Címke: 16+

Tintavér

A Brightwood gimi falai már rengeteg szerelemnek és veszekedésnek voltak tanúi, de az idei év valamiért más. Nem a diákok különlegesebbek, mint máskor – inkább a 2018/2019-es tanév különleges, mert most itt vannak ők. Az ő szerelmeiket és viszályaikat most követhetik nyomon azok a bizonyos falak, ők most keresik a megoldásokat, most ármánykodnak, félnek, hazudnak és most élnek. Legyen szó egy projekt megvalósításáról, az iskolaújság jövőjéről, a szeretteik védelméről vagy épp egy elfeledettnek hitt klub felélesztéséről – ők itt vannak. És itt is lesznek. Legyél részese a kalandnak, amelynek során a diákok megküzdenek az előttük álló akadályokkal, egymással és legfőképp saját magukkal, megtanulják felismerni és elfogadni a saját érzéseiket, és talán a végén elég bátorságuk lesz ahhoz, hogy megoszthassák a bennük kavargó dolgokat másokkal is!

***

Megjelent: 2018. március 02.
Írta: Bellatrixy (1-20. epizód), Ruby, Thea, TimMac
Illusztrálta: Matt
Műfaj: gimis dráma, romantikus, slice of life
Korhatár: 16 éven aluliaknak nem ajánlott!
Figyelmeztetés: trágár nyelvezet, vér, erőszak, felkavaró témák, erotikus tartalom

***

Epizódok:

Clara Nem tudott gondolkodni. A képek egymást kergették a fejében, az érzések pedig olyan gyorsan váltakoztak benne, hogy a mellkasa gyors egymásutánban szorult össze és engedett ki. Alig kapott levegőt, és nem tudta, hogy ez a sírás miatt volt, vagy azért, mert kezdett eluralkodni rajta a pánik. Talán ilyen érzés ...
Bővebben
Morgan „Kedves Wes! Sajnálom, hogy eltűntem, és nem vettem fel a telefont sem. Minden úgy összezavarodott, és időre volt szükségem, hogy tisztázzam magamban a dolgokat. Mi nem illünk össze. Nem benned van a hiba, hanem bennem. Remélem, lehetünk azért még barátok.” – olvasta át újra az üzenetet sokadik alkalommal, mióta ...
Bővebben
Bradley Szombat délután volt. Megszokta, hogy hétvégente nincs munka – leszámítva persze a dolgozatok javítását, az órákra való készülést… na jó, szóval mégis volt munka. De legalább el tudta határolni egymástól az iskolát és az otthonát. De most, hogy egyik diákja a kanapéján hortyogott délután kettőkor a tegnap esti dorbézolása ...
Bővebben
Kitty A szerkesztőségi megbeszélés gyorsan és gördülékenyen zajlott, senki nem akarta húzni az időt. Valószínűleg mindenki érzékelte a főszerkesztőjüket körüllengő feszültségfelhőt, mert rekordidő alatt sikerült még a legvitásabb kérdéseket is megtárgyalniuk. Ezúttal a máskor kényelmes szedelőzködés is elmaradt, és az összes újságíró mintha menekült volna kifelé, Kitty pedig az egészet ...
Bővebben
Morgan Utálta, amiért ennyire határozatlan. Amikor Angela átnyújtotta azokat a papírokat az ösztöndíjakról, amiket megpályázhat, szinte látta maga előtt derengeni az egyetem kapuját, ahol állatorvoslást tanulhat; most azonban csak undok képleteket látott, amelyeken életek múlhatnak, ha az ember nem jegyzi meg őket rendesen. Annyira elképzelhetetlennek tűnt, hogy a puha, bájos ...
Bővebben
Bradley El sem tudta volna mondani, mennyire kényelmetlenül érezte magát. Ami kifejezetten nagy szó volt, lévén ő mindig is a szavak emberének tartotta magát. De ez a mostani állapot már átlépett bizonyos határokat. Ilyen helyzetekben mindig Emily ügyét tekintette etalonnak, ahhoz mérte, milyen kellemetlen a dolog. És az utóbbi napok ...
Bővebben
Clara Tudta, hogy már így is messze többször találkozott az utóbbi hetekben Ethan Flynnel, mint amit a családja jó szemmel nézett volna, de nem tehetett róla, hogy a lábai újra abba az irányba vitték, ahol a fiút sejtette. Nem volt logikus magyarázata, de jelenleg nem is igazán akart gondolkozni, pláne ...
Bővebben
Morgan Nem akart ma iskolába jönni. Szíve szerint fejére húzta volna takaróját, és egész nap még csak gondolni sem próbált volna azokra a dolgokra, amik aggasztották – az iskolára, Lennie-re, Spencerre vagy éppen Wesre. Szorongott, amiért fel kell kelnie, hogy emberek közé menjen. Hiszen mindenki látni fogja rajta azt. Azt, ...
Bővebben
Bradley Mióta a nappaliban aludt, megszokta, hogy minden rezzenésre felriadjon az éjszaka közepén. Elég nagy volt a jövés-menés az utóbbi időben a házban, így viszonylag ritkán volt békésnek nevezhető a lent alvás. Ezúttal azonban amiatt is nehezen aludt, hogy tudta, Spencer sokáig kint marad. Ráadásul Phillel. És miután George, a ...
Bővebben
Robert Esther valamiért nagyon sietett a szakkör végén, ezért Rob már csak a haját látta lobogva eltűnni az ajtóban, mire feleszmélt. A többiek még pakolásztak, beszélgettek körülötte, így ő is csendben söpörte a táskájába a holmiját, majd várakozón nézett a padtársára. Megszokta már, hogy Theo folyamatosan a telefonján lógott közvetlenül ...
Bővebben
Loading...

 

***

Főszereplők

Ethan Flynn

Kitty Parnell

Liam Walters

Morgan Valentine

Robert Springer

Trevor Bradley

Mellékszereplők

Adrian Black

Agatha Flynn

Angela Wind

Annalise Flynn

Bryce Daugharty

Cameron Dickens

Cassandra Summers

Clara Springer

Collin Foster

David Dietrich

Duncan Pratter

Eric Layton

Fay Mayford

Frank Parnell

Gil Grimes

Gina Carter

Giselle Hauser

Gloria Espinosa

Grace Parnell

Hillary Rose

Jared Murphy

Jenna Rhodes

John Springer

Joseph Flynn

Julian Dalton

Lennie Valentine

Linus Valentine

Maggie Valentine

Margaret Springer

Michael Springer

Miles Livingstone

Olivia Ross

Russel Black

Sidney Applewhite

Spencer West

Toby Shultz

Tyler Brody

Wes Whitlock

 

Jake volt

Írta: juhaszgaga
16 éven aluliaknak nem ajánlott!

 

​A keze már fájt a jéghideg aszfalton való támaszkodástól. Egész testében remegett, de nem a csípős hidegtől, hanem a félelemtől. Rettegett mindattól, ami az elmúlt fél órában történt vele. Rettegett, hogy ez még nem ért véget. Már percek óta bujkált a szeméttárolók mögött, de még mindig lihegett.

Picture

​A sikátorban hirtelen megjelent valaki. Az árnyéka hatalmas, arcnélküli szellemként nyújtózott végig a talajon. A nő rémülten pillantott az árnyékra, és érezte, ahogy a vizelete lassan átnedvesíti a gyönyörű, kék estélyi ruháját.
***
​A város távoli fényei mit sem árultak el az ott lezajlott eseményekről. A rendőrség lezárta az összes ki- és bevezető utat, és lassan fontolgatják a hadsereg bevetését. Mindezt egy férfi miatt, aki röpke negyedóra alatt lemészárolt kilencvenhat embert az Állami Rendőrség épületében. Ezt az embert keresi most mindenki. Ezt az embert félik mindenhol.

Picture

​És ez az ember megtörten bujkál egy elhagyatott raktárépület mellékhelyiségében.
George White emlékezetébe percenként villantak beeseményláncok, amikről addig sejtelme sem volt. A rendőrség, hogy hogyan keveredett onnan ide; az egész nap egy diafilm részleteiként pergett le. Valahányszor megjelent egy újabb képkocka, egyre bizonyosabbá vált számára, mit is csinált.

Picture

Nem én voltam! Nem én csináltam ezeket, mondogatta magában, miközben a fejét a falba verdeste. Ez tűnt az egyetlen megoldásnak, hogy elterelje a gondolatainak legkisebb részét is arról, hogy mindenről ő tehet. Nem én voltam! Jake volt!
Újabb kép: az egész épület vérben ázik, miközben félbevágott holttestek, fej nélküli hullák és menekülni próbáló, torz emberi testek halmai között gázol. Érzi, hogy nem ő az, érzi, hogy másvalaki irányítja a testét. Érzi, hogy ez még csak előjátéka mindennek.

Picture

– Mi történt, testvér, elpuhultál?
George hirtelen felkapta a fejét a hangra. Senki sem volt vele, az egész mellékhelyiség üres volt, mégis pontosan tudta, ki szólt hozzá.
– Hagyj engem békén! – George a halántékát kezdte el masszírozni.
– Dehogy hagylak, dehogy is. Még csak meg se forduljon a fejedben!
– Takarodj!
– Így hálálod meg, amiért segítettem neked?
– TŰNJ EL! – kiabálta George, majd amilyen gyorsan a fejét a falba csapta, olyan hirtelen repült szét apró darabokra a mosogatótálcára helyezett, retkes hamutartó. George félelemmel a szemében nézett a tárgy hűlt helyére.

Picture

– Mondom, hogy elpuhultál.
– Nem puhultam el! – kiáltott vissza George. – Meg sem kellett volna ennek az egésznek történnie. Meg sem kellett volna jelenned.
– Ha nem segítek, a halálsoron végzed.
– Te ölted meg Evát! Azt, akit szerettem. Akiért bármit megtettem volna. Miattad ítéltek volna halálra. Ha te nem vagy…
– Akkor a kis ringyód egy másik férfi karjaiban köt ki. A helyedben inkább megköszönném, amiért segítettem.
George egyszerűen nem bírta felfogni, hogy képes valaki így vélekedni egy olyan dologról, ami akárhogyan nézve is borzalmasnak tűnik. Eva talán megcsalt engem, de nem öltem volna meg. Sohasem akartam, hogy meghaljon.
– Dehogyisnem.
Aztán a rendőrség. Atyavilág, mit művelt ott Jake! Megszöktetett, miközben megölte azokat az embereket!

Picture

George sokszor eltűnődött, mióta a testvére megjelent neki, vajon mi lett volna, ha mind a ketten életben maradnak születésükkor. Ha George nem fojtja meg önhibáján kívül a saját köldökzsinórjával az ikertestvérét. Akkor is ilyen lenne huszonhárom évesen, mint most? Talán az apja nem tekintene rá úgy, mint egy gyilkosra. Akkor is teletetováltatta volna magát mindenféle borzalommal? Tetoválást mindig is akart, de nem efféléket. Ilyeneket sohasem. Akkor is megváltozott volna annyira, hogy Eva rettegjen tőle? George belegondolni sem mert, mi lett volna, ha a tulajdon testvéréből válik sorozatgyilkos a szeme láttára. A család nem bírta volna elviselni. Sem George. Még így is borzalom, hogy bennem él tovább.

Picture

Fél nap telt el a rendőrségi mészárlás óta – a sajtó így nevezte el ezt az eseményt –, de George még mindig nem tudta, mitévő legyen. Ha feladja magát, nagy valószínűséggel a testvére ismét támadásba lendül, és lemészárol rengeteg ártatlant. Öngyilkos pedig nem tud lenni. Jake nem engedi.

Picture

A raktárépület a város szélén helyezkedik el. Egy lélek sem használja azt az utat, George most mégis egy autó hangját hallotta meg. Nem egy elhaladó autó távolba vesző brűgését. Egy parkoló autó hangja ez. Valaki a raktárépülethez jött.
Csak ezt ne! George nem véletlenül választotta ezt az elhagyatott helyet, már emlékszik rá, miért is bujkál éppen itt: hogy ne bánthasson senkit. Bármennyire hatalmasis Jake, George testét nem bírja teljes mértékben uralni. De már érzi, hogy Jake ereje lassan túlnő tulajdon testén is.
A kocsi kerekei alatt ropogott a frissen lehullott hó és a kavicsok keveréke. George a fejét markolta, a hangokat akarta kiűzni, amelyek megállás nélkül ostromolták.

Picture

Jake érzi a friss hús szagát…
George tekintete homályosodni kezdett. Érezte, ahogy a végtagjai zselévé válnak, miközben a feje megállás nélkül zakatolt. Hirtelen erősebbnek érezte magát, a hangok suttogtak, és ő maga már csak engedelmeskedni tudott nekik. És testvérének.
Pár pillanat múlva már új emberként pillantott fel.

Picture

​– Ideje újra játszani – szólalt meg Jake.
***
​Az Állami Rendőrkapitányság épületében még mindig tartott a helyszínelés. Harry Allmann a hét kirendelt halottkém közül elsőként érkezett ide nem sokkal a tömegmészárlás után, és azóta megállás nélkül dolgozik.  Már az összes holttest iratait átnézte, értesítették a hozzátartozókat – a legtöbbjükkel maga Allmann beszélt és közölte a hírt –, emellett a nyomozókkal együtt próbálták kitalálni, hogy mi a fene történt itt pontosan.

Picture

Allmann értetlenül állt a történtek előtt. Tizenkilenc éve dolgozik halottkémként, de még egyszer sem látott ekkora méretű és ilyen borzalmas tetthelyszínt. A falakat vastagon beborította a vér, a padlón szinte sehol sem volt tiszta folt. Mindenfelé belsőségek, testrészek repültek szét, több testhez csak méterekkel arrébb találták meg a hozzájuk tartozó végtagokat. Mintha egy hatalmas bomba robbant volna minden ember szervezetében, ami nem történhetett meg, mivel robbanóanyagot nem találtak a helyszínelők, és semmiféle robbanás okozta roncsolódást nem találtak egy áldozatnál sem. Egész egyszerűen minden ismert fegyver nélkül… csak úgy kettévágták őket…

Picture

​Senki sem értette, mi történhetett itt. Talán Allmann kapiskálhatott valamit, de még ő maga sem volt biztos az elméletében. Abszurd az egész, még végiggondolni is fölösleges. Munkájának célja a racionális adatok által meghatározott szakvélemény, ami alapja egy gyilkosság felderítésének. De itt még csak arra sem tudott rájönni, hogy miféle lény végezhetett efféle pusztítást.

Picture

​A rendőrök az egész várost lezárták, mindenkit ellenőriznek, aki ki- és belép a város területére, emellett rendőrhelikopterek keresik a városban az elkövetőt. Egy darab elkövetőt, könyörgöm! Egy ember nem képes száz embert megölni negyed óra leforgása alatt. Allmann meg volt győződve róla, hogy a keresést vagy több emberre kell kiterjeszteni, vagy pedig az az egy ember nem ember.
Már este tizenegy órára járt az idő, amikor a rendőrség kapott egy újabb segélykérést. Egy rémült nő telefonált be a rendőrségre, aki elmondta, hogy az a férfi követi, aki elkövette a rendőrségi mészárlást. Miután gyors, pontos személyleírást adott, a rendőrség azonnal elindult a nő tartózkodási helyére.

Picture

​Épp a város egyik sikátorában bujkál.
***
​– Most mégis minek kell megállnunk itt?

Picture

​Nancy hangja dühösen szelte a levegőt, miközben kiszállt az autóból, ügyelve, hogy kék estélyi ruhája ne koszolódjon össze. Épp egy éjszakai buli helyszínére tartottak, amikor két barátja, Peter és Justin úgy döntöttek, megállnak pár percre.
– Hugyoznunk kell, bébi! – kiabálta már az épület tövéből Peter.
– Pár perc, és ott lennénk, srácok! – De ezt már nem hallották a férfiak. Vagy csak nem akarták.

Picture

Nancy egyszerűen nem értette a barátait. Én vagyok a nő, mégis ők azok, akik nem bírnak ki egy óra autóutat. Ráadásul pont most kellett itt megállniuk, amikor az egész város retteg a mészárostól!

Picture

​Mikor ez eszébe jutott, hirtelen a barátai után pillantott. Ő az autó mellett didergett a tavaszi fagyban, Peter és Justin pedig az elhagyatott épület oldalába vizelt. Hetek óta tervezgetjük ezt a bulit, mondta Nancynek Peter, mikor a nő aggodalmát fejezte ki az induláskor, egy zavarodott faszi nem fogja tönkretenni nekünk a szórakozást. Ő mindig is félvállról vette a dolgokat, Justin pedig követte, mint valami kiskutya. Nancy pedig ott maradt egyedül, független nőként az aggodalmaival, ami csak fokozódni látszott, mikor megpillantott egy alakot az épület oldalában osonni.

Picture

​– Peter! – Nancy hangja inkább egy kismacska nyávogására hasonlított, a két férfi meg se hallotta. Le sem vette a szemét az alakról, aki a következő pillanatban, mintha tudta volna, hogy őt nézi, hirtelen megfordult, és a szemébe nézett. Nancy azonnal sikítani kezdett.

Picture

​De Jake már elkezdte a kis játékát.
***
​– Minden erőt azonnal mozgósítani! Minden szabad egység, aki a helyszín közelében tartózkodik, azonnal zárja le a környéket! Vigyázzanak magukra! Az az ember veszélyes!

Picture

​Harry Allmann csak kapkodta ide-oda a fejét, miközben az épületben tartózkodó összes rendőr egy emberként özönlött ki a főbejáraton. Csupán néhányan maradtak. Kezdők, gondolta Allmann. És én nem maradok itt. A férfiban hirtelen megjelent a kíváncsiság és az akarat szikrája. Munkája során, valahányszor egy hullát raktak le az asztalára, mindig rájött, hogy mi végzett velük. Most nem. A saját szemével akarta látni, hogy mégis ki végzett velük. És hogyan.

Picture

​Egy mellette elszaladó rendőrt gyorsan megállított.
– Hol van még szabad rendőrautó?
– Veszélyes, uram. Nem jöhet velünk!
Allmann szemüveglencséje ijesztően megvillant. Szeme szikrákat szórt a rendőrre, aki a tekintetétől összehúzta magát. Allmann menni akart, méghozzá bármi áron.

Picture

​– Még szép, hogy magukkal mehetek.
***
Jake úgy érezte, most újra kiteljesedhet. George órákon keresztül visszafojtotta, de ennek most már vége. Itt van ez a három ember, akiknek sejtésük sincs, hogy pár percen belül véget ér nyomorult kis életük. Talán mind a háromnak van otthon családja. Gyerekeik nincsenek, nem elég tökösek ehhez. De az anyjuknak biztosan hiányozni fognak. Annál jobb. Az érzés, mikor megszűnik egy fontos élet a saját kezed által, felemelő.

Picture

​Előlépett a mellékhelyiségből, és még pár méteren keresztül a fal oldalához tapadva araszolt a két vizelő férfihoz. A nő, akik szintén velük jött, az autónál vacogott a hidegben. Jake-en ugyanaz a rövid ujjúpóló volt, mint amiben megszökött a rendőrségtől. És egy csöppet sem fázott. Fűtötte a gyilkolási vágy.

Picture

Ahogy egyre közelebb és közelebb lépett a két férfihez, érezte, ahogy a kocsinál a nő figyeli őt. A tekintete vizslatta, mintha egy olyan lény elevenedett volna meg a szeme láttára, akiről nem hitte volna, hogy létezik. Jake-et szórakoztatta ez, ezért egész testével a nő felé fordult. Felismert engem. Mikor megpillantotta a rémült tekintetet, a legörbülő ajkat, és meghallotta feltörő sikolyát, Jake hangosan felkacagott. Na, ezért megérte várni!
A két férfi csak ekkor vette észre Jake-et. A rémülettől ledermedtek, minden bizonnyal ők is nézték a híreket a nap folyamán. Retinájukba beleégett az arcom. Annak az arca, aki megölt közel száz embert. Még jobb! Tisztában lesznek vele, hogy ki végez velük

Picture

​Futásnak eredtek, Jake lassú tempóban követte őket. A kocsi felé iramodtak, majd amint beszálltak, mit sem törődve azzal, hogy harmadik társuk, a kék ruhás nő nincs velük, beindították a motort. Az fájdalmas hangon felbrűgött, mintha a jármű is érezte volna a közeledő halált. A sofőr rátaposott a gázra, nem váltott hátramenetbe, nem érdekelte, hogy elgázolhatja a férfit.

Picture

​Amint megindult, a kocsi valósággal kilökte magából a két férfit. Fájdalmas puffanással értek földet. Az egyik velőtrázó sikolyt hallatott, amit borzalmas reccsenés követett. Eltört a gerince. Kitűnő! A másik kúszva próbált felállni, de amint két lábra emelkedett, azok mintha a földhöz lettek volna láncolva. Hiába erőlködött, nem bírt megmozdulni. Jake, mintha nem törődne a rúgkapáló férfival, elindult a lebénulthoz.
Jake félelmetes árnyékként magasodott a sikoltozó férfi fölé. Tekintetével fürkészte arcának utolsó rezdüléseit, mimikáját. Az életét fürkészte. Majd Jake elvigyorodott.

Picture

A következő pillanatban a férfi feje több méterrel arrébb ért földet.
Kacagása keresztülhasította az éjszaka fagyos levegőjét. Jake úgy érezte, minden egyes kioltott élettel megtisztítja az emberek világát. Az emberiség kész a pusztulásra. És itt vagyok nekik én.

Picture

​– Könyörgöm, ne bántson!
Jake hirtelen a másik férfi felé fordult, aki összegörnyedve feküdt a földön. A könnyei hosszú csíkokban folytak az arcán, a nadrágja pedig vizelettől bűzlött. Jake elindult felé, mire a férfi még jobban belekezdett a könyörgésbe.
– Kérem, ne! Ne bántson. Megteszek mindent, kérem ne!

Picture

Aztán megállt, két méterre tőle. Arcán gonosz vigyor ült, mikor a férfi felnézett rá. Jake keze lassan emelkedett, majd mutatóujjával a feje fölé intett.

Picture

A földön fekvő férfi utolsó képe ebből a világból, hogy a feje fölött lebegő autója a testére zuhan. A csontok és belsőségek szimfóniát játszottak, ahogy a jármű összelapította a férfi testét.

Picture

​Perceknek tűnő pillanatokig Jake mozdulatlanul állt a jármű előtt, amely alatt a férfi felismerhetetlenségig összeroncsolódott teste hevert. Arcán az elégedettség, az öröm foglalt helyet, miközben a gondolataiba is csak az furakodott be, hogy az utolsóval hogyan is végezzen.
​Jake megfordult, majd elindult a város felé.
***
Nancy úgy indult neki ennek az estének, hogy az éjszakai élet egyik legelőkelőbb bárjába megy, ahol aztán eleget iszik ahhoz, hogy egy férfit megismerjen. Peter régóta be akart nála vágódni, de Nancynek sohasem jött be. Justin meg meleg volt, így hát neki is lettek volna futó tervei az estére. De ki tudja, mit tett velük az a szörnyeteg.

Picture

​Most egy kuka mögött reszketett a félelemtől és a hidegtől. Egész teste leizzadt, szinte érezte, ahogy az izzadságcseppek ráfagynak csupasz bőrére. Ruhája szegélye mocskos lett, mikor lerövidítette az utat a városig. De tudta, érezte, hogy a gyilkos még így is a nyomára fog bukkanni.

Picture

​A rémülettől elfelejtette, hogy a ruhája rejtett zsebében pihen a telefonja. Mindig oda dugta el, ha ezt a ruhát vette fel. Remegő kézzel kivette, majd tárcsázta a rendőrséget. Sírva könyörgött, hogy azonnal jöjjenek érte, mert a gyilkos üldözi. A rendőrség gyors személyleírást kért Nancytől, aki tökéletesen körülírta azt, aki követi. Mindent elmondott, amit a tévéből kihagytak. Ott csak az arcot mutatták. Ez rögtön meggyőzte a rendőröket, és komolyan is vették a telefonhívását. Miután elmondta, hol rejtőzködik, letette a telefont, és halvány reménysugárként látta, hogy megmenekül.

Picture

A sikátorban hirtelen megjelent valaki. Az árnyéka hatalmas, arcnélküli szellemként nyújtózott végig a talajon. A nő rémülten pillantott az árnyékra, és érezte, ahogy a vizelete lassan átnedvesíti a gyönyörű, kék estélyi ruháját.
– Tudom, hogy itt vagy, szivi. – A férfi hangja borotvapengeként szelte végig a sikátor fagyos levegőjét. A nő zokogni kezdett a félelemtől.
– Hiába sírsz, csak erősebb leszek tőle.
Nancy még inkább rázendített. Az egyetlen dolog, amivel az életébe kapaszkodhatott volna, az a rendőrség, de ő már rég halott lesz, mire kiérnek. Összegömbölyödött, és úgy zokogott tovább.

Picture

A férfi lépteit egyre közelebbről hallotta, míg végül hirtelen abbamaradtak. Nancy tudta, hogy ott áll mellette, mégsem mert felnézni rá. Hiába élte úgy az életét, hogy bármelyik pillanatban végezhet vele akármi, a halál árnyékában mégsem mer felnézni a Kaszásra. Élni akarok, nem akarok meghalni. Huszonhat éves vagyok, ne most! Kérlek, hadd éljek még!

Picture

​A csend őrjítő volt, csak a saját zokogását hallotta. Egy perc elteltével már saját akaratából nézett a felette tornyosuló Jake villogó szempárjába.
***
A rendőri osztag alig egy percre volt már csak a sikátortól. Harry Allmann végtelenül izgult, hálát adott azért, hogy most nem ő vezette a kocsit, különben egy ház oldalfalába épülve végezte volna. Kíváncsi volt, ki vitte véghez azt a ​mészárlást, és kíváncsi volt, hogy mivel. Az egész történelem legrejtélyesebb és legbrutálisabb gyilkosát fogja perceken belül látni. Minden álma valóra válhat.
– Már ott is vannak – mutatott egy járőr a sikátor irányába. – A közelben járőröző kollégák azok.

Picture

​Allmann szinte extázisba esett. Mindjárt láthatom. Lábával dobolt a hátsó ülésen, de még így is ugrándozott volna örömében. A hab a tortán már csak az lenne, ha megkapná a gyilkos hulláját boncoláskor. Ha láthatná azt az eltorzult agyat, amelyben kilencvenhét ember megölésének tervei vannak. Vajon milyen rendellenessége lehet?

Picture

​Amint megálltak, elsőként szállt ki a kocsiból és iramodott neki, de abban a pillanatban hátrébb tolta a sofőr.
– Nagyon kérem, uram, hogy most már hallgasson a szakértőkre, és maradjon messze. Lehet, hogy fegyvere van.
Ahogy ezt kimondta, el is dördült egy fegyver.
***
​– A kurva anyádat!

Picture

​Jake azonnal a karjához kapott, amin áthatolt a golyó. Fájt, de közel sem annyira, mint normális esetben. A vér lassan bugyborékolt elő a sebből.
– Emelje fel mind két kezét, különben újra tüzelünk! – hangzott egy mély, reszelős hang többszörös hangosításban a járőrkocsi hangszórójából.
– Kapjátok be!

Picture

​Ahogy ezt kimondta, a rejtőzködő nő egy szempillantás alatt a levegőbe emelkedett. A nyakát kezdte markolászni, amit a láthatatlan kezek tartottak. Az összes rendőr megdermedt a látottaktól. Még életükben nem láttak ehhez foghatót.
– Próbáljanak még egyszer meglőni, és esküszöm, hogy ez a ribanc itt fog megdögleni!

Picture

És most vajon mihez kezdenek?, tűnődött Jake. Nem tudják megölni, túl erős ahhoz. Amint egy újabb golyó repül felé, ugyanazzal a sebességgel visszaküldi. Az előbb nem figyelt, túlságosan is a nőre koncentrált. De most már készen állt az ellentámadásra. Vagy csak egyszerűen öljem meg őket, ahogy a társaikkal tettem?

Picture

A karja még mindig zsibbadt, de már nem fájt. Kezét a sebre nyomta. A vére hosszú folyóként kanyargott végig a kézfején, szája vigyorra rándult a látványtól. Mindig is imádta a vér látványát. A sajátját, másét. A vért, ami élteti az embereket. A vért, ami mindenkiben ott csörgedez. A vért. A vért. A vért…

Picture

Olyannyira elragadta a saját, perverz gondolata, hogy csak arra lett figyelmes, mikor a mellette lebegő nő kettészakítva, élettelenül hullott a földre. Egyáltalán nem lepődött meg saját magán, inkább izgatta a látvány, amely a szeme elé tárult. A kettészakadt, világos hajú nő. Vörös ajakkal. Ugyanolyan pózban feküdt, mint egykor Eva. Az a ribanc Eva.
Az én Evám…

Picture

Amikor George a rendőrökből álló sorfalra emelte rémült, megtört tekintetét, csak elborzadt embereket látott, kiélesített fegyverekkel. Látták, mit csináltam. Látták, mi is vagyok valójában. De nem is én tettem! Jake volt…

Picture

​George észrevette, hogy egy szemüveges férfi laborköpenyben ott áll a rendőrök mögött. Szemüvege ijesztően csillogott, méregette őt. Gondolatai a látottakon pörgött. Nem rémült meg tőle, nem gondolt a legrosszabbra. Csodálkozott a látványon. Harry Allman látta, hogyan csinálta, amit csinált, és nem rémült meg tőle. A sejtése beigazolódott.

Picture

​A következő pillanatban az összes fegyver egyszerre sült el.

 

 Vége!

Írta és illusztrálta: juhaszgaga

 

Apagyilkos

Írta: Marcello
Illusztrálta: juhaszgaga
16 éven aluliaknak nem ajánlott!

When you feel my heat
Look into my eyes
It’s where my demons hide

/Imagine Dragons – Demons/


Sötét van a szobában. A nappalit átjárja a gyűlölet és a halál kísérteties keveréke. Rémült tekintettel meredek az áldozatomra. A teste kiszolgáltatottan fekszik előttem. Érzem, hogy majd megteszem, és érzem, hogy tetszeni fog. Egyedül az ijeszt meg, hogy nem ijedek meg. Az egész testem remeg az izgatottságtól, a kés szinte táncot jár a kezeim között. Talán ő is alig várja, hogy végre áthatolhasson az áldozata bőrén, megcsiklandozza a belső szerveit, majd egyetlen mozdulattal elvegye az életét. Nem kell rá sokat várnia.
Miközben megteszem, szüntelen rajongást és csodálatot érzek ez iránt a furcsa gépezet iránt. Végzek vele: szapora szíve egyszerre megszűnik dobogni, lélegzetvétele örökre abbamarad, testének melege azonnal hűlni kezd. Kihúzom belőle a kést, majd elgyönyörködök ezen a csodálatos látványon. Az egész arcomat beteríti a sötétvörös vér, de nem akarom letörölni róla. Át akarom élni, érezni akarom azt a keserédes fájdalmat, amit okoztam. Hiszen egyedül a fájdalom az, amit nem érzek: az örömön és a megkönnyebbülésen kívül nincs már bennem semmi. Csak az üresség.
***

Picture

2015. augusztus 12. szerda 02:11

Álmában Soma vérengző fenevadak között bóklászott a vörösen izzó pázsiton. Egy óriási asztali lámpa fénye világított a szemébe iszonyú intenzitással, mintha egy felnagyított vallatószobában lenne. A vicsorító állatok sűrűjében bóklászva nem volt több egy szimpla, egész testében gyenge prédánál, aki most a szürreális fények hatására még a látását is csaknem elvesztette. A tehetetlensége rémisztően valódinak tűnt. Egyetlen lépéssel sem tudta volna megváltoztatni a sorsát, mert az elkerülhetetlen – ezzel tisztában volt.

Picture

A vadállatok hirtelen vérfagyasztó üvöltésbe kezdtek, és Soma egyszerre iszonyatos fájdalmat érzett az agyában, mintha tőrt forgatnának benne. A föld megremegett, a vörös pázsit kettényílt a harmatgyenge lábai alatt, ő pedig zuhanni kezdett a feneketlen mélybe, ahonnan származott. Üvölteni akart, segítséget kérni, de egy gyengéd női kéz befogta a száját, és örökre elhallgattatta. A háttérben hangzó állatmorgások egyre csak erősödtek, mígnem egy furcsa ritmust kezdtek kántálni, ami leírhatatlanul hasonlított valamire… Mikor Soma rájött arra, hogy ez a csengőhangja, addigra az álma véget ért.

Picture

Szapora levegővétellel ült fel az ágyában. A szíve vadul kalapált, amitől néhány végtelennek tűnő pillanatig azt hitte, infarktust kap. Beletelt egy kis időbe, mire realizálódott benne a helyzet, majd egy villámgyors mozdulattal felvette a szüntelenül üvöltő telefonját.
– Mi a fasz van?
– Kurva nagy a gáz, Soma – Zaklatott, sírástól remegő női hang szólalt meg a készüléken keresztül, de Soma még így is felismerte a hozzá tartozó személyt. – Meghalt… Megölték!
– Rohadt késő van, feküdj vissza aludni…
– Megölték, nem érted? – A kétségbeesett kiáltása hallatán Soma hátán végigfutott a libabőr. Most már egyértelmű volt, hogy a lány nem viccel.

Picture

– Adri, lassíts! Miről beszélsz? – kérdezte hitetlenkedve. – Kit öltek meg?
– Apát – felelte Adri sírástól remegő hangon, és amint kimondta, egyszerre fülsüketítő mennydörgés rázta meg az éjszaka csendjét, mintha valaki megkomponálta volna.
– Jézusom… Hol vagy?
– Otthon.
– Azonnal odamegyek – válaszolta határozottan, majd bontotta a vonalat.
***

Picture

2015. augusztus 12. szerda 02:37

Adri eddigi tapasztalatai szerint Somának még sosem tartott húsz percnél tovább odaérni a házához, de most mintha órák teltek volna el a telefonhívás óta, pedig egy ilyen rettenetes helyzetben az ember elvárná, hogy a segítség minél hamarabb megérkezzen. Fogalma sem volt, pontosan mennyi ideje ülhet mozdulatlanul a szobája sarkában kuksolva, de a zsibbadást már az összes végtagjában erőteljesen érezte. Hideg volt, az eső vadul dobolt a tetőablakon, miközben villámok szelték át az éjsötét eget. Az egész tisztára olyan, mint valami szar horrorfilmben, futott át az agyán a gondolat.

Picture

A váratlanul megszólaló csengő hangja robbanásszerűen frissítette fel benne a rémületet. El kellett telnie egy kis időnek, mire mozgásra bírta a félelemtől remegő lábait. Miközben végighaladt az aránylag rövid, hófehér folyosón, fél szemmel a falra kiakasztott családi képekre pillantott, és váratlanul torz emlékképek törtek rá az eddig elfeledettnek hitt gyerekkoráról. Furcsa belegondolni, hogy a fotókon mosolygó kis szőrös, mogorva alak most már a nappali kéretlen berendezésévé vált. Az édesapja élettelen teste hátborzongató látványt keltett az egyébként is zsúfolt szobában, mintha egy beteg elme képzelete elevenedett volna meg a műszálas szőnyeg közepén. Rettenetes volt, és egyben gyönyörű.

Picture

– Jöttem, ahogy tudtam – szólalt meg levegőt kapkodva Soma, miután bejutott az ajtón. Egy másodpercig úgy tűnt, mintha folytatni akarná a mondatát, de a küszöbön megtorpanva döbbenten bámulni kezdte Adri édesapjának mozdulatlan alakját. A tettre készség és a zavarodottság különös keveréke vegyült az arcán.
– Francokat jöttél – üvöltötte Adri. – Nézd meg! Nézd meg mit tettek apával! Megölték…
Somának láthatóan kellett egy kis idő, mire szóhoz tudott jutni.
– Biztosan meghalt? Megbizonyosodtál róla?
– Szerinted úgy néz ki, mint aki annyira kibaszottul életben lenne?

Picture

Adri óvatosan, kimérten rápillantott a testre. A látványtól ismét végigborsódzott a hátán a libabőr, mintha nyakon öntötték volna egy vödör jeges vízzel. Az egész nappali vérben ázott. Nemcsak a fal, de a bútorok is átvették a folyadék élénkvörös színét. Az üvegasztal apró darabkái a parkettán elszórva feküdtek, mellettük az eldőlt fotel és a kettétört függönykarnis erősítette a festői, horrorisztikus képet. Mindezt az édesapja hullája koronázta meg: a körülötte lévő tárgyakhoz hasonlóan egy egyszerű bútordarabként feküdt a szoba közepén. Egyedül és halottan.

Picture

Kisvártatva Soma pár megfontolt lépést tett a holttest felé, olyan halkan, mint egy hangya. Leguggolt, és hosszú percekig csak vizsgálta a helyzetet, majd az ujjait a nyaki ütőérhez szorította.
– Meghalt.
***

Picture

2015. július 6. hétfő 15:22

– Utálom a kakaót – fintorgott Adri. – Ha csak kakaójuk van, akkor miért azt írják az itallapra, hogy forró csoki? Ez kibaszottul kakaó, és akárhányszor is kóstolgatom, mindig kibaszottul kakaó marad.

Picture

Soma egy széles mosoly keretében mélyet sóhajtott. Ott ültek a kedvenc kávézójuk udvarában, ahová majdnem minden héten elmentek, Adri mégse volt képes megjegyezni az itteni tradíciókat. A forró csoki sosem tartozott a hely erősségei közé, csakúgy, mint sok más, de sosem az egyedi ízvilág miatt jöttek ide. Elsősorban a stílusos berendezés vonzotta őket ebbe a kávézóba, valamint az általánosságban lejátszott, ’80as éveket felidéző zene. Valami, amitől képes vagyok megőrülni, gondolta derülten Soma.
– Cseréljünk? – ajánlotta fel. – Kéred a sörömet?
– Dehogyis! – fintorgott. – Utálom a sört.
– Mi van veled? Ma mindent utálsz.
– Nem mindent – mosolyodott el, majd heves gyorsasággal megcsókolta a fiút.

Picture

Átadta magát az érzésnek. Elveszett a lány édes ajkaiban, de az eufórikus pillanat közben iszonyatos gondolatok cikáztak a fejében. Adri hirtelen történő szexuális tettei sokszor a leglehetetlenebb helyzetben fejeződtek ki, ahogy most is. Tekintete gyakran arról árulkodott, mintha birtokba akarná venni Somát, a saját kinevezett rabszolgáját, hogy perverz utasításokat adva elégítse ki a saját beteges vágyait. A lány időnkénti cselekedetei rémületet keltettek benne, de ezt igyekezett betudni az élénk képzelőerejének. Ostobaság, hiszen ez csak egy egyszerű csók. Miért kell mindent továbbgondolni? – ezekkel a szavakkal nyugtatgatta magát, de a félelemmel vegyült aggodalma ugyanúgy megmaradt. Vérengző vadállatként támadta le a legalkalmatlanabb pillanatokban.

Picture

– Ez a kakaó viszont tényleg egy szar – nyugtázta a csók után Adri. – Lehet amúgy, hogy igazad van. Ez nem az én napom. Valériát is képes lettem volna megfojtani. – Rágyújtott egy szál cigarettára.
– Megfojtani? – kérdezett vissza szórakozottan Soma. – Szerintem meg tökre jó arc volt.
Adri öngyújtója hangos puffanással érkezett az asztalra.
– Tök jó arc? Szórakozol velem? – mélyet szippantott a cigibe, majd kifújta a füstöt. – Látod te egyáltalán, hogy néz rád az a ribanc? Szinte megbasz a szemével.
– Nem mondod komolyan, hogy féltékeny vagy?
– Már hogyne lennék féltékeny? –rázta ingerülten a fejét, mintha valóban nehezére esne elhinni a tényeket. – Ti pasik sosem veszitek észre, hogy mi a helyzet. Ha tekintettel dugni lehetne, akkor az ő arca állandóan terpeszben állna előtted.
Soma akaratlanul is felnevetett.
– Te komolyan meg tudnád fojtani őt, igaz?

Picture

Adri gyanúsan méregetni kezdte a fiú arcát, mint egy macska. Összehúzta a szemét, és tűnődve megnyalta a száját. Láthatóan idő kellett neki, hogy átgondolja a választ, de mindez Somát rettentően szórakoztatta. Igen, kedvesem, a „komolyan” kifejezést a szó legkomolyabb értelmében gondoltam, nevetett magában. Megrémít a kérdés, igaz? Megrémít, hogy elég közel engedtél magadhoz egy olyan embert, aki átlát a viselkedésed látszólagos jelentésén. Szokj hozzá, mert ettől csak rosszabb lesz!
– Nem – bökte ki végül két slukk között. – Én nem tudnék embert ölni.
– És ha muszáj lenne?
A lány hirtelen felszisszent, mintha maga a feltételezés is sértené az önérzetét. Igazán jó színész vagy, édesem.
– Mi az, hogy muszáj? – kérdezett vissza. – Ki kötelezne rá?

Picture

Soma töprengve vakargatni kezdte a borostás arcát. A válasza előtt végigmérte a vele szemben ülő barátnőjét, és most valahogy közel sem tűnt olyan csodaszépnek, mint amilyennek szinte mindig látja. A máskor gyönyörű, hosszú világosszőke haja most kissé kócosnak tűnt a nőies, kerek arcán. A smink is túlzott élénkséggel került rá, pedig többnyire igyekszik minimalizálni a természetellenes festék használatát. Ez a látvány korántsem tetszett Somának, így méginkább ösztönözve érezte magát arra, hogy megkérdezze:
– Ha bűntudat nélkül megölhetnéd őt, és még csak le se csuknának érte… Megtennéd?
– Nem tenném – válaszolta felháborodva. – Milyen kérdések ezek? Nem kívánom Valéria halálát, akármennyire is rühellem a képét. Ha mindenki meghalna, aki nem szimpatikus, nagyon kevés lakója lenne ennek a bolygónak.
– Ez jogos – dőlt hátra Soma, de egyáltalán nem nyugtatta meg a válasz. – Tehát a bűntudat mellőzésének lehetőségével sem ölnél meg soha senkit, igaz?
– Azért azt nem mondanám – felelte, és valamilyen megmagyarázhatatlan gonoszság csillant meg a szemében.
Megvagy!
– Nocsak. És mégis ki lenne az?

Picture

Adri kiszívta az utolsó slukkot a cigarettájából, majd egy nagy sóhaj kíséretében elnyomta a hamutartóban.
– Az apám – mondta, majd szélesen elmosolyodott.
***

Picture

2015. augusztus 12. szerda 02:45

– Meghalt – bökte ki végül Soma. Mindez úgy hangzott, mint egy bírósági ítélet. Nyers volt, kimért, és meg sem próbálta elfedni az igazságot.
Adri kifejezéstelen arccal nézte végig a folyamatot, miközben bal kezével a jobb felkarját vakarta. Ennek azonban nem egy egyszerű viszketés lehetett az oka: olyan intenzitással karmolta a bőrét, hogy kisvártatva vérezni kezdett; a folyadék kövér cseppekben folyt végig rajta.
– Mi a francot művelsz? – kérdezte elborzadva Soma, miközben közelebb lépett a lányhoz.
– Kit érdekel, hogy én mit művelek? – üvöltötte kétségbeesetten, majd idegesen járkálni kezdett. – Meghalt! Mit számít ez ilyenkor?

Picture

Soma megrázta a fejét.
– Rohadtul számít – válaszolta ingerülten, majd rövid szünet után folytatta. – Hívtad már egyáltalán a rendőröket?
– Hívtam, de kurvára kisípolt a telefon. Kisípolt, vágod? A rendőrség, akit bármikor hívhatsz, kisípolt engem!
– Mi az, hogy kisípolt? Ilyen nincs – felelte homlokráncolva, majd kezébe vette a mobilját, arrébb sétált a test felé, és a füléhez emelte a készüléket. Adri remegő szájjal nézte végig, amint a barátja a fejét rázva tér vissza hozzá. – Tényleg kisípolt. Ez nagyon furcsa.
– Fogalmam sincs, mit csináljak – mondta megtörten, és egy pillanatra úgy tűnt, hogy a könnyeivel küszködik.

Picture

Megállította szapora lépteit, majd feszült gyorsasággal masszírozni kezdte a homlokát. Jobb kezéről még mindig folyt a vér, de szemlátomást nem akarta letörölni, vagy csak az adrenalintól fel sem tűnt neki. Soma leült a lánnyal szembeni székre, majd egy darabig gyanúsan méregetni kezdte őt, mint egy rendőr a gyanúsítottját. Zaklatottan beletúrt a dús, gesztenyebarna hajába, aztán megtörte a csendet.

Picture

– Nincs ötleted, hogy ki tehette?
Adri olyan riadtan szegezte rá sötétkék szemeit, mintha el is felejtette volna az elmúlt percek történéseit.
– Nem, nincs – válaszolta egy leheletnyivel nyugodtabban, mint ahogy azt a tekintete elárulta. – Senkiről nem tudnám elképzelni, hogy ilyet tenne.
– Apádnak nem nagyon vannak ellenségei. Lehet, hogy rablásnak indult a dolog? – tűnődött hangosan, majd megrázta a fejét. – Mindenesetre muszáj elmennünk a rendőrségre, és személyesen bejelenteni, ha máshogy nem lehet.

Picture

– Azt nem! – kiáltott rá, mire Soma ijedten összerezzent. – Nem hagyhatjuk így itt.
– Akkor menjek el egyedül?
– Ne! Nem hagyhatsz itt, baszki.
– Akkor mégis mi a szart csináljunk? – kérdezte ingerülten.
– Kurvára nem tudom, oké? – kiáltotta Adri égnek emelt kezekkel, és ekkor egy pár pillanat erejéig tisztán látszódott a jobb könyökére rászáradt sötétvörös vér.
Soma megdöbbent arckifejezéssel konstatálta azt, amit eddig nem vett észre.

Picture

– Mi van a könyöködön? – kérdezte gyanakvással a hangjában.
Adri összeráncolt homlokkal vizsgálgatni kezdte a könyökét, majd meglepetten felemelte a szemöldökét.
– Baszki – sóhajtotta. – Annyit vakartam a kezem, hogy kivérzett.
– Na ne szórakozz már! – üvöltött felháborodottan, majd felállt, és feszes tempóban körözni kezdett az asztal mellett.
– Ne üvöltözz már velem, te idegbeteg!
– Idegbeteg? – kérdezett vissza fölényes nyugalommal. – Te magadnál vagy? Tudod, már azóta gyanús nekem a dolog, mióta idejöttem, de most már elég biztos vagyok benne. Azt hiszem, veled ellentétben nekem lenne ötletem arra, ki ölhette meg apádat.

Picture

Adri arcára egy pillanatra mintha kiült volna a rémület, de kisvártatva az érzelem felett a meglepődöttség vette át az uralmat. Pár nyugtató másodpercre lehunyta a szemét, majd megkérdezte:
– Ki?
Soma élesen rászegezte a lányra a tekintetét. Olyan mélyen nézett a szemébe, mintha a tényleges igazságot kutatná. A legtöbbször jóképű, férfiasan sármos fiú arckifejezése hirtelen ijesztővé vált a gyengén megvilágított szobában.
– Szerintem te – mondta nyersen.
***

Picture

2015. július 6. hétfő 15:37

– Az apád? – kérdezte Soma meghökkenve.
Egyáltalán nem erre a válaszra számított. A szimpla gyanakvását felhasználva sejtette, hogy valóban létezhet a világon olyan ember, akinek Adri bűntudat nélkül a halálát kívánná, de a legmerészebb álmaiban sem gondolta volna, hogy ez a személy a tulajdon édesapja lenne. Soma előtt egyszerre megjelent a lány szépséges külseje mögött rejtőző elmebeteg fantom. Megnyílt neki, kitárta rozsdás ajtaját, ám azon keresztül nem a megvilágosodás fénye szűrődött át, hanem csak az indulat és a halál megtévesztő, hideg nyugalma.

Picture

– Igen, őt – válaszolta Adri, arcáról a szégyenérzet legapróbb jeleit sem lehetett kivenni. – Gyűlölöm, és néha tényleg úgy érzem, legszívesebben addig szurkálnám egy konyhakéssel, amíg el nem vérzik.
– Adri, basszameg, az apádról van szó! – Soma előrébb hajolt, és az arckifejezésével igyekezett nyomatékosítani minden egyes szót, amit kiejtett a száján. – A rohadt életbe, hiszen ő nevelt fel!
– Felnevelt? – kérdezett vissza hisztérikusan. – Mi a faszról beszélsz? Még olvasni se tudtam, amikor ő évekig szóba sem állt velem, pusztán azért, mert anyával akartam lakni. De a kurva életbe, nem anya kefélt félre, hanem ő! – Miközben beszélt, a kezeit jobbra-balra dobálva idegesen mutogatott. – Most pedig, hogy az utóbbi néhány évben végre ismét hajlandó beszélni velem, érezzem magam megtisztelve. Hát bekaphatja!
Mikor befejezte, ismét a cigisdobozához nyúlt, majd rágyújtott. Sűrű füst szállt a levegőbe.

Picture

– Nyilvánvaló és érthető a haragod – nyugtázta Soma türelmesen. – De megölni? Azért csak nem lennél rá képes, nem?
– Őszinte választ vártál tőlem – jelentette ki, majd hirtelen oldalra fordította a fejét, mintha egy eddig sosem észlelt látvány tárult volna a szemei elé. – De amúgy nem. Nem ölném meg, annyira azért nem gyűlölöm. De ha muszáj lenne választanom egy embert, akkor ő lenne az.
Soma lelki szemei előtt szinte víziószerűen megjelent, amint Adri a földön fekvő, már régóta élettelen édesapját döfködi egy éles késsel, mindezt széles, ördögi vigyorral az arcán. A látomása olyan valószerűnek tűnt, hogy egy pillanatra kirázta a hideg. Kezével a mostanra már felmelegedett sör után nyúlt, mélyet kortyolt belőle, miközben végig csak egyetlen gondolat ismétlődött a fejében: Ki ez az ember? A szerelmed – felelte egy másik hang, és Soma egyetértett vele.
***

Picture

2015. augusztus 12. szerda 02:52

– Te mégis miről beszélsz? – kérdezte Adri felháborodottan. – Komolyan azt hiszed, hogy én tettem? Egyáltalán hogy a faszba vádolhatsz engem ezzel? A saját apámról van szó!
– Igen, a saját apádról – felelte Soma jeges nyugalommal. – Az apádról, akit… Hogy is mondtad? Legszívesebben addig döfködnél egy konyhakéssel, amíg el nem vérzik.
– Micsoda? – kérdezte, majd értetlen arckifejezéssel hátrált néhány lépést. – Mikor mondtam én ilyet?

Picture

Soma gyanakvó tekintettel méregette a lányt. Most tényleg nem emlékszik, vagy csak ennyire ostoba? – tette fel magában a kérdést, majd szertenézett, és megpillantotta a mosogatóban lévő, tisztára mosott konyhakést. Ahogy megfogta, még érezte rajta a nedvességet. Elképzelte, amint ez a teljesen hétköznapi tárgy Adri apjának sűrű vérében úszkál, mintha csak a testének része lenne. Az égnek emelte, és hunyorogva vizsgálgatni kezdte.
– Ezzel csináltad, igaz? – suttogta alig hallhatóan, az eső erőteljes hangja ellenére azonban így is tisztára érthető volt minden egyes szó.
– Esküszöm, nem ismerek rád. – Adri kétségbeesetten rázta a fejét. – Hogy lennék képes megölni a saját apámat? Fogalmam sincs, hogy jutott ilyen őrültség abba a kibaszott eszedbe. Kurvára sosem mondtam olyat, hogy a halálát kívánom!
– Te teljesen hülyének nézel? – üvöltötte Soma. – Minden egyes szavadra emlékszem. Egy hónapja, mikor annál a kávézónál voltunk, akkor mondtad. Szó szerint azt mondtad, hogy megölnéd az apádat.

Picture

Adriba láthatóan villámcsapásként hasított a felismerés.
– És szerinted komolyan is gondoltam? Ismersz már annyira, hogy rohadt sok elhamarkodott dolgot mondok. Ebből az egy mondatomból már azt hiszed, én öltem meg? Remélem, nem rád fogják bízni a nyomozást, mert akkor kurvára nem a tettest tartóztatnák le.
– Rendben – bólintott szórakozottan Soma. – Akkor ezek szerint nem te voltál. Ha megengedsz egy kérdést: bánt téged, hogy nem te ölted meg?
Adri elborzadva meredt a barátjára, mint aki egy nagyon gusztustalan ételt készül ízesen megrágni.
– Mi a fenéről beszélsz? – kérdezett vissza már-már a könnyeivel küszködve. – Mit szórakozol itt velem? Meghalt az apám, hát nem látod?

Picture

Ennyi volt: az elmúlt óra történése egy hatalmas, jéghideg lavinaként zúdult rá Adrira, majd hirtelen kínkeserves, szívszaggató zokogásba tört ki. Egész testében remegni kezdett, mintha rohamot kapott volna, miközben kezeivel kétségbeesetten próbálta eltakarni a sírástól elcsúfult arcát. Soma letette a konyhakést az asztalra, majd óvatosan közelebb lépett a szerelméhez. Átölelte, és lágyan simogatni kezdte a hátát.
– Nem értem, miért sírsz – suttogta szomorúan. – Hiszen te akartad, hogy meghaljon.

Picture

A zokogás egy szempillantás alatt abbamaradt. Adri döbbenten szegte fel a fejét, és remegő szájjal a kedvesére pillantott. Összeállt a kép.
– Te tetted – mondta magabiztosan, majd kibontakozott a fiú öleléséből, és óvatosan arrébb lépett.
Soma elégedetten elmosolyodott.
– Lebuktam – tárta szét a kezeit szórakozottan. – És most mi lesz? Feljelentesz?
– Te rohadék – motyogta maga elé Adri, és remegő lábakkal egyre csak hátrált a fal felé. – Hogy tehetted?
– Hogy tehettem? – vonta fel a szemöldökét. – Drága szerelmem, talán én fogtam a kést, de te adtad az utasítást. Önszántamból sosem öltem volna meg az apádat, hiszen mindig olyan kedves volt velem.
– Milyen utasításról beszélsz? Sosem mondtam olyat, hogy öld meg apát!
– Ez igaz, hiszen te akartad megtenni.
– Nem! – üvöltötte hisztérikusan. – Nem akartam megtenni! Te egy kibaszott elmebeteg vagy. Hogy nem vettem ezt észre eddig?

Picture

Soma közelebb lépett a lányhoz, megfogta mindkét kezét, majd lágy csókot lehelt rá. Adri bőre olyan puha volt, mint a párna: ismét eltűnődött rajta, milyen csodálatos is valójában az ember.
– Ugyanolyanok vagyunk – felelte végül Adri szemébe nézve. – Régóta figyelem már a viselkedésedet. Elemzem minden egyes kiejtett mondatodat, próbálom megfejteni a mögötte rejtőző, valódi arcodat. Akkor, abban a kávézóban jöttem rá, ki is vagy te valójában. Tudom, hogy nehéz feldolgoznod apád halálát, de ha eltelik egy kis idő, még örülni is fogsz neki.
– Tévedsz! – kiáltotta összeszorított fogakkal, majd arrébb lökte a fiút, és az asztal felé rohant.

Picture

Megragadta a konyhakést, és habozás nélkül Soma gyomra felé suhintott vele, ő azonban egy fürge mozdulattal arrébb hajolt. Adri vérszomjas tekintettel figyelte a védekező mechanizmust, mint kígyó az áldozatát. Miután tudatosult benne, hogy nem ért találatot, ismét támadni kezdett, ezúttal azonban a tettre készsége rosszul sült el. Soma elkapta a kést szorító kezét, majd ugyanazzal a lendülettel nekilökte Adrit a konyhapultnak. Az eső szüntelen dobogását hirtelen tányérok, poharak csörömpölése, és egy rémült lány sikolya törte meg.

Picture

Soma szeme elidőzött a földön nyújtózkodó szerelme kiszolgáltatott testén, és egy pillanatra feltámadt benne a gyilkolási vágy. Cselekedni azonban aligha maradt ideje, mert Adri egy villám gyorsaságával tápászkodott fel a padlóról, majd ugyanilyen szaporán támadt rá ismét a kedvesére. Soma egyszerre iszonyatos erősségű fájdalmat érzett a koponyáján, és egy pillanat alatt a földön találta magát a fejéhez vágott székkel együtt. Az ütéstől rövid ideig elkábult, de kisvártatva arra ébredt, hogy fojtogató kezek szorongatják a nyakát. Az életemre akar törni, tudatosult benne a gondolat.

Picture

Igyekezett mindent beleadni abba a rúgásba, amivel arrébb röpítette Adrit. A lány ügyetlenül, egy halk nyögés kíséretében érkezett meg a szoba másik végébe, onnan azonban többé nem mozdult. Csendben, üveges szemekkel és semmitmondó tekintettel tűrte, amint Soma teljes erejéből a gyomrába döfi a konyhakést. Talán nem is látta, talán már nem is érezte, hogy az élete egyetlen szúrás által lett semmivé. Sötétvörös vér buggyant elő vékony kis testéből, miközben Somát egyszerre járta át a tömény eufória és a megfogalmazhatatlan szomorúság.
***

Picture

Ennek nem így kellett volna lennie.
Egy percig sem gondolom azt, hogy ez az én hibám lenne. Mindent tökéletesen és precízen hajtottam végre, pontosan úgy, ahogy azt megterveztem. Tőlem senki ne kérjen bűnbánó bocsánatkérést. Ebben a történetben egyedül egy dolog hibádzik, és az nem más, mint az én kis drága szerelmem.

Picture

Nem tartott sokáig beleszeretnem Adriba. Már megismerkedésünk első pillanatában éreztem, hogy ő más: egy kicsit több, és egy kicsit kevesebb is, mint a lányok nagy része. A tekintete elvarázsolt, gyönyörű szemei szinte hipnotikusan vonzottak magukhoz, testének közelsége folyton megrészegített. Tudtam, hogy én is bejövök neki, hiszen csak rá kellett nézni. Egyenesen odavolt értem. A jóképű, idegen pasiért a felsőbb osztályból. 

Picture

Az udvarlás sem tartott sokáig: elég néhány jól megválogatott szó, és a lányok menten széttárják a lábukat. Három hét alatt össze is jöttünk. Mi voltunk a suli szenzációja, hiszen látszólag teljesen különbözött a jellemünk. Az idegesítő barátnői szüntelenül, vihogva hajtogatták, hogy az ellentétek vonzzák egymást, amikor ez egy nagy kalap hazugság. Nem a jelleme miatt jöttem össze vele. Pont leszartam, hogy mit szeret, ahogy az sem érdekelt, hogy mit utál. Semmi nem érdekelt vele kapcsolatban. Itt egy jó nő, és fel kell szednem – ennyi, kész, pont.

Picture

Egy hónappal ezelőtt a kávézóban kezdtem el először vizsgálgatni a belső tulajdonságait, de már azelőtt is számtalanszor bebizonyította, hogy sokkal több annál, mint amit mutat. Látszólag egy fölényeskedő picsa, aki folyton csak káromkodik, de ez meglehetősen távol állt az igazságtól. Akkor, annál a beszélgetésnél döbbentem rá véglegesen, hogy ő valójában egy pszichopata. Egy ölésre, gyilkolásra és bosszúra szomjazó, monoton gépezet. Ugyanakkor rájöttem arra is, hogy valójában nem szeret, sőt, talán még utál is – és habár ironikus, de ez a két dolog érte el nálam, hogy azon nyomban beleszeressek.

Picture

Gyilkolási szándéka kezdetben megijesztett, ugyanakkor a lelkem mélyén kislányos izgalommal töltött el a gondolat, hogy társamra leltem benne. Egészen kiskorom óta vonz már a dolog. Folyton érzek magamban egy megmagyarázhatatlan haragot, ami hol gyengébben, hol erősebben tör felszínre bennem. Azt gondoltam, a gyilkosság talán megszünteti ezt örökre. Mindig tudtam, hogy egyszer megölök majd valakit, ugyanakkor azt is tudtam, hogy gyilkosságomnak célt kell találnom: ha halált okozok, annak okot kell adnom. Nem fogok elvenni csak úgy egy emberéletet!

Picture

Adri tökéletes megoldást kínált erre. Ahogy teltek a napok a kávézós beszélgetésünk után, napról napra egyre jobban beleszerettünk egymásba. Egyre több időt töltöttünk együtt, és egyre harmonikusabbá vált a kapcsolatunk. Elméjének beteges, torz léte volt az, ami teljes mértékben magához láncolt. Közben pedig napról napra a gyilkosság tervét eszeltem ki. Amikor már a fejemben teljesen összeállt a kép, már csak megfelelő időpontot kellett találni. Olyat, amikor Adri az apjánál alszik, előtte pedig olyan helyen jár, ahová én nem kísérem el. Augusztus 11.: Adri kedvenc együttesének koncertje. Tökéletes alkalom.

Picture

Miközben a kedvesem éppen gyanútlanul bulizott, addig meglátogattam a mit sem sejtő édesapát. Jó kedélyű beszélgetésbe elegyedtünk, ám amikor elfordult, a kávéfőzővel tarkón ütöttem, ő pedig gyengén elterült a nappali szőnyegén. Tudtam, hogy el kell kábítanom valahogy, mert attól féltem, véletlenül habozni kezdek a nagy pillanat előtt, és esetleg nem teszem meg. Amikor azonban megpillantottam a földön fekvő tehetetlen testét, hirtelen mindennél nagyobb késztetést éreztem arra, hogy belé döfjem a konyhakést. Miután megtettem, az állandó jellegű agresszióm váratlanul elmúlt, azonban ez az idilli állapot nem tartott sokáig. Pár perccel később ismét fékezhetetlen haragot éreztem minden porcikámban. Merengeni azonban nem volt időm, hiszen Adri bármelyik pillanatban megérkezhetett.

Picture

Folytathattam hát az előkészületek végrehajtását. Felborítottam az üvegasztalt és a fotelt, aztán leszakítottam a függönykarnist: a káosz látványa talán még inkább előhozza a drága szerelmemből a mélyre dugott ösztönöket. Még előtte nap egy-két programozási trükkel azt is megoldottam, hogy Adri semmiképp se tudja értesíteni a rendőrséget a mobiltelefonján. Most már csak a vérben ázó konyhakéssel kellett törődnöm: pár perc alatt elmostam, és ott hagytam a mosogatóban száradni. Ezt követően már csak egyetlen feladatom volt: várni.

Picture

A telefonhívása sokkal gyorsabban érkezett, mint gondoltam, azonban a reakciója meg sem közelítette a vártakat. Azért játszottam el a mit sem tudó barát szerepét, mert kíváncsi voltam mindenre: azt akartam, hogy tudja, rám bármikor, bármiben számíthat, és hogy a gyilkosságokat is, ahogy minden mást is együtt kell végigvinnünk. Ez egy teszt lett volna, hogy együtt, közösen kiagyalt tervvel még a rendőrséget is könnyen át tudjuk verni. Tanító célzattal csináltam az egészet. Be akartam neki bizonyítani, hogy minden egyes szavára odafigyelek, hogy semmi más nem létezik számomra az ő akaratán kívül. Ezért öltem meg az apját.

Picture

Mostanra azonban bebizonyosodott számomra, hogy átvert. De nemcsak engem, hanem önmagát is. Hazug szavai megmérgezték az elmém működését, és olyan tettekre kényszerítettek, amiket nem akartam megtenni. Tényleg nem akartam őt megölni. Vele akartam élni, de cselekedetei ellentétesek voltak a szavaival. Éppen ezért legközelebb vigyázz a szavaiddal, szerelmem. Hatalmuk van. Ezt most már te tudod a legjobban.

Vége!

Írta: Marcello
Illusztrálta: juhaszgaga

Jake tette

Írta: juhaszgaga
16 éven aluliaknak nem ajánlott!

 

Picture

Minden erő kiszállt a lábából, amint közelebb ment hozzá. Hozzá, akit a világon mindennél jobban szeretett. A földre rogyott, a gyász, a szomorúság, az undor és a düh keveréke tombolt benne. Kezét az arcába temette, nem mert ránézni. Csak azok a csípős könnyek tudtak a szeméből záporozni, miközben fejét a térdéhez püfölte.
– Kicsim, mié-é-ért..? – Rázkódott a sírástól, hangja el-el csuklott. Tekintete lassan a nő ujjaira vándorolt, és ott csillogott az eljegyzési gyűrű.
Amit ma adott neki….
Az évfordulójuk alkalmából…
***

Picture

George szinte ugrándozott örömében, mikor hazaért a lakásukba. Izgult, mint egy gyerek, aki épp felelni készül a tanár előtt, mégsem félelemből – azért is. A konyha ajtaja előtt dobolt egy-kettőt a lábával, fújt egyet, és csak arra próbált összpontosítani, hogy a gyűrűt véletlenül se ejtse ki a kezéből a remegés következtében. Akkor nagy pofára esés lenne a vége.
Ne fesd az ördögöt a falra, George!
Vett még egy nagy levegőt, majd benyitott.

Picture

Eva ott ült a konyhaasztalnál, előtte a kedvenc porceláncsészéje, amelyből néhanapján, mikor jó napja van – vagy épp rossz –, a teáját szokta szürcsölgetni. A lány arcát kezébe temette, csak bámulta az előtte lévő csészét. George elmosolyodott, próbálta pozitívabb mederbe terelni az elképzeléseit, nem a legrosszabbra gondolva.

– Szia, kicsim. – Arcon csókolta Evát, majd vele szemben helyet foglalt.
– Szia – felelte Eva rekedt, elhaló hangon. Hangján érződött, hogy nemrég sírhatott. De George előtt sohasem sírt. Kemény nő volt, aki képes volt még a legfájdalmasabb pillanatokban is magában tartani könnyeit.

Picture

– Mi a baj? – kérdezte George, és még mindig a pozitív dolgok jártak a fejében. Csak semmi rossz dolog, mindennek tökéletesnek kell lennie!
Eva szipogott egyet, megtörölte az orrát, és mintha csak most lépett volna be George, felnézett rá. Szeme piros volt, biztos, hogy sírt előtte. De már nem. Nem is fog.
– Beszélnünk kell.
Ennyit a pozitív gondolatokról. George-ban azonnal felrémlett életének minden baklövése, ami szúrhatja Eva szemét. De nem, ennyi nem ríkathatta meg.

Picture

– Figyelj, gondolkodtam – kezdett bele Eva, közben kezében a papír zsebkendőt szorongatta. – A kapcsolatunkról.
– Én is sokat gondolkodtam rajta – mosolygott George.
– Előbb hallgass meg engem is – kérte Eva, majd ismét a csészéjét kezdte bámulni. Többször is megnézte a teafű alkotta formákat, valahogy próbálta összeszedni a gondolatait, amelyek jelenleg teljes káoszt alkottak a fejében. Végül, hosszú másodpercek múlva kijelentette. – Szerintem a kapcsolatunknak… nincs jövője…

Picture

George-ot váratlanul érte barátnője kijelentése. Négy együtt töltött boldog év után ilyet kijelentett Eva. Hogy nincs jövője a kapcsolatuknak…
– Dehogy nincs – próbált mentegetőzni George, mintha rögtön magára hárítaná a feladatot, hogy mindent helyrehozzon, azt is, amiről nem tudott. – Figyelj, majd sokkal többet fogok rád figyelni, még jobban foglak szeretni…
– Épp ez a baj, George – nézett pirosló szemmel a férfira. Látta rajta George, hogy legszívesebben sírva fakadna, de előtte sosem sírt még. – Túlságosan is szeretsz. Eleinte még elviseltem, balga tinilány voltam, de mára már napi szinten ez a túlszeretés sok nekem.

Picture

– Ha te attól jobban érzed magad, hogy szarok minden kérésedre rá, akkor jó. – George kezdett kicsit feldúlt lenni, de leginkább próbált valamiféle kiutat találni ebből a rossz irányba fordult beszélgetésből, csak érzelmei valamelyest felülkerekedtek rajta. Az érzelmei…
– Dehogy, én egyáltalán nem ezt mondtam. Csak azt, hogy… – Ismét arra az érdekes csészére pillantott, fel sem nézve a férfira, folytatta. – Azt mondom, hogy túlságosan féltékeny vagy, George. Tegnapelőtt is kicsit késve értem haza, rögtön kikérdeztél, merre jártam. Aztán vacsorával vártál, meg minden.
– Igen, mert szeretlek, és veled akarok élni.
– Nem, csak birtokolni akarsz. – Eva úgy érezte, mintha lelke egy darabkáját kiszakították volna belőle. Az őszinteség fájdalmas társ, még ha nem is igazán a szívéből beszélt.
– Figyelj, megváltozok. Nem leszek féltékeny, esküszöm, és… és…
– És mi? Újra kezdődik minden elölről? A csillagokat is leígéred, hogy megváltozol, pár nap múlva meg azt veszem észre, hogy az ígéreted mit sem ér. Nem fogsz annyit sörözni járni, nem költesz nekem méregdrága cuccokra. Nem változol, soha. Csak ha valami a te érdekedet szolgálja.

Picture

George nagyot nézett. Egyáltalán nem tudta, mire érti ezt Eva, de úgy tűnt, teljesen őszintén beszélt.
– Ezt hogy érted?
– Könyörgöm, nézz magadra! – mutatott végig a férfin, aki csak értetlenkedő pillantást vetett rá. – Úgy nézel ki, mint valami szekta tagja. Tavaly televarrattad magad mindenféle ostoba tetoválással, sátánista jelekkel. Teljesen megváltoztál, árnyéka vagy önmagadnak. Ha az utcán meglátnak minket, csak arra gondolhatnak, hogy „egy ilyen lány nem való ilyen durva sráchoz”.
George-nak nagyon rosszul estek ezek a szavak.
– Figyelj, én…
– Nem ebbe a srácba szerettem bele. Már nem érzem azt irántad, mint régen…

Picture

George-ban kártyavárként dőlt össze hirtelen minden. Azt tervezte, hogy letérdepel, és egymás karjába borulva fogják a nap hátralévő részét eltölteni, miközben Eva a nászútjukat tervezgeti, ő maga pedig mosolyogva hallgatja az egészet. Most mindennek vége. Bár George az utóbbi napokban észrevette, hogy barátnője felettébb hallgatag, nem is figyelt oda rá.
Talán igaza van Evának…
A lány érthetően kijelentette, hogy már nem szereti George-ot. Ezt már az sem tudja megváltozatni, ha most rögtön előveszi a gyűrűt.
De George megpróbálta. Kivette zsebéből a gyűrűt, és letérdelt a lány elé.

Picture

– Figyelj, Eva. Látod, hogy mennyire szeretlek, az egész életemet leélném veled. Megváltoznék érted, sőt, még többet is…
– George, megmondtam…
– Kérlek, Eva, csak add meg nekem mindazt, amit igazán akarok. Téged.
– Nem, George.
– Szeretlek, a gyűrű is bizonyítja. – George megpróbálta a lány ujjára erőltetni az ékszer, aki ellenállt, és nem fogadta el.

Picture

George csalódottan állt fel, feje szinte lebillent a nyakáról. Nézte az asztalt és a csészét bámuló lányt, és ez a nyugodtság, ami mögé rejtőzik, feldühítette. A szomorúságot egy pillanat alatt a düh váltotta fel. A gyűrűt az asztalra dobta, aztán olyan erősen rácsapott az asztalra, hogy a porcelánkészlet megugrott.
– Mégis mi a fene bajod van? Együtt töltött időnk alatt csak téged akartalak boldoggá tenni, de úgy látszik, hogy neked rohadtul nem volt elég semmi!
– George… – nézett fel a férfira Eva. Tudta, már nincs visszaút. Megbántotta a férfit. De mégis érezte, hogy azonnal meg kell nyugtatni őt.

Picture

A férfi a dühtől alig látott, szinte fel sem fogta, mind mond neki a lány. Egyik percben még vele vitatkozik, a következőben már az enyhe tavaszi hószállingózásban tarol végig az utcán. Szüksége volt a friss levegőre, sürgősen ki kellett tisztítania a fejét a felgyülemlett feszültségtől, mielőtt bántotta volna a lányt. De a benne tomboló düh még sokáig nem szállt el. Végig a lány szavai jártak a fejében.

Picture

Vagy tíz perce sétálhatott a hűvös levegőben. Már elérte a lakóövezet végét, a vidámpark gerendáin lépdelt, mikor észrevette, hol is jár. Visszanézett a téglaépületre, amiben még mindig ott ül és talán sír élete szerelme – legalább is szerette volna ezt hinni. De ahogy a szellő lágyan lengedezett, úgy ötlött George agyába egy kósza gondolat: mi van, ha Evának tényleg igaza van? Változtatnia kéne magán, vissza kéne változni.
De ezt én nem tudom megváltoztatni…

Picture

Elindult vissza. Lassan lépkedett a lépcsőn, jól megfontoltan, közben pedig figyelmen kívül hagyta a szomszéd idős hölgy rémült pillantásait. A férfi köszönt neki, de az csak még szaporábban lépdelt lefele. Mintha rémeket látott volna, vagy hallotta a veszekedésüket. George vállat vont, majd kezét a korlátra téve szedte a maradék lépcsőfokokat.
Az ajtóban megállva vett egy nagy levegőt, mielőtt bűnbánatosan odaállít Eva elé. Kifújta, majd benyitott.
***

Picture

A városi rendőrség kihallgatótermének sötét falai rémisztőnek hatottak George-ra, annak ellenére, hogy ő is a sötét ötven árnyalatában járt nap mint nap. A vallatótiszt már többszöri felszólítására sem válaszolt, nem csoda, még mindig, fél nappal az eset után is sokkos állapotban volt.
– Mondja el, végre, hogy mégis mit látott.
– Uram, nem akarom. – George a könnyeivel küszködött, de tudta, hogy addig bent tartják, amíg nem válaszol minden kérdésükre.
– Kérem. – A sötét bőrű férfi próbált úgy tenni, mintha komolyan sajnálná a férfit, ami messze állt a valós helyzettől.

Picture

Fújt egyet, majd remegve vett egy újabb levegőt, és elmondta, mit is látott.
– Ki sem nyitottam az ajtót, máris megláttam a vértócsát. A konyhaajtó nyitva állt, és mintha valaki a lábával húzta volna azt a vércsíkot, csak hogy észrevegyem… – Ismét remegve vett egy nagy levegőt. – Követtem a vért, és ott láttam… ott láttam…
Nem tudott mit tenni, hirtelen kitört belőle a zokogás, és már nem bírta folytatni.
***

Picture

Az ajtóban állt, mozdulatlanul. Egy végtelennek tűnő másodpercre mintha minden egyes életjele megszűnt volna. A fejében forgolódó bocsánatkérések tömkelege, a szíve zakatolása: mind-mind mintha elhalt volna. A konyha padlóján ott feküdt Eva Blacksmith kettévált holtteste vérbe fagyva, feje rendkívül természetellenesen ült a nyakán, mintha kicsavarták volna.
Minden erő kiszállt a lábából, amint közelebb ment hozzá. Hozzá, akit a világon mindennél jobban szeretett.
***

Picture

– Maga még csak fel sem hívta a rendőrséget – felelte rezzenéstelenül Roger rendőrtiszt. – Miután többszöri felszólítás után sem nyitott ajtót, a kivezényelt rendőrök betörtek az otthonába, és ott találták a holttest mellett. Még csak fel sem hívta a rendőrséget… – ismételte a férfi. – A szomszédja, Mrs. Lancester volt a bejelentő, aki azután hívott minket, miután magát meglátta a lépcsőházban véresen.
George egyáltalán nem emlékezett rá, hogy véres lett volna. Akkor lett véres, mikor hazaérkezett, és ott találta…
Nem én voltam!

Picture

– Miért nem értesítette a rendőröket?
– Hogy tehettem volna? A barátnőmet… az én Evámat megölte valaki… nem tudtam, mit csináljak! – Újra kitört belőle a zokogás, méretes könnycseppjei fekete farmernadrágját püfölték.
– Én nem bizakodom afelől, hogy maga ártatlan, csak alátámasztja a gyanúmat, hogy maga követte el a gyilkosságot.
– Nem én voltam! Mégis miből gondolja ezt?
– Lássuk: maga volt egyedül, aki aznap találkozott Eva Blacksmithszel, emellett állítása szerint maga látta utoljára élve, senki sem látta kijönni a lakásukból. Maga tette. – Roger rendőrtiszt mélységesen elítélte a hasonló bűncselekményt elkövető férfiakat. Egyszerűen nem fért a fejébe, hogyan képes valaki ilyen kegyetlen dolgot elkövetni az ellen, akit állítólag mindennél jobban szeretett.

Picture

– Nézze, nem én voltam – jelentette ki George még mindig a fejét fogva.
– Akkor mégis ki a fene volt?
– Jake tette.
– Ki az a Jake? – kérdezte Roger tiszt.
George kezét színpadias mozdulattal az ölébe helyezte, majd lassan felemelte a fejét. Roger tiszt a férfi szemében hirtelen észrevett valamit. Valamit, ami más. Valamit, ami nem evilági.
– Én vagyok.
***

Picture

– George… – nézett fel a férfira Eva. Tudta, már nincs visszaút. Megbántotta a férfit. De mégis érezte, hogy azonnal meg kell nyugtatni őt.
– Te is megváltoztál, nem vetted észre? – nézett a lányra George, akiből mintha ki akart volna törni valami. – Valami koholt, össze-vissza mondott dolog miatt úgy döntöttél, hogy egyik napról a másikra nem szeretsz többé.
George mihamarabb véget szeretett volna vetni ennek a veszekedésnek, ezért elindult az ajtó irányba.
– Dehogynem szeretlek – felelte remegő hangon Eva. – Nézd, még a gyűrűt is felveszem neked, csak kérlek…
– Csak? Mi legyen, mondjad?

Picture

– Csak változz vissza, legyél olyan, mint régen. – Eva felállt az asztalról, és közel járt ahhoz, hogy elsírja magát. A lelkiismerete kezdett felülkerekedni rajta. – Ne legyél olyan, mint aki épp most lépett ki egy horrorfilmből, vedd ki a piercingjeidet, mindent. Csak… változz vissza, kérlek.
– Változzam vissza – ismételte George maga elé meredve. Érezte, hogy valami mintha kaparná belülről, mintha valami elkezdené belülről felfalni a lelkét. Megpróbált mihamarabb kilépni az ajtón, de Eva karon ragadta.
– Kérlek, George…
Sajnálom…

Picture

– Nem változom vissza – felelte elváltozott hangon George. Mély, dallamosabb hang jött ki a torkán, beszéde olyan volt, mint egy felgyorsított, majd normál sebességre állított hangfelvétel. Eva elengedte a férfi karját, és hátralépett.
– Mi a baj, George? – kérdezte kétségbeesetten. A férfi lassan megfordult, szemében sosem látott, sötét láng égett.
– Én nem George vagyok, szivi – válaszolta vigyorral az arcán a férfi. – Az vagyok, akivé változott.

Picture

Eva egy szempillantás alatt látta a jövőjét. Sikítani próbált, de nem jött ki hang a torkán: egy láthatatlan kéz megszorította azt. Lába nem mozdult, azt is az a láthatatlan béklyó tartotta fogságban. Végigmérte a férfit, aki csak vigyorogva nézett vissza rá. Még inkább kétségbeesett.
– Kérlek – préselte ki magából Eva.
De egy kéz megragadta a fejét, és száznyolcvan fokos fordulattal kicsavarta azt. Szeméből most először egy könnycsepp csordult ki.
Aztán derekánál fogva kettészakadt…

Picture

George White ikertestvérének élete árán jött világra, ezt hétéves kora óta tudta. Azonban csak az utóbbi időben kezdte érezni, hogy ikertestvére egyáltalán nem halt meg. Benne élt tovább. Jake néha kényszerítette dolgokra. Olyan dolgokra, amiket normális esetben nem tenne meg. Csupán remélni tudta, hogy testvére egyáltalán nem akar ártani sem neki, sem Evának. Azonban az utóbbi időben egyre erősebbé vált. Azonban Jake-et nem a gyilkolási vágy ösztönözte erre a cselekedetre.
A testvérét védte.
Eva Blacksmith szeméből kiolvasta, hogy megcsalta a testvérét.
És a fruska attól a férfitól volt terhes.
Az én testvéremet nem fogja megalázni egy ilyen ribanc!

Vége!

Írta és illusztrálta: juhaszgaga

A gyilkos fa

Írta: Nade
16 éven aluliaknak nem ajánlott!

 

Picture

Ha kiderülne, hogy jövő héten meghalnál, mit tennél? Mit tennél, mondd csak.
Tudod, ismerek egy gyilkos fát. Oh, egy gyilkos fát. Vigyázz hát, vigyázz hát.

Picture

Megragad, megragad. Elkapja nyakad. Gyökereivel órákig fojtogat majd. Oh, egy gyilkos fa, egy gyilkos fa.
A szellő, a szellő suhog mindenütt. Átjárja, átjárja a fát. A fát, a fát, de nem csak azt, hanem minden porcikád.

Picture

Mondd már, mondd már, áruld el nekem. Áruld el nekem, hogy mit ér, mit ér az én életem.  Nem tudom, nem tudom, nincs nekem. Nincs nekem semmi tervem. Amott jön, a gyilkos jön, a gyilkos jön. Vigyázz hát, vigyázz hát.

Picture

Gondolkoztál-e már azon, hogy mi lenne, ha meghalnál? Oh, ha meghalnál.
Nézd, nézd, az ott a gyilkos fa. Odamész, odamész-e majd? Gyökereivel megragad. Elszorítja, elszorítja azt a szép nyakad.

Picture

Fojtogat, órákig, és levegőt sem kapsz. Egy áldozat, egy áldozat. Oh, a gyilkos fa.
Halott vagy, halott vagy. Szellő, a szellő susog, nem, csak a lelked az. Szellemként, szellemként áramlasz. Elrohadt, elrohadt a tested, alattad pedig röhög a fa. Vigyázz hát, vigyázz hát.

Picture

Ha kiderülne, hogy halott vagy, mit tennél? Mit tennél, mondd csak.
Röhögő remegés, hirtelen földrengés. Színház ez, színház, az egész erdő nevet. Oh, egy gyilkos fa, egy gyilkos fa.
Gyilkos vagy, gyilkos vagy, megölted önmagad. A lelked elrohadt, elrohadt.

Picture

Ha megölnél valakit, ki lenne az? Mondd csak, ki lenne az.
Oh, egy gyilkos fa, egy gyilkos fa. Lelked elrohadt.

Picture

Te gyilkos vagy, röhög a fa. Azt mondja majd neked, az öngyilkosság nem halál, de ne hallgass rá. Tudod, ő a gyilkos fa, a gyilkos fa. Vigyázz hát, vigyázz hát.

Picture

Nevet az erdő, röhög a szél. Lelked keresed, hova temették? Elrohad, elrohad minden lassan, nincs már menekvés.

Picture

Te maradtál, te maradtál egyedül. Vigyázz hát, vigyázz hát. Gyilkos vihar, vörös ég.
Elcsendesül, elcsendesül lassan. Az erdő, ez erdő ég. Leégett, leégett mind.

Picture

Egy maradt, egy fa maradt csupán. Oh, egy gyilkos fa, egy gyilkos fa. Vigyázz hát, vigyázz hát, mert egymagad vagy.

Picture

Meglepődsz, meglepődsz, kis halottam. Elrohadt az erdő, egy ág roppan.
Nevet az erdő, nevet már. Te is nevetsz, nevetsz velem. Nevetsz, hiszen Te magad vagy a gyilkos fa, oh egy gyilkos fa, a gyilkos fa….

Vége!

Írta és illusztrálta: Nade