Robert

Amikor leadta a megtépázott, jobb napokat is látott füzetet Mr. Bradley-nek a téli szünet előtti utolsó írókör végén, tudta, hogy onnan már nem volt visszaút. Mert biztos volt benne, hogy a tanár lelkiismeretesen végig fogja olvasni mindannyiuk munkáját – így el fog jutni az ő kusza, de rettentő őszinte és kitárulkozó szavaihoz is.
Ez először megrémítette, és az utolsó pillanatig vacillált: passzoljon vagy sem?
Végül ironikus módon pont Ethan Flynn fogalmazása vette rá arra, hogy összeszedje a bátorságát, és csak lépjen egyet előre anélkül, hogy túl sokat parázna rajta. Felolvasott, aztán leadta a füzetet, hiszen lelkiismeretesen készült az órára. Volt egy olyan sejtése, hogy a társainál jóval többet stresszelt a feladaton, szóval úgy érezte, magával szemben nem lett volna korrekt, ha ezek után is passzol.
Így viszont – akármilyen kényelmetlen volt is –, elérkezett a pillanat, amikor szembe kellett néznie a tettei következményeivel. Bár Kitty még nem mondott semmit, egyszerűen tudta, hogy a barátja már sejtett valamit. Ott lebegett felettük a kimondatlan kérdés és a még inkább kimondatlan válasz.

Tintavér – 90. Tabu Tovább olvasom

Morgan

A fegyelmi bizottság ítélete egyértelműen kimondta, hogy tanulmányainak folytatása az iskola tanácsadójának véleményén múlik. Ahogy közeledett a téli szünet utáni első tanítási nap, Morgan gyomra úgy szűkűlt egyre kisebbre, ahányszor a nagy beszélgetésre gondolt. Sosem volt még dolga Angela Winddel, és bár első pillantásra nem tűnt vérszomjasnak, azért mégis élet és halál ura volt ebben a helyzetben. Hiszen akár egy tollvonással elintézhette, hogy felfüggesszék, és csak következő tanévben folytathassa az iskolát, ebben az esetben viszont semmi sem gátolta volna anyját abban, hogy bezsuppolja őt egy másik gimibe. Az új kezdet ugyan nem hangzott volna túl rosszul, de semmi garanciát nem látott rá, hogy híre nem éri utol ott is, hiszen Brightwood kis város volt. Akkor már inkább jobb olyan helyen végigszenvedni az érettségiig hátralévő időt, ahol nem új veszélyek lesnek rá, hanem pontosan tudja, kitől és honnan számíthat támadásra.
Mielőtt bekopogott volna a megtévesztően veszélytelennek tűnő ajtón, pillantása a saját tükörképére esett, amelyet az egyik ablak vert vissza. Nem éppen olyan formában talált rá az új év, ahogyan szerette volna. Nyúzott volt, arca beesett – valószínűleg ő volt az egyetlen, aki az ünnepek alatt még fogyott is pár kilót nagy bánatára. Torka is fájt, és valami bújkált benne, az egész szüneten áthúzódó lelki nyavalyája legyengítette. Szilveszterkor fent sem maradt éjfélig, inkább hamar ágyba bújt egy lázcsillapítóval. Jobb napokon hozzátette volna gondolatban, hogy vonzóbb partnert is el tudott volna képzelni, de ez most nem azok közé a napok közé tartozott. Nem volt kedve többé viccelődni a „pasik” vagy „szerelem” témán.
Bátortalanul kocogtatta meg az ajtót, de odabentről nem kapott választ, valószínűleg meg sem hallhatta Angela, ha odabent tartózkodott. Benyitott, és bekukkantott a szobába – a nő a telefonjába feledkezve olvasgatott valamit. Mikor megpillantotta őt, mosolyogva invitálta beljebb.
– Jó napot – köszöntötte őt halkan Morgan.
– Szia, foglalj csak helyet – mutatott a tanácsadó az övével szemközti székre. – Morgan Valentine, ugye?

Tintavér – 89. Elvárások Tovább olvasom

Bradley

Azt hitte, a nagycsaládos karácsony után maguk mögött hagyhatják a kínos pillanatokat, amik a fürdőszobás incidenst követték. Azonban Jennifer is velük tartott vissza, Brightwoodba, ahogy Michelle előre be is jelentette, a kínos pillanatoknak pedig így nem szakadt vége. Furcsa volt a nőt ebbe a közegbe áthelyezve látni. Főleg mivel minden további nélkül elfogadta Bradley felajánlását, miszerint átadja a fenti hálót neki, ő pedig majd alszik a kanapén. Bár nem mintha bármi kétsége lett volna afelől, hogy ez így fog történni.
Azért előnye is származott abból, hogy a nappaliba helyezte át magát. Egyrészt így nem kellett minden alkalommal attól tartania, hogy további kényelmetlen találkozásokra kerül sor, ahányszor lemegy a földszintre, Jennifer pedig ritkán tartózkodott otthon, és ha ott is volt, többnyire a szobájában töltötte az időt.
Másrészt így mindig látta, ki jár ki a házból, ami Spencer esetében egészen előnyösnek ígérkezett. És egyúttal aggasztónak is, hiszen a fiú egyre többet járt el otthonról a leglehetetlenebb időpontokban. Vajon korábban is lógott már ki éjjel, csak nem vette észre, mert Spencer útja nem keresztezte az övét? És vajon a fiú tudja, hogy Bradley most pontosan képben van azzal, hogy mennyit csavarog, vagy annyira tökélyre fejlesztette az alvás tettetését, hogy Spencernek fogalma sincs erről?
És természetesen a nappaliban alvásnak a hátrányai is megvoltak: a kényelmetlen kanapé és Spencer éjszakai kiruccanásainak zajai miatt az irodalomtanár viszonylag keveset tudott csak aludni, így még hálát is adott az égnek, hogy tanárként a két ünnep között nem kell dolgozni mennie. Azt azonban nem tudta, hogy lesz ereje a baráti körével végigmulatni a szilveszter éjszakát, de nem szerette volna kihagyni ezt a bulit, mert most először jönnének össze úgy, hogy talán Emily emlékének súlya nem nyomasztja minden egyes megszólalásukat.

Tintavér – 88. Szilveszter Tovább olvasom