Nyugodj békében, drágám
Írta: Lee | Műfaj: krimi | Figyelmeztetés: gyilkosság | Megjelent: Sims Tales, 2014. 10. 10. >
Olivia Wade-nek feltett szándéka volt, hogy valahogyan végez a férjével, George-dzsal. Körülbelül egy hónapja lehettek házasok. Mindketten középkorúak voltak, ez volt az első házasságuk. George meglehetősen magának való könyvelő volt, ha a barna hajú, csinos asszony meg nem kéri a kezét, valószínűleg soha az életben nem köt házasságot. Olivia titkárnő volt egy ügyvédi irodában. A házasság anyagi előnyökkel kecsegtetett számára, legalábbis annyival biztos, hogy a rossz hírű társasházból, ahol albérletben lakott, tisztább környékre költözhetett egy kertes házba.
A ház egy idős hölgyé, Alice Hunteré volt, aki nem sok vizet zavart. Állandóan kötögetett, vagy a kertjét babrálta, amelyben számtalan pompás virág illatozott. Nem kért sokat, ráadásul ő a hátsó udvarban lakott, egy pici szobában, így Wade-ék használhatták szinte az egész házat, Alice-nak nem sok rálátása volt a dologra. Igaz, nem is nagyon érdekelte, mert mindig el volt foglalva valamivel. Ha mégis szóba állt velük a havi bér rendezésén kívül, akkor mesélt két férjéről, akiket szeretett, és végül eltemetett. George nem hallgatta, halaszthatatlan otthoni munkára hivatkozva félrehúzódott, s ezt Olivia rendkívül udvariatlan viselkedésnek tartotta.
– Lehetnél kedvesebb is az öregasszonnyal – korholta férjét, amikor kettesben maradtak.
– De amikor egyáltalán nem érdekel, amit az életéről összezagyvál! –fortyant fel a ritkás hajú férfi, és felettébb bosszantotta, hogy felesége így kikelt magából a vén satrafa miatt.- Amíg nem voltam nős, egy „Jó napot George, jöttem a havi bérért”-mondaton kívül nem beszélt hozzám semmit, és ez nekem épp elég volt!
Olivia azt érezte, egyre jobban utálja George-ot, és bárcsak sose ment volna férjhez. George ugyanezt érezte. Elege lett a nőből, aki szerinte mindig csak szekálta. Miért is kellett megnősülnie? S miközben Olivia bizarr terveket szövögetett az ő jövőjét illetően, ő szintén azt fontolgatta, hogyan is szabadulhatna meg a házasság számára kellemetlen kötelékéből. Hosszas töprengés után arra a döntésre jutott, felbérel valakit, hogy ölje meg Oliviát. Eközben Olivia azt találta ki, befizet egy útra a Twikii-szigetekre, ahol George-ot majd hirtelen végzetes baleset éri teszem azt séta vagy hegymászás közben.
– Hoztam némi süteményt, Olivia. Én sütöttem.-kopogott be egy napon Alice, s érezte, hogy forr a levegő a Wade házaspár tagjai közt. George a konyhaasztalnál ült, szokás szerint papírokba mélyedve, s Olivia arckifejezéséből ítélve megint csak összekaphattak valamin.
– Milyen kedves, Mrs. Hunter -mondta Olivia, ám hangjában nyoma sem volt az eddigi nyájasságnak. – Miért vágnak olyan komor képet? – kérdezte ártatlanul Alice.
– Megvan rá az okunk-hallotta George hangját.
– Ne búslakodjanak, az élet olyan szép! – igyekezett biztatni őket Alice. – Ahogy az első férjem, Fred is mondta… – És kezdődött elölről… Estébe nyúló mese a férjekről, akik ritka jó emberek voltak, s akiket olyan korán elveszített… A sütemény kifejezetten ízletes volt, végül Olivia ette meg az egészet, George hozzá se nyúlt. Elege volt már mindenből.
Ezután Alice Hunter egyre gyakrabban jelent meg az ajtónál egy tálca süteménnyel.
– Nagyon finom! – dicsérte Olivia, George nem szólt semmit. Egy alkalommal Alice azzal jött Oliviához, végtelenül sajnálja, de holnap nem tud sütni, mert bemegy egy napra a városba elintézni valamit.
– Hála istennek- mondta kezeit az ég felé emelve George.-Addig se hallgatom az unalmas kárálását. – Semmi gond, Mrs. Hunter – nyugtatta meg az idős hölgyet Olivia. Aztán Alice ismét jött, akárcsak máskor.
Rá egy hétre a Wade házaspár szokatlanul jókedvű volt, amikor Alice megérkezett a tálcával.. Még George arcán is megjelent a szinte soha nem látott mosoly.
– Egyenek kedveskéim-bátorodott fel ezt látva Alice. – Frissen sült!
Olivia Wade szintén csupa mosoly volt, és tánclépésben közeledett az ajtóhoz. – Hogyne! Biztosan isteni lesz! – Közben arra gondolt, hála a jóságos egeknek, sikerült összegyűjtenie a pénzt a Twikii – szigeteki útra. Már csak George-ot kell valahogy rávennie, hogy elutazzanak. Ma talán sikerül, mert jó hangulatban van.
Úgy ám. George Wade oly elégedett volt az életével, hogy még mikrofont is ragadott örömében. Végül talált egy bérgyilkost, akit nagyon jónak mondtak, meg is egyezett vele, és immár semmi akadályát nem látta, hogy Olivia eltűnjön végre az útjából. Eszik is rá egy kis pitét. Biztosan örülne az öregasszony, ha látná!
Wade-ék egyszerre ültek le a vacsoraasztalhoz, és enni kezdték a pitét. Igen ám de.. Alighogy lenyelték az első falatot, mindketten fuldokolni kezdtek,vetettek még egy elképedt pillantást egymásra, aztán holtan fordultak le a székről.
Nem sokkal később Alice Hunter nyitott be az ajtón. Most nem sütistálca volt a kezében, hanem kulcs. Egyenesen a konyhába ment. Elégedett volt művével.A minap azért ment be a városba, hogy megbeszélje az új bérlővel a mindkettejük számára kedvező részleteket. Olivia és George fanyar népek voltak, nem is fizettek túl sokat. Valójában ki nem állhatta őket.
Testüket ugyan el kell távolítania valahogy, és valószínűleg fájni is fog a dereka, de sebaj. Megéri. Aztán majd kimegy a kertbe. Mert Alice Hunter csak azt nem mesélte el Oliviának, hogy mindkét férjét eltemette de… ide, a virágok alá… Sose állhatta, ha beleszóltak az életébe. és – mondjuk meg őszintén- szegény Fred és Barry is mindketten kiállhatatlanok voltak. Csak egy kis patkányméreg kell, s a dolgok mindig elsimulnak.
Alice Hunter gondolatait hirtelen éles csengetés szakította félbe. Megrettent. – Ki lehet az?
Lesz ami lesz, kinyitja. Aztán majd valahogy elhessenti a váratlan látogatót. Amikor kicsoszogott a bejárati ajtóhoz, a kinti lámpa gyér fényénél nem láthatta a férfit, aki a bokrok takarásában állt. – Olivia Wade? – kérdezte egy hang, mire Mrs Hunter egy pillanatra beijedt, s fontolgatta, mit is mondjon. Olivia Wade halott, ám ez a férfi kérdéséből ítélve aligha ismerheti személyesen. – Igen. – szólt, és ez volt az utolsó szó, amit mondott életében. A következő pillanatban egy hangtompítós fegyvernek köszönhetően távozott az élők sorából…
Vége!
Írta és illusztrálta: Lee