Írta: Dettyke
Nem lesz itt szó semmiféle világmegváltó hatalomról vagy összeesküvésről, nem fognak felbukkanni gengszterek, hogy elrabolják a főhőst vagy a családtagjait. Az előforduló akciók nem a cselekmény mozgatórugói, csupán az érzelmek felszínre törésében segédkeznek. Mert ez a történet az emberi kapcsolatokat kívánja a középpontba helyezni. A családi, baráti és szerelmi viszonyokat, a hétköznapok problémáit, az élet küzdelmeit.
Egy történet a valóságból. Talán pont a szomszédodból… Ryan Safferty, a legfiatalabb testvér, férj, apa, FBI-ügynök, barát, nagybácsi, kolléga. Ezek a mindennapi szerepei, és remekül érzi magát bennük. Azonban egy kellemes, őszi vasárnap estén váratlan bejelentést tesz egy hozzá igencsak közel álló személy és ezzel megfosztja az egyik legfontosabbtól. Ryan ezt képtelen feldolgozni és beletörődni, és miközben a végsőkig küzd, hogy visszaszerezze énjének azon jelentős darabját, a többi szerepében is egyre inkább változások ütik fel a fejüket, amik fő célja elérésében hol segítik, hol gátolják őt.
***
| Adatok:
Műfaj: családi dráma
Készült: Sims 2
Korhatár: 12 éven aluliaknak nem ajánlott!
Figyelmeztetés: erotikus tartalom, vulgáris nyelvezet
Megjelent: 2016. október 7.
Befejeződött: 2017. március 23. |
Interjúk:
Kritikák:
Extrák:
|
***
Epizódok:
Tökéletes őszi vasárnap délelőtt volt. A hőmérő higanyszála ismét magasra kúszott, és az elmúlt heteket jellemző, szokatlanul hűvös, esős időre már csak egy-két pocsolya emlékeztette Norfolk lakóit. Az egész város zsongott, mindenki igyekezett kihasználni a hirtelen jött felmelegedést. Legtöbben a Chasepeake-öböl és a tavak felé vették az irányt, hogy még ...
Estére közel tizenöt fokot csökkent a hőmérséklet a napi csúcshoz képest, és a szél is feltámadt. Ryan Safferty mégis a séta mellett döntött. Meg kellett emésztenie a hallottakat, nem mintha emlékezett volna felesége szavaira a válási szándékának bejelentése után. Liv tapasztalt jogász létére minden részletre kiterjedő beszédet tartott, de a ...
A hétköznapok általában Adam dobelőadásával kezdődtek fél hét magasságában. A kisfiú, amint elbúcsúzott Álomországtól, megragadott egy keze ügyébe kerülő játékot és széles vigyorral az arcán a kiságy rácsához ütötte. Ryan az első néhány alkalommal még szórakoztatónak találta, de hamar megváltoztatta a véleményét, mikor hétvégén is a ritmikus döngés ébresztette. Úgy ...
Felesége feldúltan távozott a norfolki Szövetségi Nyomozóiroda épületéből. Nem szólt semmit, csak felpattant a székről, magához vette a táskáját, és elviharzott. Ryan biztos volt benne, hogy vérig sértette a szavaival, de nem érdekelte. Komolyan gondolta az elhangzottakat. Kávéval a kezében visszament a részlegére, ahol természetesen minden szempár azonnal rászegeződött. Nem ...
Mire hazaért a srácokkal, Liv már majdnem elkészült a vacsorával. Alapesetben morgott volna, amiért nélküle kezdett neki a főzésnek, ugyanis a közös vacsorakészítés az évek során egyfajta hagyománnyá vált náluk, azonban annyira fáradt volt már, hogy még meg is könnyebbült, mikor megérezte a kínai zöldséges pirított tészta illatát. David felvitte ...
– Ki ez a fickó? – szólalt meg Scottie, mire Ryan meglepettségében összerezzent. Már legalább két perce állt mögötte, de még csak fel se tűnt neki, annyira belemerült a Jason utáni nyomozásba. – Jason Wallace – olvasta fel a férfi reakció híján a nevét. – Nem ismerős, de máris rühellem ...
– Kések – tájékoztatta feleségét a kihangosítón keresztül, miközben a szembeforgalomban száguldott szirénázva, megkülönböztető jelzéssel. Mellette ülő társa egyik kezével erősen kapaszkodott a biztonsági övébe, a másikkal az ülést markolta, arcára pedig halálfélelem ült ki, amint a kanyar végén Ryan veszélyesen közel keresztezte egy kiforduló autó útját. Az épségben megúszott ...
A tetőn ülve mélyet szippantott a cigarettából, majd élvezettel fújta ki a szokatlanul élénk színű, novemberi ég felé a füstöt. Tisztában volt vele, mennyire káros az egészségre és a környezetre a dohányzás, többek között ezért is szokott le róla végzős egyetemista korában. Nem mintha függőségnek lehetett volna nevezni azt a ...
– Jenna említette, hogy készülsz valamire – dünnyögte Liv karba font kézzel a taxi hátsó ülésén, miközben megvetően bámult a sofőrre. – Igazán számíthattam volna az elrablásomra. Ez annyira jellemző rád. Ahelyett, hogy tennél valamit a nagy CIA-s álmod érdekében, inkább ilyen röhejes összeesküvésekkel próbálod kiélni a kém énedet. Ryan ...
Hosszú másodpercek óta kellemetlenül hangosan csörgött a telefon, de Ryan nem bírt megmozdulni. Még a szemét is képtelen volt kinyitni. Csak ott feküdt az ágyban valahol az ébrenlét és az álom határán, arra várva, hogy valaki megszüntesse a zajt. – Szia, Abby! Mi a helyzet? – hallotta távolról felesége üde ...
Amilyen jól alakult az estéjük, annyira lett pocsék a másnapjuk. Nyilvánvalóan mindketten másképp értelmezték a történteket. Míg Ryan annak a bizonyos fordulópontnak vélte, amikor véget ér a rémálma és rendbe jön minden, addig Liv csak a kapcsolatuk egy szép lezárásának titulálta. Ez pedig elegendő okot szolgáltatott ahhoz, hogy egész nap ...
Holly nem állt készen, hogy megismerje Mackenzie-t, de legalább újra egymásra találtak az apjával. Ismét működött közöttük a kommunikáció, bepillantást engedtek a saját kis életükbe. Holly mesélt az internetes barátairól, a játékos fórumról, ahol megismerkedtek, és arról is, hogy milyen komolyan érdekli őt az informatika. Patrick mindezért cserébe megígérte, hogy ...
Ryan a tévé előtt állt elektromos gitárral a kezében, és erősen koncentrált, hogy időben lefogja és megpengesse a játék által kívánt, különböző színekkel jelölt húrokat az adott bundoknál. Egyre ügyesebben mentek neki a váltások, és mikor a dal végén az eredményjelző 74%-ot mutatott, kifejezetten büszke volt magára, bár tudta, hogy ...
Az elkövetkezendő két hónapban Ryan minimálisra csökkentette a kommunikációt a feleségével, amihez rettenetesen nagy önuralomra volt szüksége. A családja mellett leginkább a munkájába próbált menekülni, de annyira unalmasnak találta, hogy sokszor csak rontott a helyzeten. Nem talált benne semmi kihívást, vagy ha olykor akadt is valami nagyobb eset, viszonylag hamar ...
– Na, és mi a helyzet Livvel? – érdeklődött Jack Safferty, miután jó nagyot szippantott a cigarettájából. – Alakulgatunk – somolygott Ryan két slukk között. Az utóbbi időben egyfajta hagyománnyá vált a közös dohányzás a műhely mögött. December végén, mikor annyira maga alatt volt, megint vett egy doboz cigit. Az ...
– Hé, én ismerem ezt a kocsit – mutatott Ryan a szürke Fordra, aminek a motorháztetejét nővére abban a pillanatban csukta le. – Egy magas, rámenős barnáé. Valami McLahalen. – McLachlan. Scottie. – Ewannek hívják – öltötte rá a nyelvét Morgan, miután az asztalon heverő szerszámokat arrébb tolva aláírta a ...
– Apa – szólította meg egy hang a távolból. – Apa – hallotta ezúttal közelebbről. – Apa! Ryan Safferty lassan feleszmélt, és kinyitotta a szemét. A fia állt előtte sírásra görbült szájjal a félhomályban. – Nem sikerült. Megint bepisiltem – mutatott a kisember az ágyéka körül éktelenkedő, nedves foltra, majd ...
– Várj meg! – loholt mögötte Morgan jó száz méterrel lemaradva. Ryan megállt egy pad előtt, onnan kísérte figyelemmel nővére kocogását, ami sokkal inkább tűnt valamiféle erőtlen testvonszolásnak. Miután Davidet elfuvarozta az iskolába, kisebbik fiával együtt a Safferty Auto Mechanics műhelyében kötöttek ki. Bár bőven akadt munkája a szabadnapján is, ...
Egyetlen árva szót sem váltottak egymással a lakáshoz vezető út alatt. Mint két idegen, akiknek teljesen véletlenül azonos az úti céljuk, úgy sétáltak egymás mellett a város ebédszüneti forgatagában. – Nem! – jelentette ki Ryan kategorikusan, miután becsukta maga mögött a bejárati ajtót. Kikerülte a folyosón toporgó feleségét, benyúlt egy ...
– És komolyan gondoltad, hogy aláírod? – kérdezte megrökönyödve Grant Yasui, miután Ryan a videokonferencia beszélgetésük során nagyvonalakban beszámolt neki az előző délután történtekről. – Francokat! Eszemben sincs. Csak azt mondtam, amit hallani akart ahhoz, hogy szabadon dönthessen. De kizárt, hogy Wallace-t válassza. – Miért? Egyszer már megtette – emlékeztette ...
Ryan megígérte Livnek, hogy nem sietteti a döntés meghozatalával, és be is tartotta. Valahányszor beszéltek, soha nem hozta fel a témát, mindig gondosan ügyelt arra, hogy még csak ne is utaljon rá. Biztos volt magában, a saját és Liv érzéseiben is, azonban, ahogy teltek a hetek, úgy viselte egyre nehezebben ...
Jól begyakorolt, gépies mozdulatsorok követték egymást, pedig elméje még valahol az álom és az ébrenlét határán kóválygott. Teste mégis tökéletesen végezte el a reggeli rutinfeladatokat. Ezt a tényt pedig mindennél jobban utálta. Nem akart kiszámítható válni, nem akarta, hogy minden egyes napja ugyanolyan monotonságban induljon, mégse tett ellene semmit. Most ...
Nick nem volt hajlandó beszélni. Több mint négy órája ült a kihallgató szobában üveges tekintettel, magába roskadva, és egyetlen szót sem szólt. Mikor ez Ryan tudomására jutott, azonnal látni akarta. A nyomozást vezető ügynök nem tartotta jó ötletnek, de némi hathatós érv után végül rábólintott. Két kávéval, egy üveg ásványvízzel ...
– A kissrác, Sebastian, túl van az életveszélyen – törte meg Scottie a rájuk telepedő, feszült csöndet. Az egyik megkülönböztető jelzés nélküli szolgálati autóban ültek az épület földalatti garázsában. –Nemrég értesítettek minket a kórházból. – Végre valami jó hír – sóhajtotta Ryan a homlokát masszírozva. Majd szétrobbant a feje. Már ...
Leparkolta a kocsit Morgan lakása előtt, majd bedobta a slusszkulcsot a postaládába. Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy felmegy hozzá, de a lelki szemei előtt lejátszódó forgatókönyvek egyikével se volt kibékülve. Ha nővére ilyen meggyötört állapotban látná, első útja Livhez vezetné, hogy jól felképelje, amiért így elbánt a kisöccsével. Még ...
Ha tetszett a tale, olvasd el Dettyke másik történetét is!
The Torenos – A hatalom csapdájában
The Torenos 2. – A bosszú játéka
Olvasd el az íróhoz kapcsolódó többi alkotást is:
A karácsony szelleme (illusztrátor)
Ki nyúlta le a 130 eurónkat?
Visszavágó
Köszönetnyilvánítás
Mindenekelőtt szeretném megköszönni a családomnak és a barátaimnak, hogy alapot szolgáltattak a Küzdő lélekhez, és ezúton elnézést is kérek tőlük, amiért nagy valószínűséggel soha nem fogom az orruk alá dugni ezt a történetet. (Túl sokan ismernének magukra, és kezdenének el kombinálni…) ^^
Hálával tartozom Ettinek, amiért olyan kitartóan egyengette huszonöt héten át a tale útját, és rögtön a segítségemre sietett, ha maga alá temetett a hó, ráadásul jó pár kommenttel is megdobott a részek alatt. 
Hatalmas ölelés és köszönet Marcellónak az őszinte véleményezésért, érdeklődésért, továbbá hasonló okból kifolyólag szeretném még keblemre ölelni Bellatrixyt, Rochelle-t, Sidney-t, Theát, Csajszyh-t, Oxeye-t, Mattet, Lucyt, Lee-t, Lexyt, Lilith-et, Csilla Simst és Momimót. Köszönöm szépen a hozzászólásaitokat, sikerült bearanyoznotok velük a napjaimat.
Ezer köszönet továbbá az egyedi tartalom készítőknek, különösen DeeDee-nek, határozottan ő a karaktereim kedvenc fodrásza.
Végül, de nem utolsó sorban pedig köszönöm mindenkinek, aki akárcsak egy pillantást is vetett az agyszüleményemre.
