Szerelem: A világ romjain
Írta: Ahsoka1994
2102. március – Hősnőnk ekkor ébred fel egy majdhogynem elhagyatott bentlakásos iskola laborjában. A lánynak semmi emléke sincs róla, hogy hogyan került oda, és kicsoda valójából. Csupán néhány ősrégi emlék jelenik meg álmaiban, de tudja róluk, hogy nem vele történtek. Ami viszont gyakran megjelenik az emlékeiben az egy név, Victoria. Ez lenne az ő neve? A másik pedig egy fiú, Vince Dawson, aki a valóságban vele és egy Harley Philips nevű lánnyal bujdosik a két éve tartó zombi apokalipszis ellen, aminek az emberiség nagy része áldozatul esett, és nem rég elvesztették Vince és Harley egykori tanárját, Bradley Newcastle-t, aki – bár a lány ezt nem tudja – Victoria teremtője is egyben. Bár többnyire bizonytalanságban él, Victoria egy dologról teljesen meg van győződve: az idegen emlékek hatására végzetesen beleszeretett Vince-be. Vajon lehet-e jövője ennek a kezdettől fogva halálra ítélt románcnak?
***
| Adatok:
Műfaj: poszt-apokaliptikus, romantikus dráma Kritikák
Extrák |
|
***
Epizódok:
2102-t írunk. Gondolom, a legtöbb ember nem erre a látványra számít ezzel az évvel kapcsolatban. Hol vannak a felhőkarcolók, a repülő autók, a robotok? Nos, az utóbbi évszázadok során valóban nagy fejlődések mentek végbe. Az emberek elektromossággal tudtak világosságot hozni az éjszakába, így meg tudták hosszabbítani a napjaikat, és megint ...
- Ez a tusoló,- mutatta meg Harley a nekem szükséges helyiséget,- Ugye el tudod intézni? Bólintottam, mire folytatta: - Oké. Hoztam tiszta ruhát is. - Köszönöm. - Szívesen, Victoria. Na, intézd el! Ha bármi kell, szólj nyugodtan!- mondta a lány és azzal el is ment. Minden egyszerre volt ismerős és ...
Teljesen megfagyott a levegő. Éreztem, hogy valami teljesen érzékeny témára kérdeztem rá, csak azt nem tudtam, miért. - Semmire se emlékszel?- kérdezte végül Vince. A puszta ténytől, hogy hozzám szólt, gyorsabban kezdett verni a szívem. - Csak a nevemet tudom,- feleltem,- de… Azt akartam mondani, hogy lehet, hogy az se ...
Harley végül nem csinált semmi rémisztőt. Sőt, még imádtam is, amit művelt velem, hiszen rajtam élte ki kreativitását, már ami a kozmetikát és a fodrászkodást illeti. - Na, hogy tetszel magadnak?- kérdezte a lány miközben elém tolta a tükröt. Teljesen meglepődtem a látványtól. - Jó ég, ez vagyok én? Nem ...
Egész este a könyvtárban voltam. A könyvek lenyűgöztek, bár egy dolgot sajnálattal tapasztaltam: a beszédre emlékeztem, az írásra-olvasásra nem. Mi rejlik a fura krikszkrakszok mögött? Úgyhogy végül egy dolog maradt: elő az ABC-s könyvekkel! Meg akartam tanulni olvasni, hogy leköthessem magam. Vagy újratanulni, ki tudja. Nézzük! A, mint alma, B, ...
Bár Vince megbocsátott azért a bizonyos esetért, nem lőttünk többet. Jobb is így, hiszen magamat ismerve rég kivertem volna valakinek a szemét. Persze csak véletlenül, mert nem voltam szadista. Vince és én amúgy igaziból soha nem is beszélgettünk. Köszöntünk egymásnak és már nem volt olyan goromba, ami fél siker ugyan, ...
- Nem értem,- értetlenkedtem,- Mit akarunk most a laborban? - Van valami, amiben csak te tudsz segíteni,- felelte Vince. - Én? Hogyan? Vince az asztalhoz vezetett, és a kezembe nyomott egy füzetet. - Ezeket a tervrajzokat egy nem túl messzi laborban készítették,- magyarázta,- Tudod, Harley mesélte, hogy hogyan lettek a ...
Másnap valóban korai volt a kelés, hiszen még sötét volt akkor. Harley reggel szinte rám tört, amikor még édesdeden alukáltam. Mondjuk már többször is csinált ilyet, többnyire be is zártam az ajtót, de most nagy izgalmamban elfelejtettem. Enni sem igazán tudtam, pedig az alapos reggeli kötelező volt. Alapból pedig ez ...
- Milyen izgalmas,- motyogtam, miután agyonütöttem a zombit egy lapáttal. Épp az udvaron voltam, amikor láttam, hogy kis barátunk bemászott egy nyitott ablakon. Így rögtön felkaptam az első fegyvernek is használható tárgyat, amit megláttam, és akcióba lendültem. - Victor, te!- mondta Vince teljesen elképedve,- Nem is tudom, mit mondjak. - ...
Kéthetes túránk lassan a vége felé közelített. - Megyünk még valahova?- kérdeztem az autóban ülve a 14. napon. - A tyúkfarmra, aztán meg haza. - Tyúkfarm? Van tyúkfarmunk? - Szerinted másképp hogy tudnál néha tojást is enni?- kérdezett vissza Harley mosolyogva,- Igen, van, még a kezdetekkor fedeztük fel, ha nem ...
A hazaérkezés nem azzal a megkönnyebbüléssel járt, mint amire számítottam. Ez főleg az új lakótársaimnak volt köszönhető. Mike útközben sutyorgott rólam valamit, és attól kezdve én lettem a kívülálló. - Egész otthonos,- jegyezte meg Faith az én otthonomról. - Én mentem bekapcsolni a vízellátást,- jelentette ki Vince. - Oké, én meg megmutatom ...
Már több mint egy hónap telt el az új lakótársak érkezése óta, tehát már november volt. És istenemre mondom, milyen nehéz hónap volt! Először is továbbra is jelen volt a megszokott Vince probléma. Messziről figyeltem, miközben fogalma se volt arról, hogy mit érzek. Reménytelen plátói szerelem, de erről már túl ...
Miután kiolvastam az aktuális könyvemet, jobb dolog híján el kezdtem rendezgetni a laborban a vegyszereket. A laborban úgyse nagyon járt senki mostanában. Ahogy két bizonyos üveget egymás mellé helyeztem, valami felcsillant. Mintha a két dolog reakciójából lenne… valami. De ahhoz kell még pár dolog, ami hiányzott. Ha jól emlékszem, az ...
Már besötétedett, így jobb volt menedéket keresni. Hiába voltam egy olyan lény, aminek léteznie se kellene, nem akartam áldozattá válni a sötétben. Jobb módjai is vannak a halálnak. Milyen ironikus, hogy pont egy templomot választottam! De legalább a gótikus épület búskomor hangulata tökéletesen illett az enyémhez. Elemezzük hát a helyzetet! ...
Mindenki bent volt Mike teherautójában. Mike és Zeinab elöl, Vince, Harley, Izzy és én pedig hátul. Mike egyébként még nem tudta, hogy én is ott voltam. Talán fel se engedett volna a járműre. Azok után, amit okoztam neki, teljesen érthető is lett volna. Annál a raktárnál parkoltunk le, ahol megismertük ...
Legjobb lesz, ha ott kezdem, ahol a világ véget ért. Az iskolában ért a dolog, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy mindenki fegyverrel rohangál és néhány szakadt vadember ellen küzd. Nem értettem, mi történt itt hirtelen. Egy éjszaka alatt mindenki odaveszett. Mindenki vagy élőhalott lett, vagy öngyilkos, hogy emberként haljon ...
Vince a történet végére ért, én pedig ismét sírtam. Remek érzés, hogy mindent tisztáztunk. Végig csak a saját fájdalmammal voltam elfoglalva, és idegesített, hogy nem tudta Vince, mi zajlik bennem, miközben én se tudtam, ő hogy érez. - Sajnálom,- súgtam végül könnyeim zápora között. - Én ökör azt hittem, az ...
Ahogy kiértem a raktárból, jobban éreztem a hideget, mint életemben valaha, még úgy is, hogy Harley rám adott egy dzsekit. Eleinte tiltakoztam, hiszen a büntetésem része lett volna a hideg. De végül hálás voltam érte, minden ellenére. Az egész úton nem szólt hozzám. Azért még mindig jobb, mintha szidnának. Mivel ...
Faith zombi rám vetette magát, én pedig próbáltam lerázni magamról. A körmeimet is használtam, de hiába halott, túl erős volt. Még sose kerültem ennyire közel egy zombihoz. Jobb híján hangosan sikítottam. A sikolyomat Vince valószínűleg meghallotta. - Victoria! Egyszer csak azt vettem éreztem, hogy a felettem lévő szörny összerogy, mintha ...
A nevem Vincent Dawson, de mindenki csak Vince-nek hív, januárban leszek 21 éves. A dátum 2102. november 10, és most veszítettem el egy lányt, aki rengeteget jelentett nekem. Nem hinném, hogy szerelmes lettem volna, nem tudom, de mégis több volt, mint a legjobb barátom. És még csak nem is mondhattam ...
Azt mondják, az idő minden sebet begyógyít. Nem tudom, ehhez mennyi idő kell, hiszen Victoria a mai napig hiányzik. A sírja az iskolától nem messze van, egy félreeső kis szigeten, amit gyakran látogatunk. Otthon viszont kissé lenyugodtak a dolgok, és ez jó hír. Mike már nem szidta Victoriát minden lélegzetével, ...
Ha tetszett a tale, olvasd el a folytatását:
Vagy Ahsoka1944 másik történetét:
