A sötétség angyala – 13. Életveszély
Az iskola tornaterme. Középiskolás koromban de utáltam ezt a helyet, pedig most külön hasznunkra vált! Amint megérkeztünk, rögtön átöltöztünk, és igénybe vettük a sporteszközöket. Jól felszerelt iskola. Nagyon örülök, hogy lejöttünk ide, hisz a küzdelmet is gyakorolni kell egy olyan…
A sötétség angyala – 14. Szerelem
Az előszobában Terézia már várt ránk. Már előre láttam, hogy ebből hatalmas lehordás lesz. Mint két kamasz, akik későn értünk haza. Terézia: Mégis, hol jártak? Ármin: Mi csak… Lejla: Úgy gondoltuk, fel kell készülni arra az esetre, ha az emberek valóban ránk támadnak.…
A sötétség angyala – 15. Nem leszek gyilkos
A többiekkel nagyjából egy időben értünk az aluljáróba. Kata két pofára grimaszolva fogadott bennünket. Van egy olyan érzésem, hogy ez az új szerelem nem fog túl sokáig tartani. De hát minden csoda három napig tart, nem? Kata: A liftben folytattátok a…
A sötétség angyala – 16. Béketerv
Már régen felkelt a Nap, dél is régen elmúlt, de egyszerűen nem tudtam elaludni. Csak forgolódtam a franciaágyban, és éberen gondolkodtam. Nem engedhettem meg, hogy háború törjön ki az emberek és a vámpírok között! Miért nem élhetünk békében, mint eddig?…
A sötétség angyala – 17. Vége mindennek
Kitti: Jaj, Lejla, úgy hiányoztál! Zsolt azt mondta, meghaltál. De tudtam, hogy ez nem igaz. Te élsz! És jól vagy! Lejla: Igen, remekül. Mintha fel se tűnt volna neki, hogy megváltoztam. Úgy tűnik, ő meglátta a szép belsőt a bizarr külső mögött.…
A sötétség angyala – 18. Sötétség
Lejla: A szemem! Nem látok! Mi történt? A nő, akit így már nem láttam csak nevetgélt. Biztos voltam benne, hogy csak ő lehet Lujza. Megtaláltam, bingó! És most mi van? Lujza: Ne aggódj, lelkem! Az erős fény a magad fajtáknál vakságot okoz,…
A sötétség angyala – 19. Az igazság
Terézia: Mindenkit veszélybe sodortál! Elment az eszed? Tudtam, hogy csak a baj lesz veled. Nem értettem, mi lehet vele. A többiek csak annyit mondtak, hogy lehetetlen, de nem azt, hogy mindenki veszélyben van. Alapjáratban lennénk nagyobb veszélyben! Lejla: Ó, és mi a…
Egy elfeledett isten – Porba hulló macifejek – 1. Tizenhat nem fogadott hívás
– Anya! Hová tetted a farmerom? – kiáltottam le az emeletről a normálisnál jóval magasabb hangerővel, hiszen képtelen voltam figyelmen kívül hagyni azon tényt, hogy a buszom hamarosan indult, nekem pedig rajta kellett lennem. A bennem kavargó kellemetlen, bár anyám…
Alternatív oldalsáv
Keresés

