A hatodik jelölt

Írta: Lee | Illusztrálta: DeeDee | Műfaj: krimi | Figyelmeztetés: gyilkosság | Megjelent: Sims Tales, 2014. 08. 01. >

Louis Bartholomew valaha jó színész volt.

Egymás után kapta a szerepajánlatokat, s filmjeit emberek milliói mentek el megnézni. Louis boldogan élhetett volna feleségével és Michael nevű kisfiával, ha édesapja váratlanul meg nem hal.

Semmiféle betegsége nem volt az idős Bartholomew-nek, egy kánikulai délutánon jött el érte a halál, szívinfarktus képében. Louist letörte a dolog, mint ahogy minden embert letört volna a helyében.

Ezért Louis Bartholomew az alkoholban keresett vigaszt. Az ital és ő hamarosan elválaszthatatlan barátok lettek. Ezért a barátságért Louis nagy árat fizetett.
Elmaradtak a szerepajánlatok, elhagyta a családja, halmozódtak az adósságai.

Hatvan éves korában nem volt más, csak egy szánalmas roncs.
S akkor elhatározta, hogy újrakezdi az életét.

Majd ő megmutatja azoknak, akik már leírták! Richie Edmond filmrendező valaha jó barátja volt, sokszor dolgoztak együtt, s amikor az férfi főszereplőt keresett új, készülő alkotásához, Louis felkereste a lakásán.

– Add nekem a szerepet, Richie – kérte. – Szeretnék… szeretnék még egyszer bizonyítani.
A rendező felnevetett, s ez a gúnyos, éles nevetés ezután mindig ott csengett Louis fülében.
– Nézz a tükörbe öregem – mondta Richie. – Még csak emberformád sincs… Kaptál volna akkor észbe, amikor először figyelmeztettelek, hogy az ivásnak rossz vége lesz. A te csillagod leáldozott barátom. Örökre.

– Csak ezt az egy szerepet, Richie – könyörgött Louis, és szemében könnyek kezdtek gyülekezni.

– Nem lehet, Louis – keményedett meg a rendező hangja. – Elrontanád a filmemet. Különben is, fiatalabb férfira lenne szükségem. Már vannak is jelöltjeim.
– Kicsodák? – kérdezte Bartholomew, s hangjából csak úgy sütött az irigység.

– Johnny Edwin, Robert Holmes, Tony Rood, Steve Andrews, Jack Storm és Michael Barr. Közülük valamelyik biztos elvállalja. Mind remek színész, nem olyan vén alkoholista, mint te.

– Egyikről sem hallottam – grimaszolt Louis, és már kész volt a terve. Gondoskodni fog róla, hogy a felsoroltak egyike se kapja meg a szerepet…

Másnap egész oldalas cikk jelent meg a lapokban Johnny Edwinről, aki a villamos alá esett és meghalt… Robert Homest autóútja során egy mellette szabálytalanul közlekedő gépkocsi a szakadékba lökte… Tony Rood rajtakapott házában egy betörőt, aki átküldte a másvilágra… Steve Andrews-t megmérgezte új szakácsa, majd foglalkozásához méltón olajra lépett… Jack Storm-ot ismeretlen tettes mellbe lőtte egy sikátorban…

Louis elégedetten elmosolyodott. – Eddig megvolna… Már csak azt a Barr nevű fickót kell elintéznem. Aztán dalolva megyek a sittre, és mindig boldog leszek, ha arra gondolok, hogy Louis Bartholomew megfizetett… Vele nem lehet kibabrálni…
Fűtésszerelőnek öltözve csengetett be Barr lakásába.

Meg sem nézte, ki nyit ajtót, csak lőtt.
– Így – mondta, miután a harminchét éves Barr holtan esett össze. – Most pedig kihívom a rendőrséget.
Becsukta maga után az ajtót, és átlépte a halottat, hogy megkeresse a telefont.

A készülék még kicsengett, amikor egy fényképre tévedt a tekintete. Egy fényképre, amely másolata volt annak a fotónak, amit ő hordott a tárcájában… Otthagyta a telefont, és közelebb ment.

Hatéves kisfiút ábrázolt a kép, akit mosolygó szülei fognak közre.
– Ez nem… ez lehetetlen… – motyogta.
Ám az igazság igazság volt, bármennyire is próbálta tagadni önmaga előtt.

A halottra nézett, akinek az övéhez hasonló vonásait csak most fedezte fel.
A következő pillanatban már tudta, hogy a börtönben eltöltött évei nem lesznek boldogok és felhőtlenek…