Sims Addicts

– Szia Zoey! – Mit keresel itt? – kérdeztem dühösebben, mint akartam. Le sem tagadhattam volna, hogy veszekedetem valakivel. – Azt hiszem, beszélnünk kellene – felelte. – A tegnapról? – Mindenről – mondta. – Rendben – egyeztem bele végül. Úgysem…

– Lefeküdtem Logannel – visszhangoztak Zoey szavai Maddox fejében, miközben a lány egyre távolodó alakját figyelte. – Ez nem lehet – gondolta magában, és ökölbe szorított kezét legszívesebben Logan arcába vágta volna. A szőke hajú fiú eddig nem is vette észre, mit érez…

A következő hétfőn Hanna már az óra előtt bement az iskolába, hogy az egyik vizsgára készüljön. Bámulta a nyitott könyvet az asztalán és már harmadjára olvasta újra, és újra ugyanazt a bekezdést. Folyamatosan Zoey járt a fejében, és a veszekedésük.…

Két hét telt el a könyvtárban letöltött büntetés óta. A két hét alatt egy szót sem váltottam Maddox-szal, sem Hannával, és még az anyámat is megpróbáltam elkerülni. Az egyetlen, akivel naponta találkoztam újra és újra Logan volt. Az a Logan,…

Két hónappal később már arra sem tudtam visszaemlékezni, milyen voltam korábban. Milyen volt Zoey Benett, a lány a hátsó padból, aki mindig jó volt. Akire soha senki nem panaszkodott. Akire büszke volt az anyja. Időm nagy részét újabban az töltötte…

– Maddox! – kiáltottam, miközben kezeimet Maddox arcára tettem. A szememből hulló könnyek az ő arcára hullottak. – Kérlek, ébredj fel – suttogtam, de ő csak feküdt ott. Előkotortam a telefonomat, és a mentőket kezdtem tárcsázni. A második csörgés után…

Nem akartam azzal áltatni magamat, hogy Maddox meg fog nekem bocsátani. Miután pedig szembesültem a Hannában felgyülemlett gyűlölettel és haraggal, rájöttem: én sem bocsátanék meg magamnak. Mégis ki lenne képes rá? Ki tenné meg? Ki hunyna szemet, és felejtené el…