Közel a Mennyország – Írta: Lee

Tom Owens

Picture

Egy esős augusztusi napon, amikor a csillagok állását figyeltem, a Jupiter és a Mars együttállását vettem észre. Ezen rettentően elcsodálkoztam, hiszen nagyon ritkán fordul elő, és legtöbbször azt eredményezi, hogy a dolgok a világban egy kis időre megváltoznak. Eme felfedezés után azon se csodálkoztam volna, ha a következő pillanatban rég halott nagyapám lép be az ajtón, és megkérdezi: – Na, mi van? Kaja nincs?

Picture

Ám ehelyett csupán a feleségem, Admira kiabálását hallottam:-Mindig csak azok a tetves csillagok! Gyere már be Tom! Mindjárt kész a vacsora! – Nagy nehezen elszakítottam magam a távcsőtől, és a konyhába mentem. Néztem ahogy a vacsorát készíti, és azon tűnődtem, ezt a nőt vajon miért vettem el? Hiszen semmi közös nincs bennünk. Ja, mert jól nézett ki. Eszembe jutott a legjobb barátom, Lily, aki már az egyetemen is odaadóan hallgatta, amit magyaráztam neki. Először gondoltam arra, hogy talán vele jobban jártam volna…

Lily Bradley

Picture

Egy augusztus végi napon autóztam Völgyrejtekre. A városba, ahol egykor a szüleimmel éltem, és ahol húsz éve nem jártam…Most is csupán anyám sírjához igyekeztem, s feltett szándékom volt, hogy eltöltök ott legalább öt percet. A sírnál összeakadtam anyám egykori kedvesével. Chandler megtört öregember lett, anyám meghát.. nos, ő se nézhetett ki valami jól, hiszen tíz éve halott volt…

Picture

Apám és anyám közt nagy szerelemnek indult. Még az egyetemen ismerkedtek meg, ahol  viharos gyorsasággal terjedt el a hír,hogy a jóképű Brandon Bradley elvette a skalpvadász Brenda Fulton-t. Néhányan fogadtak, hogy öt évig se fog tartani a házasságuk. Ami azt illeti, igazuk lett.

Picture

Anyám már az első évben teherbe esett, amitől nem volt különösebben boldog, hiszen ő a karrierjét akarta építeni.Apámmal viszont madarat lehetett volna fogatni örömében. Anyám azt hangoztatta, várjanak még a gyerekkel, hiszen fiatalok, éljék ki magukat. Ezért aztán amikor megszülettem, leginkább apám volt, aki törődött velem.

Picture

Persze anyám  is remekül múlatta az idejét, a maga szabados módján. Akkoriban találkozott össze Chandlerrel – és mint mondta – nem tudott neki ellenállni.Évekig tartott a viszonyuk. Amikor apám rájött, azonnal szakított anyámmal, végezetül képen is öntötte egy pohár vízzel, aztán ő meg én elköltöztünk Mystic Citybe.

Picture

Imádtam apámat- a mai napig imádom- noha folyton ő győzött „Kő papír ollóban”. Mindig megpróbált mindent megadni nekem, sokat dolgozott, gyakran éjszakánként is, így nemegyszer megesett, hogy elaludtam a kanapén, miközben rá vártam.

Picture

Anyámat csupán akkor láttam viszont, mikor már az egyetemre mentem, és útban odafelé meghívott magához, azzal, hogy adna néhány jó tanácsot. Őszintén szólva nem nagyon voltam kiváncsi annak a tanácsaira, aki 14 évig gyakorlatilag rám se bagózott. Apám unszolására azonban beleegyeztem. Anyám teával kínált. Ha az elmúlt éveket  velem tölti, tudta volna, hogy utálom a teát. De nem tudta. Csak nyomta a süket dumát arról, hogy jól meg kell választani az egyetemet, hiszen attól függ az ember jövője. Én közben arra gondoltam:- Mondjad, muter, kit izgat?!

Picture

Az egyetemi éveim máskülönben jól teltek. Éjt nappallá téve tanultam, s arra is rájöttem, amit csak kevesen tudnak: nevezetesen, hogy mi, akik egyetemre jártunk, mind tudunk kínaiul. Ugyanis a házi dolgozatok kérdései ezen a nyelven íródtak, az hót ziher!

Picture

Az egyetemen ismerkedtem meg Tom Owens-szel, aki a tudományos pálya felé kacsingatott. Vannak emberek, akikkel találkozunk, barátkozunk, aztán elsodor minket egymástól az élet. Tom nem ilyen. Az esküvőjén én voltam a koszorúslány, noha azóta is töprengek vajon miért vette el azt a nőt. Ja, mert jól néz ki.

Picture

– Egy az egyben tiszta anyád vagy – zökkentett ki fájdalmas gondolataimból Chandler Graves.
– Te pedig egy az egyben az vagy, aki elcsábította. – válaszoltam epésen.
–  Még mindig neheztelsz érte? Megjegyzem, nem nagyon kellett biztatni.
– El tudom képzelni. – hagytam rá.
– Nos hát… Chandler Graves.. minden jót.
– Még egy utolsót bólintottam búcsúzóul, majd a kocsimhoz mentem, hogy beszálljak.

Picture

Éppen a főúton hajtottam végig, amikor hirtelen lerobbant a kocsim. Bosszúsan szálltam ki belőle. Szétnéztem, van-e itt egyáltalán olyan hely, ahol akad egy telefon. Szerencsére akadt egy kávézó, ahol kaptam egy telefonkönyvet, ahonnan ki tudtam bányászni az Autómentő számát. Egy férfi vette fel, és roppant készségesnek mutatkozott. – Semmi gond. Ms Bradley-mondta, miután beavattam a problémába. – Tíz perc múlva ott leszek.

Picture

Amikor megérkezett, és megnézte a kocsit, egyre csak a fejét csóválgatta.
– Hát Ms. Bradley, sajnálom, de ezt nem tíz perces munka megjavítani, hanem legalább három nap.       – Viccel ugye?
– Nem, dehogy. Három nap. De kettő biztos. Addig jelentkezzen be egy motelba, vagy mittomén’.
Mi mást tehettem volna?

Picture

Így kerültem a Közel a Mennyország bérházba. Csendes helynek tűnt, szinte elhagyatottnak. És mivel az öreg hölgy, aki kiadta, azt mondta, akár pár napra is bérbe vehetem az egyik lakást, azonnal belementem.

Picture

Alighogy beköltöztem, azonnal felfedezőútra indultam. Sikerült is megismerkednem néhány emberrel, köztük a Goodie házaspárral. Faith és Herbert nagyon kedvesek voltak, reméltem, hogy lesz még alkalmam beszélgetni velük.

Picture

Amikor összefutottam Dan Chaney-vel, a magas, vörös hajú férfit valamiért nagyon szimpatikusnak találtam. Később kiderült, amellett , hogy szimpatikus, még remek társalgó is. Már nem is bántam, hogy itt kell maradnom. Valahogy az volt az érzésem, remekül fogom  érezni magam.

Picture

Sheila Young és a lánya, Dina nagy hatást tettek rám. Ugyanis pár apróságtól eltekintve mintha anyámat és gyerekkori önmagamat láttam volna viszont. A kislány láthatóan haragudott Sheilára, elég barátságtalanul beszélt vele.Ebben is hasonlítottak rám és anyámra… Egy alkalommal meghallottam a szóváltásukat, noha nem akartam hallgatózni.
– Bárcsak itt lenne apu! – sóhajtotta Dina.
– Én is azt szeretném, de már sajnos nem lehet itt. – mondta Sheila.
– Sokkal jobban szerettem vele lenni, mint veled!
– Gyere, menjünk ebédelni.-felelte erre Sheila, de arcán látszott, hogy egészen mást akart mondani..

Picture

-Na, mizújs?-kérdezte a szerelő, amikor másnap felkerestem. – Hol talált magának szállást?
– A Közel a Mennyország bérházban. – válaszoltam, mire Chad Oakly szemöldöke a homlokáig szaladt. – Hol?- kérdezett vissza, s láthatóan meg volt lepődve. – Az.. lehetetlen.
– Miért? – akartam tudni, de ebben a pillanatban megszólalt a telefon, és ő odament, hogy felvegye.
Miután végzett, csak ennyit mondott. –  Holnap nézzen be újra, Ms. Bradley.

Picture

Amikor visszatértem a városból, Sheila Youngot pillantottam meg az egyik kanapén. Letelepedtem mellé. Nem látszott valami vidámnak. Gondoltam, hogy talán Dina miatt.
– Nehéz a gyerekekkel. -mondtam bölcsen, mintha legalábbis már öt gyereket felneveltem volna.
–Van gyereke? – kérdezte Sheila.
– Nincsen. – szóltam némileg restelkedve, és arra gondoltam, jogosan szól majd rám, hogy mit osztom én itt az észt? Ám Sheila Young csak sóhajtott.

Picture

– Tudja- szólt- Dina haragszik rám, mert megcsaltam az apját. És nem mentegetőzni akarok, de úgy éreztem, a férjemmel már nem vagyok boldog. Csak egy kis flört volt, néhány hétig tartott, de jót tett a lelkemnek. A férjem lelkének már nem annyira. Kiborult a bili, és el akart költözni Dinával Odaátba, ám az indulásuk előtti nap autóbalesetben meghalt. – Sheila Young ennél a mondatnál elsírta magát. Éreztem, hogy a szívem összeszorul. Jómagam soha nem gondolkoztam anyám lelkivilágáról. Meglehet, hogy ő sem volt boldog?

Picture

A Sheilával való beszélgetés arra késztetett, hogy újra meglátogassam anyám sírját. Voltaképp nem is tudom, mit akartam ott. Megkérni, hogy bocsásson meg,amiért egy undok kis béka voltam? Hogy utólag belátom,  jobban figyelhettem volna rá? A sírnál ismét ott találtam Chandlert. Nem valami lelkesen üdvözölt, ami a múltkori találkozásunk után nem is csoda.
– Á, Lily. – mondta. –Mindennap kijársz ide? – kérdeztem.
Bólintott.
– Hát mit csináljak egyedül otthon? Itt legalább beszélgetek anyáddal. Fura szorítást éreztem a szívem körül.

Picture

Végül arra vetemedtem,hogy megöleltem, amit ő csodálkozva vett tudomásul. –Vigyázz magadra, Chandler.-mondtam, aztán eljöttem a sírtól. Meglepve nézett utánam. Már kifelé jöttem a temetőből,amikor két egymás mellett álló sír tűnt a szemembe, Goodie felirattal.
Rögtön Herbert és Faith arca tolakodott elém. – Milyen gyakori név. – gondoltam, és hirtelen nem is tudtam, miért érzek nyugtalanságot…Amikor odaértem a bérházba, Faith Goodie integetett a postaláda mellől.
– Helló, Lily!
– Helló-mondtam megnyugodva afelől, hogy semmi baja. – Gyakori név. – mondtam magamnak újra.

Picture

Kora délután Dan Chaney és én remekül elszórakoztunk, észre sem vettük, hogy repül az idő. Életemben először sakkoztam, és  rájöttem, hogy egész jól játszom. Három játszmát is megnyertem, mire beesteledett.

Picture

Még  csillagokat  is néztünk együtt, engem pedig romantikus érzések kezdtek hatalmukba keríteni. Még korholtam is magamat, hogy lehetek ennyire ostoba? Hiszen már nem kamasz vagyok! Ám mint tudjuk, a szívnek nem lehet parancsolni…

Picture

Így történt, hogy végül az én lakrészemben kötöttünk ki, és meglehetősen közel kerültünk egymáshoz.  Ahogy végiggondoltam, rá kellett jönnöm, hogy egyáltalán nem bánom. Persze, azt sejtettem, hogy Dan Chaney nem az a fajta férfi, aki egyből az oltár elé akar vonulni az első éjszaka után.

Picture

Másnap nekividámodva indultam a szerelőhöz, hogy utánanézzek a kocsinak. Annyira már nem sürgettem a hazamenetelt. Az egész olyan, mint egy álom. Miért ne álmodhatnék egy kicsit tovább? Alighogy odaértem, egy férfi lépett a garázsba.
– Ms Bradley, megbocsát egy pillanatra? –kérdezte Chad, és odébbment, hogy beszéljen a férfival. Én pedig, hogy eltöltsem az időt, nézegetni kezdtem a garázsban lévő képeket. Elég sok kép volt ott, nagyrészt családi fotók. Az egyiken két kislány szerepelt, tíz év körüliek lehettek. Egyikük nagyon ismerős volt…
– Chad- mondtam, mikor a szerelő újra hozzám fordult- ki ez a gyerek?
– Ja ez? Ő az unokám Susie és a kis barátnője.
– És hogy hívják a barátnőt?
– Ööö… valami Lina. Azt hiszem. De ez egy régi kép, több, mint tíz éves. Az unokám azóta felnőtt,  Szépkellemesben él a vőlegényével.

Picture

– Viheti a kocsit- mondta Chad.- Készen vagyok vele.-  Ennek igazán megörültem. Fizettem és elbúcsúztam. Még át is öltöztem közben, de a képről nem tudtam megfeledkezni. Meggyőződésem volt, hogy a  Dinát láttam, aki ezek szerint nem lehet Dina. Nem hát -mondtam magamnak- hiszen Chad azt mondta, a kislány neve Lina. Csak hasonlóság- véltem. – Hiszen gyerekkori önmagam is hasonlít Dinára. A világon rengeteg ember él, aki hasonlít egymásra, mégsem találkoznak soha. Mindegy, az a lényeg, hogy kész van a kocsim.

Picture

Egész úton törtem a fejem. – Nonszensz – gondoltam magamban – Ez nem lehet igaz! Ilyen nincs.  Valószínűleg elaludtam a kanapén a bérházban, és azt álmodom hogy mindenki halott. Meglehet, hogy hamarosan szembetalálkozom saját sírfeliratommal. – Ébredj fel, Lily! – fohászkodtam. – Ébredj már fel!

Picture

– Veszek egy napilapot – gondoltam. – Legalább megtudom, hogy ma milyen nap van, és megnyugszom. Alighogy kinyitottam az újságot, a gyászhirdetések között meglepve olvastam a következőket:
„Dan Chaney családja, legjobb barátai és tisztelői ezúton tudatják mindenkivel, hogy a Völgyrejteki Köztemető ravatalozójában összejövetellel emlékeznek meg drága halottjukról halálának 14. évfordulóján.”

Picture

Azt hittem, elájulok. Először jutott eszembe, hogy elmebeteg vagyok, és olyan dolgokat látok, amik nincsenek is. Vagy esetleg mindenki más az elmebeteg? Elindultam a bérházba – Amint odaérek, bizonyosan meglátom Faith-t, ahogy integet és azt mondja: -Helló, Lily! A következő sarkon azonban, ahol rendes körülmények között a Közel a Mennyországnak  kellett volna lennie, egy másik  böhöm nagy emeletesház magasodott. Nem értettem.
-Itt kell lennie.-mondtam hangosan.- Eddig itt volt. Köröztem ott egy darabig, de a házat mintha a föld nyelte volna el. Végül kezdtem belenyugodni, hogy eltévedtem…

Picture

Éreztem, hogy kiszáradt a torkom.- Bemegyek, iszom valamit. – gondoltam Doc Alan krimója láttán.Csak néhány korty és máris rendbejövök. Odabent, miután rendeltem, elpanaszoltam a kiszolgálónak, hogy nem találom a  Közel a Mennyország bérházat. – Hát persze, hogy nem találja.-szólt.- Már  tizennégy éve leégett.
–Leégett?! -dadogtam. – Biztos ebben?
– Igen, tudja, nagy port vert fel az eset.Valami zárlatos karácsonyfaégő okozta a tüzet. Emlékszem onnan egy fiatal nőre, gyakran bejárt hozzánk a kislányával. Talán Sheila. Sheilának hívták.
Abban a pillanatban  rám szakadt a csillagos égbolt.

Picture

Arra ébredtem, hogy iszonyúan fáj a fejem. Kórházban voltam, és apám állt az ágyam mellett.
– Lily-szólt. – Hála Istennek!
– Mi történt?-kérdeztem, miközben megpróbáltam összeszedni a gondolataimat.  Titkon azt reméltem, mindjárt bejön Dan Chaney, és megkönnyebbülten a nyakamba borul.
– Elájultál a kávézóban.-mondta apám. – Hibásnak érzem magam. Én biztattalak, hogy gyere el anyád sírjához. Talán annak látványa izgatott fel ennyire.
– Dehogyis, apa. -hárítottam el.

Picture

Néhány nap múltán kijöhettem a kórházból.
– Hazamegyünk, és jobban leszek. mondtam, miközben apám erősködött, hogy ő vezet. Ahogy beszálltunk a kocsiba, és visszanéztem, mintha Dan Chaney alakja tűnt volna fel egy pillanatra. Persze, valószínűleg nem jól láttam…

Picture

Tom később elvált a feleségétől, és egymásra találtunk. Most várom az első babánkat. Amikor elmondtam neki, mi történt, cseppet se csodálkozott. A csillagok állásával magyarázta a dolgokat. Jómagam igyekszem nem gondolni a múltra. És egy dolog biztos.. Többé nem megyek Völgyrejtekre. Én itt vagyok boldog.

Vége!

Írta: Lee
Illusztrálta: Lee

Latest posts by Sims Addicts (see all)

Ezeket láttad már?

Hozzászólás

  Feliratkozás  
Visszajelzés