Ismerd meg a naptárt és az ünnepeket!

Közeledik a megjelenés dátuma, és ez egyben azt is jelenti, hogy mindig egy kicsivel többet tudunk meg az új kiegészítőről. Naptár, hótakaró – és még sok más érdekesség kerül terítékre ezúttal.

Naptár

Valószínűleg az évszakok egyik legérdekesebb újdonsága a naptár lesz – az elmúlt napokban sok minden kiderült róla, többek közt az is, hogy mi magunk is jelölhetünk be rajta eseményeket, alapból pedig megjelennek benne a játék által előre elkészített ünnepek. Minden ünnephez tartoznak hagyományok, amelyeket a nagy nap elérkeztével teljesítenünk kell. A háztartásod tagjainak naptárát is meg tudod nézni, itt pedig azt is kijelzi neked a játék, melyik simednek mikor kell dolgozni mennie. A naptár mutatja meg a várható időjárást is. Minden évszak egy hétig fog tartani az alapbeállítás szerint, éppen úgy, ahogyan a Sims 3-ban is.

Ezen kívül a simek születésnapja is megjelenik majd a naptárban, hogy legyen lehetőséged megtervezni a szülinapi buliját. A szülinapok akkor jelennek meg a naptárban, amikor a simeid az életszakaszt készülnek váltani. Ettől függetlenül tervezhetsz nekik bármikor születésnapot, és válthatsz velük életszakaszt is, ha a tortán a megfelelő interakcióra kattintasz. Viszont azok számára, akik inkább történetmesélésre szeretik használni a játékot, és nem akarnak életszakaszt váltani, opció az is, hogy egyszerűen létrehoznak egy egyedi ünnepet XY születésnapja címmel, ahová kiválogathatja a neki tetsző hagyományokat is. Az egyedi ünnepek minden évben ismétlődni fognak, egészen addig, amíg le nem törlöd őket.

További előnye a naptárnak az, hogy a közösségi eseményeket – bulikat – most már megszervezheted előre, nem kell azonnal megtartanod ezeket, amikor meghívtad a vendégeket. Az ünnepeket egyébként lehetséges lesz törölni, ha valaki azok nélkül szeretne játszani. Az ünnepek/események eljövetele előtti nap kapni fogsz egy emlékeztetőt. Vannak olyan ünnepek, amelyek csak néhány nappal az esedékességük előtt jelennek meg, ezért érdemes lesz figyelni a naptárat. Ezek az úgynevezett rejtett ünnepek csak úgy felbukkannak majd a naptáradban; ilyen lesz például a Beszélj úgy, mint egy kalóz! nap. Azok számára, akiknél a karácsony nyárra szokott esni, lehetséges lesz az is, hogy a játékban így állítsák be maguknak az ünnepet. Az ünnepek a mentéseden belül az egész világ számára elérhetővé válnak, tehát ha több háztartással is játszol egy mentésen belül, nem kell mindegyikük számára létrehoznod ugyanazt az ünnepet, mert a játék megjegyzi.

A hagyományok lényegileg olyan célok, amelyeket minden ünnep alkalmával meg kell próbálnunk teljesíteni. Ezekért a simek boldogságpontokat kapnak, amelyeket ugyanúgy elkölthetnek, ahogyan eddig is. Amikor saját ünnepet készítesz, öt hagyományt választhatsz, ezen kívül beállíthatsz dekorációs témát, valamint azt is eldöntheted, hogy az adott ünnepnapon kell-e iskolába/munkába menniük a simeknek. A hagyományok között megtalálható lesz például a panaszkodás, sütögetés, takarítás, visszaszámolás éjfélig, díszítés, virág ajándékozása, ajándékozás, vendégek hívása, szaladgálás, vízi muri, és még sok más! Ahogyan a kluboknál, úgy az ünnepeknél is választhatsz egy ikont az eseményednek.

A simmer közösséget már az első pillanattól kezdve foglalkoztatja a hó kérdése – egészen pontosan az, hogy miért nincsen mélysége a hótakarónak. Nagyon sokan csalódottak emiatt, és ezt a készítők sem hagyták szó nélkül, így a játékosok korrekt választ kaptak a kérdésükre. Egyrészt a hó már a korábbi szériákban is komoly fejfájást okozott a fejlesztőknek, másrészt pedig megtehették volna, hogy kiadják a játékot olyan hótakaróval, ami rengeteg bugot hoz magával – ezt azonban nem szerették volna, ezért döntöttek úgy, hogy inkább bevállalják az inkább dekoratív funkciójú havat. Hogy a döntés helyes volt-e, azt egyelőre még egyikünk sem tudja megítélni.

A legújabb trailernek köszönhetően minden évszakról megtudtunk néhány újdonságot. Tavasszal például a Szerelem napján együtt töltheted az időt azzal, akit szeretsz. Visszatér a görkorcsolyázás és a húsvéti témájú tojásvadászat is. Nyáron a tipegők felnőtt felügyelet mellett használhatják csak a gyermekmedencét; a simek pedig megérzik a nap melegét. Az ősz is számos lehetőséget hordoz magában: a levélgereblyézéstől kezdve a levelekben való játékon át a család összecsengetéséig és a Halloween partikig rengeteg a kipróbálnivaló! Szerencsére a tél sem marad el a többi évszaktól, hiszen a dekorációt ezúttal a simek maguk helyezhetik ki, már a tipegők is építhetnek hóembert, visszatérnek a hóangyalok és a hócsaták is. A simek elcsúszhatnak a jégen, ajándékozhatnak egymásnak pénzt vagy tréfás ajándékokat – ráadásul most már azt is találgathatják, hogy vajon mi van a dobozban! Érkezik egy új, kinti karácsonyfa, a Télapó pedig nem csak a gyerekeknek hoz ajándékot, hanem a felnőtteknek is.

Természetesen az apróbb infómorzsák sem maradhatnak el:

  • A Szüreti ünnepre általában a szűkebb család hivatalos, és általában pulykát szokás enni akkor, csak úgy, mint Hálaadáskor. Ha pedig még egy vendéget szeretnél, könnyen megeshet, hogy betoppan a madárijesztő is.
  • A Tél ünnepére feldíszítheted a házat, ajándékozhatsz, iszogathatsz forró csokit, ráadásul még a Télapóval is találkozhatsz!
  • Jön a jégkorcsolyázás is, mint lehetőség – itt bemutathatsz majd elképesztő trükköket és forgásokat, de kínos eséseket is.
  • Simeid készíthetnek majd hóangyalt és hóembert is.
  • Az összegereblyézett levelekben lehet majd etyepetyélni.
  • Ha nem öltözteted fel megfelelően a simeket, télen bizony nagyon fázni kezdhetnek. Olyannyira, hogy el is kékülhetnek; és minél jobban fáznak, annál valószínűbb, hogy meghalnak.
  • A Vampires kiegészítővel érkezett radiátor továbbra is csak dekoratív elem lesz.

  • Lesznek szivárványok is a játékban!
  • Az időjárást befolyásoló gépet meg lehet majd venni vásárlás módban, ráadásul ha az ezermesterség (Handiness) jártasságod elég magas, érdekes dolgokat tudsz majd kihozni a gépből.
  • Nem lesz külön légkondicionáló, a termosztát fogja ellátni a fűtési és hűtési célokat egyaránt.
  • A növények egy része alvó állapotba kerül majd bizonyos évszakokban (leginkább télen), ilyenkor legjobb, ha a simed nem piszkálja őket.
  • Vásárlás módban vehetsz egy esernyőtartót, abból vehetik majd ki a simeid az ernyőjüket.
  • Alapvetően az időjárás egységes a szomszédságokon belül, ám előfordulhat, hogy egyik helyen esik az eső, a másikon meg inkább csak felhős az ég.
  • Minden szomszédságban ugyanaz az évszak fog uralkodni, ám nem mindenhol lesz ugyanolyan az időjárás. Tehát például a sivatagban télen sem lesz ugyanolyan idő, mint például Willow Creekben.
  • A Télapó azokat a háztartásokat látogatja majd meg, ahol már kint vannak az ajándékok.

  • A Télapó egyébként egy NPC, de ha összeházasodsz vele, akkor elveszíti a munkáját, és valaki más fog a helyébe lépni.
  • Ajándékozni nem csak a Tél ünnepén lehet.
  • A selvadoradai eső lenyűgöző lesz.
  • Lesznek új jutalom jellemvonások is, mint például a vízálló, viharvadász, jégálló és forróságálló.
  • A kertészkedés jártasság befolyásolja a virágkötést.
  • Az esernyők ki tudnak majd fordulni.
  • Ahogyan a fesztiválok esetében, úgy az ünnepeknél is változni fognak a helyszínen végezhető tevékenységek. Tavasszal lehet majd görkorcsolyázni és tojásra vadászni, nyáron medencézni, vízibombázni és a locsolóval játszani, télen pedig jégkorcsolyázni és hóembert építeni lesz lehetőségünk.

  • A vásárlás módba is sok újdonság érkezik, többek közt négy új egyszemélyes ágy, egy hirdetőtábla, ami interaktívnak tűnik, új süteményes stand, forró csoki stand, limonádés stand, almaboros stand, valamint a már sokat emlegetett időjárást befolyásoló gépezet.
  • A játék által készített ünnepek is testre szabhatóak, például átnevezhetőek, a hagyományaik pedig megváltoztathatóak.
  • A hagyományoknak vannak olyan extra tartalmaik, amelyek csak az adott ünnepekkor érhetőek el.
  • Az évszakok miatt néhány dolog változni fog a nyilvános telkeken.
  • Alapvetően nincsen nyári szünet a gyerekeknek, viszont be lehet állítani azt, hogy senkinek se kelljen iskolába vagy dolgozni mennie nyáron – ehhez valószínűleg egy egyedi ünnepet kell létrehozni.
  • Nem csak ünnepek alkalmával lehet ajándékot adni egymásnak.
  • A Télapó varázslatosan fog megjelenni, nem csak úgy, az ajtón át érkezik.

Tintavér – 29. Variációk románcra

Bradley

Anno hosszú ideig emésztette magát már egy hasonló témán. Azonban az utóbbi időben sikerült túltennie magát rajta legalább annyira, hogy éjjel nyugodtan tudjon aludni. Aztán újra elkezdődött. Bár már egyszer elhatározta, hogy kénytelen lesz beavatkozni az ügybe, most egyre inkább megerősödött eltökéltsége.

Fay és annak a bizonyos tanárnak az esetét valami egészen másra vetítette rá, és hiába sikerült már egyszer leküzdenie rémálmait, tudta, hogy ezúttal addig kísértik majd, amíg nem tesz valamit. Éjjel-nappal ezen agyalt, amikor is a kiút felsejleni látszott egy elejtett félénk mosolyban, amit Fay a háztartástan tanárnak címzett. Búcsúzás közben pedig Fay ajkairól valami olyasmit sikerült leolvasnia, hogy “találkozunk a vacsoránál”. Bradley csak véletlenül kapta el az óvatlan pillanatot, de most, hogy megragadta, nem volt hajlandó elereszteni. Nem is húzta sokáig az időt, Fay távozása után szinte azonnal letámadta a férfit, hogy váltson vele néhány szót.
– Ugye tudod, hogy nem helyes az, amit csinálsz? – szólította meg rosszallóan a fiatal férfit. Miközben végigmérte, azt firtatta, vajon miért lehet oda érte a lány. Bár tudta Fayről, hogy mindenkivel kijön, és mindenkiben az értéket látja csak, de akkor is, ez valami teljesen más tészta. Ők ketten kavartak, ez pedig több, mintha pusztán értékelné egy barát a másik személyét.

– Én… nem tudom, miről beszélsz – védekezett a férfi, túlságosan is átlátszóan.
– Fay… múltkor elmondta, hogy mi történik. És meg kell, hogy mondjam, nagyon nem örülök neki – ingatta a fejét.
– Ugyan már, mintha neked ez a dolog annyira idegen lenne – hárította Bradley-re a felelősséget, aki viszont teljesen hátrahőkölt.
– Ezt mégis hogy képzeled? – háborodott fel az irodalomtanár. – Remélem, nem gondolod komolyan, hogy én bármelyik diákkal is… – tiltakozott, és aztán rájött, hogy rosszul csinálja. A háztartástan tanár elérte, hogy ő védekezzen, ahelyett, hogy támadhatna. Tudta, hogy vissza kell térnie a támadó álláshoz. – Nem teheted ezt Fayjel. Etikátlan – vágta a fejéhez, most már kissé visszanyerve magabiztosságát.

– Elnézést kérek, csak mert adtam egy esélyt egy diáknak! – dörrent rá a másik, Bradley pedig komolyan nem értette, hogy lehetnek egyesek ilyen elvakultak, hogy ne lássák be, rossz, amit tesznek.
– Te normális vagy? – csattant fel a férfi. – Te komolyan nem látod be, hogy undorító, amit művelsz? – ordított szinte, és hátrapillantott, hogy lássa, be van-e csukva mögötte az ajtó, mert nem akarta az egész iskola füle hallatára rendezni ezt a beszélgetést. Bár ha jobban belegondolt, két felbőszült férfi, a késekkel és egyéb éles konyhai eszközökkel felszerelt háztartástan teremben nem feltétlen jó, ha szemtanúk nélkül marad… De csak nem vetemedne olyanra a vele szemben álló férfi. Bár ki tudja, ha egy diákkal folytatott viszonyról sem látja be, hogy helytelen, akkor bármi megtörténhet.

– Vegyél vissza, Trevor – figyelmeztette őt, de Bradley nem volt hajlandó lenyugodni.
– Ha elviszed ma vacsorázni, esküszöm, hogy jelentelek Hausernél – fenyegette hidegvérrel.
– Sosem akartam elvinni vacsorázni – lepődött meg a férfi, azonban Bradley már húzta is elő újabb ütőlapját.
– Hallottam, ahogy Fay arról beszél, hogy találkoztok vacsoránál – idézte fel a lány szavait.

– Nem elviszem vacsorázni, hanem közösen főzünk – helyesbített a háztartástan tanár. – Pont ez benne a lényeg – tette hozzá.
– Nem vagyok kíváncsi a randitok részleteire, mert egyszerűen nem tudom elfogadni, hogy… – förmedt volna rá újfent, mikor vitapartnere döbbent tekintete megakasztotta.
– Miféle randiról beszélsz? – csodálkozott a férfi. – Fay rosszul áll háztartástanból, ezért vállaltam, hogy közösen gyakoroljuk a főzést ma délután. Az egyetlen bűnöm, hogy az iskola pénzén korrepetálok egy diákot, és tudom, hogy nem lenne helyes ilyen formában kivételeznem senkivel, viszont azt szeretném leszögezni, hogy nekem feleségem van, és soha nem állt szándékomban kavarni egyetlen diákkal sem – mondta végig egy levegővel mondandóját, ami ezúttal Bradley-t akasztotta meg.
– De… én azt hittem, hogy…

– Mit? Te komolyan kinéznéd belőlem, hogy találkozgatok egy diákkal? – vonta fel a szemöldökét számon kérőn.
– Nem, én… – kezdte volna Bradley, mire a másiknak még jobban elkerekedtek a szemei.
– Akkor Fayből nézed ki? – tette fel a kérdést, amiből Bradley érezte, hogy nagyon nagy hiba volt belebonyolódnia ebbe a beszélgetésbe. – Trevor, ha tudsz valamit, akkor azt kötelességed jelenteni – közölte vele a tanár. – Nem is értem, miért nem ezzel kezdted.
– Csak nem akartam, hogy Fay sérüljön – próbált választ adni a kérdésre.
– Ha az a lány nem akart volna sérülni, nem kezdett volna tanárral – ellenkezett eltökélten a másik férfi. – Ha te nem lépsz ezügyben, akkor kénytelen leszek én tenni valamit.

– Hidd el, amint rájövök, ki az, én…
– Trevor, nem egy krimiben vagy, ahol neked kell nyomozgatnod mások életében. Bízd ezt azokra, akiknek ez a dolguk. Tudod mit? Szerintem ezt most azonnal intéznünk kell – határozta el magát, és felkapta vállára táskáját, hogy az igazgatóiba indulhasson. Trevorra nézett az ajtóból, de látta, hogy a férfinak nagyon nem akaródzik vele mennie. Tudta, hogy Trevor nem tehet a dologról, viszont azzal is tisztában volt, hogy tennie kell a kötelességét. Amint eltűnt az ajtón túl, Bradley már érezte, hogy ezt a lehető legrosszabb módon sikerült intéznie.


Ethan 

Ethan álmodott. A konyhában üldögélt az asztalnál, előtte pedig egy frissen sütött palacsintahalom tornyosodott tányérján, amit műértő szemekkel elemezgetett. Már az illata is mennyei volt, hiszen az édesanyja sütötte neki szeretettel.
– Joseph, neee – húzódott el a tűzhelynél szorgosodó Annalise a férjétől, aki épp megölelni próbálta. – Szénné égetem a palacsintát! – De azért szerelmesen mosolygott vissza rá.

– Apa – ismerte fel az alakot Ethan. – Te nem lehetsz itt – tette hozzá kétkedve, mert még álmába is beszivárogtak a valóság emlékei.
– Tudom, késésben vagyok – nézett apja az órájára, ami valamiért épp úgy nézett ki, mint Tobyé a bárból.
A sercegő palacsinta hangja mellé egy oda nem illő dallam vegyült, talán a rádió szólhatott valahol, keresni kezdte szemével. Tudata lassan visszatért a valóságba. Talán a palacsinta miatt nyála kicsit kicsordult a párnájára, de nem ért rá ezen bosszankodni.

Valaki más is feküdt az ágyában. A hangokból ítélve egy lány, aki nagy erőkkel rángatta le róla a takarót, hogy legyen mivel elrejtenie magát arra az esetre, ha ő kinyitná a szemeit.
– Most nem tudok beszélni – suttogta az ismeretlen halkan maga elé, minden bizonnyal a telefonba. – Igen, a tegnapi sráccal… jajj, Sidney, fogd már be! Most leteszlek, mert felébred!
Ethan nem akarta megvárakoztatni vendégét, úgyhogy kinyitotta szemeit. A lány egészen halványan ismerős volt számára. Igen, egy gimibe jártak. Elmormolt magában pár káromkodást – nem örült ennek a felismerésnek. Nem szeretett olyan lányokkal kezdeni, akik tudták, hol találják meg.

Az ágyában fekvő idegen rettentő riadtnak tűnt. Mintha váratlanul teleportálódott volna oda, ahol van, nem pedig a saját lábán érkezett volna pár órával korábban. Éppen olyan volt, mint akiket Ethan szédíteni szokott – nem a legszebb, legcsinosabb, aki a figyelem középpontjában forgott, hanem a kedves, visszafogott lány, aki mellett elmennek a többiek. Ők nem ültek magas lovon, és nem kívánták, hogy aki megszólítja őket, megmássza az üveghegyet, és leölje a sárkányt. Velük lehetett beszélgetni gúny és lekezelés nélkül, és örültek a bókoknak, mert ritkán kapták őket. Az ilyen ismeretségek azonban szigorúan csak pár órára szóltak, és megvoltak a maguk szabályai. Senkivel sem ment túl messzire, vagy kötött ki az ágyban – ez csak bonyolította volna a dolgokat.

Csak szórakozás volt, nem hiányzott neki szerelem vagy kapcsolat, inkább csak a kis szikrák, és az, hogy valaki őszintén érdeklődjön iránta. Ha ennél tovább megy, úgy is csak tönkremegy az egész. Ha valaki lakásán egyszer-egyszer mégis kikötött, ott a nő fűzte be őt, és mindketten pontosan tudták, mit akarnak. Semmi bonyolultat. Ezért nem fért a fejébe, mit keres az ágyában ez a lány. Az pedig még inkább felzaklatta, hogy hazahozta őt a családi házba, és hogy az anyja és Daugharty füle hallatára… bele sem akart gondolni.
– Hello – szólította meg félénken az idegen, nyakig takaróba burkolózva és fülig vörösödve rettentő zavarában. – Nincs rajtad ruha.

Ez bizony helytálló megállapítás volt. A hasán feküdt ugyan, de a lány így is a szoba egyik sarkáról a másikra kapkodta tekintetét, hogy ne kelljen ránéznie.
– Ha zavar, miért húztad le rólam a takarót? – tette fel a kézenfekvő kérdést, de a másik erre csak még rémültebben szorította magához az ágyneműt, mintha attól tartott volna, nekiáll kihámozni belőle.
Egy gyors helyzetfelismerés után Ethan felpattant, hogy magára húzza nadrágját. Nem mintha félt volna, a lány már nem látja őt olyan vonzónak, mint előző éjjel, hiszen esze ágában sem volt lenyűgözni. Ami köztük történt, hiba volt, és csak egyetlen éjszakára szólt – remélte, ő is tisztában van ezzel. A feszültség viszont egy fokkal oldódott, miután néhány réteggel bővült az őket elválasztó textilmennyiség.
– Mi történt az éjszaka? – kérdezte félénken a lány, és szinte könyörögött a tekintete egy megnyugtató válaszért.

– Nem emlékszel semmire…? – lepődött meg a fiú. Alig ittak valamit az este, az ő emlékei tiszták voltak róla, egyedül a neve nem akart eszébe jutni. Talán be sem mutatkoztak egymásnak. Megragadta az alkalmat a pótlásra. – Akkor gondolom, rám sem emlékszel. Ethan vagyok.
– Jenna… – válaszolt engedelmesen a másik. – Ugye nem történt köztünk semmi? – nyöszörögte elhalóan.
Ethan akaratlanul is elmosolyodott Jenna naivitásán. Ott feküdt egy idegen ágyban ruha és emlékek nélkül, és mégis esélyt látott rá, hogy malmozással töltötték az éjszakát. Reakcióját látva a lány halkan pityeregni kezdett.
– Mi a baj? – zavarodott össze Ethan – Én nem bántottalak. Sajnálom, hogy nem emlékszel semmire, de te is benne voltál. – És igen, máris a bonyolult résznél tartottak.

– Semmi… semmi baj… – próbálta visszafojtani a hüppögést Jenna, sikertelenül. – Végül is csak… nekem ez volt az első – szakadt át mégis a könnyek gátja –, és nem emlékszem semmire! Ez nem történhetett meg – törölgette könnyeit.
– Ó. – Ethan nem tudott igazán mit mondani. – Sajnálom. – Tényleg sajnálta, mint ahogyan azt is, hogy annyi lány közül pont azt az egyet sikerült megtalálnia, aki élete legrosszabb döntését hozta meg aznap éjjel. Hibásnak érezte magát is, amiért a saját szabályait sem volt képes betartani. Mi ütött belé az éjjel?

– Kihasználtad a helyzetet, te szemét! – kapcsolt át egy pillanat alatt a lány vérengző üzemmódba, de valószínűleg rájött, ezzel nem teheti meg nem történtté az dolgokat, mert hamar visszatért a síráshoz. Egyébként sem volt igaza. Jenna egyáltalán nem kérette magát, mikor egymásba gabalyodtak előző este. Mindent megtett, hogy elcsavarja Ethan fejét, erre a fiú világosan emlékezett.
– Tehetek valamit érted? – kérdezte feszengve. Rosszul érezte magát, amiért szórakozásból olyasmit vett el a lánytól, amit nem volt képes jóvátenni, és a sírással sem tudott mit kezdeni.

– Csak szeretnék felöltözni – kérte, úgyhogy engedelmesen elhagyta a szobát.
A folyosón várta meg, hogy a lány maradék méltóságát összeszedve elkészüljön. A ház csendes volt, pedig Ethan biztos volt benne, hogy Daugharty diadalmas vigyorral várja majd, hogy feltegye a Harrington Katonai Akadámia felé induló első gépre. Aztán rájött, hogy egyedül vannak a lakásban. Ez azt jelentette, anyja és élettársa az éjszakát sem töltötték otthon, hiszen legalább az egyikük hátramaradt volna őt elszámoltatni. Kizárt, hogy ne csaptak volna zajt, a falak mintha papírlapból lettek volna. Nem tudta mire vélni eltűnésüket.
Lement a konyhába, hogy főzzön egy kávét – ismerős üres üvegek köszöntek rá a konyhapultról. Sietve összekapkodta őket, nem törődve a csörömpöléssel, pedig nem az üvegekre volt dühös, hanem minden másra. Legalább Jenna ne lássa, mi folyik náluk a négy fal között.

Jenna egy szót sem szólt hozzá, miután előkerült a szobájából. Szeme még mindig vörös volt a sírástól, sminkje elmaszatolódott sápadt arcán. Az éjjel megismert életteli lány csak árnyéka volt önmagának. Kocsiba ültek, és elindultak Jenna lakóhelye felé. Mikor odaértek, csak egy halvány hellót vetett oda búcsúzóul, és hátra sem nézve szinte rohant a bejáratig. Ethan kíváncsi volt, vajon mennyi idő múlva lesz képes a lány napirendre térni afölött, ami köztük történt. Vagy legalább a szemébe nézni, ha összefutnak a folyosón a suliban.

30. Baráti csevegés

Ismerd meg a Climate családot! – 1. rész: A szerelem harap

Egy héttel a Szüreti ünnep előtt…

Janine-nek túl sok minden volt a vállán. A Szüreti ünnep közeledtével a tennivalóira maradt ideje rohamosan csökkent. A család nyáron vakációzott egy nagyot, és rengeteget szórakoztak, ám most a teendőinek listája hosszabb, mint egy bestseller regény.

Iszik egy kortyot a forró csokijából. A levegő lehűlése egyet jelent a kedvenc időtöltésének elérkeztével. Finom forró csokoládé illat tölti be a szobát – ez a kedvenc időszaka az évben.

Hogy mi van a listája legelején? Meg kell hívnia magukhoz a férje unokatestvérét, Vladislaus Straudot. Amikor legutóbb beszéltek, valami olyan… furcsa volt. Tehát, miután hetekig nem válaszolt a férfi hívásaira, ezúttal Janine az, aki végre felveszi a telefont, hogy meghívja őt a Szüreti ünnepre. Egyébként is elkél majd még egy dolgos kéz – hiszen a pulyka nem süti meg magát.

Sötét felhők úsznak be az égre; milyen furcsa – pedig egész idáig sütött a nap.

– Arthur, összegereblyéznéd a leveleket odakint, mielőtt eleredne az eső? – kérdezi Janine.

Az ő édes, bolondos férje erre otthagyja a kísérleti konyhai kalandozásait.

– Persze, drágám!

Arthur lehívja Summert is, aki természetesen toporzékolni kezd. Tipikus tinédzser. Míg ők ketten nekilátnak a gereblyézésnek, Janine tovább böngészi a teendői listáját.

Mindent a Szüreti ünnep fog megkoronázni, ehhez kétség sem fér. Ott lesz a nagy vacsora, a családi hagyományok és Vlad. Uh, Vlad. A megrögzött agglegény, aki arra kérte Janine-t és Arthurt, hogy hozzák össze őt egy egészséges, arányos hölggyel, bármit jelentsen is ez. Ez olyan furcsa meghatározás volt… Vajon mi tetszik ezeknek a Forgotten Hollow-i lakosoknak…?

Janine bejelöl néhány napot a naptárban:

  • Vlad érkezése
  • Vacsorafoglalás a helyi étteremben
  • Szüreti ünnep
  • A nagy nap

– Hé, Arthur, össze is fogod szedni azokat a leveleket, vagy csak szétdobálod őket az udvaron?

A frissen elázott férjére mosolyog. Annyi még a tennivaló!

Két nappal a Szüreti ünnep előtt…

Annyira jó, hogy itt vagy, Vlad – mondja a házasság révén szerzett unokatestvérének Janine.

– Vegyél vissza egy egészen picit a szarkazmusból, drágám – suttogja Arthur a fülébe.

Az átlagember számára egyértelmű volt a hangsúly, Vladnak mégis sikerült eltévesztenie.

– Igen, igen – ért egyet Vlad. – Ami a randipartneremet illeti. Találtatok nekem egy finom kis hölgyet?

– Willow Creekben mi nem hívjuk őket finom kis hölgynek – javítja ki őt Janine. – De egyébként igen, majd az étteremben találkozunk a kolléganőmmel, Beth-szel.

– Csodálatos – mondja Vlad. – Úgy látom egyébként, hogy te is helyesen táplálkozol.

Arthur megköszörüli a torkát, majd ő és Janine csendben elhagyják a szobát. Summer félrehúzza az édesanyját, hogy megkérdezze, mi folyik itt, ám Janine elküldi őt, hogy készülődjön a vacsorához.

Janine, Arthur, Summer és Vlad az étteremben találkoznak Beth-szel. Vlad teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a menüt, hogy helyette belemerülhessen a Beth-szel való beszélgetésébe.

– Nem furcsa, hogy ennyire érdekli őt Beth étrendje? – kérdezi Arthurt Janine. – Kit érdekel, hogy egészséges ételeket eszik-e?

– Talán ő ilyen egészséges fickó – válaszol Arthur.

Janine oldalba könyököli a férjét, aki emiatt beleköhög az ételébe.

– Most meg a vércsoportja érdekli. Ez határozottan fura!

– Nem azt mondta, hogy érdekelte őt az orvosi? – kérdezi Arthur, ám a hangszíne már növekvő gyanúról árulkodik.

A vacsora további része különösebb fennakadások nélkül telik el, bár Vlad nem igazán issza a koktélját, és tesz egy különös megjegyzést, mi szerint majd később fog enni.

Arthur fizet, majd mindenki az ajtó felé veszi az irányt. Beth még gyorsan tesz egy megjegyzést, miszerint szívesen részt vesz a Szüreti ünnep alkalmából tartott vacsorán. Janine, Arthur és Summer, akik megdöbbentek azon, hogy a nő meghívta magát hozzájuk, végül csak bólintanak és vállat vonnak.

– Nyugodtan – ajánlja Janine. – Végül is mi a legrosszabb, ami történhet?

A Szüreti ünnep…

Végre elérkezett a nagy nap, több értelemben is. Summer, mikor észreveszi, mennyire kimerült az anyukája, és milyen idegesítő Vlad jelenléte, még az asztalt is megteríti a vacsorához. Ahogy az étkezőt megtölti a frissen sült, pirított és főtt ételek illata, megszólal a csengő.

Mindössze két másodperc kell ahhoz, hogy Vlad az ajtóhoz érjen.

– Majd én kinyitom – jelenti ki a rokonainak, akik már letettek arról, hogy valaha is megértsék a furcsa viselkedését. – Beth az! – kiált fel.

– Tudjuk – érkezik az egységes felelet a családtól.

– Sétálunk egyet, rendben? – kérdezi Vlad.

Még mielőtt Janine szólhatna, hogy a vacsora már készen van, Vlad eltűnik a nulla pozitív kedvesével.

– Soha többé nem jöhet vissza – jelenti ki Janine csendesen, ahogy figyeli a szerelmespárt az udvarukon.

– Veled vagyok – ért egyet Arthur.

– Annak viszont örülök, hogy elintézted a leveleket. Így nagyon szép az udvar.

Viszont amint kimondja, már meg is bánja. Vlad és Beth ugyanis eltűnnek a levélkupacban, és ezzel elveszik mindenki étvágyát.

– Mi folyik odakint? – kérdezi Summer.

– Semmi! – vágják rá a szülei teljes összhangban.

– Együnk inkább – ajánlja Janine.

Az asztalhoz ülve Janine, Arthur és Summer nekilátnak a pompás vacsora elfogyasztásának.

– Summer, valamit szeretnénk elmondani neked – kezdi Janine. – Szeretnénk, ha tudnád, mennyire hálásak vagyunk érted. Az egész családunkért. De van egy meglepetésünk.

– Ugye, Vlad nem költözik ide?

– Nem – válaszolnak ismét egyszerre a szülei.

– Valaki más viszont igen – folytatja Janine. – Babát várok; lesz egy kisöcséd.

Ezegyszer Summer nem tesz okoskodó megjegyzéseket, nem szól vissza. Helyette megáll egy kicsit, hogy elgondolkozzon az anyja szavain, és csak nézi a szülei mosolyát, a pillanat szépségét.

– Miről maradtam le? – kérdezi a belépő Vlad.

– SEMMI – válaszolják neki mindannyian. Csak mosolyognak a titkukon, még akkor is, ha ez nem maradhat sokáig titokban.

– Beth-nek el kellett mennie – mondja Vlad. – Milyen szép nyak… úgy értem, nő.

– Ja, ja – mormogja válaszul Arthur. – Kérsz egy kis pulykát, Vlad?

– Nem, köszönöm – utasítja vissza Vlad. – Épp most ettem.

 

A novella főszereplőiként megjelenő Climate család a The Sims 4 Seasons kiegészítővel érkezik majd, amely 2018. június 22-én jelenik meg PC-re és Macre. A történetben említésre kerültek a The Sims 4, The Sims 4 Vampires, The Sims 4 Parenthood és The Sims 4 Dine Out kiegészítők is, amelyek Originen keresztül mind elérhetőek PC-re és Macre egyaránt.

Vidékre fel! – Sims 2 állatos egyedi tartalom gyűjtemény

Helló!  Egy kis kihagyás után újra itt vagyok, ezúttal egy Sims 2 minigyűjteménnyel. Az állatok nem csak dekorációk, tehát valamilyen szinten működnek is. Összesen 13 egyedi található ebben a gyűjteményben. Néhány állat NJK-nak van titulálva, nekik szükségük van enni- és innivalóra, különben éhen halnak. Szaporodnak is, ezt nem lehet befolyásolni, csak úgy, hogy azonos nemű lesz az összes állatod abból a fajtából (ha nem akarsz kicsiket). Vagy külön veszed a táblásakat (tehát az NJK-kat). A többiek szobrok, nekik nincs szükségük törődésre, néha pózt változtatnak, simed interakcióba léphet velük, szaporodnak (ha messze teszed egymástól őket, akkor lehet, hogy nem; én csak úgy próbáltam, hogy egymás mellett voltak) és hangokat adnak ki (nem csak ők, hanem az NJK-k is).
Ha valakinek segítségre van szüksége az egyedi tartalmak telepítéshez az itt találhat.

 

Tintavér – 28. Kapcsolódási pont

Robert

Eredetileg csak az egyik kötelezőt akarta kivenni a könyvtárból, de valahogy ott ragadt a lyukas órájában is. Na, nem azért, mert neki akart állni olvasni, hanem mert ez volt az iskola legbékésebb része, itt ha lézengtek is néhányan, muszáj volt csendben lenniük.
Rob egyébként tök jól elvolt a nyüzsgéssel is, de most még szüksége volt egy kis békére, mert folyamatosan az elmúlt napok eseményei jártak a fejében. Soha többet nem engedhette meg magának, hogy az a jelenet megismétlődjön, erre már akkor és ott rájött, amikor a fájdalomcsillapító nyomán kezdtek tisztulni a gondolatai. Ez volt az, ami később rávette arra is, hogy otthon – a pánikrohamot kihagyva – elmondja a szüleinek, mi történt.
Persze, a legtöbben tuti nála sokkal jobban paráztak volna, ha oda kell állniuk egy kis zacskó droggal az őseik elé, de azért még benne is volt egy kis… baromi nagy adag kétségbeesés. Csak épp Rob nem attól félt, hogy leszidják vagy nem hisznek neki, hanem attól, hogy mi van, ha a suliban kiderül. Vagy ha a suliban félreértik. Ahhoz pedig, hogy védve érezze magát, kellett neki a családja támogatása. Sokat agyalt azon, pontosan hogyan vezesse fel kíméletesen, de egy vacsora közepén egyszerűen csak kibukott belőle, hogy „valaki drogot tett a szekrényembe, és nem tudom, mit csináljak vele!”.
Az apja szemei akkorára kerekedtek, mintha kiugrani készültek volna a helyükről, Michael felhördült, de az anyja csak nézett rá nagyon komor arccal. Nem dühösen vagy fenyegetően, szóval Rob ésszel tudta, hogy nem rá haragudott, ha haragudott is. Az a kényelmetlen érzés viszont akkor is ott volt benne, hogy már megint vele van a baj.
Nagyon utálta, hogy megint ő volt terítéken, de akármilyen szar is volt ez az egész, akármennyire tehernek érezte is magát, a végén mégis megkönnyebbült.
Mert a szülei hittek neki. Az anyja elvette tőle a zacskót. Sőt, meg is dicsérték, amiért senkinek nem mondta el rajtuk kívül, mert így nem kellett bejelenteniük sehol. Csak aztán mégsem sikerült megállni és elfelejteni mindent.
Mert ott volt Clara.
Clara, aki megígérte ugyan, hogy többet nem avatkozik bele. Aki a drogtéma után megint megjelent az iskolánál rendezkedni. Valamiért a húgának az volt a mániája, hogy Flynn tette a szekrényébe az anyagot, de mivel erre nem volt bizonyítéka…
Fáradtan hunyta le a szemeit egy pillanatra, és próbált inkább az előtte álló feladatra koncentrálni. Bocsánatot akart kérni Liamtől és Morgantől, akik valószínűleg azóta teljesen hülyének nézték. És valahogy ki kellett kerülnie azt, hogy ez a pánikolós dolog Kitty tudomására jusson, mert ha ő egyszer szagot fog, akkor semmi nem állítja meg. De bakker, tényleg semmi. Mint amikor kiskorukban kiderítette, hogy Millerék el fognak válni, mert Joey anyukája fogyott pár kilót. Mégis hogy vezetett a fogyás váláshoz?! Kitty para.
– Basz… – Az elharapott indulatszó egy pillanat alatt kizökkentette, és már épp azon volt, hogy megkérdezze a másik polcnál álló fiút, minden rendben volt-e, mikor valaki beelőzte.
– Nem tört össze, ugye? – kérdezte az aggódó lányhang.
– Megrepedt a kijelző – morogta idegesen a másik. – A fenébe ezzel az egésszel!
– Csak nyugodj meg, és…
– Nem, nem nyugszom meg. A helyemet akarja, én tudom, és amilyen törtető picsa, ki is fog túrni. Állandóan felvág a tapasztalatával, kioktat meg mindent jobban tud.
– Csak jót akar – védte a lány azt, akire a fiú annyira pipa volt. Rob nem akart hallgatózni, elvégre nem is ezért volt itt, de hiába nézegette a polcon a kötetek címeit, attól még ugyanúgy hallotta a beszélgetést. Mozdulni meg nem nagyon mert onnan, nehogy ráfogják, hogy kagylózott. Mármint persze, kagylózott, de marhára nem direkt.
– Akar a fenéket – mordult fel a fiú. – De nézd, engem nem érdekel, mit gondolsz erről, nem kell senkinek a pártját fognod, vagy felőlem foghatod az övét is. Nekem nem kell bólogatós kutya, szóval akár…
– Adrian! – akadt ki most már a lány is. – Hallod te magad? Te nem vagy ilyen rosszindulatú, szóval kérlek, fejezd ezt be! Rossz hallgatni.
– Leszarom!
– Tudod, mit? Akkor én is. De szerintem kezeltesd magad meg a megfelelési kényszeredet, aztán ha az megvolt, majd beszélünk megint.
Aú. Rob egy pillanatra eltakarta az arcát a kezével, mert szinte őt sújtották le a lány búcsúzóul odasziszegett szavai. Ezen a ponton elfilózott azon, hogy talán jobban is járt, hogy nem volt a társaság közepe. Így nem beszéltek róla a háta mögött, és nem is került összetűzésbe másokkal. Leszámítva Flynnt. De őt határozottan nem akarta számolni, mert neki igazságtalan előnye volt.
Bakker, el kéne mennie karatézni.


Liam

Tanácstalanul rótta az iskola folyosóit. Nem szokott hozzá, hogy a szünetben nem a szekrénye belsejét bámulja, de most egyszerűen nem tudott egy helyben maradni. Szüksége volt arra, hogy valami elterelje a gondolatait, mert egyfolytában a blogon és Spencer hirtelen jött lelkesedésén agyalt. Az AV klubos fiú túlságosan segítőkész volt… szinte már-már gyanús. Egyszerűen nem hitte el, hogy ne lenne valami hátsó szándéka. Tudta róla, hogy Kitty kebelbarátja, és attól tartott, hogy esetleg neki adná le vezércikk témaként az ő sztoriját. De Spencer megígérte, hogy nem tesz ilyet. De nem ígérte meg, hogy másoknak sem mondja el… Igaz, Fayt, a másik nagy barátját is kizárta, hogy neki sem árulja el, és még rengeteg mást is végigkérdezett… na de mi van azzal a szürke pólós sráccal a sarokban? Őt nem zárta ki Spencer. Mi van, ha kibúvót keresett, és megtalált magának valakit, akinek a “szerződésük” értelmében nincs kizárva, hogy elmondja? Ááá, kizárt.
Még csak nem is ismeri azt a szürke pólós srácot. És ha Liam nem ismerte, akkor az azt jelentette, hogy új az iskolában, vagyis nagy valószínűséggel Spencer sem ismeri. Ez a gondolkodás totál paranoiássá teszi… és a séta sem segít, mert így csak még több potenciális, diáknak öltözött kiskaput látott útközben. A szekrényénél kellett volna maradnia, odabent kevés a gyanús alak. Nem is értette, mi ez a hirtelen jött aggodalom. Talán egyszerűen csak félt, mert még soha senki nem tudta a bloggal kapcsolatos titkát. Tovább nézegette a szembe jövőket. Robert. Basszus… őt mindketten ismerik, és igaz, hogy új, de akár még… Annyira elmerült a gondolataiban, hogy teljesen elfeledkezett azokról a problémákról, amikkel alapesetben foglalkozni szokott, mégpedig nevezetesen arról, ha valaki a beszélgetés-kezdeményezés eltökélt szándékával közelít felé vészesen. Így csak akkor fogta fel, hogy Robert interakcióba kívánt lépni, mikor már meg is történt.
– Szia! – köszönt Robert, és láthatóan elég kényelmetlenül érezte magát. – Figyelj, ami a legutóbb történt… ne haragudj, nem akartalak ilyen helyzetbe hozni – tört elő belőle a magyarázkodás, Liam pedig még mindig nem fogta fel a helyzetet, és kapcsolási reakciója alapján talán a vele szemben álló fiú már az értelmi képességeit is megkérdőjelezhette, mire sikerült összeraknia, hogy miről is volt szó.
– Ööö… szia – jutott eszébe legelőször is, hogy köszönni illene. – Én… én sajnálom, hogy nem tudtam… segíteni – próbálta tagolni a szavakat, mert megint eszébe jutott az a rémült helyzet, és a szavak ugyanúgy a torkán akadtak, mint akkor is. Idegen volt neki az a helyzet, nem fogta fel, hogy mi történik. De talán most Robert végre magyarázatot adhat az egészre.
A fiú idegesen körbenézett, mintha azt várta volna, hogy valaki majd jól kihallgatja őket. De aztán némileg megnyugodva pislogott újra Liamre.
– Nem igazán lehet ezen külső szemlélőként segíteni – vont vállat aztán, olyan könnyedséggel, mintha nem is arról a jelenetről beszélne, amikor megszólalni is képtelen volt… – Sajnos ismerem már ezt, szóval nem volt annyira… vészes? – kereste a megfelelő szót. Liam megborzongott, hogy ha AZ nem volt annyira vészes, akkor milyen lehet, amikor igazán gáz a dolog? – Csak tényleg nagyon sajnálom, hogy neked problémát okoztam.
– Nekem úgy tűnt, hogy te nagyobb gázban voltál – felelte Liam, aki még mindig nem értette, hogy beszélhet ennyire lazán a fiú arról a témáról.
Robert most kicsit hosszabb ideig hallgatott, aztán elhúzta a száját, de nem nézett Liam szemébe, ahogy beszélni kezdett.
– Volt már rosszabb is. Ez elég rossz érzés, és olyankor kicsit olyan, mintha benne ragadtál volna egy nagyon rossz pillanatban. De elmúlik. Csak nem mindegy, közben hány ember előtt csinálsz hülyét magadból. – Liam ezzel nagyon tudott azonosulni. Illetve talán Robert kínjának lekicsinylése azt mondani, hogy ő is pont így érez a hadarással, de a maga részéről ezt érezte a leginkább hasonló élménynek. Ha egyszer elkezdődik, nincs belőle menekvés. Egyértelműen nagyon rossz pillanat. És a leginkább az fáj benne, ha több ember előtt égeti magát közben, mint amennyi feltétlenül szükséges lenne.
– Értem – bólintott végül. Olyan lassan, hogy próbálja éreztetni a fiúval, ténylegesen átérzi ezt. – Ha ez számít, én nem hülyének gondoltalak – hihetetlen, hogy ezt a hosszú szót sikerült kimondania –, hanem sokkal inkább csak megijedtem, hogy mi történhetett – és a hadarásmentes sikersorozat töretlen – veled. Mi ez az egész pontosan?
– Pánikroham – adta meg az egyszerű választ Robert. – Ez sajna a legrosszabb helyzetekben, a leglényegtelenebb indokok miatt is kijöhet. Például, ha fáj a fejem, és nincs nálam gyógyszer. Akkor ez külső szemlélőnek annyi, hogy ott megy a hülye, aki bőg, hogy nincs nála aszpirin, ahelyett, hogy kérne. Belülről ez úgy néz ki, hogy szorongok, hogy félek, és tudom, hogy csak kérni kellene, de nem megy, mert egyszerűen csak… – kereste a szavakat. – Nem tudom megmagyarázni, ilyenkor az ember nem gondolkozik logikusan.
– Tudom – felelte Liam. Robert furcsán nézett rá, ő pedig úgy érezte, itt az ideje, hogy elmagyarázza, mit is ért pontosan ez alatt. – Én ugyanígy vagyok a hadrással – mondta, és összehúzta a száját, amiért nem sikerült kimondania még azt sem, hogy mi baja van. – Nálam is ez az egész generálja magát. Hadarok, és emiatt szorongani kezdek, ami miatt még inkább hadarok. Néha teljesen kiakaszt, hogy a leginkább alapvető emberi dologra is képtelen vagyok. Irigylem például, hogy ki tudod mondani, hogy “leg-lényeg-tele-nebb” – ismételte el a Robert által használt szót, amit csak szótagolva volt képes megtenni.
– Ó – pislogott rá meglepetten Robert. – Szerintem amúgy ez nem olyan feltűnő. Mármint mindenkinek beletörik a nyelve néhány szóba, néha a tök rövidekbe is. Ez kívülre feleolyan rossz sincs, mint belülre. Igazából tényleg úgy hangzik, mint az én hülyeségem – merengett el.
– Kivéve, hogy az kívülről is elég para volt – mosolyodott el Liam, próbálva visszatartani a nevetését. Tudta, hogy nem szép dolog ilyenen derülni, de végső soron inkább annak örült, hogy megtalálta a közös hangot a fiúval.
– Jó, oké, ezt elhiszem. Sajnos én nem kívülről szoktam látni, hanem belülről, úgy nem poén – sóhajtott fel Robert, és most nem tűnt olyan gondtalannak. Aztán viszont mintha elgondolkozott volna valamin, mielőtt újra megszólalt volna. – Rájöttem amúgy, hogy honnan ismertem a lányt, aki még ott volt. Együtt járunk írókörre. És tök durva, mert először nem is esett le, hogy ismerem.
– Nem is tudtam, hogy jársz írókörre – húzta össze a szemöldökét Liam. Tipikusan az az ember volt, aki minden beszélgetésben csak megfigyelőként vett részt, így viszont nagyon sok mindent tudott a suliról, ebben a szemöldökráncolásban pedig nagyrészt az vegyült, hogy hitetlenkedett, hogy hogyan nem értesült még erről. Főleg úgy, hogy az írókör ügyeiről még inkább próbált informálódni, mióta… – Nekem egyik ba… – gondolkodott el egy pillanatra, hogy Spencert merheti-e már barátjának hívni, de végül folytatta – rátom ajánlotta, hogy lépjek be, de… nem is tudom.
Robert kis ideig még merengett valamin, aztán a plafont fixírozva szólalt meg ismét:
– Nem tudom, mennyire mondhatom, hogy járok, mert még csak egyszer voltam. De igazából nem rossz. Kevesen vannak, a tanár elég lelkes, a feladatok meg hasznosnak tűnnek. És Kitty eldumálja az órát, szóval szerintem annyira teljesíteni se kell talán, ha az embernek nincs kedve – foglalta össze Robert a tapasztalatait, Liam pedig mérlegelni kezdett, mennyire tetszenek neki a hallottak.
– Jól hallottam, hogy Ethan Flynn is jár? – faggatózott a fiú, bár igazából inkább arra próbált csak rájönni, hogy Robert hogyan érez azzal kapcsolatban, hogy azzal az Ethannel jár közös órára, aki már első napján a padlóra küldte.
– Ja – grimaszolt Robert. – De nem volt gáz amúgy. Ha választhatok, hogy közös írókör, gyepálás vagy a húgom a suliban… akkor messze a Flynn-nel közös írókör nyer.
– Hogy jött ide a “húgod a suliban”? – csodálkozott Liam, mert ez az esemény viszont teljesen kikerülte a látókörét.
Robert nem igazán volt elragadtatva a gondolattól, hogy erről beszéljen, szóval csak lemondóan legyintett.
– Maradjunk annyiban, hogy a húgom szeretett volna besegíteni az égetésembe, mert biztos úgy gondolta, egyedül nem vagyok elég hatékony. – Liam továbbra is értetlenül nézett, és már pont készült rákérdezni a részletekre, mikor megszólalt a csengő. Észre sem vette, hogy eltelt az egész szünet, és mire észbe kapott, Robert már köszönt is el. Liam azt érezte, hogy most először nem ő örült legjobban a beszélgetést lezáró fémrikoltásnak.

29. Variációk románcra

A magyar Sims közösség