Címke: Sims sztori

Küzdő Lélek – 15. Atyai útmutatás

Picture

– Na, és mi a helyzet Livvel? – érdeklődött Jack Safferty, miután jó nagyot szippantott a cigarettájából.
– Alakulgatunk – somolygott Ryan két slukk között.
Az utóbbi időben egyfajta hagyománnyá vált a közös dohányzás a műhely mögött. December végén, mikor annyira maga alatt volt, megint vett egy doboz cigit. Az apja rajtakapta, és ahelyett, hogy letolta vagy beárulta volna az anyjánál, inkább csatlakozott hozzá. Hetente egyszer összejöttek, valamilyen ürüggyel mindig félrevonultak, és egy jó kis apa-fia beszélgetés közben elszívtak egy-egy szálat.

Picture

​– Alakulgattok… Az meg mégis mi a frászt jelent?
Ryannek már fel se tűnt apja nyers modora.
– Azt jelenti, hogy megszűnt a rideg távolságtartás, és szép lassan közeledünk egymáshoz.
– Ne haragudj, fiam, de egy csiga is gyorsabb nálatok.
– Nem rajtam múlik a tempó.
– Tudom – fújta ki a füstöt az öreg elgondolkodva. – Hány hónapja éltek külön? Négy?
Ryan elnyomta a csikket, majd nekivetette hátát a falnak.
– Annyi – számolta ki gyorsan fejben.
– És azóta nem voltál nővel? – nézett rá Jack elkerekedett szemekkel.
Ryan köpni-nyelni nem tudott meglepettségében. Ez nem az a téma, amiről szívesen társalgott az apjával.

Picture

​– Tudod – feszegette tovább Jack –, nekünk, férfiaknak vannak bizonyos szükségleteink, amiket muszáj kielégítenünk. Most ezzel nem azt mondom, hogy szedj fel valakit az utcasarokról, isten ments, de ha már a feleséged hónapok óta másik pasassal kamatyol, akkor te is szerezhetnél magadnak egy partnert. Például azt a kis tüzes vöröskét a munkahelyedről. Vele biztosan eltölthetnél néhány kellemes éjszakát.
– Kire gondolsz? – pislogott rá értetlenül, aztán beugrott neki. – Norelle?
– Igen! Így hívták – bólintott az apja, miközben elpöccintette a csikket. Ryan döbbenete nevetésbe torkollott. – Mi bajod?
– A főnököm. És eléggé félreismerted, ha ilyet feltételezel róla.
–  Vagy te nem ismered eléggé. Láttam, amit láttam. Nekem elhiheted, hogy vevő lenne rá.
Ryan még mindig vigyorgott.
– Mikor találkoztál te vele? Nem emlékszem, hogy valaha is bemutattalak volna neki.
– Fiam, az összes kollégád idejön, ha a masináik betegeskednek. Legalább ennyi hasznom lett belelőd, ha már az FBI-t választottad az ügyészi karrier helyett.

Picture

​– Témánál vagyunk – szűrte ki a fogai közt keresztbe font karral.
– Tudom, hogy már a könyöködön jön ki, de míg élek, ez a tüske bennem marad. Olyan eszes gyerek vagy! Miért fecséreled el a tehetségedet? Kis szerencsével mostanra már bíró is lehetnél!
– Ahhoz inkább óriási szerencse kell. Egyébként meg az igazságszolgáltatás ugyanazon oldalán állok.
– Az lehet, de a ranglétrán a béka segge alatt vagy. A fizetésedről nem is beszélve.
– Nem minden a pénz.
– Tényleg nem. De a múlt hónapban te is megtapasztalhattad, milyen rettenetes, ha nincs belőle elég.

Picture

​Ryan lesütötte a szemét. A lakás bérleti díja, a rezsi, David tandíjának a fele, a benzin és a kaja költség elvitte a teljes fizetését. Korábban közös számlára ment mindkettejük fizetése, de az elköltözésekor pillanatnyi elmezavarában úgy gondolta, jobb lesz, ha ideiglenesen az anyagiakat is külön választják. Liv rábízta a döntést, amitől valamiért csak még inkább ragaszkodott hozzá. Hülye ötlet volt. Persze a büszkesége már nem engedte, hogy visszatáncoljon. Alapos számolgatás után az apja elé állt, és úgy döntött, hogy munkát kér tőle a műhelyben. Jack erre elővette a tárcáját, és a fia kezébe nyomta az összes benne található bankjegyet. Ryan nem akarta elfogadni, de Jack Saffertynek nem olyan egyszerű nemet mondani. Végül egy kisebb vita után megköszönte, és eltette. A következő napokban annyi túlórát vállalt, amennyit csak a vezetőség engedélyezett, és amikor a kommandós kolléga felajánlotta egy mellékállás lehetőségét, megkönnyebbülten sóhajtott fel.

Picture

​– Nyugi, megoldottam. Jövő héten visszaadom a tartozásomat.
– Hogy mit? – Jack vérig sértve nézett Ryanre. – Édes fiam, az nem kölcsön volt, te is nagyon jól tudod.
– Igen, de…
– Semmi de! – szakította félbe fennhangon, feltartott mutatóujjal. – Nekem nincs szükségem vagyonra. Nekem csak az a fontos, hogy ti, a gyerekeim és az unokáim boldogulni tudjatok az életben. És ha megszorultok, hát akkor az utolsó fityingemet is oda fogom nektek adni, az hétszentség! Csupasz seggel születtem a világra, úgy is fogom itt hagyni!

Picture

Ryan halványan elmosolyodott, miközben apja egyre mélyedő ráncait figyelte az arcán. Tiszteletet, bölcsességet, erőt sugároztak. Hatvannyolc évesen az öreg még mindig ereje teljében volt, egyedül a vérnyomás-ingadozása okozott neki némi bosszúságot, de azt leszámítva jó egészségnek örvendett.
Kabátja ujjával megdörzsölte a homlokát, majd hirtelen előrenyújtotta olajos kézfejét. Ryan szólásra nyitotta az ajkait, de Jack megelőzte.
– Nézd meg! – utalt a koszos, sebhelyekkel teli, érdes kezére. – Ötvennégy éve nem láttam tisztának, bármennyire is igyekeztem lesikálni a mocskot. Ez az egyetlen oka annak, hogy annyit nyüstöltelek titeket a tanulással. Nem akartam, hogy ti is így járjatok. Hogy egész életetekben güriznetek kelljen minden egyes betevő falatért. Nem szégyen a kétkezi munka, de ebben az elfajzott világban sajnos ma már nem becsülik meg kellőképpen. Büszke vagyok arra, ahonnan jöttem és arra, amit elértem, de pokoli volt az út, amit a kettő között megtettem. Ezt akartam megspórolni nektek. De hát – legyintett lemondóan –, beszélhettem én nektek, büdös kölykök.

Picture

​– Apa, nézd… – próbálkozott Ryan, de Jack ismét a szavába vágott.
– Mennyivel könnyebb lenne most az életetek, ha lenne a kezetekben egy jó diploma – morgolódott tovább. – Megbecsült értelmiségiek lennétek, tiszta irodában dolgoznátok a belvárosban, nem kellene azon aggódnotok, miből fizetitek ki a csekkeket, a tandíjat, vagy miből vesztek a gyerekeknek új cipőt, vagy mit tesztek eléjük este az asztalra. Ehelyett a bátyád két állásban dolgozik, hogy fenn tudja tartani a házát és meg tudja adni a lányának, amire feltétlenül szüksége van. Charlotte hagyja, hogy a bunkó vendégek úgy beszéljenek vele, mint a kutyával és közben teljesíti minden idióta kívánságukat. Jenna nem képes munkát találni, folyton csapong egyik helyről a másikra. Egyszer műkörmösnek képzeli magát, aztán fitneszedzőnek, majd életmód tanácsadónak. Morgan itt idegesít a rendetlenségével a műhelyben naphosszat és képtelen férjet fogni magának. Te meg fiam, ahelyett, hogy a tárgyalóteremben püfölnéd a kalapácsot minden veszélytől távol, inkább beállsz az öngyilkos osztagba. Mégis mi a fene bajotok van nektek?

Picture

– Arra nem gondoltál esetleg, hogy másra vágyunk, mint amit te elképzeltél, és igazából jó így nekünk minden, ahogy van? – kérdezte óvatosan, Jack mégis felcsattant.
– Már hogy a fenébe lenne jó?
– Mondjuk úgy, hogy Patrick imád vezetni és bütykölni. A taxizás mellett egyébként is örömmel segített nektek a szerelésben, hülye lett volna, ha nem kéri meg, hogy alkalmazd részmunkaidőben, mikor mindig itt lógott. Charlotte igazi multifunkciós személyiség, ráadásul szeret az emberek kedvében járni. Tökéletes recepciós alapanyag. Morgan gyerekkora óta megszállottja az autóknak, és csakis azoknak képes hűséget fogadni, jobb, ha mielőbb beletörődünk.  Jenna meg… hát ő Jenna, aki mindig mindent sokkal jobban tud mindenkinél, és felettébb élvezi, hogy teljhatalmúlag irányíthatja a férjét és a gyerekeit. Lehet, hogy nem keresnek vagyonokat és meg kell gondolniuk, hogy mire költenek, de azt csinálják, amiben jók, amit szeretnek. Ez is fontos azért, szerintem.

Picture

​Jack Safferty megdörzsölte az állát, majd összeszűkölt szemekkel, fürkészőn tekintett legkisebb fiára.
– És veled mi a helyzet? Magadról nem nyilatkoztál. Te szereted, amit csinálsz? Elégedett vagy? –
Ryan habozott. – Azt hiszem, ezzel most mindent elmondtál – ingatta meg a fejét.
– Ha azt kérdezed, hogy szeretem-e a munkámat – kezdett végül bele Ryan –, a válaszom igen. Szeretek FBI-ügynök lenni. Azt viszont már nem állítom, hogy elégedett is vagyok. Most, hogy többet vagyok terepen talán igen, de egyébként nem. Nem érzem úgy, hogy kiteljesedhetek benne. És ez ugyanúgy igaz lenne bármilyen másik irodai pozícióra, mielőtt még újból szóba hoznád az ügyészi karriert. Számomra nincs bennük kihívás. Vagy legalábbis nem túl sok.

Picture

– Akkor mégis mi lenne az a munkakör, amiben kiteljesedhetnél?
– Nem tudom – zárta le egy vállrándítással, mert nem akart a karrierjéről beszélni. Jack még mindig merően bámult rá.
– Jobb lenne, ha minél előbb kitalálnád, és tennél valamit az ügy érdekében, mert nem mondom, hogy így volt, de mi van, ha ez is közrejátszott abban, hogy Liv a másik fickót választotta? Egy határozott férfit akar maga mellett tudni, Wallace-t, akinek konkrét tervei vannak, tudja, mit akar elérni a szakmai életben, és tesz is érte, míg te a képességeid ellenére megelégszel egy harmadrangú pozícióval. Négy idegen nyelven beszélsz közel anyanyelvi szinten, és még három másikon megérteted magad. Ezt tényleg nem kellene elfecsérelned. Nem hiszem el, hogy egy-két emelettel feljebb nem lenne számodra valami kihívásokkal teli, felelősségteljesebb pozíció, amibe nem savanyodnál bele teljesen. Vagy csupa agyalágyult droidból áll az FBI, ha nem veszik észre a tehetségedet, vagy te nem adsz bele mindent és tagadod le, mennyire jó vagy.

Picture

​Jack felsóhajtott és lassan megcsóválta a fejét.
– Ha valami kis lépést tennél előre a karrieredben, és most nem a kommandózásra gondolok, mert hidd el, fiam, nem az izmaidba, hanem az eszedbe szeretett bele az a lány… Szóval, akkor talán kiengesztelnéd, és újra együtt lehetnétek. Nagyon hiányzik a családi ebédekről.
– Várj, apa, összezavarodtam – szólalt meg Ryan némi hatásszünet után. – Az előbb még nem azt akartad, hogy mással szexeljek?
– Hát rád férne – morogta az öreg a bajsza alatt –, de nem fogsz, mert rám ütöttél. A végsőkig kitartasz a választottad mellett, mert a Saffertyk nem kedvtelésből házasodnak, az eskü minden szavát komolyan gondolják. Persze előfordulhatnak elbizonytalanodások…
– A Samantha esküvőjén elcsattant csókra gondolsz? – vágta közbe Ryan vigyorogva Jack nagy ámulatára. – Anya mesélte – magyarázta az információ forrását, mire az apja ismét a fejét kezdte csóválni.

Picture

​– Anyád túl sokat fecseg. A nő csókolt meg engem, nem pedig fordítva, ezt azért szeretném leszögezni, és különben sincs az egésznek már semmi jelentősége. Kiengeszteltem anyádat és soha nem fog megismétlődni az eset. Ő életem egyetlen szerelme, még ha olykor az idegeimre is megy a túlzott védelmezésével. Mindenre képes lennék érte, ahogy érted, a testvéreidért és az unokáimért is. A család a legfontosabb – tette Ryan vállára a kezét, és biztatólag megszorította. – Tényleg  koncentrálhatnál egy kicsit a karrieredre, hidd el, hogy imponálna Livnek – mondta, majd kinyitotta a műhelybe vezető ajtót, és eltűnt mögötte.

 

Tovább a következő epizódhoz

Küzdő Lélek – 16. Jótevő nagybácsi

Picture

– Hé, én ismerem ezt a kocsit – mutatott Ryan a szürke Fordra, aminek a motorháztetejét nővére abban a pillanatban csukta le.
– Egy magas, rámenős barnáé. Valami McLahalen.
– McLachlan. Scottie.
– Ewannek hívják – öltötte rá a nyelvét Morgan, miután az asztalon heverő szerszámokat arrébb tolva aláírta a munkalapot.
– Ewan egyenlő Scottie – tájékoztatta Ryan körbe járva az autót. – Kikezdtél vele?
– Inkább ő velem. Mondom, hogy nyomulós.
– Azért rendes srác, ne bántsd nagyon.
– Nem fogom. Kap két randit – emelte magasba színpadiasan a mutató- és középsőujját.
– Micsoda kegy – jegyezte meg gúnyosan Patrick elmasírozva mellettük, majd egy gyors köszönést követően elhagyta a Safferty Auto Mechanics épületét.

Picture

​– Régen mindig zárásig itt lógott, mostanában meg folyton rohan – nézett utána Morgan furcsállva bátyja viselkedését. – Nem tudjátok, mi van vele? – pillantott körbe az ott dolgozókon, de a kérdés egyértelműen az öccsének szólt.
– Dolga van – ködösített Ryan.
– Tehát tudod. Nő van a dologban? – faggatózott tovább Morgan, ám hiába. Ryan nem méltatta válaszra.
– Jobb lesz, ha elpakolod a szerszámokat, mielőtt apa visszajön az irodából. Ki fog akadni a rendetlenség miatt.
– Ne terelj, Töki, beszélj! Randizik? Kivel? Ismered? – ugrált körülötte izgatottan, mint egy gyerek. Ryan karba tett kézzel, rendíthetetlenül állt meg előtte, minden érzelmet nélkülöző arckifejezéssel. – Hihetetlen vagy! – vágta volna tarkón, ha Ryan nem kapja el a karját.

Picture

– Te meg még mindig erőszakos – engedte el végül néhány másodpercnyi szorítás után, mert a bal nadrágzsebében rezegni kezdett a telefonja. – Szia, Charlotte! Mi a helyzet?
– Édes lányom, hányszor mondtam már, hogy ha befejezted a munkát, pakold el a szerszámokat magad után? – toppant be az apjuk morcosan az irodából, és gyors fejmosást tartott lányának a rendről, pont ahogy Ryan azt korábban megjósolta. De nem várta meg a végét, intett nekik köszönésképpen, és autóba szállt, hogy meglátogassa legidősebb nővérét.

***

Picture

​Charlotte-ra a nappaliban talált rá, ruhákat hajtogatott két bőrönd mellett.
– Elutaztok? – kérdezte meglepetten, mire Charlotte összerezzent. – Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni.
– Semmi baj. – Nővére odalépett hozzá, és arcon csókolta. – Egy órája hívott Dr. Weckler, Hannah kezelőorvosa, hogy felszabadult egy hely egy újfajta és állítólag igen hatásos terápián, ahova iszonyú nehéz bejutni, szóval, ha nem akarunk novemberig várni, máris induljunk Bostonba. Már lefoglaltam a jegyeket, Patrick egy óra múlva itt lesz, hogy kivigyen minket a reptérre.
– Ez szuper hír! És akkor ez azt jelenti, hogy a kis Hannah-nak nem lesz többé szüksége a lélegeztető készülékre?
– Nagyon remélem. Ha le tudná küzdeni a fulladástól való félelmét, talán az egész alábbhagyna valamelyest. Annyira borzasztó látni szegényt, ahogy szenved. És ami még rosszabb, hogy tehetetlen vagyok – panaszolta csöndesen, és könnyek kezdtek gyűlni a szemében. – Csak nézem, ahogy a gyerekem percről percre az életéért küzd, és nem tudok rajta segíteni.

Picture

Ryan nagyot nyelt, ahogy magához ölelte nővérét. El sem tudta képzelni, min mehet keresztül.
– Segíthetek valamiben?
– Igen – szipogta Charlotte, miközben hüvelykujjaival letörölte a szeme sarkából a könnycseppeket. – Peter céges meetingen van a nyugati parton, leghamarabb is csak holnapután tud hazajönni, szóval addig szükségem lenne valakire, aki vigyáz Miára. Át akartam vinni anyához, de ő inkább veled szeretne lenni, ha nem gond.
– Persze, hogy nem – egyezett bele Ryan, bár meglepte a kérés. – Tájékoztass minden apró fejleményről, oké? – szorította magához újfent Charlotte-ot.
– Ez csak természetes.

***

Picture

A mobiltelefon ébresztőóra funkciója mozgalmas álomból rángatta vissza a való világba. Ryan kinyújtotta karját az éjjeli szekrény felé, majd vehemensen felkapta róla a kémregénye mellett heverő, apró készüléket, hogy a puzzle mielőbbi kirakásával végre megszüntesse azt az idegesítő, egyenletes csipogást. Számtalan módszert kipróbált már az ébredésre, de kétség kívül ez volt a legalkalmasabb arra, hogy mielőbb magához térjen.
– Jó reggelt! – köszöntette egy kedves kis hang benyitva a szobába.
Ryan felült, és egy hatalmas ásítást követően meglepve konstatálta unokahúgát.
– Miért nem alszol még?
– Mert már kialudtam magam – felelte a kislány könnyedén. – Kész a reggeli.  A kávét egy cukorral és sok tejjel iszod, igaz?

Picture

– Te egy bámulatos személyiség vagy, ugye tudod, Mia?
– Köszönöm – pirult el a kislány két harapás között, majd félszegen hozzátette: – Bár néha úgy érzem, eléggé kilógok a kortársaim közül.
– Arra gondolsz, hogy érettebb vagy náluk?
– Aha. Lehet, hogy furcsán fog hangzani, de szerintem én egy felnőtt vagyok gyerektestben.
Ryan egy percre eltűnődött a kijelentésen, ám mielőtt feltehette volna a következő kérdését, a kislány folytatta.
– Egy úgynevezett öreg lélek. A neten olvastam, hogy a keleti vallások és az ezoterikus irányzatok elfogadják a reinkarnáció létezését, tehát, hogy újra meg újra megszületünk a Földre, hogy minden lehetséges dolgot megtapasztalhassunk, ezáltal pedig egyre jobbá váljunk, hogy elérjük a lehető legmagasabb tudati szintet, és végleg visszatérhessünk oda, ahonnan érkeztünk: a szellemi világba.

Picture

​– Ejha – nyögte ki a férfi két korty kávé között. Alig hitte el, hogy egy kilencéves ül vele szemben. – És akkor ezek szerint azok, akik már sokadszorra vannak a Földön, vagyis valamilyen szinten tapasztaltak és kortársaikkal ellentétben egészen másfajta kihívásokat keresnek, ők lennének az öreg lelkek – vonta le a következtetést a hallottak alapján, Mia pedig bólintott. – Ez érdekes.
– Nem nevetsz ki?
– Már miért tennék ilyet? – nézett rá őszinte csodálkozással. – Ha valóban létezik ilyen, akkor tökéletesen illik rád, ha meg nem, akkor is különleges vagy – cirógatta meg az arcát, majd betömte a szájába az utolsó falat pirítóst, és felállt az asztaltól.

***

Picture

– Kopp-kopp – nyitott be a saját házának ajtaján egy tál forró levessel a kezében. A folyosó végén hirtelen feltűnt Liv, és beljebb invitálta.
– Anya küldött csodalevest a betegeknek – tette le pultra, miközben szemével a fiait kereste. Adam a nappali szőnyegén játszott. Megkerülte a pultot, és az ölébe kapta legkisebb gyermekét. – Hogy vagy, takonypóc?
– Prüszköl és köhög, van egy kis hőemelkedése, de egyébként egész jól viseli. Davidnek viszont magas láza van, nemrég adtam neki még egy gyógyszert, most az ágyunkban alszik – mondta Liv kissé elcsigázottan, Ryan pedig elmélázott a szóhasználatán. Ágyunkban.

Picture

​– Fáradtnak tűnsz.
– Az is vagyok.
– Ha segítségre van szükséged, vagy csak pihenni szeretnél, kiveszem a nap további részét.
– Persze, hogy te is elkapd ezt a nyavalyát. Semmi szükség rá.
– Nem félek a baciktól.
– Apa bátoj!
– Úgy bizony, kisöreg. Apa bátor. Szembeszáll a gonosz bacilusokkal és legyőzi őket a mama csodalevesével. Eszel belőle?
– Eszek! Eszek! – kalimpált Adam boldogan a kezei között két tüsszentés után.
– Majd én megetetem – vette át a gyereket Liv. – Menj fel Davidhez, biztosan örülni fog neked.

Picture

​– Hahó, hokisztár, hogy érzed magad? – kérdezte a férfi suttogva, miközben lábujjhegyen beosont egykori hálószobájába. Ugyanolyan volt, mint mindig, semmi nem változott az elmúlt négy hónap alatt. Azzal a kivétellel persze, hogy ő többé már nem aludt ott.
– Apa? – érkezett az erőtlen reakció, mire Ryan bemászott fia mellé az ágyba. – Nagyon fáj a fejem meg a torkom.
– Mama főzött nektek csodalevest, hogy mielőbb meggyógyuljatok. Hozzak fel?
David megrázta a fejét.
– Pedig tényleg hatásos. És nagyon finom. Két-három kanállal a kedvemért, na?
– Akkor inkább vigyél le!
– Jól van.

Picture

​Ryan kiemelte az ágyból Davidet, magához szorította, és levitte a földszintre a többiekhez. Adam éppen akkor fejezhette be a levesét, mert a kanalát a tányérjához kezdte ütögetni, hogy jelezze, kér még. Liv, amint tudta, kivette a kezéből az evőeszközt, de David már elsírta magát az apja ölében, annyira kínozta a zaj. Könnyeivel küszködve látott neki a csodaszernek, ám a negyedik kanálnál feladta, és inkább visszavitette magát az ágyba. Ryan ott maradt vele, míg álomba szenderült.

Picture

​– Köszi a levest – hálálkodott Liv, ahogy leért a lépcsőn.
– Anyának köszönd. Ő főzte.
– Megtörtént. Az előbb beszéltem vele telefonon.
– Tényleg? – kérdezett vissza Ryan meglepetten. Liv egy mosollyal felelt.
– Már egy órája lejárt az ebédszüneted. Teagen háborogni fog, hogy megint késel.
– Megéri, ha a srácokkal lehetek – vonta meg a vállát, majd elsuhant a felesége mellett. – Tényleg szólj, ha segítség kell!

***

Picture

– A nővéred nagyon vagány, szexi kis csaj – fékezett le az íróasztala mellett Scottie a gurulós székkel.
– Melyikre gondolsz? Hárman is vannak – reagált Ryan anélkül, hogy levette volna a tekintetét a monitorról.
– Hogyhogy melyikre? Nagydumás, dögös, szőkésbarna.
– Ez a leírás mindre passzol – húzta tovább kollégája idegeit, noha rögtön tisztában volt vele, hogy kire gondol.
– Ne szívass már! Hát az autószerelő!
– A-ha. Szóval Morganről van szó.
– Igen, róla!
– Semmi esélyed – pillantott rá jelentőségteljesen, majd folytatta tovább a kutatómunkát az aktuális ügyéhez. Barátja folyamatosan ott duruzsolt körülötte, de nem törődött vele. Legközelebb akkor bújt csak ki a képernyő mögül, mikor a telefonjára üzenet érkezett. Míg Scottie továbbra is Morganről áradozott, meglepetten konstatálta a feladó nevét: Holly Safferty.

Picture

„Itt vok az FBI előtt, segíts.” – szólt az SMS röviden-tömören, Ryan pedig azonnal felpattant az asztaltól, és kiviharzott az épületből. Az unokahúga a főkapu előtt járkált zaklatottan. Mikor észrevette, hogy közeledik felé, megállt egy pillanatra, és fújtatott egy nagyot.
– Mi a helyzet? – kérdezte tőle dideregve, de a lány szokásához híven hallgatásba burkolózott. Csak zavartan ide-oda tekintgetett, miközben az ujjait morzsolta.
Ryan már kezdte bánni, hogy bent hagyta a kabátját.
– Mi lenne, ha az asztalomnál beszélgetnénk? – javasolta fogvacogva, mire a lány bizonytalanul elmormogott egy okét, majd elindult a nagybátyja után, aki már intézte is neki a látogatói igazolványt a kapusfülkében.

Picture

​Egy szót sem szólt egész idő alatt, csak ballagott mellette leszegett fejjel. Ryan próbálta oldani a helyzetet, mindenféléről mesélt neki, ami éppen csak az eszébe jutott, de még azt sem sikerült elérnie, hogy legalább a kabátját levegye.
– Én ráérek, de ha nem beszélsz, tényleg nem tudok segíteni – mondta Ryan előredőlve a székben, és egyenesen a lány kék szemeibe nézett.
Holly végigjáratta a tekintetét az ügynököktől hemzsegő teremen, majd halkan felsóhajtott.
– Molly és Elliot, tudod, a netes barátaim meggyőztek, hogy találkozzak Mackenzie-vel. Beszéltem apával, aki ma délután ötre szervezte meg a találkozót a taxiállomás melletti kávézóba, de félek elmenni.

Picture

​– Miért?
Holly megvonta a vállát.
– És azt szeretnéd, ha…? – kezdett volna találgatni Ryan, miközben hátradőlt a székben és egyik lábát keresztbe tette a másikon, de legnagyobb meglepetésére a lány folytatta a mondatot.
– Ha te találkoznál vele először. Te ismersz engem a legjobban, ezért megbízok benne. Ha azt mondod, nincs mitől tartanom, mert rendben van a nő, akkor bemegyek hozzájuk, megígérem, csak kell egy kis előcsekkolás – hajtotta le a fejét zavarában.

Picture

Ryan emésztgette egy ideig unokahúga furcsa kérését, de végül beleegyezett.
– Akkor ötkor a kávézó előtt találkozunk.
– Komolyan? – csillant fel a lány szeme, és egy pillanat alatt megváltozott a viselkedése. A nyakába ugrott és nem győzött hálálkodni.
– Jól van, azért ne fojtsd meg – zuhant le a székbe melléjük Scottie egy csíptetős mappával a kezében, majd az asztalra dobta, és illendően bemutatkozott a kishölgynek.

Picture

– Holly Safferty – viszonozta kissé félszegen a kézfogást a lány.
– Szóval rokon – állapította meg az FBI-ügynök társára sandítva. – Mindjárt gondoltam. Feltűnőek a Safferty vonások.
– Jobban jársz, ha leszállsz a család női tagjairól, főleg Morganről, különben nagyon csúnyán megjárod.
– Kikezdett Morgan nénivel? – kérdezett közbe Holly egyre szélesebben mosolyogva. Ryan bólintott. – Ajaj.
– Hékás! Miért ajaj? Szerinted nincs esélyem nála? – fordult felé Scottie kíváncsian. Holly végigmérte az előtte ülő férfit, csak azután szólalt meg.
– Meh. Két randi.

***

Picture

​– Bocs, hogy késtem, alig találtam parkolóhelyet – fékezett le Ryan a kávézó előtt Miával együtt. Holly feszülten topogott a bejárat mellett.
– Hülye ötlet volt, ne haragudj, hogy feleslegesen rángattalak ide, küldök apának egy SMS-t, hogy ez nekem mégsem fog menni – hadarta a lány lehajtott fejjel, miközben nyirkos tenyerét a kabátjába törölte, aztán a mobilja után nyúlt a nadrágzsebébe. Ryan megállította a mozdulatban.
– Nem lesz semmi gond, nyugi. Mia itt marad veled, míg én előcsekkolok – mosolygott rá biztatólag, és már be is nyitott a kávézó ajtaján.

Picture

​Rögtön kiszúrta a bátyját. Az egyik félreeső asztalnál ült a sarokban egy barna hajú nővel szemben, és pontosan ugyanúgy feszengett a találkozótól, mint odakint a lánya.
– Úgy látom, Holly a parázást tőled örökölte – lépett melléjük széles vigyorral az arcán, és kezet nyújtott Patricknek. Még a tenyere is ugyanúgy izzadt volt.
– Mit keresel itt? – kérdezte az őszülő férfi, amint felocsúdott a meglepetésből.
– A lányod megkért, hogy legyek a felderítőosztag. Csak akkor jön be, ha kifaggattam a párodat és felfedtem minden mocskos kis titkát – fordult felé túljátszott elszántsággal, és megjegyezte, hogy egy csoport kommandós épp most kutatja át a lakását. A nőből erre harsány nevetés tört elő, Patrick viszont nem vette a lapot. Megütközve bámult az öccsére.
– Csak vicceltem – világosította fel, mire a férfi megkönnyebbülten sóhajtott egy nagyot.

Picture

– Ryan Safferty. Örülök, hogy végre személyesen is megismerhetlek – rázott kezet a nővel.
– Én is örülök, Ryan. Mackenzie Hall. Jót beszélgettünk rádión keresztül a legutóbb. Mondjuk elég régen volt.
– Cirka öt hónapja.
– Te jó ég! – hitetlenkedett. – Komolyan?
– Bizony. Nem sietitek el a dolgot – mondta csipkelődve, majd hirtelen átvillant az agyán, hogy milyen hosszú ideje nem él együtt a feleségével.
– Szóval a kishölgy még nem áll készen?
– De, mindjárt bejön – pillantott Ryan a bejárat felé –, csak még kell neki egy kis biztatás. Ne vedd magadra, elég zárkózott személyiség, sokáig tart előcsalogatni a csigaházából, de hidd el, megéri az energiabefektetés. Csak légy türelmes vele!
– Kösz a tanácsot, védelmező nagybácsi, megfogadom – mosolygott fel rá kedvesen, Ryan pedig viszonozta.
– Nos, akkor én most magatokra hagylak és tájékoztatom a megbízómat, hogy tiszta a terep. Örültem, Mackenzie, remélem, legközelebb már egy családi ebéden találkozunk.

Picture

​– Na, milyen? – szegezte neki Holly azonnal a kérdést, amint kilépett az ajtón.
– Kedves, vicces, én bírom.
– És én bírni fogom?
– Erre csak akkor derül fény, ha most bemész hozzájuk.
– Menj be, gyerünk! – noszogatta Mia is, majd Holly megrázta magát, rátette a kezét a kilincsre, és lenyomta.
– De mi van, ha…? – próbált visszakozni, de Ryan belökte az ajtót, és ellentmondást nem tűrően betessékelte a lányt. Holly kínos lassúsággal haladt az asztalhoz, útközben vissza-visszapillantva rá segélykérően. Ryan feltartott hüvelykujjal jelezte neki, hogy csak így tovább, jól csinálja, és egészen addig állt Miával az ajtóban, míg helyet foglalt az apja mellett. Küldetés teljesítve.

***

Picture

– Üzeneted érkezett! – jelezte Mia a konyhában tevékenykedő nagybátyjának, miután az ebédlőasztalon heverő mobiltelefon két rövid pittyegést hallatott magából. Míg a kislány leckét írt, Ryan a vacsorával volt elfoglalva.
– Nézd meg nyugodtan!
– Holly írt! – újságolta izgatottan. – Azt üzeni, hogy tényleg tök jó fej, kösz. És egy mosolygós arcocska.
– Ez nagyszerű hír – nyugtázta Ryan, és büszkeséggel töltötte el, hogy sikerült a legidősebb unokahúgát egy kicsit szocializálnia. Tudta, hogy Holly még messze jár attól, hogy olyan nyitott legyen az emberekkel, mint mondjuk Mia, de fél évvel korábbi önmagához képest máris sokat fejlődött.

Picture

​Vacsora után Mia ragaszkodott hozzá, hogy ő mosogasson, így Ryan addig átnézte a leckéjét. Kíváncsi volt, miket tanulnak a negyedikesek. Elcsevegtek egy-két tantárgyról, melyiknek mi lesz a haszna a későbbiekben, vagy éppen mi az, ami felesleges, de végül megállapodtak abban, hogy az csakis az ember előnyére válhat, ha mindenben otthon van egy kicsit. Ráér később eldönteni, hogy mivel szeretne mélyrehatóbban foglalkozni. Mia viszont már most tudta: őt az emberi lélek érdekli. Éppen erről folytattak eszmecserét, amikor váratlanul kopogtak a lakás ajtaján.

Picture

– Peter! – lepődött meg Ryan sógora jelenlétén, miután ajtót nyitott. – Csak holnap estére vártunk.
– Igen, szia, sikerült előbb eljönnöm. Bocs, hogy nem hívtalak, lemerült a mobilom a nagy rohanásban.
– Semmi gond. Bejössz?
– Apa! – ölelte át a kis szőkeség, ahogy belépett a lakásba, Peter pedig homlokon csókolta gyermekét.
– Szia, kincsem. Szedd össze a cuccodat, és megyünk, jó? Ne haragudj, hogy ezzel terheltünk – nézett Ryanre.
– Ugyan már, Peter, nem teher. Bármikor szívesen vigyázok rá. Tényleg. Charlotte-nak is mondtam, hogy szóljatok nyugodtan, számíthattok rám.
– Kösz.
– Kész vagyok! – érkezett meg Mia kabátban, hátizsákkal a hátán melléjük. – Egy élmény volt Ryan bácsi – puszilta arcon, majd megfogta az édesapja kezét, és kihúzta a folyosóra.
– Nekem is, Mia. Jó éjszakát! – intett még utánuk, majd hirtelen ötlettől vezérelve bevágódott a zuhany alá.

***

Picture

Ütemes dörömbölésre lett figyelmes, ahogy kilépett a fürdőszobából. Mintha valaki ököllel vert volna egy ajtót. Az ő bérelt lakásának bejáratát.
Egy szál törölközőben átlibbent a nappalin, és villámgyorsan feltépte az ajtót, mielőtt még a dühös illető betörte volna.
– Utálom! Gyűlölöm! Utálom! Egy rohadt szemét dög – rontott be Sadie őrjöngve. Arca szinte lángolt, égszínkék szeméből pedig vad folyamot alkotva, gyors egymásutánban gördültek ki a könnycseppek. Megállt a lakás közepén, és érkezése óta most először körülnézett, végül a tekintete a nagybátyján állapodott meg.

Picture

​Ryan kissé kényelmetlenül érezte magát, hiszen a dereka köré csavart törölközőt leszámítva meztelenül állt unokahúgával szemben.
– Mi a baj? – tudakolta, miután beviharzott a hálószobába, hogy magára kapjon valamit.
– A drágalátos nővéred, ugyan ki más lenne a bajom? – bömbölte a lány hisztérikusan. – Megígérte, hogy ha rendszeresen eljárok a balettpróbákra és nem lesz négyesnél rosszabb jegyem félévkor, akkor elmehetek sítáborba a barátaimmal. Ma volt a jelentkezési határidő, és persze, hogy nincs a nevem a listán! Keményen dolgoztam, megérdemlem, hogy ott legyek, de ez a szemét dög hazudott! Nem akart elengedni csak ilyen hülye feltételekkel, és mikor teljesítem őket, semmit sem számítanak.

Picture

​Az elhangzottak alapján Ryan jogosnak vélte a tinédzser felháborodását. Nincs rosszabb a következetlen gyereknevelésnél. Ő ugyan a maga lassan hét évével még igencsak kezdő szülőnek számított, főleg nővére szemében, de ha ennyi idő alatt valamit, hát azt megtanulta, hogy a be nem tartott ígéretek, különösen, ha azok valamilyen elváráshoz kötöttek, minden szempontból romboló hatásúak. Aláássák a szülő-gyerek bizalmat.
– Ez nem volt szép tőle.
– Nem, nem kell finomkodni, ez köcsög húzás volt! Rá is csaptam az ajtót! Mostantól nem az anyám, elköltözök onnan, és inkább veled fogok lakni! – jelentette ki olyan rendíthetetlen elszántsággal, mint ahogy Jenna adja elő meggyőződéseit.

Picture

​– Ezt neki is megmondtad? – kérdezte Ryan óvatosan.
– Mit? – nézett rá a tinédzser értetlenkedve.
– Azt, hogy idejössz.
– Dehogy mondtam!
– Tehát nem tudja, hogy itt vagy?
– Nem, de ez most miért olyan fontos neked? – Ryan már éppen azon volt, hogy megmagyarázza, de időközben Sadie összerakta a képet. – Ne merészeld felhívni, hallod?! Akkor inkább az utcán alszok! Azért jöttem hozzád, mert te vagy az egyetlen, akiben megbíztam, aki tudja, hogy milyen lehetetlen anyám van! Ne merészelj pont most hülye felnőtt lenni és beköpni nála, mert soha nem bocsátok meg neked! Érted? Soha! És ha valami történik velem odakint, az a te lelkeden fog száradni!

Picture

​Ryan csak pislogott unokahúga hangnemén. Hirtelen nem is tudta, mit reagáljon. Aztán mindkét kezét a lány vállára helyezte, és kényszerítette, hogy egyenesen a szemébe nézzen.
– Javaslom, vegyél vissza ebből a pimasz, zsaroló hangnemből. Én nem az anyád vagyok, velem nem beszélhetsz így. Igen, szemétség volt tőle, hogy átvert, de akkor sem érdemli meg, hogy átaggódja az éjszakát. Az meg pláne nem hiányzik, hogy a szökésed miatt kihívja a rendőrséget. Most fogod magad, bemész szépen a fürdőszobába és megmosakszol. Csak akkor jöhetsz ki, ha teljesen lehiggadtál. Világos? – Sadie kétségbeesetten bólintott, majd eleget tett nagybátyja parancsának.

Picture

​Ryan a fejét a falba verte a gondolatra, hogy lehetett a nővére ennyire ostoba. Eddig sem volt túl jó a kapcsolata Sadie-vel, de egy ilyen húzás után mégis mire számított? Fel akarta hívni, hogy tudassa vele, nála van a lánya, de ahogy kezébe vette a telefonját, erős ellenérzése támadt azzal kapcsolatban, hogy akárcsak egy szót is váltsanak. Valószínűleg azonnal átjönne Sadie-ért, és csak folytatódna a cirkusz. Így inkább egy olyan ember számát tárcsázta, akiről tudta, hogy valamilyen szinten képes hatni Jennára.

Picture

​Liv másodszori csengésre fogadta a hívását. Röviden vázolta neki a helyzetet, ő pedig készségesen vállalta a feladatot. De előtte még jól kiröhögte, amiért fél a saját testvérétől.
– Nem erről van szó, csak tudod, milyen… – magyarázkodott Ryan.
– Tudom – kuncogott még mindig a vonal túlsó végén, aztán beszámolt a fiaik egészségi állapotáról, majd végül megígértette vele, hogy csak mértékkel tömi tele az unokahúgát pizzával, csokoládéval és egyéb Jenna által méregnek titulált étellel.
– Köszi, Liv – hálálkodott, és úgy érezte, egy lépéssel ismét közelebb kerültek egymáshoz.

 

Tovább a következő epizódra

Küzdő Lélek – 17. Trauma

Picture

​– Apa – szólította meg egy hang a távolból. – Apa – hallotta ezúttal közelebbről. – Apa!
Ryan Safferty lassan feleszmélt, és kinyitotta a szemét. A fia állt előtte sírásra görbült szájjal a félhomályban.
– Nem sikerült. Megint bepisiltem – mutatott a kisember az ágyéka körül éktelenkedő, nedves foltra, majd a következő pillanatban elpityeredett szégyenében. Ryan felült, és magához ölelte.
– Semmi baj. Majd kitalálunk valami mást – vigasztalta álmos, rekedt hangon. Kezdett nagyon komolyan aggódni a fiáért.

Picture

​David február vége óta különösen viselkedett. Valami történt akkor, valaminek történnie kellett, ami miatt teljesen magába zárkózott, és elkezdődtek nála az éjszakai bevizelések, de nem beszélt róla.  Se vele, se Livvel, se a kedvenc nénikéjével, Morgannel, se a nagyszüleivel, még a gyermekpszichológussal se. Igaz, az első találkozás után a nő figyelmezette őket, hogy a probléma gyökerének megtalálása egy hosszadalmas folyamat lesz, de Ryan nem gondolta volna, hogy ennyire. Türelmes embernek tartotta magát, és az is volt, most viszont a tudatlanság és a tehetetlenség majd’ felemésztette. Segíteni akart a gyerekén, megérteni, hogy mi történik vele, nemcsak kívülállóként szemlélni a bensőjében vívott harcot.

Picture

​Voltak megérzésen és következtetésen alapuló teóriái, ám bizonyíték hiányában inkább nem bocsátkozott feltételezésekbe.  Vagyis tudta, hogy nem kellene, de miután David egyre gyakrabban akart nála aludni, és már hétköznapokon is, képtelen volt megállni, hogy ne tegyen megjegyzést a feleségének. Liv persze azonnal vérig sértődött, amiért őt okolta a fiuk állapota miatt.
– Ne kend rám, nem csináltam semmit! Szeretem a fiamat.
– Ebben biztos vagyok, de nem is mondtál neki semmit, amit esetleg félreérthetett, vagy összezavarta?
Liv gondolkodóba esett.
– Nem. Nem hiszem. Nem rémlik – rázta tagadólag a fejét, majd az ajkába harapott, és felsóhajtott. – Olyan kedvetlen és csöndes. Nagyon aggódom érte.
– Én is. De jó kezekben van, nem? Elvégre van szakértő segítségünk és nem mellesleg mi vagyunk a szülei – mosolygott Ryan biztatólag, Liv pedig viszonozta.

Picture

​– Milyen nap is van ma? – kérdezte Ryan a tévé előtt reggeliző fiútól, miközben iskolai egyening után matatott a szekrényben. Nagyot ásított, míg a válaszra várt, és azon tűnődött, mi értelme van színekkel jelezni a napokat. Miért nem viselhetnek a gyerekek azt, amit akarnak? Vagy ha már ragaszkodnak az egyenruhához, miért nem használnak egyfélét? Miért kell belőle több szín? Hogy megnehezítsék a szülők dolgát és még több pénzt húzzanak ki a zsebükből? Valószínűleg így van – döntötte el, majd nevén szólította a fiát, mert még mindig nem felelt.
– Ööö… kék.
– Köszi. Ha megetted, mosakodj meg és öltözz fel, oké? – tette le mellé a ruháit.

Picture

​– De még csak negyed hét van – méltatlankodott David.
– Korábban bent kell lennem az irodában, anya visz suliba – magyarázta neki Ryan a fürdőből, mire a kisfiú kétségbeesett arckifejezést öltve jelent meg az ajtóban. – Mi a baj?
Nem válaszolt, csak idegesen tekintgetett jobbra-balra. Az apja úgy döntött, figyelmen kívül hagyja, amíg nem mondja el, mi bántja. Míg készülődött, folyamatosan a sarkában volt, ment vele egyik szobából a másikba, és nagyra nőtt, ártatlan kiskutya szemekkel szuggerálta, hogy találja ki a gondolatait. De Ryan eltökélte, hogy szóra bírja, nem hagyta magát befolyásolni.

Picture

​Már az ajtóban álltak indulásra készen, mikor Davidnek végre sikerült erőt vennie magán.
– Nem mehetnék inkább be veled az irodába iskola előtt? – kérdezte a cipőjét fixírozva.
– Sajnos nem. Dolgoznom kell. Most nem tudok ellógni húsz percre se, hogy bevigyelek.
– Ó, értem – motyogta remegő hangon, majd könnyes szemeivel felnézett az apjára. – És… akkor… talán… esetleg… nem vinnél inkább át Peter bácsihoz és Charlotte nénihez? Közel laknak, és a lányok iskolája is közel van az enyémhez – próbálta győzködni, de Ryan hirtelen közbevágott.

Picture

​– David, miért nem akarsz anyával lenni? – Egy percnyi néma csönd, vállvonás, aztán váratlanul zokogni kezdett.
– Mert nem és kész! Miért nem érted meg?! – bömbölte már-már hisztérikusan. Ryan sztoikus nyugalommal figyelte fia kitörését. Megvárta, míg lecsillapodott, aztán egy zsebkendőt nyomott a kezébe.
– Befejezted? – tekintett le rá atyai szigorral. David néhány szipogás után bizonytalanul bólintott. – Akkor induljunk.

***

Picture

– Kösz, hogy vállalod – hálálkodott Ryan a nővérének a bejárati ajtóban állva. Charlotte betessékelte a gyerkőcöt, aki gyorsan ledobta a sarokba az iskolatáskáját, levetette kabátját, és csatlakozott Hannah-hoz a nappaliban. Éppen a kedvenc rajzfilmje ment a tévében.
– Te is bejöhetsz ám – jelezte Charlotte öccsének, de az visszautasította.
– Jó lenne, de rohannom kell. Hannah hogy van?
– Á, szóval mégis van pár perced csevegni – fonta keresztbe a karját mosolyogva a nő. – A tavasz ellenére egész jól. Azt hiszem, tényleg használt a terápia.
– Ezt örömmel hallom.
– Na és David? Bár az, hogy idehoztad már elég sokat elárul.
– Hát igen. Ma is sírva ébresztett hajnalban, hogy bepisilt. Aztán hisztizett egy sort, hogy ő nem megy az anyjához, mikor néhány héttel korábban az éjszaka közepén kellett hazafuvaroznom, mert a hasfájását csak Liv tudja elmulasztani. Fogalmunk sincs, mi ütött belé. Liv váltig állítja, hogy nem történt semmi és nem is mondott neki semmit, amivel ennyire felzaklathatta volna.

Picture

– A pszichológus legalább mondott valami újat?
Ryan megrázta a fejét.
– Csak azt hangoztatja, hogy legyünk türelemmel.
– Mintha az olyan könnyű lenne – sóhajtotta Charlotte együttérzőn, és magához húzta a közelükben settenkedő kislányt. – Nem szép dolog hallgatózni, Mia.
– De én nem is hallgatóztam – védekezett a szőkeség két kezével átkulcsolva anyja derekát.
– Csak éppen erre volt dolgod, igaz? – kacsintott rá Ryan, ő pedig elvigyorodott.
– Pontosan. Biztos, nem jössz be egy kicsit?
– Nem, most már tényleg mennem kell. Szép napot, lányok! És köszi!

***

​Berohant Norfolk üzleti negyedének legimpozánsabb épületébe, többedmagával beszállt az első földszintre érkező felvonóba, majd megnyomta a harmadik emelethez tartozó fémgombot. Kissé feszült volt, bár ezt ezúttal sokkal inkább zsúfolt munkanapjának tudta be, mintsem a találkozónak. Húzós hetek voltak a háta mögött, mind szakmai, mind magánéleti szempontból, és a közeljövő sem kecsegtette éppen láblógatással. Hiába kötelezték a töménytelen mennyiségű túlórái miatt szabadságra, a hét utolsó két napján is ugyanúgy el lesz havazva munkával, csak otthonról egy kicsit talán kényelmesebb körülmények között írja majd a jelentéseit.

Picture

​A liftajtó harmadszor is szétcsusszant, Ryan maga elé engedett egy hölgyet, majd határozott léptekkel elindult a felesége irodája felé. Fontos közölnivalója volt vele, ami nem tűrt több halasztást. Egész délelőtt a birtokába jutott információn rágódott, de annyi szabadideje se volt, hogy felhívja. Kora délután végre kivehette az ebédszünetét, amit rögtön be is áldozott arra, hogy személyesen mondja el neki a fejleményeket. Elhaladt két jókedvű férfi és egy titkárnő mellett, majd megpillantotta a folyosó végén tárgyaló Skip Terrellt. Mikor a férfi is észrevette őt, széles mosoly terült az arcára, aztán felmutatta mutatóujját egy percnyi türelmet kérve ügyfelétől, hogy meg tudja előzni a katasztrófát. De Ryan addigra már benyitott Liv irodájába.

Picture

​– Remek – tört ki belőle a szarkazmus meglepettségében, miután a felesége kifejezetten intim pozícióban feküdt a kanapén Jason Wallace alatt.
– Na, valami ilyesmit szerettem volna megakadályozni – fékezett le az ajtó előtt a jogi osztály vezetője. A párocska megsemmisülten rebbent szét.
– Kifelé! – utasította Ryan a tollászkodó szépfiút. Régen érezte magát ennyire dühösnek. Hevesen kalapált a szíve, önkéntelenül is megfeszültek az izmai, és komolyan tartott attól, hogy bármelyik pillanatban átrendezheti Wallace képét. Nemcsak azért, mert a feleségével enyeleg, hanem azért is, mert miatta szenved a fia.

Picture

​– Talán célszerű lett volna kopogni – oktatta ki Jason krákogásnak színlelve, amivel csak még inkább sikerült felbosszantania.
– Skip – intézte hirtelen barátjához a szavait –, van védőügyvéd ismerősöd?
Terrell gyanakvóan méregette.
– Van. Miért?
– Mert ha nem tünteted el innen kurva gyorsan ezt az arrogáns pöcshuszárt, akkor minden bizonnyal szükségem lesz rá.
Döbbenethullám söpört végig az irodában tartózkodókon. Nem voltak hozzászokva ehhez a nyers stílushoz, pláne nem Ryan Safferty szájából. A félpercnyi némaságot előbb zavarodott, majd jelentőségteljes pillantások követték. Skip Terrell és Liv nyomására pedig Wallace végül peckesen távozott a helyiségből.
– Sajnálom – fejezte ki őszinte együttérzését Skip, és becsukta maga után az ajtót.

Picture

– Liv, délután negyed kettőkor a munkaidő közepén? Most komolyan? – szólalt meg egy rövid hatásszünet után Ryan, bár nem éppen így tervezte indítani a beszélgetést.
A felesége magassarkú cipőjében kecsesen elé tipegett, csípőre tette kezét és egyenesen a szemébe nézett.
– Nicsak, ki beszél.
– Az egyetlen egyszer történt meg, és akkor is zárt ajtók mögött. Ráadásul a te kedvedért. Úgyhogy tüntesd csak el ezt a gúnyos tekintetet.
Liv megeresztett egy amolyan régi szép emlékek mosolyt, majd sarkon fordult.

Picture

​– Hónapfordulónk van – szagolt bele az íróasztalon álló vörös rózsacsokorba.
– Gratulálok – vágta rá a férfi szenvtelenül, majd a felesége pollenallergiájára utalva megjegyezte, örül, hogy használ a gyógyszere. Liv még mindig mosolygott.
– Lehet, hogy félreérthető volt a pozíció, de nem történt semmi. Mivel még ma el kell utaznia céges ügyben Chicagóba, úgy gondolta, indulás előtt meglep egy kis aprósággal. Romantikus hangulatba kerültünk, és elnyúltunk a kanapén beszélgetni – taglalta tovább, mire Ryan egészen közel ment hozzá, és felvonta a szemöldökét.
– A nyelvével a szádban?
Liv elnevette magát.

Picture

​– Örülök, hogy ilyen jól szórakozol – súgta a fülébe –, de sajnos el kell, hogy rontsam a kedvedet.
A nő hirtelen eltolta magától, amit Ryan most egyáltalán nem bánt. A szemébe akart nézni, látni akarta benne a bűntudatod, mikor elmondja a történteket. Látni akarta egy kicsit szenvedni. Mikor belépett az irodaházba még sajnálta, hogy fájdalmat fog okozni neki a szavaival, mostanra viszont teljesen átértékelte a helyzetet. Itt az ideje, hogy a felesége is megtapasztalja azt a kínt és tehetetlenséget, amit ő minden egyes nap átél, mióta egy másik férfit választott helyette. Most megtudja, milyen érzés, ha az, akit a világon a legjobban szeret, elfordul tőle és nem viszonozza az érzelmeit.

Picture

​– David… – Megcsörrent a mobilja. Utánanyúlt a zsebébe. A kijelzőn főnöke, Norelle Teagen neve villogott. Biztos volt benne, hogy fontos ügyben keresi, de kinyomta. A feleségére akart koncentrálni.
– Mi van Daviddel? – lépett vissza Liv a másodperc töredéke alatt az anya szerepbe. Ryan kivárt egy pillanatot, hogy kellő feszültséget teremtsen a bejelentéshez.
– Látott téged és Wallace-t smárolni a ház előtt.
– Az nem lehet – Liv ijedtében a szájához kapott. Hófehér lett. – Hohohonnan tudod? Elmondta?
– Nem nekem. Miának.
– Miának? – ismételte meg hitetlenkedve. Ryan telefonja újfent megszólalt. Ismét Norelle Teagen kereste. Tudta, hogy bajba kerül, ha megint ignorálja, ennek ellenére hagyta, hadd csörögjön.

Picture

​– Na? Milyen érzés?
– Micsoda? – nézett fel rá Liv zavarodottan. Látszólag teljesen elveszett a gondolataiban.
– A férjed után a fiadat is tönkretenni.
A kijelentésre a nő gyönyörű világoskék szemei azonnal megteltek könnyel.
– Ne mondd ezt! – nyögte elfúló hangon. Ryan telefonja üzenet érkezését jelezte. A felettese sürgősen látni kívánta. Eltette a készüléket, és elindult kifelé az ajtó irányába magára hagyva összetört feleségét.
– Mindezt Jason Wallace miatt – jegyezte még meg, ahogy kilépett a fejét csóválva.

 

Tovább a következő epizódra

Küzdő Lélek – 18. Kapcsolatok

Picture

​– Várj meg! – loholt mögötte Morgan jó száz méterrel lemaradva. Ryan megállt egy pad előtt, onnan kísérte figyelemmel nővére kocogását, ami sokkal inkább tűnt valamiféle erőtlen testvonszolásnak.
Miután Davidet elfuvarozta az iskolába, kisebbik fiával együtt a Safferty Auto Mechanics műhelyében kötöttek ki. Bár bőven akadt munkája a szabadnapján is, nem volt hajlandó mindent alárendelni. Úgy döntött, a kevésbé sürgős jelentéseit csak az este folyamán készíti el, mikor a srácai már elaludtak. Szerette volna kiélvezni a tavaszi napsütést, ha már a felettesei kényszerpihenőre küldték a felhalmozódott túlórái miatt, ezért az apja engedélyével elcsábította Morgant a munkaidő közepén egy kis testedzésre.

Picture

​– Kipurcantam! – zuhant le a padra fújtatva a legfiatalabb Safferty-nővér. Ryan felnevetett a gyenge teljesítményén. Alig futottak másfél kilométert.
– Ennél még Liv is többre képes az allergiaszezon kellős közepén – cukkolta.
– Akkor miért nem vele futsz? Ja, mert elhagyott egy másik pasiért, tönkre tette a fiatokat, és neked még ez se volt elég. Most komolyan, Töki! Miért nem ismered fel, hogy itt a vége? Mi bajod van neked?

Picture

Ryan nem vette zokon testvére kifakadását. Leült mellé és sokadszorra is ugyanolyan nyugodtan magyarázta el neki az okokat, mint a legelső alkalommal.
– Ha választanod kell egy film és egy sorozat között, melyiket nézed meg?
Morgan értetlenségében a homlokát kezdte ráncolni.
– Ez most hogy jön ide?
– Mindjárt elárulom, csak felelj a kérdésre.
– A filmet, ez egyértelmű. Általában kerek egész a sztori, és két órán belül tuti vége van.

Picture

​Ryan elmosolyodott. Pontosan erre a válaszra számított.
– Látod. Ez a kapcsolataidat is tökéletesen jellemzi.
Morgan szemében felismerés csillant.
– A-ha! Azt hiszem, kapiskálom, bár elég hülye hasonlat, már nem azért.
– Jó, hát nem végeztem minden részletre kiterjedő tanulmányt, de lesarkítva szerintem egész helytálló a példám. Hiszen veled ellentétben én mindig a sorozatot, a hosszú, tartós kapcsolatot választom. Soha nem volt egy éjszakás kalandom, mert ha először annak is indult, valahogy mindig több lett belőle. Így a történtekre nem lehetett egy egészestés filmként tekinteni, minden esetben egy sorozat bevezető epizódját alkották, amit rögtön a második rész követett, majd a harmadik és így tovább. Livvel már a tizenkettedik évadot tapossuk. És ha valamit tizenkét éve követsz, akkor az lehet bármilyen mélyponton, hidd el, nem fogsz kiszállni belőle. Lehet, hogy hanyagolod, de nem fogsz lemondani róla, már csak az emlékek miatt se. Szívedhez nőttek a karakterek, a helyszínek, még ha az évek alatt sok változáson is mentek keresztül. Az agyad egy eldugott kis szegletében mindig ott fog motoszkálni a gondolat, hogy mi van, ha a következő epizódban visszatér minden a régi kerékvágásba, vagy olyan új irányba indul a cselekmény, ami kiemeli a gödörből szériát és teljesen felfrissíti.

Picture

​– Jól van, Töki, felfogtam, de attól még nem értek egyet veled. Először is, meg kell védenem filmkedvelő társaimat, hiszen ott vannak a trilógiák, nem beszélve a sok részes Csillagok háborújáról vagy a Harry Potterről. – Morgan elmélázott egy pillanatra. – Bár ezek mind folytatások, vagyis sorozatok – gondolkodott hangosan, aztán érdektelenül megvonta a vállát. – Mindegy. A lényeg, hogy fél éve lóg a fejetek felett a kasza, és marhára le kéne sújtani vele. Hogy reménykedhetsz még bármilyen pozitív változásban, mikor a nejed már egy spin-offban főszerepel?

Picture

​Ryant őszintén meglepte nővére sorozatos szakkifejezése. Már éppen számon kérte volna rajta, mikor az előttük elhaladó viháncoló csoportból hirtelen kivált egy vörös hajú srác, és mintha legjobb haverok lennének, lepacsizott vele.
– Hé, Jake! Szeva! Ezer éve nem láttalak. Mizu?
– Á, Gary! – ugrott be neki kisvártatva a neve, majd jelentőségteljes pillantást küldött Morgan kérdő tekintetére, hogy emlékeztesse a decemberi egyetemi randis beszámolójára. – Sikerült már beszerezned egy rókát? – fordult vissza a srác felé szándékosan sokat sugalló kérdéssel. Morgan most már vette a lapot.
– Hát képzeld, kiderült, hogy nem lehet csak úgy háziállatként tartani. Tiszta szívás.

Picture

​– Kár. Pedig tök baró lenne – csatlakozott a társalgáshoz Morgan, mire Gary szemérmetlenül végigmérte. – Nehogy visszafogd magad – ugrott talpra buja mosollyal az arcán, és kihívó pózba vágta magát. A kínos jelenetet látván Ryan hitetlenkedve bújt el a tenyere mögött.
– Csini vagy – jegyezte meg Gary reménykedőn, Morgan pedig biztatólag végigsimította a felkarját.
– Izé, te még együtt vagy Sophiával, ugye? – kapott észbe a srác, mielőtt még szokásához híven valami illetlenséget művelt volna. – Szóval ti ketten nem…?
– A nővérem – tájékoztatta Ryan a viszonyukról Gary legnagyobb megkönnyebbülésére.
– Liv vagyok – mutatkozott be Morgan, miközben egészen közel húzta magához, és szájon csókolta az egyetemistát. Gary kissé megilletődött a tettén. Hebegett-habogott valamit, aztán a barátai felé mutatott, akik már birtokba vették a park kosárlabdapályáját. Futólépésben indult el feléjük, miután meghívta őket, hogy csatlakozzanak hozzájuk.

Picture

​– Morgan, mit csinálsz? – tartotta vissza Ryan a vállánál fogva, mikor a srác hallótávolságon kívülre került.
– Szórakozok, nem látod?
– Pont Liv nevével?
– Miért ne? Ha te lehetsz Jake, ő meg Sophia, akkor én Liv leszek. Egy önző, hisztis, csalfa nőszemély, aki mindenkit tönkretesz maga körül.
– Nem kell Liv bőrébe bújnod, hogy bánts másokat. Ahhoz te magad is épp eléggé értesz.
– Mire célzol, Töki? – csattant föl Morgan karba font kézzel.
– Célzok? Ez egy nyilvánvaló tény. Ha egy kicsit is őszinte vagy magadhoz, azonnal belátod.
– Most mi bajod van? Te játszadozhatsz a kis vörössel, én meg nem?
– Pontosan ez a helyzet, mert veled ellentétben én nem taposok szerencsétlennek a lelkébe. Nem hagyom, hogy ő legyen a következő áldozatod. Scottie még mindig teljesen össze van törve miattad.

Picture

​– Én mondtam neki, hogy két randi. Se több, se kevesebb. Beleegyezett. Ezek után szenvedjen csak, ha többet akar.
– Elképesztő vagy – kuncogott Ryan a fejét csóválva. – Scottie jó arc. És jó parti is. Mindketten pozitívan nyilatkoztatok az együtt töltött időről, akkor mégis miért dobtad ki? Nem szórakoztál még eleget? Mindjárt betöltöd a negyvenet.
– Hah! Addig még van nyolc hónapom – horkantotta Morgan ingerülten. – És a koromnak különben sincs semmi köze a randizási szokásaimhoz.
– Jól van, de tényleg ártatlan kisfiúkat elcsábító vén banyává akarsz válni?
– Nem!
– Akkor kezdetnek talán hagyd békén Garyt, és hívd fel Scottie-t.

Picture

​Morgan felsóhajtott.
– Nem megy, Töki, értsd meg! Nekem egy kapcsolat maga a rémálom! Jamie-vel ugyan kihúztam öt hónapig, de iszonyú macerás volt! El kellett nyomnom azt, aki valójában vagyok, és ez súlyos önválságba taszított. Ennyit egy pasi se ér. Pedig imádom őket, tényleg. De csak addig, amíg szórakozunk egymással. Ha halvány jelét is látom annak, hogy kezdenek belém zúgni, azonnal búcsút intek nekik. Nincs szükségem a hülye elvárásokra és számonkérésekre, és az ebből fakadó veszekedésekre. Akkor szőrtelenítek, akkor bütykölöm az autókat, akkor rakok rendet a lakásban, akkor alszok együtt a kutyámmal, akkor főzök, akkor böfögök és pukizok, amikor én akarok. És senki kedvéért nem vagyok hajlandó még egyszer visszafogni magam, mert az nem én lennék. Mindezen túl pedig senkinek nem akarok még egyszer olyan mérhetetlen fájdalmat és csalódást okozni, mint Jamie Bennettnek. Hosszú távon teljesen összeférhetetlen vagyok. Ha én felismertem és elfogadtam magam ilyennek, akkor jó lenne, ha ti is belátnátok végre, és békén hagynátok a „Morgan, ideje lenne megállapodnod”dumákkal.

Picture

​Ryan azon kívül, hogy jót derült a böfögés-pukizás szakaszon, elfogadta nővére álláspontját és egyben magyarázatát, miért ódzkodik a komoly kapcsolatoktól. Nem értette meg az önzőségét, de elfogadta, hogy képtelen maga elé helyezni bárkit vagy bármit. Ahogy azt is, hogy a legapróbb kompromisszumkötést is mély sérelemként éli meg. Nem túl nemes tulajdonságok ezek, de legalább tisztában van önmagával és a korlátaival – nyugtázta Ryan magában.
– Rendben van, elfogadom, hogy ilyen elcseszett vagy, viszont cserébe neked is el kell fogadnod az én fogyatékosságomat.
– Ami? – vonta fel Morgan érdeklődve a bal szemöldökét.
– Hogy nem vagyok képes feladni a kapcsolataimat küzdelem nélkül. Ha többet nem hozod fel, hogy írjam alá a válási papírokat, akkor én sem foglak húzni a pasikkal, sőt, apáékat is megpróbálom leállítani. Áll az alku? – nyújtotta előre Ryan a kezét szemöldökvonogatás közben. Morgan egy másodpercre eltöprengett, majd vidáman belecsapott öccse tenyerébe, és előadták titkos kézfogásukat, ami a könyökük összeütköztetésével ért véget.
– Áll.

Picture

​Ryan vigyorogva karolta át testvére vállát, úgy vonultak át a pályára, ahol az egyetemisták már túl voltak a bemelegítő passzolgatáson és kosárra dobáláson. Ryan egy rövid, barna hajú, zöld szemű lány kivételével mindegyikükre emlékezett a buliból, de nem tartott sokáig, hogy mindent megtudjon róla, ugyanis miután Morgan elárulta Garynek, hogy Jake és Sophia között éppen mosolyszünet van, a fiú minden áron össze akarta boronálni vele. A játék során folyamatosan kínos közelségű helyzeteket alakítottak ki közöttük, hiába hangoztatta Ryan fennhangon, hogy attól még, hogy nincsenek túl jóban Sophiával, ő még mindig házas, nem hatotta meg őket. Morgannel az élen azzal biztatták, hogy egy kis kaland sose árt, pláne, ha a neje amúgy is más ágyában hentereg.

Picture

​A harmadik negyed végére megelégelte a teperésüket. Magával hívta a konstans zavarban lévő Taylort, mire a többiek örömujjongásban törtek ki és mindenféle perverz dolgot kiáltottak utánuk, hogy mit kellene csinálniuk a padon és a bokor mögött. Ryan magasba tartott középsőujjával reagálta le őket. Újra gondtalan huszonévesnek érezte magát. Kifejezetten jól mulatott.
– Ne törődj velük, mindig ilyen barmok – tette keresztbe Taylor az egyik lábát a másikon. Ryannek feltűnt a zárkózottságot sugalló testbeszéd.
– A nővérem közelébe se érnek. Nézd, mennyire élvezi, hogy kellemetlen helyzetbe hoztak minket – bökött a fejével Morgan irányába, aki a srácokkal összekapaszkodva kurjongatott, hogy történjen már végre köztük valami.

Picture

​– Mit gondolsz, egy csók belefér? – kérdezte váratlanul Taylor. Ryannek nehezére esett lepleznie meglepettségét. – Csak azért, hogy boldoggá tegyük őket és végre leszálljanak rólunk – magyarázta félszegen.
– Ebben az esetben egy csók beleférhet – mosolyodott el kedvesen, és lassan közelebb húzódott a lányhoz. Különös érzés fogta el. Egyszerre izgatta és taszította a gondolat, hogy a feleségén kívül mást csókoljon. De igaza volt a fiataloknak. Ha Liv minden lelkiismeret-furdalás nélkül ki tudja, mi a fenéket művel Wallace-szel már vagy hat hónapja, akkor igazán nem kéne, hogy bűntudata legyen egy ártatlan csók miatt.

Picture

​Megcirógatta Taylor kipirosodott arcát, majd belenézett a smaragdzöld szemekbe. Nem vetekedhetett Liv égszínkék íriszével, furcsamód mégis vonzónak találta. Akaratlanul is összehasonlította őket, és mikor ez végül tudatosult benne, elhatározta, hogy egy elnyújtott szájra puszinál nem megy tovább. Közelebb hajolt a lányhoz, majd az állánál fogva gyöngéden magához vonta. Taylor a mozdulatra behunyta a szemét, amit Ryan végtelenül aranyosnak vélt. Mielőtt ajkuk találkozott volna, követte a példáját. Azonban alighogy összeért a szájuk, Taylor egyértelműen a tudtára adta, hogy többet akar. Amilyen félénken viselkedett addig a lány, most olyan hévvel vette át az irányítást. Végigcsúsztatta a tenyerét a combján, miközben a nyelve követelőzőn utat tört a szájába. Ryan pulzusa a másodperc töredéke alatt az egekbe szökött. El akart húzódni, de a teste túlságosan élvezte, hogy hosszú idő után valaki tényleg akarja, kívánja őt. Nem ellenkezett hát. Teljesen átadta magát a pillanatnak.

Picture

​– Ryan! – hasított át az éljenzések között egy rosszallással teli, füstös hangszín szétrebbentve őket és a köréjük sereglett társaságot.
– O-ó! Ez bukta lesz – krákogta Morgan köhögést színlelve, és Ryan látta rajta mennyire várja már, hogy boruljon a bili.
– Hello Sophia! – üdvözölte Gary az újonnan érkezőt, majd magyarázkodásba kezdett. – Ez itt nem az, aminek látszik. Jake csak…
– Jake csak nem Jake – szakította félbe Liv dühösen. – A valódi neve Ryan, 33 éves, és két fiú apja. Én pedig Liv vagyok, nem Sophia.
– Ööö – vakargatta Gary az állát zavartan, miközben hol Morganra, hol Livre pillantott. – Most mi a fene folyik itt?

Picture

​Ryan felkelt a padról, és őszinte vallomást tett.
– Bocs, srácok, szerettünk volna újra fiatalok lenni. Csak szórakoztunk egy kicsit. Ryan Safferty vagyok, ő a feleségem, Liv, ő pedig tényleg a nővérem, aki nem szívleli túlságosan a feleségemet és az érzéseimre sincs tekintettel, ezért bújt a bőrébe; hogy engem bosszantson. Egyébként Morgannek hívják.
– Hali! – Morgan ünnepélyesen pukedlizett egyet, majd Livre szegezte a tekintetét. – Mit keresel itt?
– Semmi közöd hozzá, Morgan – felelte Liv ridegen. – Legalább tízszer hívtalak. Hol a mobilod? Beszélnünk kell – fordult Ryanhez olyan komolysággal, hogy mindenki szoborrá merevedett a balsejtelemtől. Morgan ocsúdott fel először.

Picture

​– Mégis miről? Hogy el akarsz válni tőle egy másik pasi miatt? Ja, azt már fél évvel ezelőtt bejelentetted. Vagy talán sikerült kiderítened, hogy miért pisil be éjszakánként a hét éves fiatok? Hoppá, ezen is túl vagyunk már. Miattad!
– Morgan, fejezd be – szólt rá Ryan keményen.
– Így van, Morgan, jobban teszed, ha hallgatsz a kisöcsédre, mert a végén még…
– Hé, hé, elég legyen – állt közéjük Ryan, mielőtt tényleg elfajultak volna a dolgok. – Liv, tudod, hogy nem éri meg – csitította. – A lakásban hagytam a telefonomat. Csak egy körre jöttünk le, de aztán belebotlottunk a srácokba, és rávettek, hogy kosarazzunk. Mi történt? Mi olyan sürgős?

Picture

​– Nem itt akarod hallani – rázta meg a fejét a felesége, majd lesütött szemekkel az ajkába harapott.
– Szerencsétlen kölyköknek már így is elég nagy jelenetet rendeztünk, most nem mindegy? – vetette oda Morgan érdekes módját választva annak, hogy kifejezze kíváncsiságát.
– Jaja! Most már hallani akarjuk! Ha eddig hazudtatok arról, hogy kik vagytok, legalább most legyetek őszinték – próbálkozott Gary is, Morgan legnagyobb örömére. Liv azonban ellenállt.
– Már megbocsássatok, de ez csakis kettőnkre tartozik.
Ryan érezte a rászegeződő tekinteteket, és némi vívódás után megadólag fújtatott egy nagyot.
– Jó, mindegy. Bármi legyen is az, már nem fog rontani ezen a pocsék helyzeten.
– Nem fogsz örülni neki – figyelmeztette Liv.
– Valahogy sejtem. Nem baj. Áruld el nekik, ha már ilyen kíváncsiak rá. Ennyi kompenzációt megérdemelnek azok után, hogy félrevezettük őket.
– Rendben van – biccentett Liv, majd mély levegőt vett, hogy felkészüljön a bejelentésre. – Be akarom mutatni Jasont a fiúknak.

Picture

​Morgan szeretett volna mondani valamit, de Ryan azonnal rászegezte a mutatóujját: – Fogd be! Meg ne merészelj szólalni! – Még egyszer elnézést kért az egyetemistáktól, kifejezte abbéli örömét, hogy megismerhette őket, majd elsétált a felesége előtt. – Gyere velem! – utasította.

 

Tovább a következő epizódra

Küzdő Lélek – 19. Elfojtott vágyak

Egyetlen árva szót sem váltottak egymással a lakáshoz vezető út alatt. Mint két idegen, akiknek teljesen véletlenül azonos az úti céljuk, úgy sétáltak egymás mellett a város ebédszüneti forgatagában.

Picture

​– Nem! – jelentette ki Ryan kategorikusan, miután becsukta maga mögött a bejárati ajtót. Kikerülte a folyosón toporgó feleségét, benyúlt egy ásványvízért a hűtőbe, majd ellenőrizte a pulton villogó mobiltelefont. Tizenegy nem fogadott hívása volt Livtől és három üzenete a munkahelyéről. Szerencsére nem voltak sürgősek. Aktiválta a képernyőzárat, kiitta a palack tartalmát, csak azután vett tudomást az őt fürkésző nőről.

Picture

​– Nem – ismételte meg ugyanolyan határozott hangsúllyal, mire Liv dühösen felnyögött.
– Mi lenne, ha egy percre félretennéd a Jason iránt táplált gyűlöletedet, és megvizsgálnád a dolgot mondjuk a fiunk szempontjából?
Ryan azt hitte, rosszul hall.
– Miért lenne a fiunknak attól jobb, hogy találkozik a szeretőddel?
– Talán segítene neki feldolgozni a traumát, és nem vizelne be minden áldott éjszaka.
– Vagy annyira megviselné, hogy az éjszakai bepisilésen túl egyéb tüneteket is produkálna – ellenkezett. Nem akarta a gyerekei közelében tudni a pasast. Már azt is borzasztó nehéz volt feldolgoznia, hogy a felesége körül legyeskedik.

Picture

​– És ha – próbálkozott Liv újra, de Ryan a nappaliba tartván azon nyomban félbeszakította.
– Liv! Nem! Ki van zárva, hogy Jason Wallace a gyerekeim közelébe menjen.
– Tudod, Ryan – trappolt utána mérgesen –, ha tetszik neked, ha nem, ez hamarosan be fog következni. Nem azért akartam erről beszélni veled, hogy az engedélyedet kérjem, hanem azért, hogy időben tájékoztassalak róla. Hogy felkészülhess rá és ne érjen meglepetésként. Jason ugyanúgy az életem része, ahogy te és a gyerekek.
–  Én? – fordult felé hirtelen abbahagyva az iratok keresgélését.
– Az apjuk vagy, nem? Ha együtt vagyunk, ha nem, mindig az életem része leszel.

Picture

​Ryan eltűnődött egy pillanatra. Nehezen fogalmazta volna meg a gondolatait, de volt egy különös megérzése, aminek feltétlenül utána akart járni. Felvette a szemkontaktust a feleségével. Nem szólt semmit, csak ragyogó kék szemeit nézte.
– Mi van? Miért bámulsz? – kérdezte Liv zavartan fél perc elteltével.
– Tesztellek.
– Mire? – ráncolta homlokát.
– Hogy meddig bírod.
– Mit? – türelmetlenkedett keresztbe tett karokkal, miközben állta férje tekintetét.
– A játszadozást.
– Milyen játszadozást? – érdeklődött egyre hevesebben, és ez Ryant roppant mód szórakoztatta. Lassan mosolyra húzódott az ajka.

Picture

​– Jaj! Azt a lányt is ilyen hülye dumával meg a kölyökkutya tekinteteddel csábítottad el, ugye? – állt össze neki a kép. – Így vetted rá, hogy smároljon veled, igaz? Nagykorú volt egyáltalán?
– Mi ez a sok kérdés? Csak nem féltékeny vagy?
– Dehogy vagyok féltékeny – vágta rá Liv vehemensen. – Csak feltűnően fiatal volt. És harminchárom éves férfi létedre kislányok szájába dugni a nyelved, hát az – fogalmazzunk úgy – nem éppen etikus.

Picture

​– Ha nagyon tudni akarod – hajolt hozzá Ryan egészen közel, miközben továbbra is egyenesen a szemébe nézett –, Taylornak hívják, huszonegy éves, és ő csókolt meg engem, képzeld. Végigtaperolta combomat, a fenekemet, majd a pólóm alá csúsztatta a kezét. És közben csókolt. Olyan vadul és követelőzőn, hogy azt hittem, ott menten felfal. Csak úgy vibrált a szexuális feszültség közöttünk. Ha nem jelensz meg a színen, biztos az ágyban kötöttünk volna ki – húzta tovább a feleségét, noha eszében sem volt lefeküdni a lánnyal. Imponált neki, hogy annyira kívánta, de ha könyörgött volna érte, akkor se tette volna meg.

Picture

​Liv nyelve hegyével kihívóan benedvesítette az ajkait. Eluralkodott rajta a versenyszellem, és Ryan pontosan erre várt.
– Akkor talán Jasonnel együtt Taylort is bemutathatnánk a fiúknak – javasolta még mindig farkasszemet nézve vele.
– Ja, az jó lenne – egyezett bele Ryan. Olyan közel voltak már egymáshoz, hogy összeért a homlokuk és az orruk. – Aztán beülhetnénk hatosban kajálni valahová.
– Mondjuk egy pizzériába – suttogta Liv érzékien.
– Szuper ötlet – lehelte a férfi vágyakozva, és már nem csak a felesége, ő is egyre szaporábban vette a levegőt. Egyre mélyebben.

Picture

​– Tudod, most mi következik, ugye? – Liv igenlően bólintott. – Nincs pia, nincs bűnbak. Te is akarod, én is akarom.
– Meg fogom bánni.
– És ezért engem fogsz hibáztatni.
– Nem foglak.
– Ó, dehogynem.
– Még szép – villantotta fel Liv kisvártatva azt az őrjítő, kéjes, gonoszkodó pillantását, és mint egy ragadozó a zsákmányára, úgy csapott le Ryan szájára.

Picture

​Nem számít, hogyan érte el, ő tette meg az első lépést, nem kényszerítette semmire. És ez a lényeg. Ryan erre volt kíváncsi, ezt akarta tesztelni. Hiába tagadja, hiába erőlködik ellene, a puszta jelenléte is hatással van rá. Ha nem is ugyanolyan mértékben, mint régen, de egy kis szuggerálással ötvözve képes megbabonázni és elgyengíteni. Ez pedig vonzalom nélkül egész egyszerűen nem működne. Vagyis még mindig szereti, csak valamiért saját magának se meri bevallani. De amint túlfűtött vágyaikat kielégítik, majd szembesíti ezzel a nyilvánvaló ténnyel. Addig viszont gondolni se akart az elkerülhetetlen veszekedésükre. Ki akarta használni minden pillanatát annak, hogy élete nője, akit olyan érthetetlenül imád, végre megint akarja őt.

Picture

​Liv szorosan simult az ágyékához, miközben egyre szenvedélyesebbé vált a csókjuk. Ryan tudta, hogy ő már teljesen beleveszett, és azt is, hogy hamarosan elérkeznek ahhoz a ponthoz, amikor csatlakozik hozzá: átadja az irányítást a testének, a folyamat pedig onnantól kezdve visszafordíthatatlanná válik. Alig várta!

Picture

​Becsúsztatta kezét felesége harisnyájába, megmarkolta feszes fenekét, majd jobb tenyerével végigsimította a hátát a ruha alatt. A melltartó csatjával elidőzött egy picit, Liv ekkor szinte letépte róla a pólót. A másodpercnyi szünetben újból találkozott a tekintetük. Hitetlenkedve mosolyogtak egymásra, de nem mondtak semmit. Nem volt szükség szavakra. Mindketten tisztában voltak vele, hogy mennyire nem szerencsés a jelenlegi helyzetükben ilyesmit művelniük, de képtelenek voltak ellenállni a kísértésnek.

Picture

​Liv most forró, nedves ajkaival a nyakát kényeztette, aztán szép lassan elindult lefelé a testén tovább növelve az észveszejtő feszültséget. Ryan kénytelen volt nekidőlni az íróasztalnak, mert komolyan tartott attól, hogy elveszíti egyensúlyát a gyönyörtől. Minden egyes érintés csak fokozta benne a vágyat, és már alig bírta türtőztetni magát. Gyorsan megragadta felesége bal karját, és felhúzta magához. Pont olyan csodaszép és kiéhezett volt, mint azon az éjszakán, amikor a Columbia Egyetem jogi karának évnyitó buliján megismerkedtek.
***
​Ő már másodéves volt, Liv gólya. Mindketten enyhén ittas állapotban hülyültek a barátaikkal a szórakozóhely különböző termeiben. Aztán Ryan a bárpulthoz igyekezvén a nagy tömegben véletlenül fellökte Livet. Természetesen úriember lévén azonnal felsegítette és elnézést kért tőle, de a lány ennyivel nem elégedett meg. Miután meghívatta magát egy italra, kötelezte a srácot, hogy az est hátralevő részében legyen a táncpartnere, ha már addig nem kérte fel senki.
– Minden pasi csak piál, fitogtatja az erejét meg üvöltözik, ahelyett, hogy felkérnék a lányokat, mikor a DJ ilyen riszálós számokat játszik! Elképesztő! Kár lenne veszni hagyni ezeket a dallamokat, nem gondolod?

Picture

​Ryan pedig egyetértett vele. Tetszett neki a határozottsága és a maradisága, miszerint a partikon igenis táncolni kell és igenis a fiúknak kell felkérniük a lányokat. Feltette hát neki a kérdést, hogy táncolna-e vele, majd az igenlő válasz után a parkettre kísérte, és hajnal kettőig ropták megállás nélkül. Akkor ültek le először beszélgetni és iszogatni, majd Liv mindenféle előjel nélkül rávetette magát. Az első döbbenet után már nem volt megállás. Ryan ugyanolyan hevesen csókolt vissza. Aztán Liv a tudtára adta, hogy többet akar, de azt is kijelentette, hogy ez egyszeri és megismételhetetlen alkalom. Ryan nem ellenkezett. Mivel mindkettejük szobája foglalt volt, alternatív lehetőség után néztek, így végül a lány kollégiumának közösségi termében kötöttek ki. Az egyik asztallal eltorlaszolták az ajtót, majd egymásnak estek, és olyan mindaddig ismeretlen élvezetben volt részük, hogy két nappal később mégiscsak muszáj volt megismételniük. Aztán megint. És megint.
***

Picture

​Beletúrt mogyoróbarna tincseibe, kibújtatta ruháiból, majd újra csókban forrtak össze. Liv egyre mélyebbre és mélyebbre húzta magába férje nyelvét. Ryan egy könnyed, hirtelen mozdulattal ölbe kapta szeretett nőjét, berontott vele a hálószobába, és a maradék ruhadaraboktól is megszabadította. Két erős tenyerét becsúsztatta a háta alá, erre Liv válaszul átkulcsolta hosszú lábaival a derekát, majd a nyaka köré fonta a karját. Szinte vonaglott. Ryan elhatározta, hogy olyan élményben fogja magukat részesíteni, amilyenben már nagyon régóta nem volt részük.
***

Picture

Liv boldog mosollyal az arcán, aléltan feküdt a karjaiban. Csodálatos tizenegy percet tudtak maguk mögött, melyet egyhamar biztosan nem fognak elfelejteni. Ryan rendkívül büszke volt a teljesítményükre. Nem is emlékezett rá, mikor voltak utoljára ilyen összhangban. A decemberi együttlétük se volt semmi, és persze a korábbiakra se lehetett panasza, de ez most a régi időket idézte. Pihegve szorította magához párját, miközben a nyakát és a vállát puszilgatta.

Picture

– Megbántad már? – kérdezte Ryan egy jó félóra elteltével. Mindaddig gondolataikba temetkezve ölelték egymást.
– Még adj öt percet.
– Rendben, addig felkészülök a veszekedésünkre – mondta, és továbbfolytatta felesége testének gyöngéd simogatását.
– Nem akarok veszekedni – nézett rá Liv kétségbeesetten. – Szeretlek – vallotta be, és a következő másodpercben elfutotta szemét a könny. Ryan őszintén meglepődött. – És az a rohadt nagy helyzet, hogy Jasont is szeretem. És ez valami hihetetlenül óriási kicseszés az élet részéről. Én, aki mindig tudja, hogy mit akar, vagy ha bizonytalankodik is, némi mérlegelés után képes döntést hozni és kitartani mellette… Most kész rémálom az egész, teljesen felemészt, hogy fogalmam sincs, mit kellene tennem.

Picture

​Ryannek ötlete sem volt, hogy mit reagáljon minderre. Felkelt mellőle és öltözködni kezdett.
– Ne rohanj el, kérlek.
– Nem megyek sehová, csak… Ez most eléggé felzaklatott.
– Sajnálom.
– Pedig igazából nem változott semmi – nyújtotta át neki egy inget a fiókból, mert Liv szégyenlősen takargatni kezdte a terhességi csíkokat a hasán. – Vagyis de, mert végre magadnak is beismerted azt, amit én mindvégig tudtam. És ez jó. Csak baromi nagy kár, hogy ott az a másik pasi a képben.

Picture

​Csend telepedett a szobára, és egyikük se igyekezett megtörni azt.
– Figyelj, Liv – ült vissza Ryan vívódó felesége mellé az ágyra. – Ezt most feleslegesen mondom, mert okos nő vagy, és te is pontosan tudod, hogy ez így egyáltalán nem fair velem szemben. És ha objektív akarok lenni, akkor Jasonnel szemben sem. Gyanítom, hogy nem árultad el neki a decemberi kis afférunkat, és valószínűleg az imént történteket sem szándékozod az orrára kötni. – Liv némán meredt a semmibe, ami egyet jelentett azzal, hogy igaza van. – Nem játszadozhatsz tovább velünk. Főleg velem nem. Ha tényleg szeretsz, akkor gyere vissza hozzám, és legyünk újra egy család. Ne dobd a kukába a házasságunkat holmi fellángolásért.

Picture

​– De épp ez az, Ryan, hogy nem fellángolás – győzködte.
– Ne haragudj, hercegnőm, de egy lassan tizenkét éves kapcsolathoz és két gyerekhez képest, igenis az. Tök mindegy mennyire zúgtál bele. Arról meg akkor már ne is beszéljünk, hogy titkolózol előtte. Mégis hogy vehetném komolyan a viszonyotokat, ha hiányzik belőle az őszinteség? Jobbat kérdezek! Te hogy gondolhatod komolyan, hogy szereted? – Ryan észrevette a felesége arcán átsuhanó bizonytalanságot és a kínzó bűntudatot. – Nem értem, mit eszel benne, de bármi legyen is az, esküszöm, leckéket veszek belőle, hogy ne hiányozzon neked.

Picture

​Liv kitörölte mutatóujjaival a könnyeket a szeméből, mielőtt férje nyakába borult.
– Mikor elhagytalak, annyira rendíthetetlenül biztos voltam magamban, az érzéseimben, de most rettenetesen összezavarodtam. Időre van szükségem, hogy átgondoljak, átértékeljek mindent. Elsősorban önmagamat.
– És az meddig fog tartani? – kérdezte tőle Ryan, miközben viszonozta az ölelését.
– Néhány hét, egy hónap. Tudom, hogy végtelenül önző vagyok – szipogta –, de kérlek, ne siettess.
– Nem foglak – ígérte meg a férfi, majd finoman eltolta magától.

Picture

​– Jasonnel beszéltél a találkozásról?
– Hogy találkozzon a srácokkal? – kérdezett vissza, mintha nem lenne biztos benne, mire irányult a kérdés.
– Aha.
– Igen, tegnap felvetettem neki.
– És mit szólt hozzá?
– Azt mondta, hogy ha ez segít Daviden, akkor persze, nagyon szívesen.
– Várj, várj! Ha segít rajta? – merengett el Ryan. – Máskülönben nem?
– Ne lovagolj szavakon.
– De muszáj. Neked is lovagolnod kéne rajtuk.

Picture

​– Meggondoltad magad? – csodálkozott a nő.
– A fenéket. Csak kíváncsi voltam a reakciójára. Nem csalódtam – jegyezte meg gúnyosan.  – Komolyra fordítva a szót, még mindig nem tartom jó ötletnek, pláne most, hogy te is kellőképpen össze vagy zavarodva. Majd ha sikerült dűlőre jutnod, akkor annak fényében újra előterjesztheted, de addig hanyagoljuk a témát.
– Rendben, igazad van.

Picture

​Liv tekintete az éjjeliszekrényen álló digitális órára siklott: 14:23.
– Basszus, háromkor találkozóm van egy ügyféllel! – ugrott le az ágyról, és iparkodva magára kapta a ruháit. Berohant a fürdőszobába, megigazította a sminkjét és a frizuráját, aztán felkapta a táskáját, és távozni készült. Ryan mosolyogva nézte végig a jelenetet.
– Tegyük fel, hogy nem téged választalak – torpant meg a nő váratlanul az ajtóban. Idegesen feszengett a kérdés előtt, mint aki nem is akarja feltenni, viszont nagy szüksége lenne a válaszra. – Mit teszel? – nyögte ki végül.
– Hagyom, hogy boldog légy, és aláírom a válási papírokat.

 

Tovább a következő epizódra