Csoda – Írta: Lee

Skóciában, a Teáskanna Szigeten él egy kislány,úgy hívják, hogy Amy King. A szigetet kevesen lakják, s az általános iskolás tanulók száma még ennél is kevesebb. Amy-nek eleinte 6 osztálytársa volt, de az évek alatt mind elköltöztek a szigetről. Amy King egyedül maradt az iskolában. Most az összes tantermet egyedül használhatja, még a kosárlabda pályát is, de Amy King nem túl boldog ettől. Attól meg még kevésbé, hogy az iskola egyetlen tanárnője minden figyelmét neki szenteli.

Picture

Picture

Amy máskülönben olyan, mint a legtöbb kislány. Szeret labdázni, hegedülni, ugrókötelezni, buborékot fújni, és hisz a csodákban.

Picture

Az édesanyjával és a nagyijával él, amióta szülei elváltak. Apjára már csak egy-egy képeslap emlékezteti, amit olykor-olykor hoz a postás. Ami azt illeti, anyu sincs túl gyakran otthon, állandóan üzleti úton van. Amy kénytelen beérni a nagyi társaságával, aki viszont folyton elszundikál a kanapén.

Picture

Amy tisztában volt vele, hogy az idei tél se ígérkezik valami izgalmasnak. De amit mégiscsak várt, az a hóesés volt. Mindennap odaszaladt az ablakhoz megnézni, esik-e már a hó, de az csak nem akart leesni.

Picture

Eszébe jutott, hogy felhívja az édesanyját.-Mit vigyek neked?- kérdezte anyu.- Babát? Képeskönyvet?-  Csak gyere haza minél előbb!- mondta Amy. – Holnapután estefelé már otthon leszek.- mondta anyu. Amy  ezt hallván elkedvetlenedett, és szomorúan el is köszönt.- Bárcsak ott lehetnék Amy-vel.- gondolta Sarah King. Emlékezett rá, hogy kislánykorában valahol azt hallotta, hogy mielőtt leesik az első hó, csodák történhetnek. Bárcsak így lenne.. Ha például holnap elmaradna a megbeszélés, még ma hazautazhatna, és…

Picture

-Legalább a hó leeshetne!- sóhajtotta eközben  szomorúan a kislány kedvenc macijának, Winnipegnek.-Akkor megkérném a nagyit, engedjen el szánkózni!De félek, hogy hó helyett hamarosan a Szociális Nyúl jön majd, hogy legyen kivel beszélgetnem, aztán meg elvisznek az Intézetbe.  Micsoda szégyen!

Picture

Ahogy letette a macit és felemelkedett, hirtelen egy kislányt vett észre az ajtóban. A lánynak rózsaszín ruhája volt, és két nagy nyuszifül éktelenkedett a feje búbján.- Te vagy a Szociális Nyúl? Beszélgetni jöttél? -kérdezte  Amy, és rögtön arra gondolt, ez már a Vég kezdete. Vagy mégse?

Picture

-A nevem Szöszi.–mondta a lány. Ahogy Amy jobban megnézte, Szöszi szakasztott olyan volt, mint anyu azon a régesrégi képen ott a nappali falán. Persze a nyuszifüleket leszámítva.

Picture

-Akarsz játszani velem?- kérdezte Szöszi. Hát hogyne akart volna! Végül egészen belefeledkeztek a játékba.

Picture

​Buborékot fújtak…

Picture

​Kő-papír-ollót játszottak…

Picture

​És mire eljött a hajnal, a legjobb barátokká váltak…

Picture

-Hoznál nekem valami innivalót?- kérdezte Szöszi.Amy a konyhába ment, ám mire visszajött az üdítővel, játszópajtását sehol nem találta. Aztán az ablakra tévedt a tekintete. Odakint hullani kezdtek az első hópelyhek.

Picture

Másnap amikor Sarah King felébredt a hotelban, olyan fáradtnak érezte magát, mintha csak egész éjjel játszott volna…És furákat is álmodott. Mért jut most eszébe, hogy Szöszinek becézték gyerekkorában?

Picture

Az ablakhoz ment és kinézett rajta. Havazott. Sarah King arra gondolt,  hamarosan hazamegy és viszontlátja a kislányát. Vajon minek örülne? Mit vigyen neki ajándékba? Nem sejtette, hogy már megajándékozta Amy-t egy csodával. Mert akik hisznek a csodákban, azokhoz a csodák eljönnek…

Vége!

Írta és illusztrálta: Lee
Köszönöm DeeDeenek, hogy mint mindig, most is segítette történetem elkészültét.

Latest posts by Sims Addicts (see all)

Ezeket láttad már?

Hozzászólás

  Feliratkozás  
Visszajelzés