Karácsonyi angyal

Írta: Greg Samsa | Műfaj: családi >

Amikor kicsi voltam, a szüleim az ünnepek közeledtével sokat meséltek a karácsonyi angyalról. Ő az, aki házainkba észrevétlenül besurranva feldíszíti fenyőfáinkat és ajándékokat helyez el alattuk. Csengettyűszóval jelzi, hogy itt járt, s hogy ideje körülnéznünk.

Körülbelül hat éves lehettem, amikor elhatároztam, hogy meglesem az angyalkát. Tudtam, hogy estefelé fog jönni, mert eddig minden évben így tett. Még azelőtt, hogy megérkezne, el kell bújnom a nappaliban, de úgy, hogy ne is sejtse, hogy ott vagyok.

Tervemről anyukámat is tájékoztattam, remélve, hogy segít majd megtalálni a tökéletes rejtekhelyet.
– De kicsim, az angyalka nem jön el, ha nézik. Menj inkább be a szobádba játszani.
– Ha jól elrejtőzöm, akkor nem fog meglátni, és azt hiszi, hogy a szobában vagyok, nem? – erősködtem tovább.
– Ő mindent lát, így tudni fogja, hogy hol vagy. Nem lehet előle elbújni.

Elszomorodtam. Egy darabig még próbáltam győzködni, végül feladtam, és inkább szót fogadtam neki. Végül is, rég babáztam utoljára, jó volt újra elővenni a kis barátaimat. Ők is megünnepelték a karácsonyt: halászlevet ettek, amit a játék főzőkészletemben készítettem, képzeletbeli hozzávalókból, majd elmentek sétálni. Hóembert építettek, majd felültettem őket a szánkóra, amit aztán végighúztam az egész szobán. Sajnos a kis Lili leesett róla félúton, de visszaraktam a járműre, így folytathatták útjukat.

Vajon mit kapjanak karácsonyra? – gondolkodtam el. Kutakodni kezdtem a szobámban, apró játékszerek után: kell, hogy legyen itt valami, amit majd ők is használhatnak, például egy sütő, vagy egy autó. Kipakoltam mindent a ládikámból, de az ott talált tárgyak mind vagy túl kicsik voltak a babáimnak, vagy túl nagyok, amelyik meg méretben megfelelt volna nekik, törött volt.

Talán varrhatnék nekik új ruhákat? – töprengtem tovább, de eszembe jutott, hogy anya mindig olyan helyen tartja a tűket, ahol sehogy nem tudnám elérni. Ahogy ezen járt az agyam, különös hangra lettem figyelmes. Mintha valaki más is lenne a helyiségben rajtam kívül. De ki lehet az? Hiszen nem emlékszem, hogy bárki kinyitotta volna az ajtót, máshogy meg aligha ide lehet bejutni.

Egy fehér ruhás, gyönyörű női alakot pillantottam meg. Szőke haja és ragyogó kék szeme volt, s valamiféle különleges kisugárzással rendelkezett. Az biztos, hogy több volt ő, mint egy hétköznapi ember.
– Ne aggódj, Szandra, a kis barátaidnak is hoztam ajándékot. – szólalt meg magas, szinte csilingelő hangon, egy kedves mosoly kíséretében, majd eltűnt. Ekkor már biztos voltam abban, hogy akit láttam az imént, nem más volt, mint a karácsonyi angyal.

Megcsíptem magam, hogy vajon álmodom-e, de ébren voltam. Talán csak a fantáziám volt túl élénk? Annyira valóságosnak tűnt. Percek óta csak ültem szótlanul a szobámban, közben már be is sötétedett, mikor csengettyűszót hallottam. Rögtön felálltam, s az ajtóhoz rohantam, majd amilyen gyorsan csak lehetett, a nappali felé vettem az irányt.

Csodás látvány fogadott: egy hatalmas fenyőfa állt a helyiség sarkában, pompás díszekbe öltöztetve, a falakon szintén ünnepi dekoráció, s a fa alatt rengeteg ajándék várta, hogy kibontsák. Nagyon izgatott lettem, s rávetettem magam a csomagokra. Az egyikben új ruha volt, a másikban társasjáték, egy harmadikban plüssmaci. De volt köztük kártya, gyurma, sőt, még dinoszaurusz is! De az angyalka sem hazudott, ugyanis az egyik dobozban egy szép és nagy babaház lapult, melyben volt elég hely minden figurának.

Huszonhárom éves vagyok, de a mai napig hiszek a karácsonyi angyal létezésében. Gyerekes dolog lenne? Nem tudom, de az biztos, hogy sosem felejtem el a gyermekkoromban átélt csodát.

Vége

Írta és illusztrálta: Gregoretta Samsa