miközben villámok szelték át az éjsötét eget. Az egész tisztára olyan, mint valami szar horrorfilmben, futott át az agyán a gondolat.

Picture

A váratlanul megszólaló csengő hangja robbanásszerűen frissítette fel benne a rémületet. El kellett telnie egy kis időnek, mire mozgásra bírta a félelemtől remegő lábait. Miközben végighaladt az aránylag rövid, hófehér folyosón, fél szemmel a falra kiakasztott családi képekre pillantott, és váratlanul torz emlékképek törtek rá az eddig elfeledettnek hitt gyerekkoráról. Furcsa belegondolni, hogy a fotókon mosolygó kis szőrös, mogorva alak most már a nappali kéretlen berendezésévé vált. Az édesapja élettelen teste hátborzongató látványt keltett az egyébként is zsúfolt szobában, mintha egy beteg elme képzelete elevenedett volna meg a műszálas szőnyeg közepén. Rettenetes volt, és egyben gyönyörű.

Picture

– Jöttem, ahogy tudtam – szólalt meg levegőt kapkodva Soma, miután bejutott az ajtón. Egy másodpercig úgy tűnt, mintha folytatni akarná a mondatát, de a küszöbön megtorpanva döbbenten bámulni kezdte Adri édesapjának mozdulatlan alakját. A tettre készség és a zavarodottság különös keveréke vegyült az arcán.
– Francokat jöttél – üvöltötte Adri. – Nézd meg! Nézd meg mit tettek apával! Megölték…
Somának láthatóan kellett egy kis idő, mire szóhoz tudott jutni.
– Biztosan meghalt? Megbizonyosodtál róla?
– Szerinted úgy néz ki, mint aki annyira kibaszottul életben lenne?

Picture

Adri óvatosan, kimérten rápillantott a testre. A látványtól ismét végigborsódzott a hátán a libabőr, mintha nyakon öntötték volna egy vödör jeges vízzel. Az egész nappali vérben ázott. Nemcsak a fal, de a bútorok is átvették a folyadék élénkvörös színét. Az üvegasztal apró darabkái a parkettán elszórva feküdtek, mellettük az eldőlt fotel és a kettétört függönykarnis erősítette a festői, horrorisztikus képet. Mindezt az édesapja hullája koronázta meg: a körülötte lévő tárgyakhoz hasonlóan egy egyszerű bútordarabként feküdt a szoba közepén. Egyedül és halottan.

Picture

Kisvártatva Soma pár megfontolt lépést tett a holttest felé, olyan halkan, mint egy hangya. Leguggolt, és hosszú percekig csak vizsgálta a helyzetet, majd az ujjait a nyaki ütőérhez szorította.
– Meghalt.
***

Picture

2015. július 6. hétfő 15:22

– Utálom a kakaót – fintorgott Adri. – Ha csak kakaójuk van, akkor miért azt írják az itallapra, hogy forró csoki? Ez kibaszottul kakaó, és akárhányszor is kóstolgatom, mindig kibaszottul kakaó marad.

Picture

Soma egy széles mosoly keretében mélyet sóhajtott. Ott ültek a kedvenc kávézójuk udvarában, ahová majdnem minden héten elmentek, Adri mégse volt képes megjegyezni az itteni tradíciókat. A forró csoki sosem tartozott a hely erősségei közé, csakúgy, mint sok más, de sosem az egyedi ízvilág miatt jöttek ide. Elsősorban a stílusos berendezés vonzotta őket ebbe a kávézóba, valamint az általánosságban lejátszott, ’80as éveket felidéző zene. Valami, amitől képes vagyok megőrülni, gondolta derülten Soma.
– Cseréljünk? – ajánlotta fel. – Kéred a sörömet?
– Dehogyis! – fintorgott. – Utálom a sört.
– Mi van veled? Ma mindent utálsz.
– Nem mindent – mosolyodott el, majd heves gyorsasággal megcsókolta a fiút.

Picture

Átadta magát az érzésnek. Elveszett a lány édes ajkaiban, de az eufórikus pillanat közben iszonyatos gondolatok cikáztak a fejében. Adri hirtelen történő szexuális tettei sokszor a leglehetetlenebb helyzetben fejeződtek ki, ahogy most is. Tekintete gyakran arról árulkodott, mintha birtokba akarná venni Somát, a saját kinevezett rabszolgáját, hogy perverz utasításokat adva elégítse ki a saját beteges vágyait. A lány időnkénti cselekedetei rémületet keltettek benne, de ezt igyekezett betudni az élénk képzelőerejének. Ostobaság, hiszen ez csak egy egyszerű csók. Miért kell mindent továbbgondolni? – ezekkel a szavakkal nyugtatgatta magát, de a félelemmel vegyült aggodalma ugyanúgy megmaradt. Vérengző vadállatként támadta le a legalkalmatlanabb pillanatokban.

Picture

– Ez a kakaó viszont tényleg egy szar – nyugtázta a csók után Adri. – Lehet amúgy, hogy igazad van. Ez nem az én napom. Valériát is képes lettem volna megfojtani. – Rágyújtott egy szál cigarettára.
– Megfojtani? – kérdezett vissza szórakozottan Soma. – Szerintem meg tökre jó arc volt.
Adri öngyújtója hangos puffanással érkezett az asztalra.
– Tök jó arc? Szórakozol velem? – mélyet szippantott a cigibe, majd kifújta a füstöt. – Látod te egyáltalán, hogy néz rád az a ribanc? Szinte megbasz a szemével.
– Nem mondod komolyan, hogy féltékeny vagy?
– Már hogyne lennék féltékeny? –rázta ingerülten a fejét, mintha valóban nehezére esne elhinni a tényeket. – Ti pasik sosem veszitek észre, hogy mi a helyzet. Ha tekintettel dugni lehetne, akkor az ő arca állandóan terpeszben állna előtted.
Soma akaratlanul is felnevetett.
– Te komolyan meg tudnád fojtani őt, igaz?

Picture

Adri gyanúsan méregetni kezdte a fiú arcát, mint egy macska. Összehúzta a szemét, és tűnődve megnyalta a száját. Láthatóan idő kellett neki, hogy átgondolja a választ, de mindez Somát rettentően szórakoztatta. Igen, kedvesem, a „komolyan” kifejezést a szó legkomolyabb értelmében gondoltam, nevetett magában. Megrémít a kérdés, igaz? Megrémít, hogy elég közel engedtél magadhoz egy olyan embert, aki átlát a viselkedésed látszólagos jelentésén. Szokj hozzá, mert ettől csak rosszabb lesz!
– Nem – bökte ki végül két slukk között. – Én nem tudnék embert ölni.
– És ha muszáj lenne?
A lány hirtelen felszisszent, mintha maga a feltételezés is sértené az önérzetét. Igazán jó színész vagy, édesem.
– Mi az, hogy muszáj? – kérdezett vissza. – Ki kötelezne rá?

Picture

Soma töprengve vakargatni kezdte a borostás arcát. A válasza előtt végigmérte a vele szemben ülő barátnőjét, és most valahogy közel sem tűnt olyan csodaszépnek, mint amilyennek szinte mindig látja. A máskor gyönyörű, hosszú világosszőke haja most kissé kócosnak tűnt a nőies, kerek arcán. A smink is túlzott élénkséggel került rá, pedig többnyire igyekszik minimalizálni a természetellenes festék használatát. Ez a látvány korántsem tetszett Somának, így méginkább ösztönözve érezte magát arra, hogy megkérdezze:
– Ha bűntudat nélkül megölhetnéd őt, és még csak le se csuknának érte… Megtennéd?
– Nem tenném – válaszolta felháborodva. – Milyen kérdések ezek? Nem kívánom Valéria halálát, akármennyire is rühellem a képét. Ha mindenki meghalna, aki nem szimpatikus, nagyon kevés lakója lenne ennek a bolygónak.
– Ez jogos – dőlt hátra Soma, de egyáltalán nem nyugtatta meg a válasz. – Tehát a bűntudat mellőzésének lehetőségével sem ölnél meg soha senkit, igaz?
– Azért azt nem mondanám – felelte, és valamilyen megmagyarázhatatlan gonoszság csillant meg a szemében.
Megvagy!
– Nocsak. És mégis ki lenne az?

Picture

Adri kiszívta az utolsó slukkot a cigarettájából, majd egy nagy sóhaj kíséretében elnyomta a hamutartóban.
– Az apám – mondta, majd szélesen elmosolyodott.
***

Picture

2015. augusztus 12. szerda 02:45

– Meghalt – bökte ki végül Soma. Mindez úgy hangzott, mint egy bírósági ítélet. Nyers volt, kimért, és meg sem próbálta elfedni az igazságot.
Adri kifejezéstelen arccal nézte végig a folyamatot, miközben bal kezével a jobb felkarját vakarta. Ennek azonban nem egy egyszerű viszketés lehetett az oka: olyan intenzitással karmolta a bőrét, hogy kisvártatva vérezni kezdett; a folyadék kövér cseppekben folyt végig rajta.
– Mi a francot művelsz? – kérdezte elborzadva Soma, miközben közelebb lépett a lányhoz.
– Kit érdekel, hogy én mit művelek? – üvöltötte kétségbeesetten, majd idegesen járkálni kezdett. – Meghalt! Mit számít ez ilyenkor?

Picture

Soma megrázta a fejét.
– Rohadtul számít – válaszolta ingerülten, majd rövid szünet után folytatta. – Hívtad már egyáltalán a rendőröket?
– Hívtam, de kurvára kisípolt a telefon. Kisípolt, vágod? A rendőrség, akit bármikor hívhatsz, kisípolt engem!
– Mi az, hogy kisípolt? Ilyen nincs – felelte homlokráncolva, majd kezébe vette a mobilját, arrébb sétált a test felé, és a füléhez emelte a készüléket. Adri remegő szájjal nézte végig, amint a barátja a fejét rázva tér vissza hozzá. – Tényleg kisípolt. Ez nagyon furcsa.
– Fogalmam sincs, mit csináljak – mondta megtörten, és egy pillanatra úgy tűnt, hogy a könnyeivel küszködik.

Picture

Megállította szapora lépteit, majd feszült gyorsasággal masszírozni kezdte a homlokát. Jobb kezéről még mindig folyt a vér, de szemlátomást nem akarta letörölni, vagy csak az adrenalintól fel sem tűnt neki. Soma leült a lánnyal szembeni székre, majd egy darabig gyanúsan méregetni kezdte őt, mint egy rendőr a gyanúsítottját. Zaklatottan beletúrt a dús, gesztenyebarna hajába, aztán megtörte a csendet.

Picture

– Nincs ötleted, hogy ki tehette?
Adri olyan riadtan szegezte rá sötétkék szemeit, mintha el is felejtette volna az elmúlt percek történéseit.
– Nem, nincs – válaszolta egy leheletnyivel nyugodtabban, mint ahogy azt a tekintete elárulta. – Senkiről nem tudnám elképzelni, hogy ilyet tenne.
– Apádnak nem nagyon vannak ellenségei. Lehet, hogy rablásnak indult a dolog? – tűnődött hangosan, majd megrázta a fejét. – Mindenesetre muszáj elmennünk a rendőrségre, és személyesen bejelenteni, ha máshogy nem lehet.

Picture

– Azt nem! – kiáltott rá, mire Soma ijedten összerezzent. – Nem hagyhatjuk így itt.
– Akkor menjek el egyedül?
– Ne! Nem hagyhatsz itt, baszki.
– Akkor mégis mi a szart csináljunk? – kérdezte ingerülten.
– Kurvára nem tudom, oké? – kiáltotta Adri égnek emelt kezekkel, és ekkor egy pár pillanat erejéig tisztán látszódott a jobb könyökére rászáradt sötétvörös vér.
Soma megdöbbent arckifejezéssel konstatálta azt, amit eddig nem vett észre.

Picture

– Mi van a könyöködön? – kérdezte gyanakvással a hangjában.
Adri összeráncolt homlokkal vizsgálgatni kezdte a könyökét, majd meglepetten felemelte a szemöldökét.
– Baszki – sóhajtotta. – Annyit vakartam a kezem, hogy kivérzett.
– Na ne szórakozz már! – üvöltött felháborodottan, majd felállt, és feszes tempóban körözni kezdett az asztal mellett.
– Ne üvöltözz már velem, te idegbeteg!
– Idegbeteg? – kérdezett vissza fölényes nyugalommal. – Te magadnál vagy? Tudod, már azóta gyanús nekem a dolog, mióta idejöttem, de most már elég biztos vagyok benne. Azt hiszem, veled ellentétben nekem lenne ötletem arra, ki ölhette meg apádat.

Picture

Adri arcára egy pillanatra mintha kiült volna a rémület, de kisvártatva az érzelem felett a meglepődöttség vette át az uralmat. Pár nyugtató másodpercre lehunyta a szemét, majd megkérdezte:
– Ki?
Soma élesen rászegezte a lányra a tekintetét. Olyan mélyen nézett a szemébe, mintha a tényleges igazságot kutatná. A legtöbbször jóképű, férfiasan sármos fiú arckifejezése hirtelen ijesztővé vált a gyengén megvilágított szobában.
– Szerintem te – mondta nyersen.
***

Picture

2015. július 6. hétfő 15:37

– Az apád? – kérdezte Soma meghökkenve.
Egyáltalán nem erre a válaszra számított. A szimpla gyanakvását felhasználva sejtette, hogy valóban létezhet a világon olyan ember, akinek Adri bűntudat nélkül a halálát kívánná, de a legmerészebb álmaiban sem gondolta volna, hogy ez a személy a tulajdon édesapja lenne. Soma előtt egyszerre megjelent a lány szépséges külseje mögött rejtőző elmebeteg fantom. Megnyílt neki, kitárta rozsdás ajtaját, ám azon keresztül nem a megvilágosodás fénye szűrődött át, hanem csak az indulat és a halál megtévesztő, hideg nyugalma.

Picture

– Igen, őt – válaszolta Adri, arcáról a szégyenérzet legapróbb jeleit sem lehetett kivenni. – Gyűlölöm, és néha tényleg úgy érzem, legszívesebben addig szurkálnám egy konyhakéssel, amíg el nem vérzik.
– Adri, basszameg, az apádról van szó! – Soma előrébb hajolt, és az arckifejezésével igyekezett nyomatékosítani minden egyes szót, amit kiejtett a száján. – A rohadt életbe, hiszen ő nevelt fel!
– Felnevelt? – kérdezett vissza hisztérikusan. – Mi a faszról beszélsz? Még olvasni se tudtam, amikor ő évekig szóba sem állt velem, pusztán azért, mert anyával akartam lakni. De a kurva életbe, nem anya kefélt félre, hanem ő! – Miközben beszélt, a kezeit jobbra-balra dobálva idegesen mutogatott. – Most pedig, hogy az utóbbi néhány évben végre ismét hajlandó beszélni velem, érezzem magam megtisztelve. Hát bekaphatja!
Mikor befejezte, ismét a cigisdobozához nyúlt, majd rágyújtott. Sűrű füst szállt a levegőbe.

Picture

– Nyilvánvaló és érthető a haragod – nyugtázta Soma türelmesen. – De megölni? Azért csak nem lennél rá képes, nem?
– Őszinte választ vártál tőlem – jelentette ki, majd hirtelen oldalra fordította a fejét, mintha egy eddig sosem észlelt látvány tárult volna a szemei elé. – De amúgy nem. Nem ölném meg, annyira azért nem gyűlölöm. De ha muszáj lenne választanom egy embert, akkor ő lenne az.
Soma lelki szemei előtt szinte víziószerűen megjelent, amint Adri a földön fekvő, már régóta élettelen édesapját döfködi egy éles késsel, mindezt széles, ördögi vigyorral az arcán. A látomása olyan valószerűnek tűnt, hogy egy pillanatra kirázta a hideg. Kezével a mostanra már felmelegedett sör után nyúlt, mélyet kortyolt belőle, miközben végig csak egyetlen gondolat ismétlődött a fejében: Ki ez az ember? A szerelmed – felelte egy másik hang, és Soma egyetértett vele.
***

Picture

2015. augusztus 12. szerda 02:52

– Te mégis miről beszélsz? – kérdezte Adri felháborodottan. – Komolyan azt hiszed, hogy én tettem? Egyáltalán hogy a faszba vádolhatsz engem ezzel? A saját apámról van szó!
– Igen, a saját apádról – felelte Soma jeges nyugalommal. – Az apádról, akit… Hogy is mondtad? Legszívesebben addig döfködnél egy konyhakéssel, amíg el nem vérzik.
– Micsoda? – kérdezte, majd értetlen arckifejezéssel hátrált néhány lépést. – Mikor mondtam én ilyet?

Picture

Soma gyanakvó tekintettel méregette a lányt. Most tényleg nem emlékszik, vagy csak ennyire ostoba? – tette fel magában a kérdést, majd szertenézett, és megpillantotta a mosogatóban lévő, tisztára mosott konyhakést. Ahogy megfogta, még érezte rajta a nedvességet. Elképzelte, amint ez a teljesen hétköznapi tárgy Adri apjának sűrű vérében úszkál, mintha csak a testének része lenne. Az égnek emelte, és hunyorogva vizsgálgatni kezdte.
– Ezzel csináltad, igaz? – suttogta alig hallhatóan, az eső erőteljes hangja ellenére azonban így is tisztára érthető volt minden egyes szó.
– Esküszöm, nem ismerek rád. – Adri kétségbeesetten rázta a fejét. – Hogy lennék képes megölni a saját apámat? Fogalmam sincs, hogy jutott ilyen őrültség abba a kibaszott eszedbe. Kurvára sosem mondtam olyat, hogy a halálát kívánom!
– Te teljesen hülyének nézel? – üvöltötte Soma. – Minden egyes szavadra emlékszem. Egy hónapja, mikor annál a kávézónál voltunk, akkor mondtad. Szó szerint azt mondtad, hogy megölnéd az apádat.

Picture

Adriba láthatóan villámcsapásként hasított a felismerés.
– És szerinted komolyan is gondoltam? Ismersz már annyira, hogy rohadt sok elhamarkodott dolgot mondok. Ebből az egy mondatomból már azt hiszed, én öltem meg? Remélem, nem rád fogják bízni a nyomozást, mert akkor kurvára nem a tettest tartóztatnák le.
– Rendben – bólintott szórakozottan Soma. – Akkor ezek szerint nem te voltál. Ha megengedsz egy kérdést: bánt téged, hogy nem te ölted meg?
Adri elborzadva meredt a barátjára, mint aki egy nagyon gusztustalan ételt készül ízesen megrágni.
– Mi a fenéről beszélsz? – kérdezett vissza már-már a könnyeivel küszködve. – Mit szórakozol itt velem? Meghalt az apám, hát nem látod?

Picture

Ennyi volt: az elmúlt óra történése egy hatalmas, jéghideg lavinaként zúdult rá Adrira, majd hirtelen kínkeserves, szívszaggató zokogásba tört ki. Egész testében remegni kezdett, mintha rohamot kapott volna, miközben kezeivel kétségbeesetten próbálta eltakarni a sírástól elcsúfult arcát. Soma letette a konyhakést az asztalra, majd óvatosan közelebb lépett a szerelméhez. Átölelte, és lágyan simogatni kezdte a hátát.
– Nem értem, miért sírsz – suttogta szomorúan. – Hiszen te akartad, hogy meghaljon.

Picture

A zokogás egy szempillantás alatt abbamaradt. Adri döbbenten szegte fel a fejét, és remegő szájjal a kedvesére pillantott. Összeállt a kép.
– Te tetted – mondta magabiztosan, majd kibontakozott a fiú öleléséből, és óvatosan arrébb lépett.
Soma elégedetten elmosolyodott.
– Lebuktam – tárta szét a kezeit szórakozottan. – És most mi lesz? Feljelentesz?
– Te rohadék – motyogta maga elé Adri, és remegő lábakkal egyre csak hátrált a fal felé. – Hogy tehetted?
– Hogy tehettem? – vonta fel a szemöldökét. – Drága szerelmem, talán én fogtam a kést, de te adtad az utasítást. Önszántamból sosem öltem volna meg az apádat, hiszen mindig olyan kedves volt velem.
– Milyen utasításról beszélsz? Sosem mondtam olyat, hogy öld meg apát!
– Ez igaz, hiszen te akartad megtenni.
– Nem! – üvöltötte hisztérikusan. – Nem akartam megtenni! Te egy kibaszott elmebeteg vagy. Hogy nem vettem ezt észre eddig?

Picture

Soma közelebb lépett a lányhoz, megfogta mindkét kezét, majd lágy csókot lehelt rá. Adri bőre olyan puha volt, mint a párna: ismét eltűnődött rajta, milyen csodálatos is valójában az ember.
– Ugyanolyanok vagyunk – felelte végül Adri szemébe nézve. – Régóta figyelem már a viselkedésedet. Elemzem minden egyes kiejtett mondatodat, próbálom megfejteni a mögötte rejtőző, valódi arcodat. Akkor, abban a kávézóban jöttem rá, ki is vagy te valójában. Tudom, hogy nehéz feldolgoznod apád halálát, de ha eltelik egy kis idő, még örülni is fogsz neki.
– Tévedsz! – kiáltotta összeszorított fogakkal, majd arrébb lökte a fiút, és az asztal felé rohant.

Picture

Megragadta a konyhakést, és habozás nélkül Soma gyomra felé suhintott vele, ő azonban egy fürge mozdulattal arrébb hajolt. Adri vérszomjas tekintettel figyelte a védekező mechanizmust, mint kígyó az áldozatát. Miután tudatosult benne, hogy nem ért találatot, ismét támadni kezdett, ezúttal azonban a tettre készsége rosszul sült el. Soma elkapta a kést szorító kezét, majd ugyanazzal a lendülettel nekilökte Adrit a konyhapultnak. Az eső szüntelen dobogását hirtelen tányérok, poharak csörömpölése, és egy rémült lány sikolya törte meg.

Picture

Soma szeme elidőzött a földön nyújtózkodó szerelme kiszolgáltatott testén, és egy pillanatra feltámadt benne a gyilkolási vágy. Cselekedni azonban aligha maradt ideje, mert Adri egy villám gyorsaságával tápászkodott fel a padlóról, majd ugyanilyen szaporán támadt rá ismét a kedvesére. Soma egyszerre iszonyatos erősségű fájdalmat érzett a koponyáján, és egy pillanat alatt a földön találta magát a fejéhez vágott székkel együtt. Az ütéstől rövid ideig elkábult, de kisvártatva arra ébredt, hogy fojtogató kezek szorongatják a nyakát. Az életemre akar törni, tudatosult benne a gondolat.

Picture

Igyekezett mindent beleadni abba a rúgásba, amivel arrébb röpítette Adrit. A lány ügyetlenül, egy halk nyögés kíséretében érkezett meg a szoba másik végébe, onnan azonban többé nem mozdult. Csendben, üveges szemekkel és semmitmondó tekintettel tűrte, amint Soma teljes erejéből a gyomrába döfi a konyhakést. Talán nem is látta, talán már nem is érezte, hogy az élete egyetlen szúrás által lett semmivé. Sötétvörös vér buggyant elő vékony kis testéből, miközben Somát egyszerre járta át a tömény eufória és a megfogalmazhatatlan szomorúság.
***

Picture

Ennek nem így kellett volna lennie.
Egy percig sem gondolom azt, hogy ez az én hibám lenne. Mindent tökéletesen és precízen hajtottam végre, pontosan úgy, ahogy azt megterveztem. Tőlem senki ne kérjen bűnbánó bocsánatkérést. Ebben a történetben egyedül egy dolog hibádzik, és az nem más, mint az én kis drága szerelmem.

Picture

Nem tartott sokáig beleszeretnem Adriba. Már megismerkedésünk első pillanatában éreztem, hogy ő más: egy kicsit több, és egy kicsit kevesebb is, mint a lányok nagy része. A tekintete elvarázsolt, gyönyörű szemei szinte hipnotikusan vonzottak magukhoz, testének közelsége folyton megrészegített. Tudtam, hogy én is bejövök neki, hiszen csak rá kellett nézni. Egyenesen odavolt értem. A jóképű, idegen pasiért a felsőbb osztályból. 

Picture

Az udvarlás sem tartott sokáig: elég néhány jól megválogatott szó, és a lányok menten széttárják a lábukat. Három hét alatt össze is jöttünk. Mi voltunk a suli szenzációja, hiszen látszólag teljesen különbözött a jellemünk. Az idegesítő barátnői szüntelenül, vihogva hajtogatták, hogy az ellentétek vonzzák egymást, amikor ez egy nagy kalap hazugság. Nem a jelleme miatt jöttem össze vele. Pont leszartam, hogy mit szeret, ahogy az sem érdekelt, hogy mit utál. Semmi nem érdekelt vele kapcsolatban. Itt egy jó nő, és fel kell szednem – ennyi, kész, pont.

Picture

Egy hónappal ezelőtt a kávézóban kezdtem el először vizsgálgatni a belső tulajdonságait, de már azelőtt is számtalanszor bebizonyította, hogy sokkal több annál, mint amit mutat. Látszólag egy fölényeskedő picsa, aki folyton csak káromkodik, de ez meglehetősen távol állt az igazságtól. Akkor, annál a beszélgetésnél döbbentem rá véglegesen, hogy ő valójában egy pszichopata. Egy ölésre, gyilkolásra és bosszúra szomjazó, monoton gépezet. Ugyanakkor rájöttem arra is, hogy valójában nem szeret, sőt, talán még utál is – és habár ironikus, de ez a két dolog érte el nálam, hogy azon nyomban beleszeressek.

Picture

Gyilkolási szándéka kezdetben megijesztett, ugyanakkor a lelkem mélyén kislányos izgalommal töltött el a gondolat, hogy társamra leltem benne. Egészen kiskorom óta vonz már a dolog. Folyton érzek magamban egy megmagyarázhatatlan haragot, ami hol gyengébben, hol erősebben tör felszínre bennem. Azt gondoltam, a gyilkosság talán megszünteti ezt örökre. Mindig tudtam, hogy egyszer megölök majd valakit, ugyanakkor azt is tudtam, hogy gyilkosságomnak célt kell találnom: ha halált okozok, annak okot kell adnom. Nem fogok elvenni csak úgy egy emberéletet!

Picture

Adri tökéletes megoldást kínált erre. Ahogy teltek a napok a kávézós beszélgetésünk után, napról napra egyre jobban beleszerettünk egymásba. Egyre több időt töltöttünk együtt, és egyre harmonikusabbá vált a kapcsolatunk. Elméjének beteges, torz léte volt az, ami teljes mértékben magához láncolt. Közben pedig napról napra a gyilkosság tervét eszeltem ki. Amikor már a fejemben teljesen összeállt a kép, már csak megfelelő időpontot kellett találni. Olyat, amikor Adri az apjánál alszik, előtte pedig olyan helyen jár, ahová én nem kísérem el. Augusztus 11.: Adri kedvenc együttesének koncertje. Tökéletes alkalom.

Picture

Miközben a kedvesem éppen gyanútlanul bulizott, addig meglátogattam a mit sem sejtő édesapát. Jó kedélyű beszélgetésbe elegyedtünk, ám amikor elfordult, a kávéfőzővel tarkón ütöttem, ő pedig gyengén elterült a nappali szőnyegén. Tudtam, hogy el kell kábítanom valahogy, mert attól féltem, véletlenül habozni kezdek a nagy pillanat előtt, és esetleg nem teszem meg. Amikor azonban megpillantottam a földön fekvő tehetetlen testét, hirtelen mindennél nagyobb késztetést éreztem arra, hogy belé döfjem a konyhakést. Miután megtettem, az állandó jellegű agresszióm váratlanul elmúlt, azonban ez az idilli állapot nem tartott sokáig. Pár perccel később ismét fékezhetetlen haragot éreztem minden porcikámban. Merengeni azonban nem volt időm, hiszen Adri bármelyik pillanatban megérkezhetett.

Picture

Folytathattam hát az előkészületek végrehajtását. Felborítottam az üvegasztalt és a fotelt, aztán leszakítottam a függönykarnist: a káosz látványa talán még inkább előhozza a drága szerelmemből a mélyre dugott ösztönöket. Még előtte nap egy-két programozási trükkel azt is megoldottam, hogy Adri semmiképp se tudja értesíteni a rendőrséget a mobiltelefonján. Most már csak a vérben ázó konyhakéssel kellett törődnöm: pár perc alatt elmostam, és ott hagytam a mosogatóban száradni. Ezt követően már csak egyetlen feladatom volt: várni.

Picture

A telefonhívása sokkal gyorsabban érkezett, mint gondoltam, azonban a reakciója meg sem közelítette a vártakat. Azért játszottam el a mit sem tudó barát szerepét, mert kíváncsi voltam mindenre: azt akartam, hogy tudja, rám bármikor, bármiben számíthat, és hogy a gyilkosságokat is, ahogy minden mást is együtt kell végigvinnünk. Ez egy teszt lett volna, hogy együtt, közösen kiagyalt tervvel még a rendőrséget is könnyen át tudjuk verni. Tanító célzattal csináltam az egészet. Be akartam neki bizonyítani, hogy minden egyes szavára odafigyelek, hogy semmi más nem létezik számomra az ő akaratán kívül. Ezért öltem meg az apját.

Picture

Mostanra azonban bebizonyosodott számomra, hogy átvert. De nemcsak engem, hanem önmagát is. Hazug szavai megmérgezték az elmém működését, és olyan tettekre kényszerítettek, amiket nem akartam megtenni. Tényleg nem akartam őt megölni. Vele akartam élni, de cselekedetei ellentétesek voltak a szavaival. Éppen ezért legközelebb vigyázz a szavaiddal, szerelmem. Hatalmuk van. Ezt most már te tudod a legjobban.

Vége!

Írta: Marcello
Illusztrálta: juhaszgaga

Szűk családi körben

Írta: AnatidaephobiaCookie
12 éven aluliaknak nem ajánlott!

 

Buck Bardsley ezt a december 20–ai napot is úgy töltötte, ahogyan az év összes napját. Korán reggel, valamivel hajnali 5 után kelt, kiment futni a kutyájával Lindseyvel, – akit egy középiskolai tanárnőjéről nevezett el-, mikor pedig hazatért, visszadőlt 2 órára aludni, majd töltött magának egy pohárral abból a jó minőségű whiskeyből, amit karácsonyra tartogatott és leheveredett a foteljébe.

Picture

Lindsey – aki egy jó küllemű orosz agár volt – lefeküdt a lába elé és együtt bámulták a kandallóban pattogó tüzet. Buck ízlelgette az italt és nyugtázta, hogy teljesen mindegy, hogy megvárja-e a karácsonyt, vagy sem. Finom volt, amolyan selymes és megfelelően erős. Tökéletesen olyan, amilyennek egy drága italnak lennie kell. Mégis, Buck tudta, hogy valami hiányzik.
Immáron ötödik éve, hogy ebben a házban tölti az ünnepeket, csak a kutyája társaságában. Pontosan azóta, amióta megörökölte az apja vagyonát. Bármennyire is jelentett neki ez nagy áldást, mindig kissé elkomorodott, mikor eszébe jutott, hogy hogyan is zajlottak akkortájt az események.
Egykoron még Buck is tartozott valahova. Voltak szülei és volt (vagyis, legjobb tudomása szerint még van) egy öccse is, Leeroy, bár nem szívesen beszélt róla, vagy egyáltalán emlékezett rá vissza. Leeroy mindig is az a tipikus, szerencsétlen, vesztes alak volt. Az, aki a saját lábában elesik, akit kiszúr a tanár puskázás közben, és akit jól elgyepálnak az osztálytársai az iskolaudvaron.

Picture

Buck a tökéletes ellentéte volt és egyben minden szemszögből az apjára ütött: Mindig higgadt és örökké racionális, igazi sportember, nem mellesleg pedig ritka intelligens. Sosem védte meg az öccsét, sőt, szerette minél távolabb tudni magától. Egyszerűen úgy dolgozott benne az apjától örökölt becsvágy, hogy nem viselte el Leeroy társaságát.
Ennél fogva nem csoda, hogy amíg az idősebbik fiú keményen dolgozott, egyenesen a fényes ügyvédi karrier felé haladva (hogy elődje nyomdokaiba lépjen), Leeroy megelégedett azzal, ha legalább fél évig nem rúgták ki valahonnan, a kapott pénzt pedig rögtön elszórta. A család nem szerette beismerni, de igazából mind tudták, hogy Leeroy nagyon is a függőségeinek él.
Az apát (mikor az durván az 50-et taposta), elhagyta a felesége, mint később kiderült, valami fiatal fickóért, aki ugyan nem vetekedett a férj vagyonával, mégis sokkal figyelmesebb és gyengédebb volt az asszonnyal. A szomszédok egymás között amúgy is gyakran összesúgtak, mikor a nő egy újabb kék folttal jelent meg a munkahelyén. Az nem derült ki, hogy ez csak az érzékeny bőrének köszönhető, vagy a Bardsley család feje valóban kimutatta időnként a foga fehérjét.
Tehát hárman maradtak, de nem sokáig. Alig 5 év múlva az apát agyvérzés vitte el, éppen egy tárgyalás közepén.
Van is egy ilyen kutatás – mondta halkan, elelmélkedve Buck, mikor a kórház várótermében üldögéltek Leeroyal -, hogy a magányos férfiak hamarabb halnak, mert egy férfi magától nem megy el orvoshoz. Mindig a felesége erőlteti.
Leeroyt nem érdekelte a kutatás. Ő csak bőgött tovább, Bucknak pedig el kellett mennie még egy kávéért, mikor már nem bírta hallgatni az öccse sírását.
Mint később kiderült, az apa már valószínűleg számított a történtekre, hiszen igencsak részletes végrendeletet hagyott maga után, amiben mindent Bucknak adományozott. A gyönyörű háztól, az Oldtimer autón át az utolsó dollárig minden az idősebbik fiút illette.

Picture

​Öccsét a temetés óta – egy alkalmat leszámítva – nem látta. Azon alkalommal pedig nem is beszéltek, csak Buck látta őt valami sarki kisboltban, amint a kenyerek között válogatott. A szemei beesettek, a bőre sápadt volt és a háta meggörnyedt. Szörnyen nézett ki, nem is hasonlított a régi önmagára, Buck pedig szerette volna azt hinni, hogy nem is az öccsét látta akkor.

Picture

Ahogy erre visszagondolt megint úrrá lett rajta az a görcsös érzés, amit nem tudott sehogy sem leküzdeni. Hiába igyekezett, minden erejével meggyőzni magát, hogy Leeroy már nem tartozik a családjához, egyszerűen nem volt rá képes. Az egyik része mindenféle bánkódás nélkül elfogadta ezt a tényt, de egy másik része minden porcikájával tiltakozott. Buck kinézett az ablakon és csak most vette észre, hogy a hó szépen lassan szállingózni kezdett. Egy enyhe mosollyal nyugtázta a fehér karácsony gondolatát, majd nagy nehezen felkelt és kiengedte Lindsey-t, hogy az élvezhesse kicsit a hóesést. A ház egy hatalmas, körbevett birtokon terült el, így a kutya kedvére mászkálhatott és szaglászhatott, sőt, ha szerencséje volt, még néhány szarvast is talált, akiket szívesen üldözőbe vett.

Picture

Mikor kinyílt az ajtó a fagyos levegő egyszerűen bezúdult a házba, Buckot pedig kirázta a hideg. Még ő maga sem akarta elhinni, de a szállingózó hóból pillanatok alatt hóvihar kerekedett. A szemek a fagyott földre hulltak és úgy tűnt, hogy meg is fognak maradni. A férfi csak álldogált az ajtóban és bámulta, ahogy a kutya szépen lassan eltűnik az erős, tejfehér ködben, majd visszatért a kandallóhoz és a whiskeyhez.

Picture

Már éppen kényelembe helyezte volna magát, amikor a telefont megcsörrent. Olyan régen hallotta ezt a hangot, hogy hirtelen összerezzent. Lassan felegyenesedett és kíváncsian, az íróasztalon heverő otthoni telefonhoz lépett. Megállt a készülék mellett és értetlenül bámult rá. Idejét sem tudta már, hogy mikor hívta fel bárki is, ráadásul pont most, pár nappal karácsony előtt, este 11 után valamivel.
„Mi a francot művelsz? Megijedtél egy telefontól?”- futott át az agyán, majd egy gyors mozdulattal felvette és a füléhez emelte a készüléket.

Picture

– Halló? – szólt bele értetlenül. A vonal túlsó végén hosszas csend, majd valami halk zihálás szerű hang.
– Buck? – kérdezte a hívó, a hangja ködös volt és érdes, de főleg nagyon erőtlen. Valahogy ismerősen csengett a hangszín. – Buck, te vagy az? – szólt bele újra, miután a férfi sokáig nem válaszolt.
– Én. Maga? – el sem tudta képzelni, hogy mi folyik körülötte.
– Buck… – a hang elégedetten nevetgélt, mintha hatalmas kő esett volna le a szívéről. – Buck, Leeroy vagyok.

Picture

– Ezzel nem illik viccelődni. – fintorgott a férfi, tiszta gyűlölet volt a hangjában, már éppen készült volna kinyomni a telefont, mire a hívó gyorsan mentegetőzni kezdett. Pont most, karácsony előtt, ráadásul akkor, mikor Buckra így rátörnek az emlékek. Rossz pillanat.
– Ne… kérlek, várj! Én vagyo… – a mondatot nem tudta befejezni, mert hirtelen erős köhögő roham tört rá, amit nem tudott egyhamar leállítani. Buck csak ekkor döbbent rá, hogy nem csak ugratják, valóban az öccsével beszél, annyi idő után. A felismerés ijesztő volt és meglepő, de Buckot nem arra nevelték, hogy megakadjon hezitálni, akár egy pillanatra is.

Picture

– Mi a baj? – ráncolta a homlokát, Leeroy pedig lassacskán abbahagyta a köhögést.
– Tudod hol lakok, nem? A temetés után hazavittél, tudod… te jó ég, rohadt régen volt, de mindegy is. Tudod te, melyik. Okos vagy. Emlékszel. A kicsi ház, az a ronda. – hörögte halkan, a szája tele lehetett nyállal. Buck első gondolata az volt, hogy túladagolta magát, most pedig éppen készül belefulladni a hányásába. – Gyere. Siess, oké?
Most hosszú csend következett, csak a telefon gépies zúgása hallatszott, meg időnként Leeroy hörgő, nyálas légzése.

Picture

– Megyek. – bólintott Buck, majd letette a telefont. Felsóhajtott, felborzolta a haját és gyorsan az előszobába sietett. A gondolatok pörögtek a fejében, reménykedett, hogy nincsen nagy baj, közben pedig átkozta magát, hogy nem kereste fel hamarabb az öccsét. Egyáltalán mi történhetett? Leeroy hangja nyugodt volt, nem úgy tűnt, mintha rettegne, pedig a túladagolás biztos, hogy nem egy kellemes, pihentető élmény.

Picture

Felhúzta a bakancsát és kinyitotta az ajtót. Lindsey már a küszöb előtt várta, hogy beengedje őt a gazdája. A hóvihar, ha lehet még erősebb volt, mint eddig. Buck száját újabb sóhaj hagyta el, mikor rádöbbent, hogy most egy másfél órás út vár rá, ami az erdőt is érinti.

A tervezett másfél óra valamivel több lett, mint két óra, köszönhetően a hóviharnak. A hegy, ahol éltek inkább állt sok kicsi faluból, mint egy nagyból. Az idősebbek el is nevezték a részeit, olyan frappáns nevekkel illették őket, mint Viharerdő, vagy Farkasösvény, de ezek a gúnynevek nem kerültek fel egy térképre sem, miután nem volt ritka, hogy a kisebb falvakban még egy valamirevaló ruhabolt sem volt, ezért a lakóknak a szomszédos helyekre kellett átutazni. Már ha az utak megengedték.
Mikor Buck megérkezett, kissé megütközve mérte fel a ház állapotát, ami alig több, mint öt éve még egy egészen rendezett, kertvárosi kis lakásnak tűnt. Mostanra sokkal inkább emlékeztetett közönséges romhalmaznak, vagy drogtanyának. Buckban egy pillanatra felötlött, hogy rossz helyre jött, de valójában tudta, hogy ez az a ház, amit keres.

Picture

Kiszállt az autóból és a bejárathoz sietett. Az ajtó résnyire nyitva volt, a szél pedig besüvített rajta. Buck először kopogott, de mikor nem érkezett válasz egy óvatos, kissé undorodó mozdulattal belökte az ajtót és belépett a házba. Behúzott redőnyök, sötétség és por. Megcsapta valami ismerős szag. Nem. Nem penész volt, vagy doh. Valami rosszabb, undorítóbb és… vér!

Picture

– Leeroy! – ordított bele a kivilágítatlan szobákba, mikor felismerte a bajjóslatú szagot. – Lee! – ismételte magát, de válasz csak hosszú másodpercek után érkezett. Az egyik szobából egy halk, zihálós, nyálas kis nyöszörgés hallatszott. – Leeroy! – szaladt be a helyre. A szoba még a sötétség ellenére is egészen kivehető volt. Valami konyhaszerűség lehetett, a csillámló csempéből ítélve. A konyapult mögött, pedig valami zsák hevert. Buck első gondolata az volt, hogy mikor Leeroy hazaért a bevásárlásból rosszul lett, elejtett mindent és összeesett.

Picture

– Buck. – szólalt meg a hang a sötétből. Buck közelebb lépett és ekkor eszmélt rá, hogy a hang a zsákhoz tartozik. Leeroy feküdt ott.
A falhoz nyújtotta a kezét és végigvezette rajta, mintha simogatni szerette volna a házat. A tenyere hamarosan beleütközött valamibe. Buck megnyomta a valamit és hirtelen kigyúlt a lámpa a konyhában. Leeroy erre már nem reagált.

Picture

A báty közelebb lépett és elszörnyedve mérte fel a helyzetet. Bár még nem találkozott ezzel a jelenséggel, de most biztos volt benne, hogy a szíve kihagyott pár ütemet. Beszívta a levegőt, de ki már nem tudta.
Leeroy ott feküdt a kezét a hasára szorította. Minden tele volt vérrel. Olyan volt, mint azok az elrettentő állatvédő videók a vágóhidakról. A férfi kezei vörösek voltak, megpróbálhatta összeszorítani a sebet, de eszméletét vesztette. Most csak ernyedten feküdt ott, a szájából és az orrából is vér szivárgott, a szemöldöke pedig felszakadt.

Picture

A mellkasa felemelkedett, majd le, újra fel, le és… és úgy maradt. Buck döbbenten figyelt, de nem történt semmi. Hiába várakozott, Leeroy mozdulatlan maradt.
– Leeroy! – kiáltotta el magát és villámgyorsan mellé telepedett. – Hé, hé öcsi! – húzta fel az ölébe a testvérét. Az öltönye és a kezei is véresek lettek, de ez nem érdekelte. – Kelj fel… Lee. – kérlelte idegesen. Semmi sem történt. Csend volt a házban. Egy erős szélfuvallat belökte az ajtót és a fagyos szél végigszáguldott a házon. A férfi testén áthatolt a hideg, a szél süvített és a hó bezúgott az ajtón.

Picture

– Kelj már fel, te rohadt drogos! – Buck torkaszakadtából ordított, majd megfogta az öccse vállát és rázni kezdte. – Kelj fel! Kelj fel! Kelj fel! Kelj fel! Kelj…
Köhögés. Leeroy köhögni kezdett, Buck pedig gyorsan az oldalára fektette, mire sikerült neki kiköpni a megakadt vért.
– Buck. – hörögte kedvesen és Buck tudta, hogy mosolyog, bár nem látta az arcát.
– El kell innen tűnnünk. – közben óvatosan végigsimított a vállán. – Fel tudsz kelni?
– Nem.

Picture

Buck nagy nehezen fel-felállt és fel rángatta az öccsét, megpróbálta lábra állítani, de rögtön összeesett. Mint egy rongybaba. Ekkor megfogta a kezeit és elindult kifelé, közben végighúzta a padlón. Mikor kiért a bejárati ajtóhoz összeszorította a fogait és áthúzta a küszöbön. Újabb széllökés következett, az ajtó bevágódott és elkapta Leeroy lábát, de az nem reagált.
– Buck… – szólította meg a fiatalabb a bátyját, de nem tudta folytatni. A hó mély volt és fagyos. Buck megpróbált iparkodni, de a fagyott végtagjai alig akartak mozdulni. Leeroy szinte eltűnt a friss, hófehér hóban. Fázott, nem is kicsit. Csak egy melegítőnadrág és valami rongyos otthoni pulóver volt rajta, ami semmit sem ért ebben az időben. Csak jól átázott.
Buck egy alkalommal majdnem megcsúszott és elesett, de végül megtartotta az egyensúlyát és megállt. Végigtekintett az öccsén, akinek amint felszabadult a keze kényszeresen a hasához nyúlt. Elszörnyedt a gondolattól, hogy mi történt volna, ha elesik és beüti valamiét. Esetleg el is töri. Itt maradnak a hóviharban és ki tudja, hogy mikor találnak rájuk. Talán csak napok múlva.

Picture

Mikor a kocsihoz értek Buck gyorsan betette az öccsét, először elfektette a hátsó ülésen, de az szinte rögtön a hasára fordult. Jobbnak látta szem előtt tartani, ezért újra kivette a kocsiból és az anyósülésig cibálta. Ki tudja, mi történik, ha újra eszméletét veszti.
– Buck…, nem érzem a lábam. – Leeroy lehajtotta a fejét, a kezeit görcsösen a sebre nyomta. Ezt akarta mondani akkor is, mikor kijöttek a házból.
Buck most nem válaszolt, csak kihajtott a telekről és végigszáguldott az erdei úton. – Buck, mit gondolsz? Lebénultam?
Újabb csend. Csak a motorzúgás hallatszott, meg persze az a hörgős, nyálas légzés.
– Nem tudom, Lee. Keresünk egy kórházat és kiderül. – felelte Buck, mikor sikerült kigondolnia, hogy mit fog mondani.

Picture

– Ne! – kérlelte Leeroy, mire Buck értetlenül pillantott az öccse felé. – Kérlek, ne. Bajban vagyok, Buck. Börtönbe fognak vinni. Nem akarok roki-fogoly lenni! Állj meg, Buck! Állj meg és tegyél ki valahova… Én inkább…
– Kussolj, Leeroy. – felelte a báty, meglepően higgadt hangnemben. Szilárd, rideg tekintettel bámult az öccsére, amin Lee meglepődött, de azért folytatta volna. Buck rögtön közbevágott, amint kinyílt a szája. – Kussolj és maradj nyugton. Szét fogod szakítani a sebet. – a beszédstílusa ugyanolyan nyugodt és kiegyensúlyozott volt, kicsit sikerült ezt átadnia Leeroynak is, vagy legalább is úgy tűnt.
Lee elcsendesedett. Egy órán át meg sem szólalt, Buck pedig már nagyon aggódott, mikor végre kibökött egy épkézláb mondatot.
– Még élek. Csak pihenek. – suttogta halkan, két nyöszörgés közben, Buck pedig sietősen rászólt.
– Ne aludj el, öcsi.
– Miért ne?
– Mert megint el fogsz ájulni és lehet, hogy nem sikerül majd felkeltelek. – felelte Buck halkan, ijesztő természetességgel. – Inkább beszélgessünk, figyelj a hangomra, jó? Mi történt, ki bánt el így veled?
– A főnököm. Kiszúrtam vele, átvertem ő meg… Ő meg átjött, jól szétvert és gyomron lőtt. Most már aludhatok?
– Nem, Lee. Figyelj rám. – kérlelte – Mit kérsz karácsonyra, hmm?
– Új lábakat. – felelte Leeroy keserűen, majd pár másodperc múlva halkan kuncogni kezdett. Buck csak zavarodottan bámult, amint Lee jót szórakozik a saját poénján, ettől pedig ő is elmosolyodott.
– Úgy legyen, öcsi.

Buck áthajtott a városon, közben folyamatosan dudált és ordítozott. Végül elérte a kórházat, beszáguldott a mentőknek fenntartott parkolóba és nyomott egy satuféket, az ajtóhoz lehető legközelebb.
– Segítség! Segítsenek! – pattant ki a kocsiból, közben a bejárathoz sietett. Pár nővér odaszaladt hozzá, Buck elmondta mi történt és kicibáltak Leeroynak egy ágyat.

Picture

Minden másodpercek leforgása alatt történt. Kiemelték a férfit az autóból, feltették az ágyra, bevitték majd rögtön a műtőbe tolták, Buck pedig a váróteremben magára maradt. Feszülten bámult az ajtóra, ami kíméletlenül bevágódott előtte. Egy darabig álldogált így, az ajtóra meredve, majd egy sóhaj kíséretében megfordult és a wc-k felé vette az irányt. Ez a sóhaj most olyan volt, mintha órák óta először jutott volna levegőhöz. Kicsit sikerült lehiggadnia. Lee sorsa most már nem rajta múlt.
Lemosta a vért a kezeiről. A kabátra alaposan feltapadt, így azt inkább levette. Belenézett a tükörbe és elszörnyedve látta, hogy az arca is olyan lett. Lehajolt és alaposan lemosta, közben pedig kicsit felfrissítette magát. Mikor kijött, a hajából csurgott a víz, a felsője gyűrött volt, az arca pedig meggyötört.

Picture

Hét óra. Ennyit ült a váróban Buck, amíg ki nem jött az orvos a műtőből.
– Megmarad, de…
– Kerekesszék. – vágott közbe Buck, álomittas képpel, mire a sebész bólintott. Az ő arcáról is megkönnyebbült fáradtságot lehetett leolvasni.

Picture

– Gerincbe lőtte valami barom. – jegyezte meg Buck, maga sem tudta, hogy miért. Egy-két másodpercig mozdulatlan maradt, majd hirtelen eltört a mécses. Az arcát a kezeibe temette, a sírástól rázkódni kezdett. Hatalmas kő esett le a szívéről és most ki kellett engednie a stresszt. – Azt hittem, hogy meg fog halni! – kiáltotta keservesen, közben a szemeit dörzsölgette. Nem csak az utóbbi 5-6 óráé, hanem hosszú évek súlya nehezedett a vállára és most ez az egyszerű szó mindent megoldott. „Megmarad”, többre nem is volt szükség.
– Menjen haza, holnap már tud vele beszélni. – mondta az orvos, mikor Buck egy kicsit elcsendesedett.
Még pár percig üldögélt itt, a történteken merengve, aztán elment. Beült a vérfoltos autójába és hazavezetett. Otthon befejezte a whiskeyét és leheveredett a laptopja elé.
Jó minőségű, eladó kerekes székeket keresett.
Érdekes érzés hét év után, először karácsonyi ajándékot vásárolni.

Vége!

Írta és illusztrálta: AnatidaephobiaCookie