Álom esküvő

Írta: Adelius | Műfaj: romantikus | Korhatár: 12 éven aluliaknak nem ajánlott! | Megjelent: 2016. 09. 01. >

~ 2016.06.29 ”Nagy Nap” ~

Hosszú tervezések után hozzámehetek Márkhoz. Szüleim nem nagyon szerették volna, hogy hozzá menjek, mert ő 7 évvel idősebb nálam és hát velem egy korú férj kell, vagyis anyám szerint. Már kicsi korom óta álmodozom az esküvőmről és ez ma 30 évesen megvalósul. Apám már sürget, mondván túl sokat vagyok a mosdóban. Még így utoljára leellenőrzöm magam. Vörös, hosszú hajam, kontyban és kék szemeim csillognak az örömtől. Még megigazítom a sminkem és mehetek is ki.

– Végre az édes kislányom kijött a mosdóból! – mondta édesapám egy kis szemrehányással egybekötve.
– Igen, kijöttem. – válaszoltam kedvesen.
– Abigél, csak nem sírtál? – rohan hozzám Maja a tanúm, aki amúgy a legjobb barátnőm is.
– Nem, dehogy is. – próbáltam hazudni.
– Ne hazudj, látom rajtad. – folytatta majd elvonszolt a WC elől.

3 perc és kezdődik a „Nagy Nap ”. Nem egy nagy esküvő, de így is jó lesz. Apa itt áll mellettem, a vendégek végre leültek, Márk vár az oltárnál. Minden rendben lesz – hitettem el magammal. Indul a zene és áhítatos lassúsággal elindulunk. Apa ad egy puszit és leül anya mellé. Megfogom Márk meleg kezeit, ránézek az anyakönyvvezetőre, hogy kezdhetjük.

– Ha bárki tud olyan dologról, ami miatt ez a frigy nem jöhet létre, az szóljon, vagy hallgasson örökre!
– Nekem van! – rohant hozzánk egy fiatal nő a hátsó sorból.
– Hogy mi?- ezzel a kijelentéssel eléggé keresztbe húzta a terveinket.
– Te mit keresel itt!? Világosan megmondtam, hogy soha többet nem akarlak látni! – üvöltötte Márk, és azzal a lendülettel otthagyott engem.

Visszamentem a szobánkba és elkezdett pörögni az agyam. Mégis, hogy történhetett ez? Pont az én esküvőmön, mit rontottam el? Kattogott az agyam és közben magamat hibáztattam mindenért. Márk hirtelen leült mellém ideges tekintettel. Nem mondott semmit csak leült mellém és némán átölelt. Elkezdett sírni csak úgy ömlöttek a szemből a könnyek, ráadásul én nem is tudom miért. Egyszerűen rossz volt nézni, ahogyan sír.

Egy kis idő múlva megszólalt Márk.
– Abigél én nagyon sajnálom, nem akartam csalódást okozni, meg akartalak védeni – szipogta.
– Mégis mitől, vagy kitől? – kérdeztem.
– Tőle, a feleségem volt 15 éve. – kezdte el a nosztalgiázást.
– Erről nekem miért nem szóltál? Elvégre 5 éve ismerlek! – kezdtem el a bosszankodást.
– Csak hallgass meg. Kérlek.

10 évvel ez előtt kezdődött az egész bonyodalom. Akkor még nem ismertem annyira jól Beátát. A Metró koncertjén találkoztunk, május vége felé. Mellettem ájult el, én hívtam ki a mentőket, mert a barátnői nem voltak ott. Végignéztem, ahogyan a mentő elsiet előttem és én semmit többet nem tehettem.

Rá 2 hétre véletlenül összefutottunk egy parkban és felismertek a barátnői. Tudták, hogy én hívtam a mentőt. Odajöttek, megköszönték a segítségem. Erre az egyikük elkezdte mondani, hogy milyen helyes és kedves s segítőkész voltam. Beszélgettünk majd együtt ebédeltünk. Ott ajánlották fel, hogy hívjam randira Beát, végül is belementem, mert mért is ne. Megadták a telefonszámát is.

Június 6.-án elhívtam a kilátóhoz, piknikeztünk, beszélgettünk és hát én megcsókoltam.. Rájöttem elég komoly céljaim vannak vele. Senkinek sem nem szóltunk, hogy összejöttünk, ez csak a mi kis titkunk volt. Eddig. Az első randink évfordulóján elmentünk a kilátóhoz ahol megkértem a kezét, nagyon meglepődött, de azonnal igent mondott. Akkor én voltam a világ legboldogabb embere.

Augusztus 9.-én házasodtunk össze, titokban, vagyis majdnem mert ott volt Bea legjobb barátnője és Gyuri is. Összeházasodtunk majd utána nálam egy rövid vacsora és a nászéjszaka. Csak együtt aludtunk, mint házaspár. Éreztem a boldogságot, nyugalmat és a békét. Akkor azt gondoltam, rátaláltam az igazira.

De sajnos ennek a boldog évnek hamar vége lett. Kijelentette, hogy soha nem szeretett, hogy ez az egész csak arra ment ki, hogy az összes pénzem elvegye. Üvöltözött, dobálózott, sikítozott, sőt meg is pofozott. Összepakoltam egy bőröndbe és otthagytam. Gyurinál laktam, mert megszánt, különben ő is kidobott volna.

Három hét után mégis hazamentem. Minden ugyan úgy volt, mint amikor elmentem. Sírva rohan hozzám és azt mondta:
– Szeretlek Márk, ezek csak hazugságok voltak. Kérlek, bocsáss, meg! Én még mindig szeretlek! Márk drágám kérlek!
– Persze, Bea. Akkor miért hagytál elmenni, miért nem kerestél az elmúlt három hétben? Miért mondtad, hogy soha nem szerettél és csak a pénz kellett? De hagyjuk, most már tisztán látom, mit akarsz velem tenni! Nem fogom hagyni, hogy megkeserítsd az életem! Elegem van! Tessék itt a válóper ‘Drágám’!

A válás életem egyik legjobb döntése volt. Eladtam azt a lakást és összeköltöztem Gyurival. Két hónap alatt elváltunk békésen bár ő még próbált volna visszajönni hozzám, de nem engedtem. Bántott, hogy az a nő, akibe egykor még örülten szerelmes voltam, az egyik napról a másikra elhagyott és megtagadott, mert talált egy pénzesebb férfit. Végül Gyuri próbálkozott nekem barátnőt találni és kisegíteni az önsajnáltatásból.

Rá 5 évre találkoztam veled. Hazudnék, ha azt mondanám, előtted nem voltak barátnőim, de ezek nem voltak komoly kapcsolatok. Egy étteremben találkoztunk, emlékszel? Véletlenül leöntöttelek a pultnál egy pohár borral. Leüvöltötted a fejem, hogy mégis hogy merészeltem leönteni a fehér ruhádat. Innentől kezdve te is tudod mi jött.

– Persze, hogy emlékszem. Nagyon haragudtam rád akkor. – mondtam mosolyogva.
– Tudom. – mosolyodott el.
– Ugye tudod, hogy még mindig a feleséged szeretnék lenni? – próbáltam felhívni a figyelmét, hogy én még ma házas akarok lenni.
Igen, tudom. Ahogyan én is. – mondta és egy ölelés közepette megcsókolt.

Lassan újra ott álltam a szerelmem mellett, és nyugodtan mondhattam ki a boldogító igent. Mindenki engem nézett, én pedig csak Márkot. Végre újra megölelhetem és megcsókolhatom. Végre valóra válik az álmom és minden békésre fordul.

– Sárdi Abigél, biztos férjedül fogadod az itt jelen lévő Zana Márkot?
– Igen.
– Zana Márk, feleségedül fogadod az itt jelen lévő Sárdi Abigélt?
– Igen.
– Ezennel bejelentem, hogy Zana Márkot és Sárdi Abigélt házastársakká nyilvánítom.

Végre a felesége vagyok és ő a férjem. Most már úgy érzem, semmi és senki nem választhat el tőle. Boldog vagyok mellette és érzem, most kezdődik minden, a terveink valóra válnak. Boldog családként fogunk élni, sok gyerekkel és unokával.

– Abigél, drágám ébredj! Indulnunk kell, ébresztő! – próbált Márk felébreszteni.
– Abigél, hát tényleg nem hallod!? Ma van esküvőd! Erre vársz, amióta ismerlek!- ront be Maja.
– Jó reggelt, talán. Az kicsit jobban esne. – szólaltam meg nagyon fáradtan.
– Szia, szívem, felébredtél végre. – csókolt meg szerelmem.
– Igen, de most álljunk neki készülődni! Ez a mai nap a mi napunk! – mondtam és kimásztam az ágyból.
– Abigél egy utolsó csók Márknak és indulás! Az esküvőig nem fogtok találkozni azt garantálom! – sürgetett Maja.
– Szeretlek, Márk.
– Én is téged, Abigél.

Úgy látszik, ezt a sok bonyodalmat csak megálmodtam. Ez lesz a legszebb nap, amit átélhetek. Végre férjhez megyek egy olyan emberhez, akit igazán szeretek. A tanulság számomra, hogy ne gondoljuk túl a dolgokat és bízzunk a társunkban. Mert a bizalom fontos.