Jenna

Írta: Lee | Műfaj: dráma | Megjelent: Sims Tales, 2015. 09. 11. >

Nemrég egyik poszt alatt a kötelező olvasmányokról beszélgettünk. Én említettem A kis herceget, és hogy egy emlékem fűződik a könyvhöz. Ezt szeretném most megosztani veletek.

Jennát a születése óta ismertem. Gyakran vigyáztam rá, amikor a szülei dolgoztak. Édesapja, John – aki az unokabátyám – már évek óta Twikkii szigetén dolgozott, csak ritkán láttuk,  édesanyja, Mona egy éjszaka is nyitva tartó vendéglátóhelyen fogta meg a munkát, és gyakran hajnalodott már, mire hazaért.

Jenna és én remekül elvoltunk, sokat olvastam neki, leginkább  Exupéry A kis herceg című regényéből. „- Jó napot-mondta a róka. – Jó napot.-felelte udvariasan a kis herceg. Megfordult, de nem látott senkit.-Itt vagyok az almafa alatt – mondta  a hang.-Ki vagy? –kérdezte a kis herceg.- Csinosnak csinos vagy.- Én vagyok a róka.-mondta a róka.”

-Tetszett a mese, Jenna? Majd holnap is olvasunk. Na, gyere, bújj ide!

-Szia, Mona! Jól ment a munka?  – Elég sokan voltak. Jaj, olyan rendes tőled, Lee, hogy mindig vigyázol Jennára!

Mona és John sokat dolgoztak, az idő szaladt, és Jenna nagyot nőtt. Nagyon szeretett hintázni és buborékot fújni.

A tizedik születésnapjára videojátékot kért, amit nagy gonddal választottam ki a szupermarketben.

Egy nap aztán Monának és Jennának híre volt számomra.- Megbeszéltük Johnnal- mondta Mona- hogy elintézzük a papírokat, és mi is Twikkii szigetére megyünk. Odaköltözünk.- Mit szólsz Lee?-kérdezte Jenna.- Erre inni kell!- mondta Mona, miközben én csak a repülőre tudtam gondolni, ami messze viszi őket tőlem.

Persze, addig még volt egy kis idő. –Elmehetnénk a teknősös  játszótérre, amit úgy szeretsz!- mondtam egyszer neki. Jenna erre a mondatra mindig azonnal ugrott, de most meglehetősen barátságtalanul vágott vissza: -Hagyjál! Nem akarok! Fáj a fejem!

Egy hónap múlva Mona és Jenna  elutaztak John után Twikkii szigetére. Nagyon hiányoztak, de tartottuk a kapcsolatot. Jenna gyakran telefonált, és Mona is megeresztett egy-egy emailt néhanapján.

Aztán Jennát egyre gyakrabban kellett orvoshoz vinni.- Fáj a fejem.-panaszolta. A  doktor azonban megnyugtatta John-t: – Semmi gond, valószínűleg egy oka van, Jennából hamarosan nagylány lesz.

Pár nappal később ismét a várószobában ültek. – Semmi baj nem lesz Jenna!- mondta John. Ezúttal azt a választ kapták: -Ne aggódjanak, a kislány növésben van.

Ami azt illeti, igenis aggódtunk. Mona sokat sírdogált, ami nem tett jót neki, ugyanis kiderült, hogy gyereket vár.

Jennát egy napon mentő vitte kórházba, és egész úton azt kiabálta:
– Apu, fá-á-áj!!

A kórházban az orvosok rájöttek, hogy Jennának agydaganata van. De már késő volt. Jenna  Twikkii szigetén, a Bathelwaite temetőben nyugszik. Sírjáról sosem fogy el a virág.

Jenna halála után nem sokkal megszületett Lily.Szőke hajával, kék szemével sem Johnra, sem Monára nem hasonlított.

2 éves koráig csak Monával volt hajlandó kommunikálni, s emiatt John-nak komoly lelki problémái voltak. Nem értették, mi történik. Mígnem az orvosok segítségével rájöttek, hogy Lily nagyon különleges kislány. Autista.

Boldog vagyok, hogy már első találkozásunk alkalmával megtaláltuk a közös hangot.-Figyelj csak, odaadnád nekem azt a macit?-kérdezte, s attól fogva követett mindenhová. Imádja a macikat, rengeteg maci van a szobájában, mindnek neve van, és mindenhová cipeli őket  egy kis  bőröndben.

Soha nem beszéltünk neki Jennáról, mégis néha egészen furákat tud mondani. Például ebédnél:- Oda nem ülök, az a Jenna helye! Aztán a lépcső felé néz, felnevet, mintha látna ott valamit. Vagy valakit?

-Lily egy angyal-szokta mondani Mona – Jenna küldte nekem, hogy megvigasztaljon.

Drága Jenna! Még mindig szeretlek.Gyakran eszembe jutsz, ahányszor csak elmegyek egy játszótér mellett, vagy olvasom Exupéry regényét. És ilyenkor tudom, hogy nem haltál meg, csak te is elmentél a B-612-es kisbolygóra, ahogy annyian. Ugye?

 

Vége

Jenna Silverman emlékének

 

Írta és illusztrálta: Lee