Címke: Sims sztori

Tintavér – 111. Lány a küszöbön

Clara

Nem tudott gondolkodni.
A képek egymást kergették a fejében, az érzések pedig olyan gyorsan váltakoztak benne, hogy a mellkasa gyors egymásutánban szorult össze és engedett ki.
Alig kapott levegőt, és nem tudta, hogy ez a sírás miatt volt, vagy azért, mert kezdett eluralkodni rajta a pánik.
Talán ilyen érzés lehet Robnak, amikor rosszul van? Talán egy ilyen sötét pillanat borított fel mindent?
Clara reszkető kézzel ölelte át magát, és próbálta letörölni a könnyeit is, ahogy megállt a takaros ház küszöbén. Abban a pillanatban még csak meg sem próbálta magát lebeszélni arról, hogy becsöngessen.
Nem ide akart jönni, mert a legutóbbi találkozásuk alkalmával nem egyszerűen tisztázatlan maradt az ügyük Ethannel, hanem a csók láthatóan fel is zaklatta a fiút. Pedig ő volt az, aki kezdeményezett, nem? Akkor miért? Talán ilyen hamar megbánta? Az elmúlt hetekben sokszor gondolkozott ezen, de minden alkalommal arra jutott, hogy talán így volt a legjobb.
Most viszont kusza gondolatok és zaklatott légvételek közepette nem vágyott semmi másra, csak arra, hogy egy ismerős arcot lásson. Hogy miért pont az övét, arra nem volt magyarázata.
A másodpercek kínzó lassúsággal múltak, mire végre kinyílt az ajtó, és megjelent valaki. A könnyein keresztül csak homályosan látta őt, de valószínűleg az a bizonyos irodalomtanár lehetett.
– Köszönöm, de nem veszünk cserkész sütit – hárított reflexből a férfi, Clara pedig nem tehetett róla, de az elutasítás nyomán kibukott belőle egy kétségbeesett hüppögés. ¬– Mi a gond?
– Ethan… Ethan Flynn itt van? – kérdezett vissza elcsukló hangon.
– Ethan, téged keresnek – fordult hátra ezúttal máris készségesebben a házigazda.

Tintavér – 111. Lány a küszöbön Tovább olvasom

A Sötétség Angyala 2. – 19. A bomba

A „bomba” szó hallatán teljesen ledermedtem. Hogyan harcolhatok valami olyan ellen, amiről azt se tudom hol van? Engem viszont messziről is el tud pusztítani. Szerencsére Erik azonban megőrizte a lélekjelenlétét. Valakinek muszáj volt. Ő rögtön rohant is a szobában lévő számítógéphez
– Megpróbálom hatástalanítani ezt a dolgot, te addig foglald le azt a nőt! – kiáltott még felém.

A Sötétség Angyala 2. – 19. A bomba Tovább olvasom

Tintavér – 110. Randi csattanóval

Morgan

„Kedves Wes! Sajnálom, hogy eltűntem, és nem vettem fel a telefont sem. Minden úgy összezavarodott, és időre volt szükségem, hogy tisztázzam magamban a dolgokat. Mi nem illünk össze. Nem benned van a hiba, hanem bennem. Remélem, lehetünk azért még barátok.” – olvasta át újra az üzenetet sokadik alkalommal, mióta bepötyögte telefonjába. Odabiggyesztett egy szomorú emojit is a végére, aztán mégis törölte. Wes talán nem szereti az ilyesmit, sosem használt ő sem. Aztán mégis hozzátett egy szívecskét, elvégre azzal csak nem árthat olyan sokat, nemde? És talán a férfi is érzi majd, hogy ő azért szereti, és nem akar neki fájdalmat okozni. Még akkor is, ha ez az SMS nyilvánvalóan egy szakítás, méghozzá a létező legsunyibb módon, üzenetben. Épp ezért ült fölötte fél órája anélkül, hogy ténylegesen elküldte volna. Ahányszor arra gondolt, milyen aljas tettre készül, mindig a törlés gomb felé mozdult ujja; ahányszor arra, hogy milyen lenne ezt szemtől-szemben közölni, mindig a küldés vált hívogatóbb lehetőséggé.
Tintavér – 110. Randi csattanóval Tovább olvasom

Tintavér – 109. Akarsz róla beszélni?

Bradley

Szombat délután volt. Megszokta, hogy hétvégente nincs munka – leszámítva persze a dolgozatok javítását, az órákra való készülést… na jó, szóval mégis volt munka. De legalább el tudta határolni egymástól az iskolát és az otthonát. De most, hogy egyik diákja a kanapéján hortyogott délután kettőkor a tegnap esti dorbézolása után, kicsavarodott a már megszokott felállás.
Igazság szerint lett volna jobb dolga, mint Ethan ébredését várni. De Jennifer és Spencer is elment otthonról, Ethannek pedig még nem adta oda újonnan másoltatott kulcsát, így ő kénytelen volt ottmaradni. Igazából, ha teljesen őszinte akart lenni, tudta, hogy akár le is rakhatta volna a kulcsot valami jól látható helyre, ráakasztva egy cédulát, hogy “Ne hagyd el!”, de beszélni akart a fiúval. Túl sok ismeretlen tényező volt ebben a torz helyzetben, és úgy gondolta, ideje fényt derítenie néhányra.
Tintavér – 109. Akarsz róla beszélni? Tovább olvasom

A Sötétség Angyala 2. – 18. Az áruló

– Vivienne… ezt nem hiszem el! – kiáltott fel Samu. – És leginkább, nem értem… Hogyan?
– Ne játszd a hülyét, Sámuel. Eddig is tudtad, hogy befolyásolni tudom a halandók tudatát. Mindig szívesen hasznát is vetted ennek a képességemnek, ha arról volt szó, hogy egy szemtanú nehogy elfecsegje, hogy látott valami természetfeletti jelenséget. De azt már sose akartad, hogy megoldjam a tényleges problémákat.
– A tényleges problémákat?! – kiáltottam fel.

A Sötétség Angyala 2. – 18. Az áruló Tovább olvasom