Sims Addicts

A levegő megdermedt. – Hogy mi?! – fakadt ki Rosaline. Tudta, hogy Vincent sok mindenre képes lenne azért, hogy végre ágyba vigye, de erre még ő sem számított. Elkerekedett szemmel nézett hol a lovagra, hol a nővérére. Vincent remegő térddel…

– Szerencséd van – vicsorgott Nerissa villámló szemekkel Isabellára. – Van fogalmad róla, hogy majdnem meghalt miattad a lányom? Ahogy annak idején a fiamat is miattad veszítettem el! Nem volt még elég, mondd? Hány ember élete szárad még a lelkeden?…

Eric megtorpant, és rögtön a hang forrása felé sietett a kihalt folyosókon. Hamar meg is találta. Az egyik ajtó nyitva állt, gyorsan benézett rajta, és egy ismerőst talált ott. Joline grófnő arcát kezébe temetve, remegve állt a helyiség közepén.  Rettegve…

Ben el se hitte, hogy ekkora szerencse éri, ám Lys biztató mosolya meggyőzte. – Hát… persze – nyögte. Szíve hevesebben kezdett verni a feléledő reménytől. A kocsmába érve helyet foglaltak az egyik félreeső asztalnál. Lys intett a kocsmárosnak, és rendelt…

A sötét alak az ágy fölé hajolt, magasba emelte a kést, s készen állt, hogy a királynő mellkasába szúrja. Szabad kezével lejjebb húzta a takarót, hogy pontosan lássa, hova céloz, és a vastag szövet ne akadályozza művében. Isabella szeme, mintegy…

– A Vörös Halál? – kérdezte Isabella kissé elsápadva. Felpattant a székből, és ijedten nézett a gyógyító szemébe. Az oldalába nyillaló fájdalom csak tompán jutott el tudatáig, pedig a fájdalomcsillapító hatása már múlóban volt. – Ez biztos? Hiszen legutóbb Ticktopban…

A teremre döbbent csend telepedett. Minden jelenlévő borzalommal vegyes kíváncsisággal fordította figyelmét a főasztal felé. – Hogyan? – tátotta el a száját William. Hitetlenkedve nézett hol Edwardra, hol Christianra. – He? – pislogott Chris értetlenül. Mi ez az egész? – Már…

– Tessék? – nyögte Ben. Azt hitte, rosszul hall. – Tudom, hogy őrültség, de komolyan gondolom – hajtotta le a fejét Lys. – Azt mondtam, nem bírom a kötöttségeket, és ez így is van. Mégis… most úgy érzem, szeretnék úgy elmenni,…