Tizennégy nap napvilág – Írta: Gabett

Picture

14 nap a műtétig

Picture

– Mr. Pond, Mrs. Pond, Lilian…
Furcsa, hogy az, hogy kimondunk valamit, nem változtat magán a tényen, a szavaknak mégis hatalmas súlya van.
– Doktor Petersson.
Furcsa, hogy vannak dolgok, amikre nem lehet felkészülni, bármilyen régóta is sejti, szinte tudja az ember. Lehetetlen.
– Nem fogok kertelni, nincsenek jó híreim…
Ma délután behívott minket a doki. Megjöttek az eredmények.
Régóta sejtettük, de sosem beszéltünk róla. Ez egy kimondatlan megegyezés volt köztem és a szüleim között. Erre így sem, úgy sem lehetett volna felkészülni, úgyhogy örülök, hogy így tettünk.
Szóval, megjöttek az eredmények. Műtét.
A látásom sosem volt a legjobb, de az első vizsgálatok előtt sohasem gondoltam volna arra, hogy egyszer elveszíthetem. Most még egy nagyon gyatrán látó szempárnak is örülnék.
De még így is szerencsésnek mondhatom magam. Mármint… Hányan halnak meg naponta rákban? Nekem megadatott a gyógyulás lehetősége. Élhetek. Erre kell gondolnom, csakis erre. Nem könnyű.

13 nap a műtétig

Picture

Elkezdtem begépelni a régi naplóimat, hátha egyszer majd hasznosak lesznek. Találtam néhány érdekes dolgot. Így visszagondolva vicces, hogy milyen egyszerű problémáim voltak régen, vagyis körülbelül egy nappal ezelőttig. Olyan, mintha évek teltek volna el.
Itt van egy érdekes:

Picture

Kedves naplóm!
Ma Gertrud megint bunkó volt velem. A héten már harmadszor nem hozott matekkönyvet, és megint tőlem akarta elvenni. Mr. Georges nagyon háklis a hiányzó felszerelésre, úgyhogy tudtam, ha harmadszor se lesz könyvem, beír az ellenőrzőmbe. Ezért nem akartam Gertudnak odaadni, de ő kitépte a kezemből. Elszakadt rajta a gyönyörű csomagolópapír, amibe anyukám csomagolta. Mr. Georges pedig tényleg elkérte az ellenőrzőmet. Reméltem, hogy valaki elmondja neki, hogy a Gertrud hibája az egész, de amikor velem történik valami, hirtelen mindenkinek fontosabb dolga akad. Utálom az osztálytársaimat.
És még a csomagolópapírt is magyarázhatom anyukámnak.                                
Emlékszem, úgy éreztem, az egész világ összeesküdött ellenem. Ez még alsóban volt, két éve. Bár akár egy nappal ezelőtt is történhetett volna, ugyanúgy nem tettem volna semmit. Azóta, szerencsére, új iskolába kerültem.

Picture

Tegnap éjjel nem aludtam semmit. Anyukám bejött a szobámba, és forró csokit hozott két mályvacukorral a tetején, ahogy szeretem. Az egyiket mindig megeszem az elején, a másikat csak akkor, amikor már kiürült a bögre, és jól megszívta magát.
– Nem tudsz aludni?
Anya szeret nyilvánvaló dolgokra rákérdezni.
– Nem megy.
Magához ölelt, ez nagyon jól esett.
– Be akarom gépelni a régi naplóimat. Később már úgysem tehetem meg…
– Jaj, kicsim…
– Nem, tényleg. Legalább lefoglalom magam. Elmegyünk holnap az állatkertbe?
– Persze.
Voltunk ma az állatkertben is. Nem akartam begubózni itthon. Nem tehetem meg a szüleimmel.
Remélem, ma éjjel fogok tudni aludni.

12 nap a műtétig

Picture

Elkezdtem Paulo Coelho idézeteket olvasni. Ez a kedvencem: „Kérlek, törd össze ezt a poharat – és szabadíts meg bennünket az átkozott előítéleteinktől, és a hülye mániától, hogy mindent meg kell magyarázni, és hogy csak azt merjük megtenni, amit a többiek helyeselnek.” És van itt egy másik: „Az életben épp az az érdekes, hogy egy-egy álmot valóra lehet váltani.”
Amikor kicsi voltam, pilóta akartam lenni. Amikor a kezelések elkezdődtek, orvos. Legutoljára pedig táncosnő. Nem olyan régen hagytam fel ezzel a badarsággal. Akkor, amikor rájöttem, hogy leginkább élő akarok lenni, nem pedig karrierista. Vagy mi.
Meg főleg akkor, amikor az az incidens történt. De arról most nincs kedvem írni.

11 nap a műtétig

Picture

Egész éjszaka nem tudtam aludni, úgyhogy folytattam a naplóm gépelését. A szobám ajtaján van egy festett üvegablak, ahhoz elég nagy, hogy a fény kiszűrődjön rajta, úgyhogy a takaró alatt kell csinálnom. Nem szükséges, hogy anyáék még az alvásom miatt is aggódjanak. Bár, azt hiszem, ezt amúgy is megteszik. Anya ma éjjel is kétszer benyitott. A folyosón szerencsére jó előre recseg a deszkapadló.
De nem is ez a fontos. Találtam valami érdekeset. Inkább kínosat. Mindegy. Szóval, amiről tegnap beszéltem, vagyis nem beszéltem, csak utaltam rá.
Ah, fáradt vagyok. Másfél napja le sem hunytam a szemem.
Itt van az a bizonyos incidens:
Kedves naplóm!
Csak a dokumentáció kedvéért: ez az oldal kicsit gyűrött. Ha jó emlékszem, ki akartam tépni, és kihajítani a kukába, rögtön, miután megírtam. Végül mégsem tettem meg. Szerencsére?

Picture

Nem is tudom, hogyan kezdjem. Ma szörnyű dolog történt! Leégettem magam az egész suli előtt!
Tudod, anya megkérte az osztályfőnökömet, hadd táncoljak az iskolai színdarabban. Balettot. Pedig én nem is akartam táncolni! Vagyis akartam, de nem az egész iskola előtt. Anya azt hiszi, hogy csak azért, mert otthon jól megy a tánc, majd menni fog közönség előtt is. De engem lefagyaszt a lámpaláz! Már akkor is ideges voltam, amikor gólyaként fel kellett mennem a színpadra, pedig akkor velem tartott az egész évfolyam, és nem is kellett semmit csinálni!
Szóval ma volt a naaaaagy nap. A naaaagy bukásomé, szó szerint.

Picture

Ugyanis leestem a színpadról! Inkább el se képzeld! Úgy volt, hogy az egyik résznél nyolcat kellett volna lépnem hátra. A mi kis színpadunkon ez amúgy is szűkösen jött ki, de most mind engem nézett az a sok arc, én meg idegességemben elszámoltam a lépéseket!
Durr!
Egy csomóan nevetni kezdtek, néhányan még az osztályomból is, amíg a tanárok el nem hallgattatták őket. Minél hamarabb el akartam tűnni, úgyhogy úgy tettem, mintha fájna a lábam.
Nem akarok holnap suliba menni, és biztos, hogy nem akarok többet a színpadra lépni.

10 nap a műtétig

Picture

Ma itt volt Maddy. Elmondtam neki.
Még várni akartam, de egyszerűen csak kicsúszott a számon. Teljesen lefagyott. Szerintem ijedtebb volt, mint én. Mindenesetre jó volt megosztani valakivel.
– És most mit fogsz csinálni?
– Hogy érted?
– Hát, még tíz napig.
– Nem tudom. Túl sok mindent kellene még látnom, de nem lehet. Ez van. Asszem.
– Tudok valahogy segíteni?
– Ne legyél Te is depressziós. Már ez is elég sokat fog dobni a morálon.
– Szüleid?
– Nem mutatják, de nagyon rosszul viselik. Ezt pedig az irántam való túlzó aggódásban élik ki.
Közben gumicukrot rágcsáltunk, a kólás a kedvencem. Mostanában elkezdtem keresni azokat a dolgokat, amik megmaradnak nekem a műtét után is. A kólás gumicukor is ilyen.
– Néha azt kívánom, bárcsak most rögtön bemehetnék a műtőbe. Idegőrlő ez a várakozás.
– Ne mondj ilyet, Lil!
– Tényleg az. Legtöbbször meg persze azt kívánom, bár ne velem történne az egész!

Picture

Elkeseredetten elhallgattam.
– Tudok valahogy segíteni?
– Maradj velem! Mint a gumicukor.
Nem hiszem, hogy értette. De nem szólt semmit, csak szorosan átölelt.

9 nap a műtétig

Picture

Ma éjjel megszámoltam, hány lépés a szobám. Eddig meg sem tudtam volna saccolni, mostantól viszont már ez lesz a természetes, kicsit fura. De túlélem.
Még jó.
Mindegy. Már eltalálok csukott szemmel az ágytól a szekrényig, a szekrénytől az ajtóig. Ennek az volt az ára, hogy hajnali kettőkor lendületből és csinos mennyiségű csörömpöléssel kisérve felrúgtam a szemetest. Anyáék totál értetlenkedve rohantak be a szobámba, azt hitték, valaki el akar rabolni.
– Öhm. Csak gyakorlok.
– Ha kicsinek érzed a szobádat, akkor szólj, nem kell mindjárt kirúgni a falat! – hüledezett apu.
– Csak a kuka volt – kuncogtam.
Anya csak a fejét csóválta:
– Nem kellene már aludnod? – kérdezte ál-szigorúan.

Picture

–Nem. Én egy denevér királykisasszony vagyok, és a denevérek nem alszanak éjszaka – jelentettem ki nemes egyszerűséggel.
– Akkor mit csinálnak? – vigyorodott el apu. Régi játékunk volt ez, amit még kisgyerekkoromban játszottunk, amikor nem tudtam elaludni.
– Hát repkednek! – kiáltottam el magam teli torokból, mire apu felkapott, és a levegőbe emelt, majd néhányszor megforgatott, és egy nyögés kíséretében az ágyra dőlt velem.
– Nem vagy már olyan könnyű ám, mint régen! – bökte meg a hasamat.
– Dagadt denevér hercegnő! – kiabáltam, arcomat a párnába fúrva.
– Úgy bizony! – helyeselt.

Picture

– Hé! – Hirtelen felegyenesedtem. – Te nem mondhatod, hogy dagadt vagyok, csak én! – Azzal ál-durcásan hátat fordítottam neki.
– És ha hozok egy fogyókúrás forrócsokit pillecukorral?
– Kettővel? – sandítottam hátra.
– Kettővel – bólintott.
– Jó.
Átvonultunk anyáék szobájába, és reggelig sorozatot néztünk. Megittam négy bögre forrócsokit. Nyolc pillecukorral!

8 nap a műtétig

Picture

Este hét óra van. Egy órája ébredtem fel. Átaludtam az egész napot! Denevérnek lenni fárasztó, az a nagy helyzet. Valami hasznosat kellene csinálni, de még csak felkelni sincs kedvem.
Anya azt mondta, itt járt Maddy, de nem akart felébreszteni, úgyhogy inkább visszajön holnap. Ez annyit jelent, hogy anya elküldte őt, mert azt hitte, az alvásra jobban van szükségem, mint a barátnőzésre. Merthogy Maddyt aztán nem érdekli, hogy alszom-e, sőt! Persze, ez kölcsönös…
Hm, fel kellene hívni őt, ahhoz még az ágyból sem kell kikelni és hasznos is. Egy zseni vagyok néha.

7 nap a műtétig

Picture

Felhívtam tegnap Maddyt. Ma már le is tettük.
– Szia, csajszi!
– Maddy!
– Jártam nálatok, de anyukád nem akart beengedni.
– Sejtettem is, hogy nem a Te lelkivilágodat zavarta az én alvásciklusom…
– Alvásciklusod? – Szinte láttam magam előtt, ahogy összevonja a szemöldökét. – Neked olyanod is van? Én úgy vettem észre, hogy csak eldőlsz, ahol egy kevés helyet találsz, és alszol, ha épp kedved tartja, ami általában nem éjszaka szokott előfordulni…
– Problémád van az alvási szokásaimmal
– Nekem? Soha!
Egy ideig csak a vonal zúgása hallatszott.
– Hogy vagy, Lil? – kérdezte végül.
– Megvagyok. – Vállat vontam, bár ezt úgysem láthatta. – Már eltelt egy hét, de még van egy másik. Indul a második félidő.
– Ideje berúgnod a győztes gólt.
– Hagyjuk ezeket a hasonlatokat, nem is szeretem a focit. Mit csinálsz holnap?
– Edzésem lesz.
Foci, természetesen.
– Ó, bocs.
– Miért? Mert nem kedveled a hobbimat?
– Te sem húztad le állandóan a táncot, amíg még csináltam, pedig azzal meg Te nem tudsz mit kezdeni.
– Így jártam. Jobban éreznéd magad, ha elkezdeném ócsárolni?
– Nem…
– Akkor meg? Téma lezárva, Te már csak ilyen szörnyű, javíthatatlan természet maradsz.
– Én is szeretlek.

Picture

Végül nem is beszéltünk sokat. Kihangosítottuk a telefont, hallottam, hogy püföli a billentyűzetet, én is felnyitottam a laptopom, és folytattam a naplóm begépelését. Nem szóltunk semmit, csak jó volt ott ülni, és tudni, hogy a másik is velünk van.
Elaludtam a laptopomra borulva, Maddyvel a vonalban. Napok óta először nem voltak rémálmaim.

6 nap a műtétig

Picture

Átrendeztem a szekrényemet, színek szerint minden ruhát, hogy egyedül is fel tudjak majd anélkül öltözni, hogy úgy néznék ki, mint egy bohóc. Rendet is raktam, úgyhogy most úgy érzem magam, mintha egy IKEA szobában laknék. Szörnyű! De így kevesebb esélyem van bármit is felrúgni, amikor gyakorlok.
De azért egyszer még így is sikerült levernem egy kupac könyvet az asztalomról! Maddy büszke lenne rám!
Beugrott suli után.
– Jól aludtál? – kérdezte.
– Tulajdonképpen igen – feleltem vidáman. Jót tett, hogy végre kicsit kipihentem magam.
– Sejtettem. Úgy horkoltál, a ház beleremegett!
– Hé! Ez nem volt szép!
– Mit csinálsz holnap? – kérdezte hirtelen.
– Mit csinálok?
– Eljössz velem moziba.
– Ó, és mégis milyen alkalomból?
– Abból, hogy tegnap nyertem két ingyen jegyet a kedvenc filmem második részének premier előtti vetítésére!
– Ne! – szörnyedtem el. – Azt ne mondd, hogy betelefonáltál abba a borzalmas rádiós műsorba!
– Már egy hete, de tegnap volt a sorsolás.
– Szörnyű vagy.
– Köszi.
Úgyhogy holnap moziba megyek.

5 nap a műtétig

Picture

– Ez… lehangoló volt – jegyezte meg Maddy a moziból kifele jövet.
– Az – értettem egyet.
– Vissza akarom kérni a jegy árát!
– Ingyen volt – jegyeztem meg óvatosan.
– Nem érdekel! – vágta rá azonnal. Azután mind a ketten elnevettük magunkat a felénk irányuló helytelenítő és értetlen pillantások láttán. Amikor pedig már éppen kezdtünk volna megnyugodni, egymásra néztünk, és újra kitört belőlünk a nevetés.
– Totál bevették! – kuncogott még mindig Maddy, amikor már ketten maradtunk.
– Igen! De ezek szerint nekik is tetszett a film…
– Jaj, imádtam! Ugye, hogy nem volt hülyeség betelefonálni abba a műsorba?
– Hm…
– Mondd ki!
– Arra várhatsz!
Nagyon élveztem a mozit. Igazi pörgős, humoros akciófilm volt, osztatlan sikert aratott, a lezárás pedig egy harmadik rész megjelenésével kecsegtetett

Picture

Amit én már nem láthatok.
Maddy nemrég ment el, miután hazakísért engem, azóta kicsit rosszul érzem magam. Pedig nem kellene! Mármint, tényleg. Ma rájöttem valamire. Hülyeség meg minden, de mégis… Eddig úgy kezeltem a műtétet, mint egy végpontot. De nem az. Igen, lezárul valami. De ettől még öt nap múlva nem ér véget az életem.

4 nap a műtétig

Picture

Befejeztem a naplóim utolsó oldalait is. Találtam néhány igazán egyenes, lényegre törő írást.
Kedves naplóm!
Betegnek lenni fárasztó.
Igazam volt. Most is fáradtnak és frusztráltnak érzem magam, még az íráshoz sincs erőm. Kezdek kifogyni. Először úgy védekeztem, hogy próbáltam nem vagy pozitívan gondolni rá. Azután filozofáltam. De az idő mindettől még telik!
Rohadjon meg.
Úgyhogy holnap valami igazán jót fogok csinálni.

3 nap a műtétig

Picture

Elmentem anyáékkal, bejártuk a várost. Amúgy nem csináltunk semmi különöset. Nem próbáltam meg memorizálni minden kis szegletet, nem néztem meg a járókelők arcát. Ez egy normális séta volt.
Fagyit ettünk: sárkánygyümölcs, homoktövis. Még sosem kóstoltam, de mostantól ezek a kedvenc ízeim.

Picture

Megnéztük, hogy áll a régi játszótér átépítése. Nemsokára befejezik. A város végre lecseréli a régi vasjátékokat újakra, és sokkal biztonságosabbakra. Nem ragad bele többet senki a mászókába, ami nem velem történt meg, természetesen.

Picture

Délután átmentem Maddyhez. Sütit sütöttünk, és csak kicsit égett oda. Azt is Maddy anyukájának köszönhettük, aki még időben megérezte a füstszagot… Tehetek én róla, hogy belefeledkeztünk a társasjátékba?

Picture

Utána megfuttattuk Maddy kutyáját, Füttyöst. Fütyülni ugyan még mindig nem tud, cserébe viszont fáradhatatlan labdavisszahozó.

Picture

Náluk aludtam… Nem. Mondjuk inkább úgy, hogy náluk töltöttem az éjszakát. Egész éjjel denevérre vadásztunk pillangóhálóval és kevés sikerrel, hajnalban pedig megnéztük a napkeltét. Az ablakából ki lehet mászni a tetőre, és ellátni a város fölött egészen a dombokig. Általában nem szoktak érdekelni az ilyenek, de ez most gyönyörű volt!
De most már így reggel hétkor ideje lesz aludnom…

2 nap a műtétig

Picture

Nem tagadhatom tovább, mennyire félek. Ma este arra ébredtem, hogy megint átaludtam egy teljes napot, és már csak a holnap van hátra… És azután?
Látom magam előtt, mi fog történni. A hordágyon fekszem, már tolnak a műtő felé. A szüleim egészen az ajtóig kísérnek, és nem tudják elrejteni, mennyire aggódnak. Előlem nem. Apu megszorítja a kezem:
– Te az én bátor kislányom vagy! – Minden kezelés előtt ezt teszi.
Hát hogyan mondhatnám meg neki, mennyire félek?

46 nappal a műtét után

Egy, kettő, három, négy lépés. Öt, hat, hét, nyolc lépés. Vissza kettőt. Egy, két, há’. Meghajlás.

Picture

A tapsvihart csak hallani kell.

Vége!

Írta és illusztrálta: Gabett

Latest posts by Sims Addicts (see all)

Ezeket láttad már?

Hozzászólás

  Feliratkozás  
Visszajelzés