Címke: slice of life

Tintavér

A Brightwood gimi falai már rengeteg szerelemnek és veszekedésnek voltak tanúi, de az idei év valamiért más. Nem a diákok különlegesebbek, mint máskor – inkább a 2018/2019-es tanév különleges, mert most itt vannak ők. Az ő szerelmeiket és viszályaikat most követhetik nyomon azok a bizonyos falak, ők most keresik a megoldásokat, most ármánykodnak, félnek, hazudnak és most élnek. Legyen szó egy projekt megvalósításáról, az iskolaújság jövőjéről, a szeretteik védelméről vagy épp egy elfeledettnek hitt klub felélesztéséről – ők itt vannak. És itt is lesznek. Legyél részese a kalandnak, amelynek során a diákok megküzdenek az előttük álló akadályokkal, egymással és legfőképp saját magukkal, megtanulják felismerni és elfogadni a saját érzéseiket, és talán a végén elég bátorságuk lesz ahhoz, hogy megoszthassák a bennük kavargó dolgokat másokkal is!

***

Megjelent: 2018. március 02.
Írta: Bellatrixy (1-20. epizód), Ruby, Thea, TimMac
Illusztrálta: Matt
Műfaj: gimis dráma, romantikus, slice of life
Korhatár: 16 éven aluliaknak nem ajánlott!
Figyelmeztetés: trágár nyelvezet, vér, erőszak, felkavaró témák, erotikus tartalom

***

Epizódok:

Ethan Akadnak olyan reggelek, amikor minden arra próbálja figyelmeztetni az embert, hogy aznap nem érdemes felkelnie. Mikor Ethan ébresztője megszólalt, nyoma sem volt a korábban megszokott energikus ébredésnek, épp csak az egyik lábát dugta ki a takaró alól, hogy a hideget megérezve vissza is rántsa azonnal. Fárasztó volt egyszerre nyomni ...
Bővebben
Kitty A szerkesztőség ajtaján kilépve megpróbálta nem forgatni a szemét azon, ahogy Gina kínosan mosolyogva toporgott az ajtót záró Adrian mellett. Annyira egyértelmű volt, hogy még Rob is kiszúrta szilveszterkor; egyetlen embernek nem tűnt még fel: a főszerkesztőjüknek. Vagy csak nagyon nem akarta észrevenni – mindig jól elbeszélgetett a lánnyal, ...
Bővebben
Liam Csak előre és hátra. Előre. És hátra. Mintha hintáznál. Úgy tagold a szavakat. Mintha egy hintában mennél előre-hátra. Ez majd ritmust ad a beszédedhez. Előre és hátra. És most nem volt más hátra, mint előre. Mikor belépett a vitakör termébe, a hintás hasonlatba úgy próbált kapaszkodni, mintha bármelyik pillanatban ...
Bővebben
Robert Amikor leadta a megtépázott, jobb napokat is látott füzetet Mr. Bradley-nek a téli szünet előtti utolsó írókör végén, tudta, hogy onnan már nem volt visszaút. Mert biztos volt benne, hogy a tanár lelkiismeretesen végig fogja olvasni mindannyiuk munkáját – így el fog jutni az ő kusza, de rettentő őszinte ...
Bővebben
Morgan A fegyelmi bizottság ítélete egyértelműen kimondta, hogy tanulmányainak folytatása az iskola tanácsadójának véleményén múlik. Ahogy közeledett a téli szünet utáni első tanítási nap, Morgan gyomra úgy szűkűlt egyre kisebbre, ahányszor a nagy beszélgetésre gondolt. Sosem volt még dolga Angela Winddel, és bár első pillantásra nem tűnt vérszomjasnak, azért mégis ...
Bővebben
Bradley Azt hitte, a nagycsaládos karácsony után maguk mögött hagyhatják a kínos pillanatokat, amik a fürdőszobás incidenst követték. Azonban Jennifer is velük tartott vissza, Brightwoodba, ahogy Michelle előre be is jelentette, a kínos pillanatoknak pedig így nem szakadt vége. Furcsa volt a nőt ebbe a közegbe áthelyezve látni. Főleg mivel ...
Bővebben
Clara Brightwood nem volt különösebben nagy város, de ahhoz éppen elegen éltek benne és a környékén, hogy szüksége legyen egyletekre. Méghozzá meglepően sokra – volt külön a hobbikertészeknek, a borszakértőknek, a művészeknek, az irodalmároknak, a városszépítőknek, a hagyományokhoz ragaszkodó, kézimunkázó idős hölgyeknek, na, meg természetesen ott volt az alfa és ...
Bővebben
Spencer Karácsony reggele már kiskora óta az egyik kedvenc napja volt az egész évben. Ő ébredt aznap leghamarabb, és kivonult a nappaliba, hogy a kanapén heverésszen. Fél szemmel az ajándékokat leste, amelyek a fa alatt és körül tornyosultak, közben telefonját nyomkodta. Utálta a társkereső oldalakat. De sajnos az ember melegként ...
Bővebben
Bradley Amint belépett az ajtón, ismét kisebbségi komplexusa lett, mint minden egyes alkalommal, mikor nővérével vagy annak férjével találkozott. A hatalmas lakás, amely lenyűgöző panorámával rendelkezett, valamint a fenséges illatok, amik a konyhából terjengtek az előszobába… ő valószínűleg ezek közül semelyiket nem fogja elérni ebben az emberöltőben. - Sziasztok, meghoztam ...
Bővebben
Robert A karácsony, ahogy minden ünnep, szent és sérthetetlen volt a Springer-házban. De komolyan, a házuk kívülről ilyenkor úgy nézett ki, mint amire ráhányt egy karácsonyi csillámpóni. Természetesen ilyenkor is érvényes volt az örök szabály: nekik kellett a leglátványosabb, legtöbb égősort kombináló dekorációt felmutatniuk a környéken. Elvégre mit gondoltak volna ...
Bővebben
Kitty Sosem vitték túlzásba az ünnepi dekorálást. Az anyja kínosan ügyelt arra, hogy mindig ízlésesen díszítse fel a fát és a lakást – náluk tehát a giccses rénszarvasos szobrok és a többszínű, összevissza tekergő fényfüzérek szóba sem jöhettek. Két lehetőség volt: vagy hideg fényű, fehér égősort akasztottak az udvarra, odabent ...
Bővebben
Liam Mondhatni eléggé izgult. Két pletyka is elérte őt gyors egymásutánban. Az első, hogy Spencer titokban Bradley-vel jár, meglehetősen elrugaszkodott volt. Ez a pletyka terjesztőit természetesen nem gátolta meg abban, hogy mindenféle titkos légyottokra való utalást feltételezzen a fiú és a férfi minden egymással váltott párbeszéde mögé. Aztán az első ...
Bővebben
Ethan Az út hosszú volt, a Sheffieldbe közlekedő busz pedig kényelmetlenül összerázta, de erről szinte azonnal meg is feledkezett, amint lepattant róla a fegyintézetről elnevezett megállónál. Persze, nem ő volt az egyetlen leszálló, egész tömeg tartott a tömlöc felé, ahol családtagjaik raboskodtak. Egy szegény kiskrampó talpig öltönybe varrva pörgött előtte ...
Bővebben
Morgan Oh, az a csók! Az az este! Csak az járt a fejében. Az azonban percről percre változott, hogy mit is érzett ezzel a nem várt fordulattal kapcsolatban. Egyszer kínt, amiért megtörtént, és amiért ezzel egyébként is tornyosuló problémáit sikerült hatványra emelnie, másszor pedig csak vigyorgott, mint a tejbetök, ahogy ...
Bővebben
Rose Spencer West neve sokáig nem mondott neki semmit – aztán azon a végzetes előadáson, az elsőn, amit a színjátszósok az ő vezetése alatt bemutattak, a fiú kezelte a kamerát. És borzalmas munkát végzett. Jó, azt mostanra már Rose is kénytelen volt belátni, hogy iskolai viszonylatban nem volt kifejezetten rossz ...
Bővebben
Loading...

 

***

Főszereplők

Ethan Flynn

Kitty Parnell

Liam Walters

Morgan Valentine

Robert Springer

Trevor Bradley

Mellékszereplők

Adrian Black

Agatha Flynn

Angela Wind

Annalise Flynn

Bryce Daugharty

Cameron Dickens

Cassandra Summers

Clara Springer

Collin Foster

David Dietrich

Duncan Pratter

Eric Layton

Fay Mayford

Frank Parnell

Gil Grimes

Gina Carter

Giselle Hauser

Gloria Espinosa

Grace Parnell

Hillary Rose

Jared Murphy

Jenna Rhodes

John Springer

Joseph Flynn

Julian Dalton

Lennie Valentine

Linus Valentine

Maggie Valentine

Margaret Springer

Michael Springer

Miles Livingstone

Olivia Ross

Russel Black

Sidney Applewhite

Spencer West

Toby Shultz

Tyler Brody

Wes Whitlock

 

Csók – Írta: Ruta

Picture

A könnyeimmel küszködtem, alig tudtam megszólalni.
– Ó Kieran!
Az ujjaim elfehéredtek a chipses zacskó szorongatásától, ami halk puffanással ért földet.
– Most már teljesen értelmet nyert a felsőd – próbáltam Ardenre mosolyogni, aki teljes testtel felém fordult. – És ennek nincs harmadik évada?
– Nincs – állt fel, majd odalépett a DVD lejátszóhoz. Ahogy megnyomott egy gombot éles pityegéssel kinyílt,kiszedte a lemezt, és dúdolgatva visszatette a tokjába. Ezután egyikünk sem szólt semmit, idegesítő csend telepedett közénk. Azon járt az agyam, vajon kéne-e mondanom valamit, ha igen mit, mi lenne jó kifogás ahhoz, hogy beszéljek. Azonban ő szólalt meg előbb:
– Akarsz – egy pillanatra elhallgatott -, valami mást nézni?
Lábujjai a szőnyeget markolászták, láthatóan ő is ideges volt.
– Nem, azt hiszem. Fáradt vagyok, és túlságosan nagy sokk volt most ez nekem – próbáltam egy értelmes választ kicsikarni magamból. A kétévados érzelmi hullámvasút után tényleg fáradtan is éreztem magam, de mégsem akaródzott elindulnom haza.
– Tudod… itt is aludhatnál – ahogy kimondta, még ha kicsit bátortalanul is, de elmosolyodtam. Annyira jól esett, melegség kezdett terjedni a testemben, a gyomromtól indulva, és egészen izgatottá váltam. Hülye voltam. Csak egy baráti ajánlatról volt szó, a barátok egymásnál alszanak, semmi izgulni való. Ekkor esett le, hogy még sosem láttam a szobáját.

Picture

Lenyomta a kilincset, majd eltúlzott színpadi mozdulatokkal beinvitált.
– Köszöntelek a kis kuckómban – fordult felém. Otthonos színek fogadnak, szembenézett velem egy hatalmas párnákkal telepakolt ágy.  – Ha nem bánod, aludhatsz mellettem is – miközben beszélt, egyik keze a csupasz tarkójára vándorolt, majd onnan elindulva felborzolta rövid haját. Talán ő is ideges volt. Közelebb léptem egy picit, mielőtt bólogattam. Éreztem, hogy sokkal gyorsabban ver a szívem, és biztos voltam benne, hogy Arden is hallja, elárul ez a fránya szervem, és rögtön ki fog dobni. A fejemhez vágja, hogy undorító vagyok, egy szörnyeteg. De e helyett egy félszeg mosoly jelent meg Arden arcán. Azt hittem, azon nyomban elájulok.
– Elszaladok átöltözni – oda lépett a fiókos szekrényéhez, pakolgatott egy picit, majd a kezére terített néhány ruhadarabot. – Ö, akarsz valami pizsamát, vagy valami? – pillantott hátra a válla fölött.
– Nem, nem! – tiltakoztam egy kicsit túl gyorsan, és hangosan ahhoz, hogy természetesnek lehessen venni.Megpróbáltam egy buta vigyorral és ügyetlen kifogásokkal palástolni az idegességem. – Úgyis leggings van rajtam, ez szinte egy pizsama…

Halkan beszélgettünk, még az óra kattogását is hallani véltem. Arden feje a vállamra tévedt, egy elszabadult hajtincsemmel játszadozott. Mindig is megnyugtatott, ha valaki a hajamat birizgálta, lassan pillogtam, a fáradtság lehúzta a szemeimet. Nem is gondoltam volna, hogy már ilyen fáradt voltam. Annyira szerettem volna még egy picit ébren maradni, hallgatni a hangját, érezni gyöngéd érintését.
Hirtelen felpattantam. Borzalmasan féltem, hogy meglátszik rajtam. Túl sokáig néztem az ajkait, nem elég gyorsan húztam el a kezem, minden kis dolog árulkodó jelnek tűnt.
– Hé, mi a baj? – nyújtózkodott Arden, majd a térdére ült, maga felé próbált fordítani. Végül megadtam magam, és a szemébe néztem.

Picture

Olyan közel került az arcunk, szinte éreztem a leheletét. Gyorsabban vettem levegőt, és láttam, ahogy idegesen tördeli a kezét. Egy kósza pillanatra eljátszottam a gondolattal, hogy valamilyen kozmikus véletlen miatt ő is hasonlóan érez irántam. És vissza fog csókolni.

Picture

Csak egy kicsit közelebb kell hajolnom, és véget érne ez az idegesítő titkolózás.
– Én… -Arden szólalt meg először, de képtelen voltam hallgatni rá, annyira megrémített, hogy hátat is fordítottam neki abban a minutumban.

Picture

Átkulcsoltam a karommal a térdem, nem hittem el, hogy ennyire ostoba tudok lenni. Kész, egyetlen mozdulattal sikerült mindent tönkre tennem. Biztos azt hitte, hogy flúgos vagyok.Nem vagyok képes megvárni azt, hogy elküldjön, helyette leszálltam az ágyról.
– Azt hiszem, inkább haza megyek… – suttogtam magam elé.
– May, várj… -Arden keze felemelkedett, majd félúton megállt, még hozzám sem ért. Biztos undorodott.
– Akkor, szia – köszöntem gyorsan, majd az első buszmegállóig meg sem álltam.
Nem tudtam tovább visszatartani, elbőgtem magam.
***
Az iskola folyosója furcsán üresnek hatott, ahogy végigsétáltam rajta. Senki sem jött nekem, nem kellett ideges tanárokat, és nagyobb diákcsoportokat kerülgetnem. Mintha az egész univerzum el akart volna kerülni.

Picture

A szekrényem előtt néhány lépésre hirtelen szembe találtam magam Ardennel. A szememet lesütve, a cipőm tanulmányozásában merültem el.
– May… – furcsa, oda nem illő szünetet tartott, mintha elgyakorolta volna a szöveget néhányszor.  – Azt hiszem be…
– Azt hiszem, nem kell – vágtam bele a szavába.Kínosan érintett az egész, nem akartam beszélni róla, csak reméltem, hogy gyorsan vége lesz.
– Nyugodj már le! – csattant fel Arden. Erre nem számítottam, a nyugodt szavú, mindenkivel kedves és türelmes Arden kiabált velem. Sokkal rosszabb volt a helyzet, mint elképzeltem. Közelebb léptem a szekrényemhez, a zárral kezdtem szórakozni, szándékosan elrontottam a számkódot, hogy több időm legyen, addig sem kellet Ardenre néznem. Úgy éreztem, tökéletes indokot találtam arra, hogy kikerüljem ezt a beszélgetést. – Ah szóval most inkább nem szólsz hozzám! Csodálatos!
– Mit szólnál hozzá, ha nem az iskola közepén üvöltöznél velem? — sarkon fordultam, és elindultam a másik irányba. A baj csak az volt, hogy a másik irányba volt a terem, de úgy éreztem egy mosdóban sírós óra jobban esne.

Picture

– Mivel különben elszaladnál – sietett utánam -, most sincs könnyű dolgom!
Egy hirtelen ötlettől vezérelve megálltam, majd hátranéztem, észre sem vettem, hogy már remegek az idegességtől. Szinte éreztem, ahogy kíváncsi szempárok szegeződnek ránk.
– Elég, hagyd abba! – szűrtem a fogaim között.
– Csak mondd ki!
Teljesen hátrafordultam, hogy a szemébe nézhessek… arra számítottam, hogy dühöt, undort fogok látni, de ehelyett két könnycsepp gördült le Arden arcán. Megrökönyödve néztem magam elé, a kezeim szinte maguktól emelkedtek, óvatosan töröltem le az arcát. Közelebb léptem. Minden apró mozdulat annyira gyengéd volt, mint egy előre megkoreografált tánc. Még közelebb léptem. Lecsuktam a szemem, és oda hajoltam hozzá.

Picture

Az emberek általában úgy írják le az első csókjukat, hogy az egész világ elolvadt, csak ők ketten maradtak a sötétben. Egyáltalán nem így éreztem, én akartam elolvadni, elveszni egy másik emberben. Minden apró érintést ezerszer éreztem, kéz a kézen, ajkak össze-vissza a nyakamon, az arcomon…Gyönyörű volt. Tiszta, és őszinte, elképzelni sem tudom, miért  rökönyödne meg ezen bárki is. Ó, mert két lány csókolózik, és nem egy hetero pár…

Picture

– Hát – vett egy hatalmas levegőt Arden -, sokkal hamarabb megoldhattuk volna ezt a helyzetet.
– Megcsókoltalak… – hitetlenkedtem.
– Ja, az iskola közepén. Sosem hittem volna!
– Még klisésebbé tehetném azzal, ha elmondanám, hogy szeretlek.
– Én meg a nyakadba borulhatnék, és szerelmet vallhatnánk, nem sokára össze is házasodhatunk, és befogadhatunk néhány macskát.
– Álmodozz csak!

Vége!

Írta és illusztrálta: Ruta