Írta: ManyóÓ
Nem lehetünk mindig naivak és futhatunk elképzelt vágyaink után. Olykor ki kell nyitnunk jobban a szemünket, hogy észrevegyük az álomköd takarta érdekfeszítő és kegyetlen valóságot, amelyben félelemből ember embert üldöz, ahelyett, hogy a békében találna megnyugvást.
Marilyn Meyert kiválasztották arra, hogy részese legyen csodáknak és értelmetlen pusztításnak, hogy egy nemes cél érdekében küzdjön. Egyelőre azonban képtelen túllátni önző érdekeken és feldolgozni, hogy édesanyjának volt még egy élete. Pedig most rajta a sor, hogy elmerüljön varázslat, tengernyi csoda, megdöbbenés és a hatalmas felelősség forgatagában, és hogy kibogozza azokat a szálakat, amelyeket mindvégig egy elfeledett isten mozgatott.
***
| Adatok:
Műfaj: dráma, természetfeletti
Készült: Sims 2
Korhatár: –
Figyelmeztetés: vér, szereplő halála
Megjelent: 2013. március 26.
Befejeződött: 2013. július 29.
Kritikák:
Interjúk:
|
“A Bakancshoz hasonlóan ezt a történetet is körül lengi valamilyen szokatlan, kicsit félelmetes de mégis vonzó hangulat. Leginkább úgy tudnám jellemezni, mint ha egy édeskés, rózsaszín füstfelhőt bekebelezne egy sötét, rémisztő másik füstfelhő, és a negédes illat elkeveredne egy másik, kevésbé hívogató, de mégsem kellemetlen illatban.” – NoAngelBrigi
“Az normális, hogy miután elolvastam az új részt, még pluszban kétszer nekikezdtem? Így háromszori olvasásra, már azt hiszem még a mondatokat is tudom fejből A kedvenc történetem, egyszerűen egyre jobban imádom!” – Lizania
“Ez az a tale, ami a most futók közül a legjobban megfogott. Szép képek és fogalmazás, és maga a történet is izgalmas. A szereplők sokszor nem úgy gondolkoznak és cselekednek, mint ahogy én gondolnám, és ezért is várom a következő részt, hogy mi fog történni.” – Szonja
“A szőke, naiv kamaszlány kilép a rózsaszín álomvilágból a rideg valóságba. A történet befejezése után elmentettem a kedvencek közé, és azóta is bele-bele olvasgatok, hogy mindig emlékezzek erre a csodálatos történtre.” – Wan
“Kétségkívüli kedvenc: olyan világot mutat be, ami akár valós is lehet. Ki tudja…” – juhaszgaga
|
***
Epizódok:
- Anya! Hová tetted a farmerom? – kiáltottam le az emeletről a normálisnál jóval magasabb hangerővel, hiszen képtelen voltam figyelmen kívül hagyni azon tényt, hogy a buszom hamarosan indult, nekem pedig rajta kellett lennem. A bennem kavargó kellemetlen, bár anyám számára bizonyosan ismeretlen gondolatok ellenére sem jött válasz. - Anyaaaaaaa! ...
Rettegtem. A lábaim remegni kezdtek, és a hangom sem találtam meg hirtelen, hiszen a kép, ami akkor és ott fogadott, szokványosnak korántsem volt nevezhető. A nagyszüleim Anglia másik felében éltek, és a nagynéném sem valami közel. Biztos voltam benne, hogy a jelenlétük oka nem pusztán egy meglepetés családi látogatás. - ...
Mikor balesetekről hallunk, amik halállal végződnek, mikor a tévében zsákba csomagolt holttesteket látunk, vagy amikor bármilyen, minket nem érintő tragédiával szembesülünk, általában belegondolunk abba, hogy mi lett volna, ha ez velünk történik, és hirtelen elfog minket az aggodalom. Azonban ez nyomban semmivé is foszlik, hiszen jobb nem is gondolni efféle ...
- Mi folyik itt? – üvöltöttem csak úgy magam elé artikulálatlanul, kezeimmel hadonászva, nem törődve azzal, hogy Max mit gondol rólam, de túl gyakran tekingetett hátra a taxiból. - Most nem beszélhetek – rázott le és a taxisofőrhöz hajolt. Valamit súgott neki, az bólintott és még jobban a gázra taposott ...
- Marilyn! – hallottam egy halk, távoli hangot. – Marilyn! – már hangosabb volt. – Kinyitottam a szemem és nagyapám szürke tekintetével köszönthettem a reggelt. - Neked is jó reggelt! – ásítottam gúnyosan és elnyújtóztam az ágyon. - Hol a csudában voltál tegnap? – Már-már aggodalom bujkált a hangjában. Néhány ...
- Marilyn, hol a fenében vagy? – hallottam nagyapa dühös hangját a földszintről. - Azonnal! – ordítottam vissza miközben a fekete cipőm után kutattam az egyik szekrényemben. Péntek reggel volt, a temetés napja. A világon semmi sem történt mióta Fanny meglátogatott, csupán magamban próbáltam folyamatosan helyrerakni a történtetek, na meg ...
- Nem megyek sehova! – kiáltottam a szobámból a temetés napjának délutánján, a zárt ajtó mögül nagyapának. – Itt maradok és kész! Nem fogok veletek lakni! – Közben elképzeltem magam kívülről, és arra jutottam, hogy leginkább egy óvodásra hasonlíthatok, aki artikulálatlanul kiabál, mert nem mehet el a vidámparkba. - Marilyn, ...
Nem telt még olyan lassan nap, mint az a pénteki, és véget sem ért még, a telefonom csak 20:56-ot mutatott. Nekem pedig el kellett döntenem, mikor hagyom magam mögött a nagyszüleim. Még mindig a temetésen viselt ruhámban voltam, a cipőmet sem vettem le, úgy feküdtem az ágyamon teljes csendben és ...
Időre lett volna szükségem, temérdek időre, de nekem csupán perceim voltam. Nyomást éreztem a mellkasomban, és a fejem sajgott, mintha szét akarna robbanni. Nem mehettem velük, megoldást kellett találnom. - Hogy vagy? – hallottam egy hangot a hátam mögül. Tony szólt hozzám, úgy emlékszem először, mióta megérkezett ide. Valamiért a ...
- Hamupipőke, ébresztő! Hasadra süt a nap! – hallottam egy távoli hangot, de nem fogtam fel a szavak jelentését. Aludni akartam, ráadásul rettentően hideg volt. – Marilyn! – A nevem hallatára résnyire nyitottam a szemem, de rögtön be is csuktam, hiszen a fény túl erősen ragyogott ahhoz, hogy elviseljem. - ...
Hevesen dobogott a szívem, mikor Missy bekopogott anya ottani irodájának az ajtaján, és a lüktetés még inkább fokozódott, mikor megmozdult a kilincs. Egy sápadt női fej tűnt fel a résből, akiben alig-alig láttam a saját anyámat, de nem lehetett más. - Missy, te bejössz! Marilyn, maradsz! – Egy világ dőlt ...
Azt hittem, elértem azt a pontot, amikor már nem jöhet rosszabb, és nem érezhetem magam pocsékabbul, hiszen ázott arccal ültem a fal mellett, és nem tudtam, mikor fogy el a könnyem. Úgy hittem, nem vagyok képes abbahagyni a sírást, míg ki nem száradok. Azt akartam, hogy vége legyen, vagy ébredjek ...
Falból nyíló alagútban tűntünk el mindannyian, és félhomályban folytattuk utunkat sorban haladva. Elöl Conor ment és Wenorah lámpákat szorongatva, utánuk Missy és a fehérhajú lány, akinek nem jegyeztem meg a nevét, majd pedig mindenki más ideiglenes csoportokban. Én leghátul ballagtam anyával, közvetlen előttünk haladt a megpakolt szekér, ami teljesen magától ...
Facsoport közepén léptünk ki a föld fölé, és haladtunk dús levelek árnyékában, míg el nem fogytak a lombok. Kételkedni kezdtem édesanyám ésszerűségében, hogy éppen Plymoutht választotta ki arra, hogy dédelgetett kis csoportját rejtegesse, hiszen ilyen esetben sokkalta jobb lett volna, ha a hely mellett hatalmas erdőségek terülnek el, a mi ...
Alkonyodott, én pedig éppen sehol sem voltam. Csak az erdőt láttam magam körül, előttem pedig a szűk, kis utat, amire időközben rátaláltam. Csalódottságot éreztem, hiszen senki sem jött többé utánam, hogy visszahívjon, vagy meggyőzzön arról, hogy fontos vagyok neki. Akit a legjobban hiányoltam, az anya volt, de elfogadtam, hogy fontosabb ...
- Biztos, hogy jó felé megyünk? – Naiv módon beszélgetni próbáltam Tristannal, csak sajnos nem jutott eszembe semmilyen téma, ami közös lehet, így maradt az útirány helyessége, viszont a válasz minden alkalommal csak egy igenlő morgás volt. Legalább egy órája elindultunk már, és addigra a félelmem teljesen megszűnt, utat engedve ...
Már délelőtt tíz óra volt, mikor óvatos kopogás ütötte meg a fülem, és kelésre késztetett. Elvonszoltam magam az ajtóig, és kinyitva Tristan természetellenesen éber fejét pillanthattam meg, amin hirtelen különös kifejezés futott át. - Ne haragudj, de már elég késő van, ideje lenne elkezdeni a napot – szólt finoman, majd ...
Tristan rémült tekintetét néztem, ahogy a szemeim fürkészi, mintha azt próbálná mondani, hogy ez nem jelent semmit. Legalábbis ezt gondoltam. Eltávolodott kissé, de továbbra sem engedett, egyik kezével közrefogta az arcom, és orrát az enyémhez nyomta, hogy teljesen felismerhetetlen legyek. Egy pillanatra belegondoltam, milyen lenne, ha mindez igazi lenne, de ...
Úgy tűnt, kiválasztottak valamire. Órákig kellett ízlelgetnem ezt a pár szót, amelyek minden egyes alkalommal egyre terhesebbé váltak, ugyanis fogalmam sem volt arról, mi az a valami. Ráadásul Nemeeneonnak nem állt szándékában egyelőre megosztani velem. Illetve, velünk, hiszen nem voltam egyedül, Tristan, Conor és Missy is részesévé vált annak, amiről ...
Ha tetszett, olvas el ManyóÓ másik történetét is:
Egy angyal bakancsban
