Roy

Írta: Lee | Illusztrálta: Dani | Műfaj: krimi | Figyelmeztetés: gyilkosság | Megjelent: Sims Tales, 2014.07.25. >

Freddie Henderson nagy nőcsábász volt. Mindenki tudta róla a városban, hogy legalább három nővel csalja a feleségét, csak szegény Maggie nem sejtett semmit. Maggie naiv volt, csúnyácska és rövidlátó.
Freddie csak a pénzéért vette el, azóta a pénz elúszott, a nő viszont maradt.  Freddie nem sokat törődött vele, élte az életét, nagylábon, csinos lányok között.

Egy nap azonban minden megváltozott. Közeledett a tizedik házassági évfordulójuk. Freddie akkor még nem sejtett semmit. Csak azt vette észre, hogy Maggie, aki máskülönben mindig otthon ült, sosincs otthon, naphosszat a butikokat járja, festi magát és cipőket próbál.

Freddie gyanakodni kezdett. Csak nincs a felesége életében egy szerető? Ez bántotta volna a hiúságát. Freddie Henderson felesége ne tartson szeretőt! Azt, hogy ő közben három lánnyal hentereg, természetesnek tartotta.

Szörnyű, ha az ember életébe befészkeli magát a sejtés. S még szörnyűbb, ha a sejtés bizonyossággá válik. Márpedig amikor Freddie kihallgatott egy beszélgetést Maggie és annak barátnője, Kelly között, biztosra vette, hogy a  felesége megcsalja.
-… tisztábban látok, Kelly. Remélem, Fred megértő lesz és elfogadja. Ha ugyan érdekli egyáltalán…

Persze hogy érdekelte. A hiúságán esett csorbáért kicsinyes bosszúval akart elégtételt venni. Méghogy ő elfogadja! Mit képzel ez a nő, hogy csak úgy tűri a megaláztatást?!! A dolog mélységesen felháborította. A telefonok pedig folytatódtak, egyre több rossz percet okozva Henderson-nak.
– Figyelj Kelly, hozd el a házassági évfordulónkra. Legyen meglepetés! Tetszeni fog neked, Roy a neve, nagyon édes! Ugye beugrasz érte?

– Szép kis meglepetés! – dünnyögte Henderson. Kelly elhozza Maggie fiúját az évfordulójukra. Együtt fognak ünnepelni. Roy a neve, nagyon édes! – gúnyolódott önmagán Freddie.
Hát nem. Nem kér a megaláztatásból. Vesszen a hűtlen asszony, mielőtt Kelly megérkezik az édes kis Roy-jal!

Azon a napon Maggie sütött – főzött, láthatóan nagy gondot fordított a különleges vacsorára. De nem csak arra, a külsejére is, csipkés ruhában, ízlésesen kifestve akart az ünnepi asztalhoz ülni.
– Drágám, felhúznád a cipzáromat? – pördült Fred elé.
– Persze – mondta Henderson, és rádöbbent, hogy a felesége szép.

De egy másik férfinak szép, nem nekem! – gondolta dühösen. – Vesszen a hűtlen asszony! – követelte belül egy hang. Maggie éppen a gyöngysorral bajlódott, amit a nyakába akart tenni, amikor férje mögé lépett és nyakon szúrta. Maggie odakapott, aztán lerogyott a szőnyegre.

Csengettek.
– Ez Kelly lesz, az édes kis Roy-jal! – gondolta Fred.
Nem is izgult. Hidegvérrel lépett át feleségén, hogy ajtót nyisson.

Kelly egyedül volt.
– Csak beugrottam – mondta, mintha mentegetőzne. Nem kedvelte különösebben Freddie-t. – Ez Maggie-é – nyújtotta át a kis tokot. –  Nem volt sok ideje, és hát… Megígértem, hogy majd én… Nagyon készült erre az estére. Mindenáron tetszeni akart neked Fred. Hol van? Bemehetek?

Henderson bambán odébb lépett, utat engedve a nőnek. Nem értett semmit. Hol van hát a szerető? Inába szállt a bátorsága?
Kinyitotta a kis dobozt.
Egy szép szemüveg feküdt benne, a sárgásbarna kereten megcsillant a fény.
Henderson felkiáltott, és a kis tok a szemüveggel együtt a földre hullott.
Darabokra tört, de az aprócska felirat a szemüveg egyik szárán szinte kárörvendve nézett szembe a nőcsábásszal:
„Roy”…

Vége!

Írta: Lee
Illusztrálta: Dani