Olivia Stewart
Általános információk Név: Olivia Stewart Családtagok Paul Stewart (apa) Szövetségesek, barátok Milly Trodes Romantikus kapcsolatok még hivatalosan nincs 🙁 Ellenségek szerencsére ez sem 🙂 |
Olivia Stewart vagyok, egy egyszerű, átlagos lány, aki most kezdi az egyetemi tanulmányait. Hosszú és rögös út áll mögöttem, ami a pályaválasztást illeti, de mostanra teljesen biztos vagyok benne, hogy jól döntöttem, amikor a pszichológia irányába indultam el. Még akkor is, ha ez azt jelentette, hogy el kellett válnom nem csak a szüleimtől, hanem a barátaimtól is.
Millyvel barátok vagyunk, amióta csak az eszemet tudom. Persze, mint minden, ez is el kellett, hogy kezdődjön valahol, de egyikünk sem tud visszaemlékezni rá, hogy hogyan és miért kerültünk ennyire közel egymáshoz. Ő a legnagyobb bizalmasom, és bár tudom, hogy folyamatosan beszélni fogunk telefonon és messengeren is, nagyon hiányzik már most. Bárcsak magammal hozhattam volna őt is!
Vic szerencsére ugyanarra az egyetemre jelentkezett, csak éppen felvették kollégiumba, így kicsit attól félek, hogy a nyüzsgő társasági élet mellett nem fogunk majd annyiszor találkozni, mint szeretnénk. Remélem, hogy a félelmem alaptalan, és nem fog elhalványulni a barátságunk.
Család
A szüleim második és egyben utolsó gyermekeként én vagyok a kicsi. Ez azt jelenti, hogy mindig is árgus szemekkel figyelték minden mozdulatomat, és bár nagyon féltettek, sosem éreztem azt, hogy folyamatosan korlátoztak volna. A bátyám, Will, sokszor próbált meg bajba keverni még kisebb koromban, anya szerint azért, mert féltékeny volt rám. Ebből kifolyólag a mi kapcsolatunk sosem volt zökkenőmentes, rengeteget veszekedtünk, mióta viszont elköltözött itthonról, kezdünk egyre közelebb kerülni egymáshoz.
Szerelmi élet
Az első szerelmem Charlie Maguire volt, az ovis csoportunk legrosszfiúsabb rosszfiúja, aki mindig meghúzta a lányok haját, hogy aztán a csibészes mosolyával levegye őket a lábukról. Mindig arról álmodoztam, hogy egy kis copfrángatásnál többet fogok jelenteni neki, de azért anyát minden reggel arra kértem, hogy csináljon nekem húznivaló fonatokat, lófarkakat.
Később menthetetlenül beleszerettem Vic Brownba, aki másodikban került az osztályunkba, mert évet kellett ismételnie. Titokzatos, csendes fiú volt, aki annyira sokat volt beteg előző évben, hogy a tanárai nem engedték a következő évfolyamba lépni a hiányzásai miatt. Eleinte szinte lehetetlen volt vele beszélgetni, de én nem adtam fel, és addig-addig próbáltam őt szóra bírni, míg egyszer megtört a jég. Kiderült, hogy Vic egy nagyon kedves srác, akit megviselt az, hogy elszakadt a barátaitól a hosszú betegeskedés és az osztályváltás miatt. Minél jobban megismertem, annál jobban megszerettem őt, de a nagy szerelem elmúlt… helyette viszont ő lett az egyik legeslegjobb barátom.
Az első komolyabb szerelmem pedig Justin Miller volt, akivel gimi második évében jártam majdnem fél évet. Ő volt az első fiú, akit megcsókoltam, és akivel együtt próbáltuk kitalálni, hogyan is működik a szerelem. Szabad-e, kell-e fognunk egymás kezét, hogyan kell úgy csókolózni, hogy ne fulladjunk bele a nyálba, meddig folyhatunk bele a másik életébe? Justinnal az összes létező hibát elkövettük, de remekül szórakoztunk közben, így amikor végül egy éjszakába nyúló messengeres beszélgetés alkalmával szakítottunk, úgy éreztem, összetört a szívem. Hetekig meggyőződésem volt, hogy az egész világ ellenem van, és nem akartam mást, csak sírni és depis zenéket hallgatni (és közben beleképzelni magam valami nagyon szívszorító klipbe). Aztán a gyászidőszak leteltével a borús gondolatokat mintha elfújták volna, és ahelyett, hogy haragudnék Justinra, most már inkább hálás vagyok neki. Neki köszönhetően ugyanis már nem vagyok teljesen hülye és tapasztalatlan, ha párkapcsolatokról van szó.
És végül két évvel ezelőtt jött Ryan. A fiú, akit azóta csodálok, hogy egyszer összeütköztünk a folyosón, ő pedig a szemembe nézett, és azt mondta, bocsi. Azóta sajnos csak néhány alkalommal sikerült vele egy-két szónál többet váltanom, főként azért, mert felvettem az emelt matekot is a kedvéért. A matektudásomnak jót tettek az órák, de sajnos a szerelmi életemet nem igazán mozdították elő. Most azonban, hogy egy lakásba költöztünk, remélem, hogy sikerül jobban megismernünk egymást.
Egyéb érdekességek
- Van egy Brumi nevű plüssmackóm, aki azért áll közel a szívemhez, mert a bátyámtól kaptam még születésem után nem sokkal. Eredetileg Willnek vették anyáék, hogy kárpótolják valamivel a huginak nevezett katasztrófáért, ami az ő kis életét sújtotta, de a tesómnak nem tetszett. Szóval nekem adta. Vagyis, hogy pontos legyek, megdobott vele, de ne vesszünk el a részletekben.
