Simnovella

Az hős Jakabról szóló legenda

Írta: Greg Samsa | Műfaj: középkori, szerelmes dráma | Figyelmeztetés: erőszak | Korhatár: 12 éven aluliaknak nem ajánlott! | Megjelent: Sims Tales, 2015. 08. 19. >

Picture

Vala régen egy csodálatos ország, mely szebb vala szomszédainál, neve pedig Ezdrákia vala. Ezen vidék az XIII. században élé aranykorát, az utak mentén és az tengerparton gazdag kereskedővárosok jövének létre, II. Ábrahám király pedig értékes aranypénzt verete, melynek egyik oldalán saját arczképe, másikon pedig az peterán kereszt és az Őrző szeme vala látható. Ő már tizenkét esztendeje vala hatalmon, először csökkentette volt az szegények adóit, de megadóztatta volt az nemeseket, s azóta sok más intézkedéseket is teve: oskolát és kórházat építtete s azt Péter Egyházára bízá, fejleszté az hadsereget, és neves lovagi tornákat rendeze.

Picture

Ezdrákiában pedig éle egy gazdag nemes, kit Sebestyénnek hívának. Csodaszép kastélya vala néki, ahol boldogan éle feleségével és gyönyörű, ifjú leányával, Erzsébettel. Hatalmas birtokuk vala, sok szántófölddel, és rengeteg szolgát tartának. Az férfi lovag vala, igen jó vala az kardforgatásban és az íjászatban, s arra vágya, hogy egyszer szülessen egy fia, akinek mindent megtaníthatna. Sokat imádkozott volt ezért az Őrzőhöz, de Ő még nem hallgatá meg e kérését. “Talán még nem jöve el az ideje…” – gondolá magában Sebestyén. Mivel már több kisebb tornán bizonyította volt tehetségét, sok nemes jöve már hozzá, hogy fiát taníttassa.

Picture

Jakab nagyon ügyes fegyverhordozó vala, pedig még csak három hónapja kezdte volt az tanulást Sebestyénnél. Talán még sosem vala olyan tanítványa, aki ily könnyedén elsajátítaná az fegyverek használatját, de még távol álla az lovaggá ütéstől. Ennek ellenére nagyon félénk vala, és mindig azt gondolá magáról, hogy egy tehetségtelen alak, akinek semmi keresnivalója e híres férfinél. Nem vala önbizalma, sőt, nem is vágya igazán az lovagi czímre.

Picture

Emellett nagyon jószívű és alázatos vala. Tisztelé urát, és úgy érzé, bármit megtenne érte. Ha kellene, még életét is áldozná az harczban. Ezért az szolgák gyakran kihasználák.
– Nagyon sok dolgom van – kezdé Márta, az egyik cselédlány. – Be tudnál segíteni egy kicsit?
– Természetesen – válaszola segítőkészen Jakab. – Mit kellene tenni?
– Meg tudnád főzendeni az ebédet? Meg, ha késnék, akkor az mosogatást is el kellene valakinek végzendenie…
– Rám számíthatsz – mosolyga rá az fegyvernök, bár szíve mélyén kezdé úgy érezni, hogy ő inkább szolga itt, mint lovagságra készülő férfi.

Picture

Gondosan megteríte, és remélé, hogy ízlend az étel az családnak.
– Hát az lusta szolgák hol vannak? – kérdé Sebestyén.
– Nem tudom, uram… – válaszola Jakab.
– Ha egyszer valamelyiküket meglátandom, akkor…
– Uram, ne tessék rájuk haragudni…
– Ugyan miért? Tán nem azért vannak itt, hogy dolgozzanak?

Picture

– Biztosan van valami oka, hogy… azt hiszem, Márta azt mondá, hogy…
– Márta… Igen, mit monda?
– Azt, hogy sok dolga vala… és… és nem leve ideje főzésre…
De Sebestyén már jól ismeré szolgáit, és tudá, hogy Mártának vala udvarlója, és valószínűleg megint együtt valának. Az ebéd után Jakab beméne az szobájába.

Picture

Igen szégyellé magát, amiért ily könnyedén rá lehet venni bármire, amiért hagyja magát kihasználni. Nem az ő dolga, hogy besegítsen az cselédeknek, hiszen ő nem szolgának, hanem fegyvernöknek jöve Sebestyénhez. Már oly sokszor vállalá mások feladatát, mert mindig elhivé, hogy szükség van rá. Nem lehet ennyire hiszékeny! Erzsébet is furcsának tartá őt, ami fája néki. Az gyönyörű Erzsébet, kinek haja aranyból vala, szemeiből az ég fénye ragyog, mosolya oly melegséget sugároz, mint senki másé. Igen, Jakab szerelmes vala az lányba. Már másfél hónapja szenvede ettől az érzéstől. Legszívesebben most rögtön odamenne hozzá és mindent bevallana, de nem teheti. Nem, mert az szerelmének atyja az ő ura is.

Picture

Már rengeteg verset írt volt Erzsébetről, szebbnél szebbeket, de mindet elégeté. Most is belekezde egy újba, amikor váratlanul bejöve az szobába az lány, és kérdé:
– Mit ír, Jakab?
– Én? Semmit… – felele kissé elvörösödve.
– Akkor miért van toll az kezében? – faggatá tovább mosolyogva.
– Csak… csak levelet írok atyámnak…
– Én meg már azt hivém, hogy szerelmes verset ír valakihez.
Ekkor Jakab arcza már oly piros lőn, mint az paradicsom.

Picture

Felálla, és közebb méne az leányhoz.
– Be kell… be kell vallanom valamit… – kezdé, mire Erzsébet kíváncsian várá, mit is mondand. – Én… én… nem szeretem az sárgarépát… – mondá, miközben még szörnyebben érzé magát. Már majdnem kimondá az tiltott szókat, s most e befejezéssel csak még rosszabb helyzetbe hozá magát.
– Értem… – Az leány kissé furcsának tartá eme vallomást, teljesen másra számíta. Azt gondolá, az férfi hasonlóan érze iránta, mint ő. Eleinte azt hivé, szerelmet vall neki, s hallgatva majd kiugra helyéről szíve, ehelyett valami sárgarépákról kezde beszélni. – Ha nem baj, nekem most mennem kell, azt hiszem, atyám szólít. Viszont látásra, Jakab.
– Viszont látásra, hölgyem…

Picture

Néhány nap múlva, az ezerkettőszázharminczegyedik esztendő hetedik havának tizenkettedikén felfordulás vala az egész városban. Az csodálatos leány éppen az főtéren jára, amikor meglátá az menekülő embereket. Körülnéze, de nem tudá, mi történik.
– Mi folyik itt? – kérdé.
– Menekülj, sárkány! – kiálta rá egy férfi rohanás közben. Erzsébet ekkor láta egy nagy árnyékot közeledni, de már nem tuda elmenekülni.

Picture

Az család gyászolni kezde, és áthívák mindkét papot imádkozni, mivel az atya peterán, felesége pedig jakobán vala.
– Az én kislányom volt… Az én egyetlen kislányom – mondá Sebestyén, miközben egy könnycseppet letörle szinte észrevétlenül.
– Az a szörnyeteg… felfalá… – mondá remegő hangon, könnyel áztatott orczákkal Amarilla, az édesanya. – Ha… ha nem temettetik el teste… vajon… vajon ő is az Boldog Országba kerül? – kérdé aggódva.
– Ne aggódjon – szólt Ignácz, az péteri Egyház papja -, ha lánya jó ember vala, akkor biztosan.

Picture

– És ön mit gondol erről, János? – kérdé az nő reménykedve.
– Lehetséges. Szokás az holtakat megkenni szent olajjal és könyörögni értük, de talán az ima és az érte bemutatott mise is elég lehet… Reméljük, hogy az Őrző megkegyelmez leányuknak.
– De miért büntet minket az Úr ily fenevadak támadásaival? – buka ki az kérdés Sebestyénből.
– Nem tudhatjuk, mik az Ő szándékai – válaszola az jakobán pap titokzatosan. Ignácz nem egészen érte vele egyet, ő inkább úgy gondolá, hogy az támadások oka az sárkányfészkek elpusztítása. Mivel ezeknek az állatoknak nincsen hová menniük, új lakhelyet keresve feldúlják az falvakat és városokat.

Picture

– Majd én bosszút állok az szörnyetegen! – álla fel Jakab. Fája néki, hogy elveszíté egyetlen szerelmét, és urát is szomorúnak kell látnia. Hihetetlen elszántságot és bosszúvágyat érze, úgy gondolá, itt az ideje megmutatni, mi is rejlik benne. Korábban nem sok önbizalma vala, és egy vadkant sem lett volna képes leteríteni, ám most készen álla végezni egy vad sárkánnyal is! Most talán végre ő is hős lehet – bár ezt leginkább magának akará bebizonyítani, nem az világnak. – Ha lehet, még ma elindulok…
– Biztos benne, hogy ezt szeretné? – kérdé aggódva Amarilla.
– Teljesen.
A férfi megélezé kardját és útnak indula. Nagy sietségében megfeledkeze az pánczélról és az paizsról.

Picture

– Várjon – szóla utána Ignácz. – Hadd adjam át az Őrző áldását, mielőtt ily veszélyes útra indulna.
Az peterán Jakab érzé, ahogy az Őrző ereje és szeretete átjárja, és ez még erősebbé tevé. Most már nincs visszaút, muszáj legyőznie az fenevadat. Meg kell tennie, mert megígéré az leány szüleinek, magának, és az Őrző is számít reá. Nem hagyhat senkit cserben.

Picture

Egy óra múlva megtalálá az szörnyet, mely sokkal ijesztőbb, rémesebb és hatalmasabb, mint ahogyan azt Jakab elképzelé. Félni kezde, elszálla minden önbizalma.
– Mégis hogy lehettem ily ostoba? Nem győzhetem le, hiszen még nem vagyok elég tehetséges. Mások évekig gyakorolnak, mielőtt az első sárkánnyal végeznek, én meg szinte még gyerek vagyok!
Már azon gondolkoda, hogy elbujdosik, egy másik országba menekül, ahol senki sem ismeri, ahol nem vághatják fejéhez, hogy esküszegő, mikor eszébe juta Erzsébet. Hiszen szerette volt őt! Érte vállalá e feladatot is. Az lény megölé szerelmét, ezért kardjának pengéjét kell megízlelnie! Összeszedé minden erejét és bátorságát, és ráveté magát az örjöngő fenevadra.

Picture

Az férfi megkapaszkoda ellenfele lábában, mikor az megpróbált volt elrepülni. Felmásza az nyakára, és döfködi vala, ám az szörnyeteg rázni kezdé, és az férfi az földre ese. Ekkor bekapá, és megpróbálá egyben lenyelni, ám fennakada torkán, mivel Jakab kardját átszúrá az hosszú nyakán az fenevadnak és kapaszkoda. Az teremtmény felköhögé, ekkor az férfi kiugra szájából. Az állat ekkor karmaival csapkoda felé, és párszor meg is sérté őt. Az fegyvernök próbálá kardjával megszúrni, de csak nehezen sikerüle. Az lény megpróbála elrepülni, de nem sikerüle néki, mert szárnyai meg valának sérülve. Jakab ismét felmásza hátára, és többször megszúrá. Az sárkány fájdalmasan felordíta, és az hátára vetőde, ám az férfinek sikerüle leugrania, majd átdöfé szívét és levágá fejét.

Picture

Jakab az monostor kórházában ébrede, sebei be valának kötözve, és már nem borítá saját és ellenfele vére az testét. Bejöve az orvos, aki mindent elmeséle néki. Egy falubeli férfi éppen hazafelé tart vala, amikor rátalála az férfira. Ő csak feküdt vala és szorongatta volt az sárkányfejet. Ketten hozták volt be, de akkor már nem vala magánál. Már két napja vala ott, és csak most, az harmadik napon ébrede fel. Még sokáig bent vala az kórházban és lábadoza, de sok látogatója vala. Az egész városban elterjede híre, sőt, még az környező falvakban is őt ünneplék, és sok ifjú leány álmodoza arról, hogy az hős férfi elveszi feleségül. Az férfi nem örüle annak, hogy ily népszerű lett, mivel nagyon szerény vala, de hálát ada az Őrzőnek, amiért sikerült volt győznie és életben maradt volt. Boldog vala, mert e sárkány már nem ölhet meg több embert.

Vége!

Írta és illusztrálta: Greg Samsa