Interjú Greg Samsával

Ruby: Kedves Greg Samsa! Először is nagyon szépen köszönöm, hogy időt szakítasz rám és az olvasókra. Aki már megfordult a Sims Addicts oldalán és esetleg a kommentekre is vetett egy pillantást, az egész biztosan találkozott már a neveddel – szóval elsőként szeretnélek megkérni, hogy áruld el nekem, honnan ered a nickneved?

Greg Samsa: Én köszönöm, hogy “itt” lehetek, még így, virtuálisan is! Hát igen, én már jó ideje követem oldalaitok és a My Sims munkásságát, sokszor és sok néven feltűntem már. A Greg Samsa név Franz Kafka egyik művéből, “Az átváltozás” című novellából származik. Ez egy kötelező olvasmány volt nekünk 12. osztályban, és sokat jelentett nekem, mivel át tudtam érezni. Kicsit alakítottam a főszereplő nevén, így lettem Gregorból Greg, majd, hogy ne higgyenek mindig mindenhol férfinak, a profiljaimat átneveztem Gregorettára (bár még így sem tudják sokan, hogy lány vagyok xD). Egyébként, az avatarom is azért lett bogár, mert a műben Gregor azzá változott.

 

R: A fent említett mű és írója tehát a jelek szerint nagy hatással voltak rád – ez azt jelenti, hogy egyszerűen csak nagyon tetszett a novella, vagy esetleg felfedeztél benne valami olyan mondanivalót, amivel máshol még nem találkoztál?

Greg Samsa: Ez azért érdekes, mert valójában, mint mű, nekem nem annyira tetszett, kissé vontatottnak találtam. Viszont, ami miatt mégis képes volt megfogni, az a benne felvetett kérdések, gondolatok. Magány, elzárkózás a többiektől, utáltság, munkaképtelenné válás, családon belüli erőszak… Ezek mind olyan dolgok, amik a való életben is előfordulnak, annak ellenére, hogy senkit sem láttunk még bogárrá válni. A novella egyszerre elvont, nehezen elképzelhető, mégis mindennapi. Egy szomorú, talán depressziós ember sötét gondolatvilága.

 

R: Hogy érzed, az írásaidban mennyire köszönnek vissza ezek a témák?

Greg Samsa: Amikor a művet olvastam, pár hónapon belül két verset is írtam annak ihletésében. Igaz, akkoriban még nem volt meg az oldalam, csupán magamnak írtam. (Később viszont, azt hiszem, feltöltöttem őket.) Ezeken kívül volt pár olyan művem, ahol még ihletforrásként használtam fel a novellát, vagy képeket emeltem át belőle. Van, aminek a hangulatán kívül semmi köze nincs Az átváltozáshoz – a verseimben igyekeztem kifejezni a saját érzéseimet, és mivel volt egy depressziós időszakom, így hangulatban vannak átfedések.

 

R: Ha már említetted a verseket, szeretném megjegyezni, hogy nagyon színes a tevékenységi köröd – nem csak novellákat és verseket írsz, de facebookos oldalt és youtube csatornát is vezetsz. Van esetleg kedvenced ezek közül, vagy mindegyikben valami mást szeretsz?

Greg Samsa: Nehéz lenne kedvencet választanom közülük. De, ha mindenképpen kellene, akkor talán a Greg Samsa műveit mondanám, mivel ott kezdtem el a nem simses tartalmak megosztását (ha nem számítjuk azt, hogy egy kis ideig Poeteztem). Ez az oldal eredetileg verses oldalként indult, a neve is “Gregor Samsa versei” volt, de aztán úgy döntöttem, kipróbálom magam más művészeti ágakban is, hogy egy kis változatosságot hozzak a saját életembe és az oldalba is. Így kezdtem el például fotózni (a Simsben és a valóságban egyaránt), rajzolgatni, és novellákat írni.

 

R: A Sims is inkább azért áll közel a szívedhez, mert szeretsz alkotni benne, vagy inkább játszani szoktál?

Greg Samsa: Régen inkább csak játszani szoktam, és tippeket keresgélni a Sims 2-höz. Aztán, ahogy megismertem a Sims Tale-ek (vagy más oldalakon SimStoryk) fogalmát, elkezdtem követni pár történetet. Aztán egyre kevesebbet játszottam, a My Simsen is főként csak a futó sztorikat követtem, a híreket kevésbé. Most pedig inkább csak fotózásra “használom” a Simset, bár időnként játszom is (például a saját kihívásomat a YouTube csatornámon).

R: A kihívásod a növénytermesztésre fókuszál – tehát élvezed a Sims kertészkedős részét, vagy inkább csak úgy érezted, ez a szegmense a játéknak hiányzik a köztudatból, és szeretted volna bemutatni az embereknek?

Greg Samsa: Valahol mind a kettő igaz. 😀 Szerettem kertészkedni, a 2. és a 3. szériában is többször elkezdtem, de sosem “maxoltam” még ki az ebben rejlő lehetőségeket. Emellett érdekelt, milyen lehet egy ilyen nehezített játék, ahol csak kőkemény (és a játékos által jól irányítható) munkával lehet pénzhez jutni.

 

R: Akkor te aztán nem riadsz vissza a kihívásoktól! És ez fokozottan igaz lehet, hiszen már több Sims Tale-t is köszönhet neked a simmer közösség. Mit gondolsz, az illusztráláson kívül van különbség egy Sims Tale és egy egyszerű történet között?

Greg Samsa: Szerintem nem igazán. Esetleg az – bár ez megint az illusztráláshoz kapcsolódik –, hogy az ember, ha simnovellát akar írni, igyekszik olyan történetet kigondolni, amit jól lehet ábrázolni. Simnovella és Sims Tale esetén érdemes olyan sztoriban gondolkodni, amiben emberek vagy állatok a karakterek, és tartalmaz aktív cselekedeteket és/vagy párbeszédet. Például, a Levélhullás című novellámat nem tudnám elképzelni Simnovellaként, mert nem nagyon vannak “szereplői” és “cselekménye”, inkább régi érzések emlékének a leírása egy bioszos képben. A Fehér Sikoly esetében elgondolkoztam a megsimsetítésen, de féltem, hogy nem túl mozgalmas, és talán az illusztrálás sem sikerülne elég kifejezőre, félelmetesre, és így elvesztené a hatását.

 

R: Azt gondolom, hogy nem csak tökéletesen megfogalmaztad a különbséget a két műfaj között, hanem egyúttal nagyszerű tippet adtál azoknak, akik szemeznek a Sims Tale-ekkel vagy épp Simnovellákkal. Elárulod nekem, hogy mostanában min dolgozol? Vagy esetleg azt, hogy van-e olyan ötleted, aminek a megírását már tervezed egy ideje?

Greg Samsa: Jelenleg nem dolgozom semmilyen nagyobb szabású művön. Tale-ötletem lenne egy-kettő, amik már évek óta várnak, de egyik mű esetében sem igazán látom, mit is szeretnék belőlük kihozni. 😞 Simnovellát is szeretnék még mindenképpen beküldeni, csak ahhoz meg semmi ihletem, amiből ki lehetne hozni egy rövidebb sztorit.

 

R: Nos, igen, az ihlet az, ami szárnyakat adhat az írónak, de meg is kötheti a kezét. Viszont amikor írsz, van valami célod a történeteiddel, verseiddel? Szórakoztatnál, átadnál valamit az olvasóidnak, esetleg szükséged van arra, hogy kiírj magadból valamit?

Greg Samsa: Általában csak annyi a célom, hogy kifejezzem, leírjam az érzéseimet, szórakoztatva vele magamat is, illetve az, hogy megmutassak magamból valamit a világnak, azoknak az embereknek, akiket esetleg érdekelnek a műveim. Néha még az is felmerül, hogy megjárassam az olvasó agyát, ez szült korábban egy-két furcsa verset és novellát.

 

R: Ami furcsa, az nem automatikusan rossz! 😀 Esetenként elgondolkodtató, máskor vicces. De ha már… van egy viccoldalad is a Facebookon. Ezt vezetni is kihívás számodra, vagy természetesen jönnek a poénok?

Greg Samsa: Általában az élet szüli őket. A legtöbb poszt azon az oldalon inkább mém, melyekkel egy-egy valós helyzetre vagy érzésre próbálok humorosan reflektálni, de igyekszem saját, vicces képeket és történeteket is megosztani.

 

R: Én azt tapasztalom, hogy a legjobb sztorikat mindig az élet írja, szóval te jó nyomon vagy, ha innen merítesz! 😉 Nagyon szépen köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre, és sok sikert kívánok neked a továbbiakhoz! Mindannyian szeretettel várjuk, mivel rukkolsz elő legközelebb.

 

Ha érdekel Greg Samsa munkássága, mindenképpen nézz be hozzá a Greg Samsa művei oldalon, a Gregorián viccek, mémek oldalon vagy a Youtube csatornáján!

Férfi és fiú hajak gyűjtemény

Régóta rágjátok a fülünket Sims 4 férfi hajak gyűjteményért, és most meghallgatásra is került ez a kérés – LightAqua volt olyan kedves, hogy összeállított nektek egy szép hosszú listát ebben a témában. Akinek segítségre van szüksége az egyedi tartalmak telepítéséhez, feltétlen vessen egy pillantás erre a cikkre, egyébként pedig jó szemezgetést kívánunk a gyűjteményhez!

 

Ha nem találtad meg, amit kerestél, nézz szét itt, itt és itt is!

Gyűjtötte: LightAqua

Tintavér – 4. Összeakadó nyelvek

Liam

Szokásához híven Liamet éppen teljesen lefoglalta, hogy a szekrényébe pakoljon. Legalábbis próbált úgy tenni, mintha teljesen lefoglalná, nehogy valakiben felmerüljön, hogy esetleg unatkozik a szünet kellős közepén, és feladatának érezze – mint bizonyos Fay nevű évfolyamtársak –, hogy feldobja őt. Nem azért, mert baja lett volna a társasággal… Egyszerűen csak utálta, ha kommunikálnia kellett. Olyankor az amúgy teljesen tiszta és érthető gondolatai, mire szavak formájában testet öltöttek, már valami egészen más, érthetetlen, zavaros katyvaszként hagyták el rendszerint résnyire éppen csak nyitott ajkait. És amit a legjobban utált, ha ilyenkor el kellett ismételnie az egészet, mert az utána minden egyes nekifutással egyre kevésbé hasonlított az eredeti hangalakra. Szóval kifejezetten kellemetlenül érezte magát ezek következtében, és így igyekezte elkerülni, hogy mindez megtörténjen vele.

– Szia! – szólította meg egy elsőre vidámnak tűnő hang, de színezetébe rögtön bizonytalanság vegyült. Liam szinte nyögött magában, hogy már megint nem sikerült megmenekülnie. – Szeretnék elnézést kérni a múltkoriért – folytatta a fiú, akiben Liam Spencert ismerte fel, miután végre elfordult szekrényének zárt világától.
– Nem gond – nyögte ki, igyekezve az egy, maximum két szótagú szavakra szűkíteni szókincsét. Azokkal talán nem akad össze a nyelve.
– De… – rázta a fejét a fekete hajú videós, miközben azon gondolkodott, hogyan folytassa. Liam egész sokat tudott róla, bár a suli nagy része elég jól ismerte Spencert, hála az audiovizuális klub elnöki pozíciójának. – Nem kellett volna rád erőszakolnom, hogy válaszolj – találta meg végül a megfelelő utat a folytatásra –, viszont…

– Viszont mi? – kérdezett vissza Liam meglepetten. Kezdett rájönni, hogy ez a bocsánatkérés igazából egy újabb próbálkozás volt Spencer részéről arra, hogy…
– Én hiszek abban, hogy mindenkinek képesnek kell lennie arra, hogy kifejezze önmagát – fejezte be a fiú pontosan azzal, amire Liam számított.
– Megvan a saját ökifjzsési módom – felelte, miközben érezte, hogy elsápad.

Indulattal beszélt. És megpróbált használni egy hosszú szót. Spencer nézéséből pedig leszűrte, hogy nem értette, mit próbált mondani. Mielőtt visszakérdezhetett volna, megpróbálta újra kimondani, de már előre érezte, hogy csak rontani fog a helyzeten, és így is lett. – Ökfjzsési módom. – Próbált mély levegőt venni, próbált lehiggadni, próbálta elfelejteni, hogy ez az egész megtörtént, és próbálta újra kimondani. A mély levegő zihálásnak hatott, a szíve tízszer gyorsabban vert, mint azelőtt, érezte, hogy elsüllyed szégyenében, és többé Spencer szemébe se fog merni nézni, és belekezdett egy újabb reménytelen kísérletbe. Illetve kezdett volna, de Spencer gyengéden megérintette a vállát, és biccentett, hogy megértette. Liam kerülte a fiú tekintetét, annyira szégyellte magát, hogy képtelen nem elhadarni egyetlen ártatlan kis szót. Egy szót, amivel ezek után rémálmai lesznek.

– Láttam már akkor is, hogy szorongsz… – mosolyodott el a fiú, ami valahogy nem gunyorosnak, vagy lenézőnek érződött, hanem megértőnek. – De azt nem, hogy ennyire.
– Ja – hajtotta le Liam a fejét. Megszólalt a csengő. Liam általában egész szünet alatt csak ezt a pillanatot várta, de most valamiért mégis úgy érezte, hogy örült volna még pár percnek. Annak ellenére, hogy totálisan beégett, mégis… Spencer képes volt normálisan kommunikálni vele, még ha ez csak pár mondatot is jelentett. Már ha kommunikációnak nevezhetjük azt a makogást, amit az előbb lerendezett.

– Most órám lesz… de majd még beszélünk! – búcsúzott a fekete hajú fiú, Liam agya pedig egyetlen szót ismételgetett: ön-ki-fe-je-zés.


Fay

– Szóval mindenkinek nagyon sok sikert kívánok! – érkeztek Fay záró szavai egy csapat gólya felé. A lány már szinte hagyományként minden évben megkereste az elsőéveseket, hogy egy kis lelki fröccsel támogassa őket így az év elején. Saját első évéből kiindulva úgy gondolta, nem ártott egy kis megerősítés az újonnan érkezőknek. A társaság nagy része csak csöndben állt, és bár egyikük sem merte volna bevallani, borzasztó hálásak voltak ennek az emberi testbe zárt boldogsághormonnak. Miután választ nem kapott, Fay hatalmas mozdulatokkal integetve indult el, olyan szikrázó mosollyal, akár a kora reggeli első napsugár.

A lány életfilozófiája szerint bármelyik nap lehetett a legjobb, és egész életét e szerint élte mindig is. Sosem zavarták a lenéző tekintetek, a megjegyzések, a rá fintorgó idegenek. A lényeg számára sosem ezekben rejlett: ami igazán számított, az a mosdóban síró lány mosolya, amikor Fay zsebkendővel kínálta vidáman; a termetes lány hálás pillantása, akit a csúfolás után a lány gyönyörűnek nevezett; a kosaras srác halkan elmormolt köszönömje, miután kihagyta a döntő ziccert, Fay mégis tiszta szívből gratulált neki és ügyesnek nevezte. Ezek az apró dolgok, ez a néhány pillanat volt az, ami a lányban élő szebbnél-szebb gondolatokat napról napra életben tartotta… na, és persze még valaki…

„Tudunk találkozni? :)” – érkezett az üzenet, mire Faynek legszívesebben táncolni lett volna kedve.
„A szokott helyen? :3” – pötyögött vissza, de a választ már meg sem várva indult el szinte suhanva az említett hely felé. Vidáman dudorászva lépkedett a folyosón, amikor szeme sarkából kiszúrt valamit… Fejből tudta az összes klub szórólapjának kinézetét, épp ezért találta furcsának, amikor egy számára ismeretlen színkavalkád tárult a szeme elé. Kíváncsi tekintettel állt meg a parafatábla előtt, szinte szó szerint szikrázóan kíváncsi tekintettel.

– Írókör… – ízlelgette hangosan is régi vágyát. A táskájából villámgyorsan tollat kapott elő, és a tenyerébe firkálta a legfontosabb tudnivalókat. Ha lehetséges volt, a vidámságtól még jobban szárnyra kapva sietett el a találkozója helyéig, ahol állandó vidámságának másik okozója már izgatottan várta.
– Jude! – kiáltott fel a lány és egy másodperccel később már szerelme karjaiba vetette magát. A fiú nevetgélve szorította magához a lány testét, mintha az a két nap, amióta nem látták egymást, minimum egy évezred lett volna.

– Szinte hiányzott ez a hely – mosolygott a másik körbenézve, Fay derekát egy percre sem eresztve. A lány egyetértően bólogatni kezdett, majd várakozó tekintetét látva Julian azonnal kapcsolva mézédes csókot lehelt ajkaira.
– Hogy telik az első napod? – kérdezte a lány csilingelő kíváncsisággal a hangjában.
– Most már sokkal jobban – vigyorodott el, miközben homlokát lágyan a lányénak döntötte. – És a tiéd? Milyenek a gólyák?

– Fantasztikusak! – ujjongott hadonászva, mire Julian finoman a kezébe vette Fay kézfejét, és tenyerét maga felé fordítva olvasta fel hangosan a lány tenyerére írt információkat.
– Nahát, végre indul írókör – mosolygott sokat sejtetően az izgatott lányra.
– Annyira várom!
– Azt elhiszem – bólintott a fiú, majd valahonnan egy tollat elővarázsolva kezdett írni a lány tenyerére. – De az Bradley, nem Bredlay – nevetgélt, ahogyan kijavította az elírást.

– Honnan tudod, azt hittem, csak most jött?! – tátotta el a száját meglepettségében a lány.
– Ismerem még régebbről, de nem hinném, hogy emlékszik rám – vonta meg a vállát, ahogyan Fay ismét karjai közé helyezkedett.
– Nem tudtam, hogy téged el lehet felejteni – mormogta pironkodva a lány, mire egy szédítő csók volt a jutalma. Szíve majd kiugrott a helyéről, ahogyan megszólalt a szünet végét jelző csengő.
– Tökéletes időzítés – sandított fel a csengő irányába Julian.
– Óra után találkozunk? – érkezett a kérdés egy pár kiskutya-tekintet kíséretében.
– Természetesen – vigyorgott a fiú, majd még egyszer utoljára szorosan magához ölelte a lányt, mielőtt mindketten útjukra indultak volna.

Fay kezét szívére szorítva sietett a terme felé, remélve, hogy mire megérkezik, az éktelen dübörgés és az arcán ülő árulkodó vörösség is alábbhagy. Az elmúlt – nem is olyan rövid – időszakban nagyon reménykedett, hogy eme „bűnjelek” egy idő után megszűnnek előjönni, de hiába… Ahányszor azokba a csokibarna szemekbe nézett, egy kicsit mindig szerelmesebb lett. És bár általánosságban az ilyesmi egyáltalán nem elrejtenivaló, de ilyen ez a titkos kapcsolat…

5. Kellemetlen kapcsolatok

Állati hírek a My First Pet cucc csomagról

Március 13-án – azaz 2 nap múlva – érkezik az új stuff csomag, ami bájos szőrgombócokkal tölti meg simünk otthonának üres sarkait. Négy új apróságot kapunk a csomaggal, hörcsögöt, törpesünt, patkányt, és bubalut. Ha valakit esetleg kétségek gyötörnének, milyen állat is ez utóbbi, SimGuruGraham készségesen felvilágosított minket: a simgyerekek egyik játékából, a Voidcritterből életre hívott szörnyecske. A cucc csomag önállóan használható a Sims 4 alapjátékkal, azok azonban, akik rendelkeznek a Cats and Dogs játékcsomaggal, néhány bónusz ruhadarabbal is gazdagodnak négylábúik számára.

A My First Pet további újdonsága, hogy nem csak tárgyak és állatok, hanem egy új halálnem is érkezik vele, ami komoly veszélyt jelent a simek számára. A Veszett Rágcsáló Láz (Rabid Rodent Fever) bármikor elkapható, ha egy koszos ketrecben élő rágcsáló megharapja simünket. Eleinte csak kis köhögést és fejfájást tapasztal, a második napon azonban kitör rajta a betegség, és gyakrabban kell látogatnia a fürdőszobát higiéniai és ürítési problémái miatt. A láz a harmadik napon tetőzik, és ilyenkor már súlyosan fertőző is, a közelben tartózkodók szinte biztosan elkapják tőle. Ha 72 órán belül nem sikerült gyógyírt találnunk, a sim csúnya halált hal habzó szájjal a földre rogyva. Szerencsétlen még ezután sem nyugodhat békében, szelleme ugyanis habzó szájú, hörcsögjelmezt viselő alakban tér vissza. A gyógyulás a számítógépen keresztül érkezhet, ahol vásárolhatunk ellenszert a már tomboló betegségre, illetve megelőző szérumot is fogyaszthat simünk, amivel véglegesen immunissá válik a lázzal szemben. Ha már alulról szagolja az ibolyát, akkor sincs veszve minden, mert a szérum elfogyasztásával visszaalakulhat normális szellemé, hogy békésen tengesse hátralévő idejét az örökkévalóságig. Fontos, hogy ezt a betegséget csak tinik és idősebbek kaphatják el, illetve csak a játszott háztartásban élő simek halhatnak bele. Ugyancsak fontos, hogy ha háztartásunkban egy sim beteg, de egy másikkal elhagyjuk a háztartást (pl. felfedezzük a dzsungelt), a betegség addig nem terjed tovább, nem hal meg a sim, mire visszatérünk.

Ezt tudjuk még a cucc csomagról:

  • az építési elemek leginkább játékos stílusú gyermek és tipegő tárgyakra összpontosulnak
  • 4 új állatfekhely, új állattál, új állatajtó érkezik
  • a gyerekeknek érkezik egy új játszóasztal és egy hörcsögjáték
  • érkezik egy kerek kávézóasztal, ami egyben egy akvárium is, a halakat azonban nem cserélhetjük le benne

Ezt tudjuk a rágcsálókról:

  • szükségletei a következők: éhség, figyelem, aktivitás, és a ketrec fölé vitt egérrel ellenőrizheted ezeket
  • olyan személyes kapcsolatot építhetsz velük, mint bármely más háziállattal, elnevezheted őket, gondozhatod őket, játszhatsz velük és szociális interakciókba kezdhetsz velük
  • egy ketrecben csak egy kisállat élhet, és nem tudnak szaporodni
  • mind a négy állatfaj más típusú ketreccel rendelkezik
  • a rágcsálók feje fölött is lesz gondolatbuborék, ami mutatja, mi jár a fejükben
  • két módon halhatnak meg, öregkorban vagy éhhalálban
  • van titkos életük, amelynek eseményeiről értesítést is kapsz – írhatnak könyvet, felajánlhatják a szerveiket, stb.
  • lehet tánclázuk, robbanthatnak bombát a ketrecen belül, és használhatják a minirakétájukat
  • elutazhatnak, és küldhetnek neked képeslapot (új képeslapok is érkeznek a játékba)
  • élettartamuk 3 hét, de öregedésgátló eledellel akár örökké is élhetnek
  • közösségi helyszínen is elhelyezhetsz ketrecet, de a rágcsálók szükségleteivel csak akkor kell foglalkoznod, ha éppen ott tartózkodsz
  • nem lehet velük kereskedni
  • a gyerekek elkészíthetik úgy is a leckéjüket, hogy a ketrecre kattintanak, és a Study Rodent opciót választják – ez kreativitás jártasságukat is emeli
  • érkezik egy elemekből összerakható csőalagút, amiből bármilyen formát építhetsz
  • a macskák interakcióba léphetnek a rágcsálókkal, felugorhatnak a ketrecre, de nem üldözhetik vagy bánthatják őket
  • ha a rágcsáló hajlani 1-kor kilövi magát az űrbe, jó eséllyel hozhat vissza űrsziklát
  • nem vihetjük őket állatorvoshoz
  • a simek önállóan foglalkoznak a rágcsálókkal, nem kell rá utasítanunk őket
  • a rágcsálók halála esetén a háztartás nem kap negatív hangulatjelzőt, új állatka érkezésekor viszont +1 boldog moodletet kapnak
  • a ketrecet kb. 3 simnaponta kell takarítani, és naponta kell őket etetni
  • bármennyi rágcsálót tarthatunk, nem számítanak bele a háztartás tagjai közé, mint a kutyák és macskák
  • ha gondoskodásra vágynak, a ketrec elején a hátsó lábukra állnak, és figyelemért könyörögnek
  • ha megunjuk gondozni, szabadon is engedhetjük őket

Megérkezett a csomag hivatalos leírása is:

Fogadj otthonodban egy új kisállatot, és mutasd ki szereteted macskáid és kutyáid felé a The Sims 4 My First Pet cucc csomaggal. Tanítsd meg simed, hogyan viselje gondját apróbb háziállatoknak, dekoráld otthonát állatok inspirálta bútorokkal, és öltöztesd négylábúd simed kedvenc öltözékeibe!

Gondozz egy új kedvencet – Adj háztartásodhoz egy kuckót vadiúj kisállatodnak, mint hörcsög, patkány, törpesün vagy minatúr bubalu. Nevezd el az új kisállatot, és tanítsd meg simed a gondozására.

Öltöztesd kutyádat és macskádat – Mutasd ki simed és háziállata összetartozását az öltözékéhez passzoló állatruhákkal, mint egy kényelmes köpennyel vagy nyau-godt álmot hozó pizsamával. Adj bájos ruhát cirmos barátodra, vagy  hagyd, hogy kutyád kalapot öltsön a megfelelő alkalomra.

Díszítsd otthonod állatos dekorációkkal – Dekoráld simed nappaliját egyedi tervezésű dísztárgyakkal és állati gyerekszoba bútorokkal. A simednek való cuki cicás párnáktól kezdve a kutyák és macskák számára érkező állatágyakig, mindenkinek jut a jóból.

Hivatalos trailer:

Live stream:

Hogyan kezdjünk írni? – 9. Társszerzők

Az ember azt gondolná, az írás magányos hobbi, hiszen be kell hozzá ülni a gép elé, kicsit kiszakadni a valóságból és elmerülni egy másik világban. Ez az esetek többségében így is van – viszont amikor összeállsz valakivel, hogy együtt alkossatok meg egy történetet, akkor máris egészen más lesz a helyzet. Bár a társszerzőkhöz alapvetően nem jár használati utasítás, azért lássuk, hogy működik ez a gyakorlatban, milyen dolgokra érdemes odafigyelni!

Ha felmerül a társszerző kifejezés, az emberben általában az a kérdés fogalmazódik meg először, hogy ez vajon pontosan mit is takar. Tulajdonképpen ez azt jelenti, hogy valakivel kitalálsz egy történetet, eltervezitek, megalkotjátok hozzá a karaktereket, aztán együtt megírjátok. Ehhez nem kell személyesen összeülnötök, hiszen sokkal hatékonyabban lehet haladni az interneten keresztül. Ez egyben azt is jelenti, hogy lényegileg akárkivel társulhatsz, akit el tudsz érni valamilyen felületen – vannak fórumok, ahol vadászhatsz magadnak akár ismeretlen embereket is társszerzőnek. De ezen a ponton nem árt tisztázni azt, hogy vajon bárki alkalmas-e arra, hogy együtt írj vele.

Milyen a tökéletes társszerző?

Röviden? Tökéletes társszerző nem létezik.

Ideális viszont igen – mégpedig valaki olyan, akit már ismersz egy ideje. Természetesen működhet jól a munka olyan emberrel is, akit kifejezetten a közös írás kapcsán találtál meg, de ha teheted, először az ismerőseid között érdemes szétnézni. Ahhoz ugyanis, hogy együtt tudjatok dolgozni, elengedhetetlen a fesztelenebb hangulat, az őszinteség és az, hogy megfelelően tudjatok kommunikálni. Ez utóbbihoz nem elég az, hogy alapvetően könnyen megtalálod másokkal a közös hangot, ugyanis jelen helyzetben egy egész kis világot kell felépítenetek együtt, tehát a félreértéseket jobb elkerülni.

Nem árt ezen kívül az sem, ha hasonló az érdeklődési körötök. Ez alatt nem azt kell érteni, hogy ugyanazt a zenét kell szeretnetek, ugyanolyan könyveket olvastok vagy épp egyezik az ízlésetek filmek terén. Ellenben elengedhetetlen, hogy meg tudjatok egyezni a történetetek témájában, hangvételében és abban, pontosan milyen kérdéseket szeretnétek érinteni. Például semmi jó nem fog kisülni abból, ha olyan emberrel szeretnél együtt dolgozni, aki halomra akarja ölni a szereplőiteket, míg te inkább csak valami lágyabb, romantikus sztorira vágysz. Úgy működhet a dolog, ha például egyikőtök kicsit szeretné mélyebb, komolyabb irányba elvinni az eseményeket, a másik pedig, aki esetleg ehhez nem igazán szokott hozzá, nyitott az ilyesmire.

Ami pedig talán a legfontosabb, hogy valaki olyannal ülj le ötletelni, akiben megbízol. Nem azért, mert ki kell adnod a titkaidat neki, hanem azért, mert a közös íráshoz szükség van arra, hogy bizonyos időközönként haladni tudjatok. Ha pedig valaki megbízhatatlan, nem jelenik meg a megbeszélt időben, kifogásokat keres vagy épp csak megpróbál sumákolni, akkor vele igen nehéz lesz együttműködni. Nem lehetetlen, de nehéz. Amikor elkezdtek együtt írni, amúgy is mindenképp szükségetek lesz egy kis időre, hogy összecsiszolódjatok – megtaláljátok a nektek leginkább megfelelő írástechnikát, megszokjátok, hogy nem egyedül ti döntötök, és megpróbáljátok összeigazítani a stílusotokat.

Hogyan működik?

A közös írásra rengeteg különböző megoldás létezik, tehát biztosan meg fogod találni azt a technikát, amelyik a leginkább fekszik neked. Már a legelején érdemes leszögezni, hogy a társszerzős sztorik általában úgy működnek, hogy a szereplőgárdát kettéosztjátok – így mindenki, aki megjelenik a történetetekben, tartozik valamelyikőtökhöz. Ha nem is válogattok szét mindenkit, két főszereplőtök mindenképpen kell, hogy legyen – egy-egy mindkettőtöknek.

Az első fontos eldöntendő kérdés, miután a szereplőitek megvannak, hogy beszéltetitek-e egymás karakterét/karaktereit. Ezt azért fontos kitalálni, mert ebből kiindulva írhattok sok különböző módszerrel:

  1. Mindenki beszéltet mindenkit – vagyis nem is feltétlenül kell beszélgetnetek írás közben, mert miután megbeszéltétek, milyen jelenetet szeretnétek, nyugodtan írhatja egyik is, másik is, amit szeretne, elég lesz a végén egyeztetni.

Előnye: Nem igényel állandó jelenlétet és folyamatos beszélgetést, lehet vele akár gyorsabban is haladni.

Hátránya: A karakterek valószínűleg nem lesznek következetesek, hiszen két különböző ember irányítja őket.

  1. Mindenki csak a saját karaktereit beszélteti, és a leírásokat is mindenki maga írja – tehát mindegy, kinek a szemszögéből megy az adott fejezet, ha a te karaktered szólal meg, akkor te írod, amit mond, ahogy azt is, ahogyan mondja. Például megfogalmazhatod, hogy:

„- De szép ez a szoknya! – mondta egy barátságos mosollyal az arcán.”

Előnye: A karakterek egyben lesznek, nem fog elütni a viselkedésük a különböző fejezetekben.

Hátránya: Fontos, hogy mindketten online legyetek írás közben, mert a karaktereknek reagálniuk kell egymásra.

  1. Mindenki csak a saját karaktereit beszélteti, a leírásokat pedig a szemszögszereplő adja – azaz lényegileg az egész fejezet/jelenet egy karakter szemszögéből íródik, ha viszont a másik karaktere is szerepel, akkor csak magát a megszólalást leírja az, akihez a szereplő tartozik. Például megfogalmazhatod, hogy:

„- De szép ez a szoknya! – mondta egy barátságos mosollyal az arcán.”

De ha nem a te karaktered szemszögéből megy a fejezet, akkor a szemszögszereplő szájába kell adni a leírást. Ez már csak apró, árnyalatbeli különbségeket jelent, de például lehet, hogy a szemszögszereplő szerint az a mosoly egyáltalán nem barátságos, hanem inkább bárgyú. Tehát olyannak fogja megírni, megjeleníteni, amilyennek a szemszögszereplő érzékeli a másik megnyilvánulásait.

Előnye: Ezzel a módszerrel lehet nagyon hiteles karaktereket és minőségi történetet írni.

Hátránya: Pepecselős. Tényleg az.

A technikai részhez tartozik még a hol, hogyan kérdése is. Hol, vagyis milyen felületen, és hogyan, vagyis pontosan milyen technikával lehet ezeket a részeket megírni. A legegyszerűbb valamilyen csevegőprogramot használni (skype, messenger), mert bár innen ki kell másolgatni egyenként a megszólalásokat, itt a legkönnyebb egymással kapcsolatot tartani. Azt viszont már jóval nehezebb körülírni, pontosan hogyan is zajlik ez a folyamat, tehát inkább nézzünk meg egy példát!

Kitti üzenete:

Mary Sue kinyitotta a szemét, és amikor körbenézett, rájött, hogy valami nagyon nem stimmelt. Sosem látta még ezt a tájat, sosem szívhatta még tele a tüdejét ilyen friss, tiszta levegővel, és pláne nem látott még ahhoz a szempárhoz foghatót.

Julika üzenete:

Gary Stu aggodalmasan hajolt a lány fölé, majd megérintette az arcát.

– Az égből pottyantál ide, angyalom? – kérdezte.

Kitti üzenete:

A lehengerlő szempár gazdája megérintette a lány arcát, aki úgy érezte, egy pillanat alatt elöntötte őt a forróság. Ráadásul a jóképű ismeretlen meg is szólította:

– Az égből pottyantál ide, angyalom?

– Nem tudom, mi történt velem – felelte Mary Sue. – Semmire sem emlékszem.

A példából látszik, hogy Julika leírta, mit csinál a karaktere, ahogy azt is, mit mond. Kitti a következő megszólalásában átfogalmazta a leíró részt, hogy az passzoljon a szemszögszereplő – jelen esetben Mary Sue – szájába, viszont magát a megszólalást nem változtatta meg.

Ugyanígy működhet bármelyik másik felállás is – tehát elküldhetitek az önállóan írt részeteket egymásnak word dokumentum formájában is, vagy egyszerűen csak átfogalmazás nélkül írhatjátok a párbeszédeket. Ami fontos, hogy helyesírási hibát ne hagyj a kész szövegben csak azért, mert a másik véletlenül elírt valamit. Az ilyeneket nyugodtan javítsd ki, jelezd a társszerződnek! A beszélgetésetekből kimásolt részleteket érdemes word dokumentumban gyűjteni, hogy aztán szükség esetén ott meg tudd formázni.

Miért jó társszerzővel írni?

Látszólag társszerzővel írni iszonyatosan macerás, és ezen a ponton felmerülhet az emberben, hogy vajon akkor miért jó ez?

Röviden? Mert nagyon jó buli!

De kicsit komolyabbra fordítva a szót – amikor egy történet megszületik a fejedben, az izgalmas élmény akkor is, ha nem osztod meg senkivel. Viszont ha valakivel közösen ötleteltek, együtt alakítjátok tovább a szálakat, akkor sokkal érdekesebb lesz a tervezési és a megvalósítási folyamat egyaránt.

A legjobb viszont az, hogy mivel ketten írjátok a párbeszédeket, sokkal pörgősebbek lehetnek, mint amikor a saját karaktereid egymással beszélgetnek. Ez azért van így, mert mindkettőtök szereplői egy másik emberhez tartoznak, nektek pedig más a gondolkodásmódotok, máshogyan fog ezáltal a karakteretek is reagálni bizonyos dolgokra. Így rengeteg érdekes, szívszorító vagy épp izgalmas konfliktust tudnak felvonultatni az ütköztetett szereplők, és ez máris tökéletes alapja lehet egy történetnek.

Konfliktuskezelés

Ahogy a karakterek súrlódnak néha, úgy időnként az írók is. Éppen ezért amikor eldöntöd, hogy társszerzővel szeretnél írni, vedd számításba azt is, hogy nem fogtok mindig egyetérteni, ez pedig könnyen vezethet majd vitákhoz is. Ez nem baj, nem szükséges, hogy mindig mindent ugyanúgy gondoljatok, sőt, néha a történetnek kifejezetten jót is tesz, ha kicsit átgondoljátok, hogyan tovább.

Viszont az egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan kezelitek a felmerülő konfliktusokat. Előfordulhat, hogy valami megbánt téged, esetleg nehezményezed, hogy a társszerződ elvetette azt a fordulatot, amit korábban megbeszéltetek, de ilyenkor a dolog kulcsa az, hogy értelmesen megfogalmazd, mi bajod van. A legrosszabb megoldás ugyanis a hiszti – ha csak duzzogsz, akkor azzal nem fogjátok hamarabb megoldani a felmerülő problémát.

Nagy előny a közös írásnál, ha legalább az egyik fél könnyen alkalmazkodik, ez ugyanis megkönnyíti a közös munkát, és ebben az esetben lényegesen kevesebb a konfliktushelyzet. Viszont arra is érdemes odafigyelni, hogy ha tudod magadról, hogy alkalmazkodó típus vagy, akkor sem szabad mindent ráhagynod a társszerződre, mert lehet, hogy neked van igazad.

Több társszerző?!

Bár nem túl gyakori, de előfordul időnként az is, hogy nem két, hanem három-négy ember fog össze, hogy közös történetet írjon meg. Ez is lehetséges, és működőképes felállás lehet, azonban sokkal, de sokkal több előkészülettel, egyeztetéssel és szervezéssel jár egy nagyobb csapat projektje. Ha még nem írtál közösen senkivel, akkor nem feltétlenül érdemes egyből beleugrani a mélyvízbe.

Társszerzővel írni nem könnyű. Egyszerre kell odafigyelni mindenre – a karakterekre, a történetvezetésre, a megfogalmazásra és a többire – és a társszerződdel való együttműködésre. De ha ráéreztél, akkor kisülhet a munkátokból valami nagyon jó!

 

A magyar Sims közösség