Egy angyal bakancsban – 19. Visszatérés
Másnap reggel korán bementem az iskolába, hogy ne kelljen összefutnom senkivel. Bejött. Én voltam a legelső. Egyébként nyelvórám volt, így nem kerülhettem el a találkozást Zorával és Lille-el. Mindig ők szoktak először érkezni, de fél órával még úgy is korábban…
Egy angyal bakancsban – 20. Nehogy már teljes legyen az öröm
Meg kell, hogy mondjam, nem kellemes dolog két hónapon keresztül folyamatosan tanulni. Ráadásul az én speciális helyzetemre hivatkozva már évvégén le kellett tennem az összes vizsgát, mert ugye nem szeretnék elrontani a nyári szünetemet. Így tanulnom kellet életem minden egyes…
Egy angyal bakancsban – 21. Áldozat
Tehát úgy döntöttem, hogy nem szólok Claynek az üzenetről. Helyette még aznap délután felkerestem BG-t. Csakhogy a club, ahol legutóbb beszéltünk vele, bezárt, viszont ki volt rakva egy új cím. Azt gondoltam próba szerencse. És bejött. Nem álltak gorillák az…
Egy angyal bakancsban – 22. Már majdnem vége
Fél nyolc körül léptem ki az utcára. Sietnem kellett, mert egy órával később találkoztam Clay-jel. Vacsorázni vitt. Még megviselt voltam, de nagyjából tiszta volt a fejem. Reméltem nem vesz észre semmit. Fekete szemfesték és alapozó. Mintha mi sem történt volna.…
Egy angyal bakancsban – 23. Három napot éltem
Egész éjszaka lelkiismeret furdalásom volt. Kezdtem komoly elgondolkodni, hogy megéri-e egyáltalán, amit csinálok, ha már Clay-jel is így viselkedem. Ezért másnap reggel felhívtam, hogy találkozzunk. Annyira rendes volt, pedig nem érdemeltem meg. Muszáj volt megölelnem. Pedig nem is lehetett volna…
Egy angyal bakancsban – 24. Félig holtan
Mikor megláttam a tűt és a sivár, sötét, földalatti szobát tudtam, hogy ez nem kísérlet lesz. Hogyan is képzelhettem, hogy megmenthetem Clay-t? Honnan gondoltam, hogy az én aprócska áldozatom kiválthat bármit is? Kezdettől ezt tervezték. Először csak szórakoznak egyet, aztán…
Egy angyal bakancsban – 25. Clay Earl
A nevem Clay Earl és ez most az én történetem. Itt állok annak a lánynak a temetésén, akit szeretek. Nem hittem, hogy a dolgok idáig fajulnak. Az én hibám volt, hogy ez történt. Csak az enyém… Életem legszebb napja volt…
Egy angyal bakancsban – 26. Minden újrakezdődik – Nia ismét mesél
Amikor magamhoz tértem egy kocsi belsejében feküdtem majdnem a legrondább ruhában, ami valaha rajtam volt. Szörnyen fájt a fejem és voltak kisebb gondjaim a mozgással is, de mindezek ellenére pozitívumként éltem meg, hogy egyáltalán élek. Clay mellettem volt. Tíz perc…


